Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A Békássy-paradoxon – és egy fontos felfedezés

Gyakran elhangzik a vád 22 évet élt, az semmire sem elég. 22 évet élt, mi lehetett volna, ha? Túl fiatal volt, ismeretlen, sznob és távoli, folytathatnám... azok, akik ilyeneket mondanak Békássy Ferenccel kapcsolatban alapjaiban értik félre a költészet természetét, és talán magát az életet is. – Weiner Sennyey Tibor beszédet tartott június 25-én a zsennyei alkotóházban, Békássy Ferenc halálának 100-dik évfordulóján. Ezt a beszédet most a DRÓTon olvashatjátok, melyben a gödöllői Nagy Sándor festőművész eddig ismeretlen festményét is a nagyközönség elé tárjuk.

 
Weiner Sennyey Tibor
 
A Békássy-paradoxon
 
 
 

Click here to read the article in English

Arthur Rimbaud 21 évesen hagyta abba az írást. Petőfi Sándor 26 éves volt, amikor meghalt. Békássy Ferenc 22 évesen esett el a keleti fronton 1915 június 25-én. Ha csak az utolsó verseit írja, mint amilyen a „Költő akartam lenni...”, a „Jöjj, szólt a herceg” vagy az öt esztendőn át javítgatott „Bacchus”, már akkor is lenne helye a magyar költészet történetében, de sokkal több verset írt. Ha csak a magyar költészetről szóló tanulmányát írja angolul, melyben elsőként fordítja Adyt, Babitsot, Kosztolányit angolra és értékeli kortársként őket elképesztően pontosan, már akkor páholyt érdemelne a kultúrtörténetben, de sokkal több esszét és tanulmányt írt. Ha csak néhány levelet írt volna Noel Oliviernek, akkor is szinte kiapadhatatlan történeti forrása volna a magyar-angol kapcsolatoknak, de harminckét levelet írt, sőt nem csak neki, hanem levelezett John Maynard Keynes-el, és a kor angol elitjének színe-javával. De ha csak annyit tett volna, hogy hazajön Cambridge-ből és önkéntes huszárként meghal az első komolyabb csaták egyikében a hazáért, akkor is emlékeznünk kellene rá, mint háborús hős.

Ennél azonban sokkal többről van szó. 
 
Békássy 22 évet élt és ebbe belefért, annyi, amennyi nagyon sok embernek 100-ba sem fér bele,
 
mert az embereket nem érdekli a világ, hanem el vannak foglalva magukkal. A megélhetés mondják, a hétköznapok nyafognak, más tehet róla, nem én, hogy nem tanulunk idegen nyelvet, hogy nem olvasunk, hogy nem fejlesztjük magunkat folyamatosan. Mindig valaki más, sosem a mi restségünk, sosem a mi kishitűségünk. Pedig gazdagabb, aki olvas. Bőségben él, aki tanul. Békássy folyamatosan olvasott és tanult. És közben – nagyon nagy szerencsénkre – írt. 
Czeizel Endre szerint a Békássy-jelenség a ki nem bontakozó, korán elhaló tehetség. A méltán tisztelt professzornak szerintem, míg abban teljesen igaza van, hogy 
 
„a „Békássy Ferenc-jelenséget" tekintsük mementónak a fiatal életek és a potenciális géniuszok védelme érdekében, hiszen a tehetségmentés egybeesik az életmentéssel is." 
 
- addig ebben az egyben téved. Téved, amikor úgy véli, hogy „a sors-faktor megakadályozta, Békássy Ferenc különben kivételes szellemi adottságának érvényesülését." Téved, amikor a költőket, írókat csak „pszichológiából” és „genetikából”, avagy az ősök felől és csak a jelenből próbálja megérteni. Elképesztően fontos a géniuszokkal foglalkozó műve, mégis vitatkoznék vele, ebben az ügyben. A Békássy-paradoxon éppen az, hogy a „sors-faktor” és a fájóan rövid „idő-faktor” ellenére, valaki nagy költővé és jelentős személyiséggé válhat. 
 
A költők nem az ősök útját járják, hanem az istenek útját.
 
A költő – mondja T. S. Eliot -  „...a spectator and not a character”  – nem karakter, hanem néző. Avagy: látó. Hamvas Béla ehhez jó érzékkel hozzáteszi, hogy „a költő ma a köztudatban úgy szerepel, mint komolyanvevésre nem érdemes kótyagos valaki, akivel szembeállítják a komoly és józan gyakorlati embert és nem veszik észre, hogy ami a gyakorlati emberben megnyilatkozik, az egy magasabb értelemben vett kótyagosság, ami a költészetben nyilatkozik meg, az a magasabb józanság.”
 
Békássy Ferenc józanabb volt a környezeténél, bölcsebb a kortársaknál, okosabb barátainál, és igen, meghalt 22 évesen. 
 
2005-től 2010-ig öt év alatt teljesen elmélyültem életének történetében és műveiben, mely kutatás végeredményeként megírtam életrajzát, egybegyűjtött írásait kiadtuk, majd pedig 2013-ban szerelmes leveleit is. Számtalan cikket, tanulmányt írtam ez idő alatt róla, együttműködtem olyan kiváló irodalomtörténészekkel az ügyben, mint Szörényi László, Gömöri György, vagy éppen Sipos Lajos. Nem tagadhatom, hogy Békássy hatása megjelent nem csak filoszi munkáimban, hanem verseimben is. 
Bár 1915-ben meghalt (és az édesanyja, Bezerédj Emma kispéldányszámú kiadásán kívül /1916-1917/), 2010-ig mindössze csak egy vékonyka válogatás jelent meg munkáiból magyarul 1990-ben, ami Éder Zoltán nevét dicséri, de még a Virginia Woolf által 1925-ben megjelent Adriatica is vastagabb. És ma, 2015-ben bár már beszélhetünk Békássy-reneszánszról, látnunk kell, hogy mi van mindezek mögött. Valóban értékelik-e Békássyt és műveit? Nem tehetünk mást, mint erre folyton rákérdezünk. Valóban olvassák-e műveit? Nem tehettünk mást, mint hogy kiadtuk őket, és elérhetővé tettük. 
 
