Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Attól, hogy pinája van, nem ugyanaz a nő

Miért szeretnék én a nők történetével foglalkozni, hiszen nem vagyok nő? Talán buzi vagyok? Kérdezték szaktársaim.
- Miért van szükség a gender-tanulmányokra? Mit jelent egyáltalán? Boldog Zoltán éppen ebben a témában írta szakdolgozatát, a DRÓTon most elolvashatjátok cikkét, amiben elmondja, hogy miért.


Attól, hogy pinája van, nem ugyanaz a nő


Régen a teltebb nőkre buktak a férfiak, ők szerepeltek a reklámokban. Ma az anorexiás típus hódít a marketingben. Régen a rózsaszín volt a férias, a kék a nőies. Más korban mást jelentett nőnek és férfinak lenni. Többek között ezért is van szükség a gender (társadalmi nem) kategóriájára, mert

abban azért mindenki egyetérhet, hogy a biológiai nem elégtelen a fenti különbségek érzékeltetésére, hiszen a vulva és a pénisz évezredek alatt keveset változott.

Ráadásul az, akinek pénisze van, simán vallhatja magának nőnek. Legfeljebb megölik, kiközösítik, megkövezik, de ő akkor is annak érzi magát. Mit kezdjünk ezzel?

2007-ben, amikor Szegeden magyar-történelem szakos hallgatóként a szakdolgozatomat kezdtem írni, nem várt érdektelenségbe ütköztem. A nők 19. századi emancipációs küzdelméről szerettem volna egy áttekintést készíteni.

Miért szeretnék én a nők történetével foglalkozni, hiszen nem vagyok nő? Talán buzi vagyok? Kérdezték szaktársaim.

Nem értem ezt a nő dolgot, mondta a témavezetőm, de a sajtótörténeti megközelítés miatt szívesen elvállalta. A másik témám a cigányság történetéhez kapcsolódott volna, de arról végképp lebeszéltek, mert Pécsett találhattam volna hozzá témavezetőt, és szaktársaim attól féltek, engem is a cigányok közé sorolnak. Így aztán maradtak a nők, mint a jogkiterjesztésért sikerrel harcoló csoport. Így született meg 2007-ben szakdolgozatom A nők művelődési és politikai jogainak bővítésére irányuló törekvések a 19. század végén és a 20. század elején a magyar sajtóban címmel.

Miért választottam ezt a témát? Azért, mert

nemhogy a körülöttem lévő nők, nemhogy a szimatszatyorral, félmilitarista öltözetben történelem szakot végző hallgatótársaim, de még az oktatók sem tudták, hogy mikor érettségizhetett és szavazhatott először egy nő Magyarországon.

Mária Terézia nőként uralkodhatott, de nem érettségizhetett volna nőként. A hatalomban már lehettek egyenrangúak a nők, de a gondolkodásban még nem. 1883-ig kellett várni, hogy egy nő magánúton érettségi vizsgát szerezhessen.

1895-től bizonyos bölcsészettudományi, orvosi és gyógyszerészeti egyetemi képzések megnyíltak a nők előtt, tehát innentől számítva szerezhettek diplomát. Hugonnai Vilma külföldön szerzett orvosi diplomájának elfogadására is éveket kellett várni Magyarországon. Látható, hogy a 19. század végén a sokáig fehérnépként emlegetett nőkből elkezdett fehér galléros értelmiségi válni. Ebben pedig nagy segítségükre volt a vezető magyar politikai és irodalmi sajtó, többek között a Vasárnapi Újság és a Hét. Ebben az időben (akár ma is) a világ változásaira érzékenyebben reagáló értelmiségiek, a vezető publicisták látták, hogy a jobbágyok után a nőket is ideje lenne felszabadítaniuk.

A földesúr fogalmát az áprilisi törvények 1848-ban eltörölték, de a nőket még mindig nem sikerült alárendelt szerepükből kimozdítani.

Nyugat-Európában már egyetemeken tanultak a nők, nálunk még kis túlzással a patak partján lepedőt mostak, mintha valami bűnük lenne, akár Ágnes asszonynak a balladában. Pedig csak a hagyomány volt ellenük, és fontosabbnak bizonyult náluk a nemzetiségi törvény, a kiegyezés, majd a férfias politika számos más kérdése.

