Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Bármilyen iszonyat után újra lehet kezdeni élni, akkor is, ha még az orvos is halálra ítél...

Gárdos Péter saját szüleinek a történetét írta és filmesítette meg, ami lehetett volna amerikai módra giccsbe hajló romantikus alkotás, lehetett volna a holokausztról szóló film - ehelyett valami teljesen más lett. Legutóbb - január 21-én - Veszprémben, a Művészetek Házában mutatták be a Hajnali lázat. A helyszínen jelen volt az alkotó és film zeneszerzője is, és a DRÓT szerkesztője, Stenszky Cecília, akinek írását olvashatjátok a filmről és a veszprémi bemutatóról.

 
A film értékét az adja meg, hogy a tárgya mennyire adekvát a formához, amit talált"
 
- mondta a rendező a veszprémi filmbemutatón, ahol a történetről, a kihagyott részekről, és a film készítésének történetéről meséltek a zeneszerzővel, Pacsay Attilával együtt.
A forma jelen esetben a negyvenes-ötvenes évekbeli svéd dokumentumfilm, a tárgy pedig két fiatal shakespeare-i viszontagságokon át győzedelmeskedő szerelme. Mindez olyannyira sikerült, hogy a filmbéli archív jelenetek alig-alig különböztethetők meg a kameramozgásban, a világosításban, az emberek mozgatásában a svéd dokumentum-játékfilmhez oly hasonlóvá vált forgatástól. Így már van értelme a fekete-fehérnek, mely nem időutazásra, hanem beleélésre hív.
A film olyan, mint egy bányamunka, az ember szó szerint éveken át él-hal egy dologért" - mesélt Gárdos Péter - emellett fontosnak gondolom azt is, hogy sírjon a néző. Elő kell kaparni a hatást, a film esetében zenével, ízléssel és szakmaisággal."  
Ezt a hatást erősíti meg a fekete-fehér forgatás (a színes, napjaink Izraeljében játszódó kerettörténettel szemben, melynek kevésbé sikerült beilleszkednie a történetbe), valamint hogy a zene belesimul a történetbe, s csak egy-két drámaibb résznél hangsúlyozza ki az eseményeket. Megerősítő ebben az esetben maga a hiány is: azok a könnyfacsaró részletek, melyeket nem tett be a filmbe, pedig sokkolóan hatásos lett volna - édesanyjának a bergen-belseni táborban való megtalálását, például. S bár a megtörtént esemény önmagában letompítja egy kicsit az érzelgősséget, könnyen lehetett volna giccses a film. A barátságok és szerelmek, a találkozás nehézsége, az otthoniakért való aggódás és az átélt traumák feldolgozhatatlanságából fakadó tettek azonban annyi érzelmet hozhatnak létre a nézőben, hogy önmagukban is elegek ahhoz, hogy olyan hatást gyakoroljanak a nézőre, amely nem leng ki semmilyen túlzó irányba, hanem pontosan olyan módon mozgat meg, ahogyan elvárjuk egy háborúban gyökerező szerelmes történettől. 
Több szálon, több rétegben mozog a történet. A levelezés útján egymásba szerető szerelmeseknek a halált is többszörösen túlélő élni akarása mellett az egyik legfontosabb kérdés a zsidóságból való kilépés problematikája, amellyel nem voltak egyedül a háború után a fiatalok, s amelyet végül felülír az egymás és az élet iránti vágyuk. De az abnormalitásig féltékeny barátnő vagy a saját férfiasságában kétkedő barát, a jószándékú orvosokkal való kapcsolatuk, vagy a naiv, hitlerbarát svéd protestáns házaspár; a lelkiismeretes, de a lényeget szem elől tévesztő rabbi is szépen színesítik a főszereplő pár sorsfordító évének filmjét.
 
El tudják képzelni harminckét fémfoggal? Vagy esetleg harminccal?
 
- merült föl a kérdés a főszereplőt játszó Schruff Milán maszkírozása kapcsán, hiszen az édesapának annak idején valamennyi fogát kiverték. A harminckettőből a filmhez maradt három, ennyi is bőven elég, hogy megértsük, miért akart Lili gyors visszavonulót fújni és felcserélni magát a barátnőjével a találkozási jelenetben. De a valóság elengedésének példája az is, hogy hiába fogytak a színészek a szerep kedvéért, 28 kilósra lefogyott emberekkel mégsem lehetett volna leforgatni ezt a filmet.
 
A szüleim egy árva szót nem írtak arról, amin keresztülmentek"
 
- mesélte Gárdos Péter, aki édesapja halála után találkozott szülei megismerkedésének történetével és a levelezésükkel, s hosszú éveket dolgozott előbb a regény, majd a film létrejöttén. Többek között ez az eltávolodás és a múltnak az elfogadása az, ami megmentette a túl sok és túlságosan a holokausztra koncentráló archív felvételektől a filmet, s tette az újrakezdés elképesztő erejű meséjévé ezt a történetet. Hogy átadja az üzenetet:
 
bármilyen iszonyat után újra lehet kezdeni élni, akkor is, ha még az orvos is halálra ítél.
 