Az elmúlt 10 év alatt nem csak Békássy írásai kerültek napvilágra, hanem a hozzá kapcsolódó műalkotások is.
 
A magyar szecesszió kiemelkedő festőművésze, a gödöllői Nagy Sándor, kilenc ólomüvegablakot tervezett arra a kápolnára, amelynek a zsennyei kertben kellene majd egyszer felépülnie, Békássy sírja fölé, mintegy a költészet templomaként.
 
Nagy Sándor kilenc ólomüveg-ablak terve a Békássy-kápolnához. 1915. Hermann Ottó Múzeum.
 
Békássy Ferenc arca mindannyiunkat foglalkoztatott. Három portré fotó maradt fenn róla, az egyiken mint végzős Cambridge-i diák, a másik kettőn, mint daliás, mégis valami különös szomorúságot sugalló huszár.
 
Békássy Ferenc, mint végzős Cambridge-ben. 1914.
 
Békássy Ferenc, mint huszár Magyarországon I. 1915.
 
Békássy Ferenc, mint huszár Magyarországon II. 1915.
 
Kiss Márta festőművész 2010-ben ez alapján festette meg Békássy modernkori portréját.
 
Kiss Márta: Békássy Ferenc. 70x50 cm, olaj, vászon, 2010. 
 
Volt azonban egy korábbi portré is, amiről rossz minőségű fekete-fehér reprót találtam a zsennyei kastély két tölgyfaszekrényében őrzött, Sennyey-Bezerédj-Békássy könyvtár, két háborút és a huszadik századot túlélt csekélyke maradéka között. Ez a kép azonban lappangott. Máig. Ugyanis
 
a zsennyei kastély felújítása után, 2015-ben előkerült közel 100 darab dia,
 
amelyek a Sorok-patak szabályozásakor, a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején örökítették meg a kastélyt, környékét, és berendezéseit. A képeken székek, asztalok, a kastély akkori személyzete, a Sorok-patak szabályozása. És egy festmény. A hiányzó festmény. A gödöllői Nagy Sándor festményének, színes, jó minőségű reprója, amely Békássy Ferencet 17-18 évesen ábrázolja. Ez a festmény nagyon sokat hozzátesz Békássy-értelmezésünkhöz, megmutatja a valóban ifjú, látó-költő Békássy-arcát. És ha a fotók mellé rakjuk, akkor segíthet megérteti, hogyan jut el ez a szép, hamvas fiú, mindössze öt esztendő alatt a komoly huszárig. A festmény a hetvenes években még Zsennyében kellett, hogy legyen, én már annak is örülök, hogy most ezt a színes és értékes reprót a dián végre megtaláltuk, de érdemes lenne Kiss Márta festményével együtt az alkotóházban elhelyezni, hiszen ide tartozik.  
 
Nagy Sándor: Békássy Ferenc portréja. kb. 1910(?). (dia-repró)

Végül kissé személyesebb hangra váltva, szeretném megjegyezni, és mindaz, amit eddig felsoroltam alátámaszthatja, hogy talán nem „értékelem túl” Békássy Ferencet, amikor újra és újra beszélek róla, újra és újra tematizálom műveit. Mert igen, Békássy élete és műve mára az én identitásom és életművem része is lett, de minden költőre vár egy másik költő, aki vezetője lesz, midőn a sötétlő erdőben az emberélet útjának feléhez ér. Dantének ez Vergilius volt, nekem Békássy lett.

 


    

A könyvek megvásárolhatók az Írók Boltjában.

 


KAPCSOLÓDÓK

BÉKÁSSY 100

Az a fiú, akit én gyászolok s akinek csak írását ismertem, az arcát soha, abból a fajtából való, melynek ifjai a Nyugat kultúráját hozták és hozzák ma is útjaikból, vásárfiának, az ősi kúriákba: magyar fiú volt és a King's College növendéke és verseiben sajátságosan találkozott Shelley és Keats Arannyal és Vörösmartyval.  - Babits Mihály cikkét közöljük a Nyugatból, 1915 júniusából. Babits Mihály: B. F. huszárönkéntes: elesett az északi harctéren, 1915 június.

 Sokan úgy tudják, hogy a zsennyei kastély 1953-tól lett a művészek alkotóházának felajánlva, ám valójában már 1919-ben megvolt ez a szándék. A neves irodalomtörténész, Babits-kutató és professzor: Sipos Lajos feltáró és fontos tanulmányt írt, amit most elolvashattattok a DRÓTon a Békássy100 eseményhez kapcsolódva. - Sipos Lajos: Babits és a Békássyak

 

2015. június 25-én lesz 100 éve, hogy Békássy Ferenc költő, író elesett a Nagy Háborúban. Zsennyében az esemény napján emlékeznek a költőre. A DRÓTon írásokat közlünk Békássytól és Békássyról. Kövesd az eseményeket! Mint a tűzzel… a demokrácia kritikája 1915-ből

 

 

 
  • Békássy Ferenc
  • Zsennye
  • Nagy Sándor
  • Költészet
  • festészet
  • Élet