Miután megkapták a törvényi engedélyt a sajtó következetes kampányának is köszönhetően, hogy értelmiségiekké váljanak, politikai jogokat kezdtek követelni. Pontosabban a sajtó szerette volna, ha ők is beleszólhatnának a választásokba. Először 1917-ben vették komolyan azt a javaslatot a törvényhozók, hogy a nők szavazati jogot kapjanak. Elsősorban az első világháborúban vállalt szerepük és a nemzetközi viszonyok indokolták a helyzet újragondolását. Bár a javaslat az európai tendenciákat figyelembe véve visszafogottnak nevezhető, a kezdeményezés a konzervatív erők ellenállásán megbukott. 1918-ban a kérdés a politikai küzdelmek arcvonalába került: Tisza István, Klebelsberg Kunó és Bethlen István következetesen elutasította a női választójog kérdését, míg velük szemben Károlyi Mihály és Lukács György rendkívüli energiával álltak ki a politikai emancipáció mellett. Ez a kezdeményezés nem járt sikerrel.
A nők szavazati jogát érintő első jelentős előrelépés az első világháborút követően hatalomra került Károlyi-kormányzathoz kapcsolódik. 1918-ben a nők a férfiakkal közel egyenlő szavazati jogot nyertek, ami azt jelentette, hogy a 24. életév betöltése, illetve a 6 éves magyar állampolgárság mellett a bármely hazai nyelven való írni-olvasni tudást jelölte meg a választáson való részvétel feltételeként a törvény. A nők végül csak 1945-ben kaptak a férfiakéval azonos szavazati jogot. Ez tekinthető a politikai emancipáció teljes megvalósulásának.

A nő nem ugyanazt jelentette 1882-ben, 1917-ben és 1944-ben.

A nő 1882-ben még gyereket nevel, csak magának tanul, és nincs lehetősége érettségit szerezni. 1917-ben már érettségizhet, egyetemre járhat, de távolról nézi a politikát. 1944-ben már szavazhat, de érzékeltetik vele, hogy politikailag még nem egyenjogú a férfiakkal.

Mindannyiuknak vulvájuk van, mégsem ez határozza meg őket, hanem az, hogy a társadalom és a politika miként hagyja őket érvényesülni. Ezért érdemes a gender fogalmát használni, mert többet láttat a nőből, mint a nemi szervüket.

Az a kérdés, hogy miként akarunk rájuk tenkinteni: pornó- vagy történelmi szereplőként.


NŐKÉRDÉS a DRÓTon

Hová lesz az a sok tehetséges, jó tanuló lány, akikkel tele vannak az egyetemek?

Hová tűnnek a nők a tudományos életből, miért nehéz a szakmában maradnia egy nőnek, még akkor is, ha letett már valamit az asztalra? Mennyire van jelen a szexizmus a mai magyar és nemzetközi tudományos életben? Milyen lehetőségei vannak egy bölcsészdoktornak, különösen, ha nő, a PhD után? Mivel foglalkoztak az alkimisták? Van-e érdeklődés a magyar témák iránt külföldön? Mi a tudós feladata és mivel tartozik a társadalomnak? Bobory Dóra szabadúszó történésszel beszélgettünk.

Normaváltás?

Aminek valójában a tanúi vagyunk az egyfajta normaváltás. A kérdés az, hogy mire milyen normát váltunk? Ezentúl kibeszélünk a közösségi oldalakon mindent, de közben ugyanúgy hallgatunk arról és nem teszünk semmit, ha valaki valakivel szemünk láttára erőszakoskodik? Megbuktatunk mindenkit, aki erkölcsileg vállalhatatlan tetteket követett el, még akkor is, ha szakmailag elismert, de közben elfogadjuk, hogy az ország vezetői korruptak és nem értenek ahhoz, amit csinálnak?

Több luxusfeleséget ennek az országnak!

Az ilyen színvonalas műsorokból is látszik, hogy az ország jó irányba tart. Mert végre megengedhetjük magunknak, hogy ilyen kiemelkedő feleségek legyenek bemutatva. Le mertem volna fogadni, hogy a sok proli majd fújol, meg irigykedik. Már megy a médiában a támadás. Kik hőbörögnek? 

