Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Békebeli katonaélet…

A Katona Eskü

1907-ben született nagyapámnak a könyvtárából váratlanul régi könyvek kerültek elő. Többek között egy katonafüzet, melyet gyönyörű zsinórírással írt egy baka: „Unyalmából Irta Kancz Páll 1908 beli öreg csont.”


        Egy feltehetően 1908-ban bevonult, valószínűleg a 76-os regiment Esztergomban állomásozó, első zászlóaljához tartozó ember füzete ez, még az is lehet, hogy a nagymamám kicsi határmenti horvát falujából származik. Kancz Pál katonasága három éve alatt a hallhatta és tanulhatta ezeket a dalokat és szövegeket, és – hogy valamit mégis csináljon a szabadidejében – leírta őket. Ebből a füzetből mutatunk be néhány szemelvényt.
       Hogy milyen volt a katonaélet a „boldog békeidőkben”, még a Nagy Háború kitörése előtt, amikor három évig kellett szolgálni a császárt, azt közvetetten, de plasztikusan mutatja be ez a többnyire sablonokból, apránként összeállított füzet. Gúnyversek, nóta- és dalszövegek, szerelmeslevél-minták töltik ki a megsárgult lapokat, s

a dalok önkéntelenül is sokat mutatnak abból, hogy a bakák min gondolkodtak, vagy mit akartak velük gondoltatni.

E szövegeken keresztül a katonák előre-hátra ingáztak az időben, feldolgozva a katonaság kettős keservét. Előre, mert benne volt a pakliban, hogy a hazáért (dicsőn) meghaljanak; hátra: hazavágyva az édesanyához, a kedveshez, és mindeközben ott voltak az embert próbáló jelenben. E levél-sablonok, akár a népdalok és nóták, melyek az egyén érzelmeit fejezik ki közösségi formában, tompítják és feldolgozzák a jelen zavarodottságát. Pedig a háború még el sem kezdődött, az a szívbemarkoló fájdalom még nem jelenik meg, mint a későbbi, világháborús dalokban. S igaz, hogy e szövegek dallamát már nem ismerjük, de sok népdal és nóta maradt fenn, amelyet meghallgathatunk. Például a kezdeti lelkes hangulatot a nótában, amikor fél Magyarország "kutya Szerbiát" kiáltott, vagy a búcsú keservét egy erdélyi népdalban.

          Most ismét egy századelőn vagyunk, és

a lappangva vagy nyíltan izzó világ, a szomszédos és a messzi országok problémái egyáltalán nem távoliak,

sem időben, sem térben - és nem is csupán az ő bajuk. Minden személyes döntésünk hozzátesz a világ egészéhez. Ezt végiggondolni, nem az örök „világbéke” kedvéért fontos, hanem a vér nélküli változásért; mert ez a feltétele annak, hogy a 21. század inkább előre haladjon, mint hátra. Hogy igaz emberek legyünk, ne csak valódiak.
       Íme, szóljanak a szövegek századeleji, a miénkhez hasonló helyzetben lévő ősünktől, aki csupán azt tapasztalta, hogy milyen a katonaélet eleje, közepe és vége – de azt, hogy mivé változik a háború, s mivé alakítja az embert, még nem. Az első szöveg közös eskü, mely egységbe volt hivatott kovácsolni a hadsereg sokfelől jött egyéneit, a második ima-parafrázis (s mint minden viccnek, egy részét komolyan gondolták). A harmadik gúnydal: a katonai hierarchában lejebb levő, bakancsos-gyalogos tagjainak az önérzetét emeli a huszárokkal szemben, a negyedik szöveg pedig az otthonról való elindulásnaka lelkesedés melletti másik, szomorúsággal teli oldalát fogalmazza meg szövegpanelekben. Az olvashatóság kedvéért a korabeli helyesíráson a legtöbb helyen módosítottam, tördelve eredetileg nem volt a kézírásos szöveg.


A Katona Eskü


Mi ünepélesen esküszünk a mindenható Istenre,
hogy ő Felsége legfelsőbb fejedelmünk és urunk,
első Ferenc József Isten Kegyelméből Ausztria császárja cseh ország Királya stb,
és Magyarország ápostoli királya
s hazánk szentesített törvényei iránt hűséggel és hódolattal viseltetünk.
Esküszünk nagy ő felségének, ő felsége tábornokainak és egyéb elüljáróinak és felebvalóinknak engedelmezzük
azokat tiszteletben tartjuk és védelmezzük rendeleteiket és parancsaikat,
minden ellenségen, bár ki legyen is az, vizen és szárazon, éjjel és nappal, ütközetekben, rohamogban
s bármi nemű vállalatokban mindenütt mindenkor minden alkalommal férfiasan harcolunk csapatunkkal,
és zászlóinkat és lövegeinket semmi esetben el nem hagyjuk,
az ellenséggel soha legkisebb egyetértésben nem leszünk,
mindig magunkat a havi törvények szerint és derék harczosokhoz illő módon viseltetünk
és így becsülettel élünk és halunk
Isten minket ugy segélyjen Amen


