Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Az utolsó kawi kutató - beszélgetés Helen Creese-el - VI12.

A DRÓT főszerkesztője 2013-ban a Balin rendezett Ubud Writers and Readers irodalmi fesztivál vendégeként találkozott Helen Creese-el, az utolsó kawi kutatóval és vele beszélgetett a sziget ősi irodalmáról és nyelvéről. Ezt az interjút akkor a Kultúrpart hozta, most Helen Creese nagyesszéje mellett, fontos háttérinformáció gyanánt, újraközlést olvashattok.

Mr.Sale
 
WST: Találkozott valaha kawi költőkkel?
 
HELEN CREESE: Hogyne, természetesen. Ősi balinéz nyelven alkotó költőkkel is, akik itt, Balin alkotnak. Régi jávai költők már nemigen akadnak, de
 
 
WST: Jáván miért nincsenek?
 
HELEN CREESEAz iszlám miatt elsősorban, hiszen ez a domináns vallás a 14-15. század óta.
 
A hagyományt egyedül a wayang őrizte meg,
 
és ezekben az előadásokban élnek tovább a történetek. A régi jávai költészeti tradíciónak a 19. században leáldozott. Talán Kelet Jáván még nyomokban fellelhető némi a régi tradícióból a tengger-népénél. A kekawin költészethez kellett ugyanis egy gazdag nemes vagy királyi támogató, és csak a hindu udvarokon belül akadtak mindig ilyen művészet is pártoló nemesek. A hindu uralkodóházak megszűnésével azonban véget ért a mecenatúra is.
 
WST: Mikor és milyen céllal kezdte tanulmányozni a régi jávai és Balinéz irodalmat?
 
HELEN CREESETermészetesen teljesen véletlenül: a canberrai egyetemre jártam, ősi és ázsiai kultúrákkal foglalkozó szakon tanultam éppen, és akkoriban az volt a módi, hogy páros évben ójávait, páratlanban pedig arabot kellett hallgatni. Hát én pont páratlanba jártam...
 
WST: Mikor történt ez?
 
HELEN CREESE1974-ben.
 
WST: Akkor már közel negyven éve foglalkozik jávai irodalommal?
 
HELEN CREESEIgen, és volt szerencsém a legnagyobb indonéz filológusoktól tanulni Canberrában, mint amilyen Supomo is volt. Akkoriban az indonéz tanulmányok leginkább a kánonokat és a régi irodalmat jelentették, és nekem ez annyira megtetszett, hogy a disszertációmat is ebből írtam. Manapság már minden a kortárs irodalomról, művészetekről szól inkább az egyetemen is.
 
WST: Miért olyan fontos az ön számára a nők szerepe az ősi irodalomban?
 
HELEN CREESEEgyrészt azért, mert éppen olyan kawi eposzt választottam a doktorimhoz kutatási területként, egészen konkrétan a Subhadrāwiwāha-t, mely erről szólt. Supomo volt a témavezetőm, és én épp akkor mentem férjez, amit ő nagyon viccesen csak úgy kommentált, hogy ragyogó téma lesz egy ifjú feleség számára. Eléggé nyilvánvaló, hogy
 
 
legyen szó szerelemről, házasságról, életről vagy halálról. Rajtam kívül nemigen akad még nőkutató/filológus, és aligha valószínű, hogy a jövőben felbukkanna bárki is hasonló érdeklődéssel. Másrészt viszont a posztmodern hozadékaként felmerült az igény arra, hogy ne csak szövegeket közöljünk, hanem a történelmi hátterét, társadalmi relációit is vizsgáljuk az irodalmi műveknek, pontosabban, hogy menjünk mélyebbre kicsit. Ezzel el is indítottunk egy polémiát arról, hogy miről is szólhat a régi jávai irodalom. A történészek szerint persze ennek nincs jelentősége, az indonéz kutatók és Dél-kelet Ázsia szakértők teljes mértékben elvetik az irodalmi művek hitelességét. Ez azért elég érdekes, hiszen a klasszikus művelődésben hagyománya van a történelmi és irodalmi források felhasználásának, erre jó példa a kínai és japán történelmi kutatás. Talán a hollandoknak köszönhető ez a fajta bizalmatlanság az irodalom felé? Ki tudja? Szerintem azonban érdemes – még ha óvatosan is – felhasználni ezeket, nagyon sokat tanulhatunk a nőkről, például, és
 
 
WST: Mi a kedvenc kawi műve?
 
HELEN CREESEA Parthayana, ami egy korábbi verziója a annak a műnek, amiből a doktorimat írtam.  Parthayana címmel adtam ki  később, mert  csak a disszertációm vége felé jöttem rá, hogy a kettő ugyanaz, így az utóbbi megmaradt dolgozat formában, az előbbi pedig a publikum elé került ugyanazzal a magyarázattal, többnyire.
 
WST: Mi a véleménye Humboldt és Zoetmulder műveiről?
 
