Címlapos Friss

A drótháló varázslatos művésze: Edoardo Tresoldi

Amíg Magyarországot évek óta egyre jobban ellepik a művészi, sőt esztétikai érték nélküli emlékhelyek (legtöbb kistelepülésünkön az egyetlen köztéri alkotás egy minden átgondoltságot, szakmaiságot nélkülöző vesszentrianon-típusú… nos, nehéz a megfelelő szót megtalálni… de talán mondjuk úgy: objektum),  szégyenletesen sok pénzt költünk olyan történelminek hitt szobrok felújítására, amik már köszönő viszonyban sincsenek sem az eredetijükkel, sem az akkori épített környezetükkel, elképesztően meggondolatlanul csesszük ki (bocs) a köztereinkre a ronda vagy egyszerűen értékelhetetlen híresember- és/vagy zsánerszobrokat, kortárs szobrászművészeink dolgoznak raktáraknak (akiknek a nevét nem ismeri a nagyközönség, munkáikat egy-egy kiállítótéren kívül soha nem fogjuk látni), addig a világ boldogabbik felén a szobrászat, a land art, street art nem ismeretlen fogalmak a hétköznapokban. Szóhoz és térhez jutnak például olyan művészek, mint Edoardo Tresoldi.

 

Edoardo Tresoldi gigantikus drótszobra a Roskilde Fesztiválon

Nevére az idei Roskilde Fesztivállal kapcsolatban figyeltem fel. Ez Dánia legrégebbi zenei fesztiválja – 1971 óta rendezik meg -, melyre idén a fiatal olasz szobrászt is meghívták, hogy egy alkotásával emelje az esemény fényét. Tresoldi alapvetően dróthálóval dolgozik, munkái ettől különösen légiesek, a szó összes értelmében együtt élnek a környezetükkel.

A Roskilde-n felállított, hozzávetőleg 5 méter magas alkotása azonban nemcsak egy testháló – habár ennyivel is beérnénk -, de egyben mobil szobor is, mutatom:

Hogy a szobrászat ma mennyire más, mennyivel több, mint egy piedesztálra emelt halott ember lovas- vagy mellszobra, vagy mint egy utcaszintre helyezett szelfizhető giccs, arra szó szerint ragyogó példa Tresoldi alkotásának változása, amint leszáll az éj. A tér-forma művészete játszik az áttetszőséggel éppúgy, mint a fénnyel, a világítástechnikával:

Éjszaka megvilágítva, felegyenesedve

Ugyancsak éjjel, összekupodova, más fényben (fotók: Fabiano Caputo)

Edoardo Tresoldi további alkotásaira is érdemes vetnünk néhány pillantást. Az egyik leghíresebb az Incipit (latin: kezdődik) című, amit idén állítottak fel az olaszországi Marina di Camerotán.

Edoardo Tresoldi: Incipit

A kihelyezésről rövid videót is készítettek, nagyon érdekes (a cikk a videó alatt folytatódik):

A Roskilde-szoborhoz hasonló az Oltro Il Muro Street Art-fesztiválra készített alkotása: Sapri település tengerpartján ül, mélázik ez a kalapos fickó.

Edoardo Tresoldi: Pensieri

Ám, ha jobban megnézzük, ebből a videóból kiderül, hogy nincs egyedül a gondolataiban. Sőt, láthatjuk, hogyan készült és az alkotó is megszólal:

A cikk eredetileg a Gittegylet.com-on jelent meg, csak kellően DRÓTosnak éreztük, hogy itt is közöljük :)


KAPCSOLÓDÓK

Weöres Sándor ominózus pécsi szobra után, most Hamvas Bélát is elérte az újmagyar giccskultusz, annak ellenére, hogy a leghatározottabban ő maga tiltakozott saját írásaiban az ilyesmi ellen. Hamvas Béla Miska-kancsóvá lett.Hamvas, a köcsög

Alapjaiban félreérti Bartók Bélát és az egész modern művészetet az, aki szerint a most állítandó Bartók-szobor szép és jó. Se nem szép, se nem jó. Giccses, de ezzel tökéletesen beleilleszkedik a mai magyar köztéri giccskultuszba. Gramofonba hányni  - egy új Bartók szoborról

Ez a tér nem a miénk, nem a budapestieké, nem is a magyaroké, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan a döntéshozók azt elképzelik. Ha a városé lenne, már régen beszántottak volna rajta minden szobrot és emlékjelet, gondosan ápolt gyepén az emberek napközben piknikezhetnének, este pedig szerelmespárok andaloghatnának. - Petneházi Gábor: Mi ott sem voltunk - Szabadság tér? (Második rész)

Vajon méltók vagyunk-e az épített örökségre, mindarra a szépségre, ami fővárosunkban körülvesz, vagy azok a magyarok, akik több mint száz évvel ezelőtt felépítették Pestet mások voltak? A Szabadság tér ma tökéletes kifejezője mindannak, ami a magyar tudatban összezavarodva él történelemről, világról és életről. - Weiner Sennyey Tibor: Szabadság tér? (Első rész)

„…ez egy ilyen kollektív kölyök-tudatalatti…” - Freund Éva esszéje Rabóczky Judit új szobrairól.

  • Drót
  • drótháló
  • drótszobor
  • modern szobrászat
  • street art
  • edoardo tresoldi
  • Művészet