Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Állunk a moslékban bokáig...

- fejezte ki magát komája, hogy finoman fogalmazzon.Vadmalac maga elé nézett, meg maga mögé. Az fix, hogy álltak bokáig a lében. Abban is biztos volt, hogy az nem moslék. Mert emlékezett a langyos, ételmaradékokkal teli zabára, amit a disznók annyira szerettek. - Gergely Tamás Stockholmban élő, erdélyi származású prózaíró, aki „félperceseket” ír. Legújabb könyvéből - amely 66 vadmalacos félpercesét gyűjti össze -, olvashattok hetet a DRÓTon. Hétszer fél perc, vagy három és fél percben ajánljuk Gergely Tamás könyvét. 

 
Gergely Tamás
Vadmalac és a kitartott magas Cé
- részletek -
 
 
MINDEN VELE
 
   Aznap sápadtabb volt a szokásosnál. Veje tudakolta az okát, még egy pohár fenyőpálinkát is felajánlott.
   Pedig a kávéját megitta, vércukra szint alatt volt, rendben a pulzusa.
   Kérdi tőle az őszi szellő: „mi a baj?”
   „Hogy velem minden csak történik.”
 
 
CSÜLÖKFILOZÓFIA
 
   Tusolás közben történt, hogy a padló hirtelen megnyílt Vadmalac lába alatt. Nem az egész padló, hanem a fémszita, ami megszűri az alácsorgó vizet.
 Vadmalac számára újdonság volt a dolog, ugyanis abba a komfortba nemrég költöztek. Filozófiai kérdést csinált hát belőle:
   „Így lehet hát eltűnni…”
   Belepróbálta a csülkét, de nem fért be.
   „Szóval mégse.”
 
 
MOSLÉK
 
 
   „Állunk a moslékban bokáig”, fejezte ki magát komája, hogy finoman fogalmazzon.
   Vadmalac maga elé nézett, meg maga mögé. Az fix, hogy álltak bokáig a lében. Abban is biztos volt, hogy az nem moslék. Mert emlékezett a langyos, ételmaradékokkal teli zabára, amit a disznók annyira szerettek. 
   Meglágyult a szíve az emlékre.
   Sivítottak, vagyis sírtak érte, ha megéheztek.
 
 
KŐFASÍRT
 
   Vadmalac nagyon felszabadult, amikor végre kimondta. Mintha egy nagy fasírt lett volna, gombóc a szájában, csak kőből. Vagy földből, s a nyála tartotta volna össze.
   Akkora, pontosítsunk, akár egy teniszlabda.
   Csodálkozott, hogy azt ő addig kiköpni nem tudta.
   „Van ez így”, magyarázta magának korábbi tehetetlenségét. És megperdült örömében a tengelye körül.
   „Táncoljak?”
 
 
 
REMÉNY
 
   Felsóhajt a Komája: „Nincs remény.”
   „Na, ne. Elvesztetted? – tréfál vele Vadmalac – a metrón hagytad?”
   Míg komája a fogát szívja, elgondolkozik azon, mi is a „remény”, olyat már nem érzett évek óta. Kiveszi a lelkét, mintha az pendrájv volna, belenéz, megkopogtatja, semmi.
   Nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Inkább röfög egy sort.
 
 
A SÜKET
 
   „Megsüketültél?", kérdi komája, egészen közel hajol Vadmalachoz, és a fülébe süvölti.
   Azelőtt elsorolta, mit hallott a piacon, hurcolja haza a hírt, mert Vadmalac ritkán hagyja el az otthonát. Ő is megfigyel, csak másképpen.
   „Azt mondják, nem is vagyunk mi makkosiak", ez volt az első hír, majd így folytatta: „Azt mondják, elesszük előlük a makkot".
   Majd ráncolva a homlokát: „Azt mondják, maradtunk volna otthon!... Hallod, amit mondtam, vagy süket vagy?"
   Vadmalac megfontoltan válaszol: „Így védekezem."
 
 
IDŐ
 
   Komája arra lett figyelmes, hogy Vadmalac egy pálcikával támadja a szempilláját. Mintha kitámasztani akarná, csakhogy az alap megválasztásával baj van.
   „Mit csinálsz?”, kérdi tőle, mit is kérdezett volna.
   „Az idő”, motyogja Vadmalac. – „Ha pislogok, nem látom.”
   Elcsodálkozik a komája: „”Látod az időt?”
   „A folyamatot. Hogy hogyan telik.”
 
 
 
Gergely Tamás 1952-ben született Brassóban. Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait, Bukarestben volt újságíró, 1987 óta Svédországban él. Első kötete a Kriterionnál jelent meg (Kolozsvár-Bukarest), további könyvei Európa különbözõ pontjain: Sursum (Bécs), Latorcza kontinens (Marosvásárhely), Torokcsavar (Csíkszereda), Vadmalac és a kitartott magas Cé (Százhalombatta).
Így vall magáról:  „Példaképem, s talán lelki rokonom Nagy Lajos, ezzel kissé régimódi lennék a mai sodrásban, úgy gondolom. Rövidprózát írok, újabban félperceseket, ezekből válogattam Vadmalac-kötetem számára. Annak fő figurája sokat megélt, és elszenvedett, megváltoztatni a külvilágot már nem tudja, s ezt – nehezen ugyan -, de tudomásul veszi. Kéknefelejcs szeretne lenni újabban.” 

KORTÁRS PRÓZA a DRÓTon

Gondolja, hogy odautazhat? Ezek szerint azt sem tudja, hogy alig másfél éve nyílt ez a lehetőség. Civilek eddig nem utaztak, s ha fognak is, nagyon sokba kerül. De tudja, mit? A kísérleti utasok közül ketten ellenreakciót mutattak az elixírrel szemben. Ha jól meggondolom, beszervezhetném a helyükre. Méltányos áron. Mit szól? De mielőtt bármit válaszolna, árulja el, miért kíváncsi a Parallelidákra?" - Balatonalmádi felett üldögéltünk a tábortűz körül barátainkkal, egymást rémtörténetekkel szórakoztattuk és a Tambora vulkán 1815-ös kitörésére emlékeztünk, no meg Byronra és Shelleyre, amikor Centauri a DRÓTon most olvasható sci-fi novellát olvasta fel.  - Centauri: PARALLEIA - sci-fi novella

Ez a nap a győzelem napja. A mi közös győzelmünk napja. Sokat és elszántan kellett dolgoznunk, hogy eddig eljussunk, de tudjuk, látjuk, megérte. Közeleg május 1, aztán meg az EU-parlamenti választás, és a nyár is. Ezekből a csodás alkalmakból kifolyólag Berka Attila DRÓT-START esten előadott fantasztikus és antiutópisztikus beszédének szövegét közöljük. Politikusoknak kötelező tananyag, szavazóknak tanulságos olvasmány. - Berka Attila: Az ébredés napja

Danyi Zoltán vehette át a Mészöly Miklós-díjat, amelyet a névadó születésének 95. évfordulóján, 2016. január 19-én adtak át Szekszárdon. A díjátadóról és a szerző A dögeltakarító című művéből olvashattok a DRÓTon.A DÖGELTAKARÍTÓ - részlet

  • Gergely Tamás
  • félpercesek
  • próza
  • irodalom
  • irónia
  • szatíra
  • könyv
  • Irodalom