HELEN CREESEHumboldt írt először a kawiról, minden tiszteletem az övé, és néha használom is az Über die Kawi Sprache-t, de sosem olvastam el az elejétől a végéig. (Ez a könyv több ezer oldalas, négykötetes. Magyarországon például a szegedi Somogyi Könyvtárban is megtalálható. – wst.) A Kalangwan pedig alapmű, ha régi jávai irodalomról beszélünk. Bár, manapság már vitathatók az érvei arról, hogy mit nevezünk valódi irodalomnak. A legnagyobb probléma viszont az, hogy az 1970-es évekig foglalja össze az irodalmi műveket, az utána napvilágot látott kutatási eredményeket nem említi, ezért kicsit avíttnak számít manapság. Ma már senki sem vizsgálja akadémiai szinten  az ójávait. Tudtommal
 
én vagyok az egyetlen, aki ebből doktorált és még életben van,
 
bár van egy Phd hallgatóm, aki a háborút kutatja az ójávai írásokban. Jakartában, és a világ egyéb részein azonban senki sem foglalkozik vele, hiszen sehol sem része a tantervnek. Itt, Balin azonban él még és virul a költészet, az irodalom egyaránt, úgy tűnik, az emberek életének szerves része maradt.
 
WST: Mit gondol a 'langö'-ről? (A kawi költők 'langö'-nek hívták azt a misztikus extázist, amely tényleges céljuk volt a verseikkel.)
 
HELEN CREESEA hagyománya legalább a 10. századig vissza vezethető az indonéz szigetvilágban, ha nem régebbre. A 'langö' nagyjából arról szól, hogy
 
 
melyet csak különleges közvetítőkön keresztül juthatnak el a hallgatókhoz.
 
Fotók: Szarka Fedor Guido

 
KAPCSOLÓDÓ
 
A kawi költők a költészet jógáját gyakorolták, mely során az alkotótevékenység imádsággá is magasztosult. Még manapság is sok balinéz számára fontos az ezekben rejlő bölcsesség. - írja összefoglaló esszéjében a balinéz irodalmi hagyományról Helen Creese, amely a DRÓTon jelenik meg először magyarul Balogi Virág fordításában. 
 
Ahogy a Hold arca vízzel telt edényből visszadöbben
és minden mi tiszta és finom a Holdban mindig ott van,
úgy alkotod Te folyton újra önmagad a teremtésben.
Ki jógájában követ Téged látva-látja mi láthatatlan -
 
A kawi nyelven íródott versek, azon a nyelven születtek, amelyet Jáván használtak mindössze néhány száz éven át, s amelyet csak azért hoztak létre, maradt fenn, hogy verseket írhassanak rajta. Mégis kevés rá az, hogy „irodalmi nyelv”. - Esszé, versfordítások és galéria. - Weiner Sennyey Tibor: KAWI. I.n.: IRODALMI JELEN. 2008. 
 
Az interjú eredeti megjelenése: Szerzőnk egy Balin rendezett irodalmi fesztivál vendégeként Helen Creese-el, az utolsó kawi kutatóval beszélgetett a sziget ősi irodalmáról és nyelvéről – interjú. KULTÚRPART

VILÁGIRODALOM A DRÓTON!

PALESZTIN: „És elnyelték / az összeomlott házak / a robbanás után...” - Ghassan Zaqtan palesztin költő versei Szokolay Zoltán fordításában.


FRANCIA: ...az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet." - mondta Marseille költőnője Sarah Kéryna Szabó Kisannának. A DRÓT világirodalmi sorozatában most interjút olvashattok egy kortárs francia költőnővel, továbbá egy versét is. - VI10

Hogy lehet, hogy halott? Hiszen van otthona. / Ki mondta, hogy teltebbek a színek, ha a Misztrál fúj?" Sarah Kéryna: semmi-idő - vers - VI9


HAITI és TAHITIEmmanuel Vedrine (Haiti) és Henri Hiro (Tahiti) költők verseit olvashatjátok eredeti nyelven és Pallai Károly Sándor fordításaiban a DRÓT világirodalmi sorozatának részeként. Vigyázat, szerelmes versek a nagy óceánok partjairól! - VI8


JAPÁNMacutani Mijoko (1926–) a 20. század gyermek- és ifjúsági irodalmának jelentős képviselője, akinek meséin több nemzedék szocializálódott, novellái pedig részvétet keltenek a háborút megélt emberek iránt. - VI7


MAURITIUSI: Saradha Soobrayen és Alain Fanchon mauritiusi kreol nyelven író költők egy-egy versét olvashatjátok most eredetiben, és Pallai Károly Sándor magyar fordításában a DRÓT világirodalmi sorozatában.


MONGOL: Kultúravesztés van... – beszélgetés S. D. Ganbold mongol irodalomtörténésszel - VI5 és U. HURELBAATAR versei - VI4


SPANYOLVicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő verseit itt olvashatjátok a DRÓTon, Imreh András fordításában, Menczel Gabriella bevezetőjével - VI3.


ANGOLA Janus Pannonius műfordítói-díjról, Ted Hughesról és a műfordításról beszélt nekünk Gömöri György az Írók Boltjában. -  VIDEÓ - VI2. Továbbá Ted Hughes „Hó” című versét a DRÓT most induló világirodalmi sorozatában itt olvashatják először magyarul. A vers Assiáról, a költő második feleségéről íródott, aki Sylvia Plath-hoz hasonlóan öngyilkos lett. Hughes később mégegyszer megnősült és halálig boldogan élt Devonban. – VI1


 
  • kawi
  • világirodalom
  • Helen Creese
  • Indonézia
  • Irodalom