Baka miatyánk


Miatyánk ki vagy a menyekben
most vagyok az egyesbe
Jöjjön el a te országad
most kemény az ágyon
Legyen meg a te akaratod
már elsorvadt a lábam kezem
Miképen a menyekben
szenvedek az egyesben
Azon képen itt a földben is
meg enném a pudvás keresztfát is
És ádd meg nekünk a minden napi kenyerünket
s hogy az egyesből ki eresztenének
Bocsásd meg a mi vétkeinket
csak most ehetnék komisz kenyeret
Azon képen már levették rólam a vasat is
Meg bocsátung ellenünk vétetteknek
csak hogy a zsebembe egy-egy krajczár nincsen
És ne vígy minket a kísértésbe
De szabadíts meg minden rossztul
De még jobban az egyes áristomtól
Wege
Kancz Páll

A Bakancsos

Bakancsos vagyok én azt a jó angyalát.
Nem is cserélnék 10 huszárral sem pipát
Nem is bánom ha föl ül a lovára
csak agyusztált mondért vehessek magamra.
Ki is huzom magam azt az őrangyalát
láttatok hát csinos magyar bakát
Ki pödröm bajszam, egy jó nagyot iszom,
egy pár percz mulva a rózsámnál vagyok.
Szegény huszár komát nagyon is veri a víz
nagyon is sajnálom nincs neki
sem éjjel sem nappal nyugalom.
Hajnalban puczulni reggel zabolni
Néha együtt vagyunk az egreczer placzon
Természetes mi gyalog ők pedig ló háton.
Néha ők mosolyognak én pedig nevetek
mert ha berukkolnak lesz dolga szegénynek
Lovát csutakolni magát rendbe hozni
csak az után fogja menazsiját enni.
Ellenben a baka el dobja borjóját
a menázsijához azonnal hozzá lát
Nem köll a borjunak sem csutak sem abrak,
csak a gazdájának legyen sok jó falat
De a huszár lovát ha nem jól tartja
ő is gyalog járhat mint a magyar baka.
Ők ha gyalog marsol neveti a világ
ki is látott már toprongyos huszárt
De a magyar bakát nem neveti senki
mert ő gyalog szokott ugyis mindig járni.

Wége
Irtam unalamba
Kancz Pall

 

Katona bucsuja

áldja meg az Isten azt az édes anyát
aki katonának neveli a fiát
husz évig neveli világ pompájára
husz év után háromig a hazád és Királyt szolgálja
életem a magyar hazáért
véremet a magyar nemzetért kiontom
ne félj magyar ország vigyáz az Isten rád
elenség kezébe nem adja a szép hazát
felemelem karom felkötöm bajnétom
somorú szívemre uj életet hozok
minden féle nemzetre harcolok babámért és szép magyar hazámért
szerető szülőkért én is harczólok
felkötöm bajnétom felveszem fegyverem
kedves édes atyám tehozád fordulok
katona éltemben utoljára szólok
kedves szülő dajkám busszivedre uj bánatot hozok
katona éltemben végre bucsuzok
kedves szüleimtől azután kedves testvéreimtől
elmegyek tőletek Isten veletek
kedvesem ha vissza nem jöhetek hü maradtok?
hozzám küldesz-e levelet szép piros betüvel tele lesz irva
forró szerelemmel elmész-e hozzánk vigasztalni néha
szegény jó anyámot hogy anyit ne sírjon
soha szolnak az ágyúk, csattognak a kardok
szerelmes Istenem én is mindjárt meghalok
hacsak az úr Isten rajtam nem könyörül
de hogyha megtörténik gyászos halálom
a piros véremmel földet asztalom
nem lesz édes apám nem lesz édes anyám
magyar föld vár reám
írd meg jó pajtásom gyászos halálom
hogy nyukszik az én testem szép magyar hazába
országban ki levelem olvassa sirva kezéhez kapja
szomorú szívemnek bánatját felbujtja

Wege
Kancz Páll




Szómagyarázat

Regiment: ezred
Áristom: zárka, börtön a katonaságnál
Pudvás: taplószerűen lyukacsos
Adjusztált: jól szabott, testre igazított
Mondér: mundér, katonai egyenruha
Egreczer placz: katonai gyakorlatozó tér
Berukkolás: katonai szolgálatra bevonulás
Menazsi: élelem, ellátás a katonaságnál
Borjú: szögletes katonai hátitáska
Marsol: menetel
Bajnét: rövid szurony

 

A fotó a magyar katonákról a regifotok.hu oldalról származik.

A szómagyarázatok (az egreczer placz kivételével) a Magyar Értelmező Kéziszótárból valók.


KAPCSOLÓDÓ

A dunántúli lord - Békássy Ferenc könyveiről (IVH/2)

Békássy Ferenc háborús versei és naplórészletei (IVH/3)


 

  • I. világháború
  • katonafüzet
  • Társadalom