Az élet és a halál közti vibráló feszültség a film végéig jelen van annak ellenére, hogy azért lehet tudni a végét - vajon boldogan élnek, míg meg nem halnak? Vajon minden embertelen és emberi körülmény ellenére túlélik ép ésszel és lélekkel a halállal és a reménytelenséggel vívott harcot? A szerelem és a szeretet, a bajtársiasság és a barátság számos példája elevenedik meg a vásznon, meg-megemlítve a nézőnek azt a rettenetet is, melyből a szereplők kiszabadultak, amelyet ki-ki máshogyan - hol életre, hol halálra vezető módon - dolgoz fel. 
A főszerepet játszó fiatal színészek mellett a többi szereplő választása is jól sikerült, s a kellő időben, kellő méltósággal szóló zene és a széles vásznon jól érvényesülő, alaposan megkomponált képek szintén a szakértő munkát jelzi. A Hajnali láz egyszerre mese és igaz történet egyszerre, mely az élet örök igenlését mutatja, a huszadik századot múltként, jelenként és jövőként egyszerre felölelő mivoltában.

Gárdos Péter: Hajnali láz, magyar-svéd-izraeli játékfilm, 2014.


FILM a DRÓTon

Nemes Jeles László filmjét jelölték a legjobb idegennyelvű  film Oscar-díjára. A Filmbook és a DRÓT együttműködésének keretein belül Molnár Szilárd írását olvashatjátok a Saul fiáról lapunkon ez alkalomból. - Molnár Szilárd a Saul fiáról.

A film attól szép, hogy a jóknak is vannak ilyen démonaik..." - írja Györe Gabriella - költőnő - A fiú és a szörny című legújabb japán animációs filmről. Az írás a Filmbook-blog és a DRÓT együttműködésének keretein belül jelenik meg lapunkon. Ha tetszett nektek is, adjátok tovább... - A fiú és a szörny

Mi történik, ha negyven év munkája egyik pillanatról a másikra összeomlik egy multi miatt? Ha az élet egyébként sincs a csúcson, már elmúltak a legszebb évek és minden egyszerre veszik el? Kétségbeesés, düh, elkeseredettség. De Haroldban pont azt szeretjük, hogy nem adja fel. - Filmkritika - Az IKEA bekaphatja - Jön Harold! | film

Az utóbbi idők filmes felhozatalából ajánlunk három – egy magyar, egy lengyel és egy angol – filmet a szürke novemberi hétvégére. Nézzetek meg őket, ha még nem láttátok és írjátok meg a DRÓTnak, hogy melyik mennyire tetszett. - Három baromi jó film

Jövő héttől játsszák a hazai mozik Shakespeare Macbethjének legfrissebb filmváltozatát Justin Kurzel rendezésében, Michael Fassbender és Marion Cotillard főszereplésével. Ebből az alkalomból most áttekintjük a történelmi előzményeket, a dráma keletkezéstörténetét, a „Macbeth-átok” legendáját, és részletesen felidézzük az egyik leghíresebb és legvitatottabb filmverziót is, melyet Roman Polański rendezett 1971-ben. Mielőtt belefognánk, emlékezzünk meg arról, hogy a Macbeth az elmúlt évszázadban olyan jeles rendezőket is megihletett, mint például Orson Welles, Kuroszava Akira és Tarr Béla.   MACBETH, vagy amit akartok 


ZSIDÓSÁGRÓL a DRÓTon

Érintve vagytok és érintve vagyok. Mégis meg kell próbálni tudatosan hozzáállni, meg kell próbálni megérteni és meghaladni. Túljutni. Még ha lehetetlen is. Még ha érthetetlen is, hogy teljesen természetes ma Magyarországon a hétköznapi antiszemitizmus. Zsidótemetőt feldúlni, vagy csak kicsit zsidózni a lehető legtermészetesebb. Vagy mégsem? Szerintetek? Versem margójára írom mindezt. - Ez meg zsidó! - avagy a hétköznapi antiszemitizmus 

A pesti gettó emlékezete címmel szabadtéri kiállítás nyílt Pesten. A képek és dokumentumok a fővárosi zsidóság erzsébetvárosi végnapjairól szólnak. A tárlat középső terében kortárs képzőművészek refrektálnak a kiállítás témájára. A megnyitón jártunk, videónkban megszólal Szabó Noémi - művészettörténész, Dombi Gábor - a kiállítás szakmai projektvezetője, és Rabóczky Judit - szobrászművész. - A pesti gettó emlékezete - VIDEÓ
 
A Metanoia „Jég-doktrinák - variációk a náci retorikára” című előadása nem oldoz fel, még a humorosabb elemek is keserűek, irtóztató világot idéz, rémálom, amely nem akar véget érni. Ha az alkotói szándék az volt, hogy szarul érezze magát a néző, akkor sikerült. Mert itt többről van szó, mint hogy tetszik-e, vagy hogy szórakoztató-e ez az előadás. - Sár – Metanoia Budapesten
 
  • Gárdos Péter
  • Hajnali láz
  • holokauszt
  • Shcruff Milán
  • Piti Emőke
  • film
  • Művészet