Ahány ház, annyi szokás? - gondolatok az Isztambuli Egyezmény kapcsán

Ha változást szeretnénk elérni, akkor nekünk kell tenni érte, mert senki más nem fog. - Svégel Fanni írása a DRÓTon.

Még dolgoznak a fiúk az Isztambuli Egyezményen

Magyarországon az elmúlt években 0 személy halt meg külföldiek által elkövetett terrorcselekmények következtében, míg legalább 150 személy halt meg kapcsolati terrorizmus következtében, és százezrek élnek mindennapos fenyegetettségben. - mivel nagy vita alakult ki fórumainkon a családon belüli, nők elleni erőszak kapcsán, közöljük az Igazságügyi Bizottság üléséről szóló PATENT beszámolót a DRÓTon.

 
Magyarországon még mindig elfogadott a nők elleni erőszak, különösen akkor hunynak szemet felette, ha az családon belül történik. Hiába demonstráltak nőjogi szervezetek, a kormánynak nem sürgős a családon belüli erőszak megfékezése. Több nőjogi szervezet, többek között a Nőkért Egyesület, az Angyalhír, a Patent Egyesület, és a NANE Egyesület is demonstrált reggel a Parlament előtt, az Igazságügyi Bizottság ugyanis a 2017 február elsejei ülésén tárgyalta, hogy a parlament elé kerül e az isztambuli egyezmény ratifikálása. Erre továbbra is várni kell. Amíg várunk újraközöljük KÉT ÉVVEL ezelőtti cikkünket az ügyben, ami most ismét aktuális. Ha te is tűrhetetlennek érzed a helyzetet: akkor add tovább cikkünket.
 
Az irgalom azt jelenti: látom, hogy más vagy, másként gondolkodsz, de elfogadlak. Azt jelenti: látom, hogy hülyeségeket csinálsz, de megbocsátok, mert én is ugyanilyen baromságokat követek el. Miért okozott ekkora felháborodást egy zenész és egy politikus kijelentése a nőkről? Miért érintett ennyire érzékenyen sokakat annak az alapvető gondolatnak a magánemberként való nyilvános megfogalmazása, hogy a nőknek genetikailag meghatározott feladata van? Stenszky Cecília - a DRÓT szerkesztőjének - írását olvashatjátok. 
 

Miről verselt Osama bin Laden? Milyen a dzsihádista költészet? Mire használják az irodalmat az Iszlám Államban? Hogyan jutnak el emberek odáig, hogy vallási vagy bármilyen más motivációból megöljenek másokat? Sokak által ismeretlen terepre megyünk, hogy többet értsünk a világból. Tartsatok velünk a DRÓTon, és ha érdekesnek és tanulságosnak találtátok: adjátok tovább! 

Anyának lenni művészet - Kiss Márta interjú

„A mai világban nincs megadva az anyaság kellő tisztelete” - mondta Kiss Márta festőművész, akinek március 26-án nyílik legközelebb kiállítása. De beszélt nekünk angyalokról és emberekről, festészetről és gyermekvállalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről és a vega konyháról.  

Hamvas és a nők, avagy nehéz szatírát nem írni

...két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól. - Milyen volt Hamvas Béla viszonya a nőkhöz? Mi a helyzet az indiszkrécióval az irodalom és történet írásban, és hogyan jön képbe már megint az a fránya filológia? És végül: miért nehéz minderről nem szatírát írni?

Öltések az örökkévalóság vásznán - Szabó Imola Julianna könyvéről

Szabó Imola Julianna versprózái–prózaversei sokszemű „tündérszörnyek”, melyek egyszerre figyelnek befelé, a lélek tágas, mozgalmas belső terére; és kifelé, a többi emberre, a világ zajára, a múltba, a jövőbe és az örökkévalóságba.

Isten tudja, hogy a nők...

Egy buddhista tanító, egy vaisnava (Krisna-hívő) teológus, egy református lelkész, egy rabbi és egy muszlim hitoktató véleményét olvashatjátok a napokban erősen tematizált nemi egyenlőtlenségekről a DRÓTon. Az írás részlet Rába Géza most megjelent „Isten tudja – emberi kérdések, vallási válaszok” című könyvéből.

 

 


 

  • gender
  • nőkérdés
  • oktatás
  • diploma
  • Társadalom