Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

A dzsihád versei

Miről verselt Osama bin Laden? Milyen a dzsihádista költészet? Mire használják az irodalmat az Iszlám Államban? Hogyan jutnak el emberek odáig, hogy vallási vagy bármilyen más motivációból megöljenek másokat? Sokak által ismeretlen terepre megyünk, hogy többet értsünk a világból. Tartsatok velünk a DRÓTon, és ha érdekesnek és tanulságosnak találtátok: adjátok tovább!

 
 
 
 
Mi van valójában a szélsőséges iszlám csoportok mögött és vajon reformálható-e az Iszlám? 
Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Simon Róbert „Az iszlám fundamentalizmus” szóló műve. A könyv bemutatóján a szerzővel Simonné Pesthy Monika, a kötet szerkesztője beszélgetett az Írók Boltjában. A DRÓTon ennek a beszélgetésnek szerkesztett változatát olvashatják.
 

Hogyan jutnak el emberek odáig, hogy vallási vagy bármilyen más motivációból megöljenek másokat? Előfordult ez már a történelem során néhányszor. Persze, úgy mindig könnyebb, hogy a célpont nem személyes ismerős, hogy közös a felelősség, de legalábbis valaki másé, s hogy  valami nagyobb jó" érdekében történik az egész.

 
Az Iszlám Állam nevű terroristaszervezet tagjai, a dzsihádisták az iszlám hit eredeti formájának védőbástyájaként gondolnak önmagukra, és egy jobb világ reményében teszik mindazt, amit tesznek. Más kérdés, hogy nézeteik, melyeket az ősi gyökerekhez való visszatérésnek gondolnak, nem teljesen egyezik a Korán szavaival:
 
Allah bizony az igazságra, a jóságra és a rokonnak való adakozásra szólít fel, és megtiltja a bűnt, az erkölcstelenséget és a jogtalan erőszakot. Óva int benneteket, hogy emlékezzetek! (A méhek 16:90)
 
A dzsihád eredeti jelentése törekvés, igyekvés: a saját hit védelme és a saját hibáinkkal szembeni harc egyaránt dzsihád.
 
Azt viszont eredeti formájában határozottan nem jelenti, hogy erőszakkal terjessze bárki is az iszlám vallást, bár a nyugati világban  - történelmi okoknál fogva - szent háború"-ként gyökeresedett meg. Az ISIS azonban, mint bármely radikális szervezet, úgy érzi, joga van olyan tettekhez, melyek saját életük és mások életének árán, de meghozzák a várva várt jobb világot.
 
Talán kevéssé ismert, hogy a dzsihádisták nemcsak öldökléseikről, hanem költészetükről is készítenek videókat, ily módon is kifejezve törekvéseiket. 
 
Az arab világban a költészetnek jelentős hagyománya van, és meglehetősen különbözik a nyugati, vagy a magyar költészetről való - a vérszegény és éhenhaló költők - általános képzetétől. Az arab kultúra szíve és kivonata a költészet, mely még jóval a Korán kinyilatkoztatása előtt kezdődött, a sivatagi nomádok sátraiban. 
A formája az évezredek során alig változott, a szóbeliséghez igazodó metruma, ritmikája és rímelése a mai napig megtalálható benne, de ennél is lenyűgözőbb, hogy maga a szóbeliségben való megnyilvánulás sem halt ki.
 
Az arabok nemcsak az irodalomkönyvben olvassák a költészetet, hanem a mai napig aktívan művelik, írják, előadják. 
 
Aktuális példa erre a dzsihádisták költészete, akik harcra buzdító csatadalokban, hőseiket vagy a szerelmest sirató elégiákban, ellenségeiket átkozó dalokban és az összes hagyományos műfajban új verseket alkotnak, s ezekről videókat készítenek, csakúgy, mint az ellenségeik meggyilkolásáról. 
Persze a dzsihádista költészet jóval vérszomjasabb, mint a celebeket termelő Költőmilliomos" című népszerű arab tévéműsor versenyzői által költött hagyományos jellegű versek. 
A dzsihádisták verseikben többnyire halállal fenyegetik ellenségeiket, a siítákat, a zsidókat, és a nyugati erőket. Költészetük érzelmes, már-már giccsbe hajló, inkább közösségi, mint magányos alkotás, inkább szociális művészet, mint szakma, és  költők számára a műveik bemutatása éppoly fontos része az alkotói folyamatnak, mint a megírás. Teli vannak utalásokkal, mesterkélt vagy barokk költői eszközökkel, esetleg akrosztikonnal, melyben a sorok kezdőbetűiből lehet kiolvasni egy jelszót, mondatot.
Azzal, hogy megmutatják önmagukat mint költőket az egész világ előtt, szinte felvágnak - van azonban ennek egy másik oldala is. Ha valaki dzsihádistának áll, ezzel a döntésével elszakad a muszlimok nagy többségétől, a saját vallási közösségétől, és sok esetben a családjától is. Költőként, mint a mindenkori arab kultúra örökségének folytatói talán egy kicsit csillapíthatják az oda többé nem tartozás félelmét, hogy ténylegesen elszakadtak a gyökereiktől, közösségüktől.
 
Többek között Osama bin Laden is népszerű költő volt, vezetői képessége mellett ékesszólása miatt is ünnepelt művésznek számított. 
 
Egyik emblematikus költeményében klasszikus párbeszédes formában fiával, Hamzával beszélget. A vers első felében Hamza kérdi az apját, miért van tele az életük nehézséggel, miért nem nyughatnak meg egy helyen:
 
Apám, hosszú ideje utazom sivatagokon és városokon át
Hosszú út volt, apám, a völgyek és a hegyek között,
Oly hosszú, hogy elfelejtettem a törzsemet, a fivéreimet, s az emberiséget is.
 
Az apja válasza nem túl megnyugtató: 
 
Sajnálom, fiam, semmi mást nem látok, csak kemény, meredek ösvényt,
utazás és kivándorlás hosszú éveit.
 
Majd folytatja azzal, hogy a világ, melyben élnek, ártatlanok, különösen ártatlan gyermekek jajkiáltásától hangos. A viszontagságok azonban szükségesek, akármennyi is az igazságtalanság a világban, hiszen ez jelzi kiválasztottságukat.
 
A dzsihádisták szerint ők az utolsó maradék, mely az eredeti iszlámot képviseli, az előörs, mely idegeneknek" nevezi magát, mint ahogy az is marad mindenhol.
 
A dzsihádisták az örök kivándorlásban fogalmazzák meg magukat, még a többi muszlimhoz képest is. Azonban mint a közösségükből kivonultak, mint diaszpórában élők, nehéz fenntartaniuk a hagyományaikat - erre is szolgálnak mind a versek, mind a mártíromság. A mártírság (vagy ahogy mi látjuk: az öngyilkos terroristák) a közösség történelmének nagy alakjai, és identitásuknak építőkövei lesznek, a költészet pedig megfogalmazza. 
Adalék a történethez, hogy az első világháború után az új határok meghúzása az arab félszigeten hasonló nyughatatlan keserűség és szenvedés forrása lett, mint mondjuk Magyarországon (vagy bárhol, ahol az idegen, győztes hatalmak húzták meg önkényesen a határokat).
 
Ahlam al-Nasr, egy fiatal dzsihádista költőnő a dzsihádisták politikáját kozmopolita vízióval ötvözte egyik versében:
 
A hazám az igazság földje, az iszlám fiai a fivéreim...
Nem szeretem Dél arabjait jobban, mint az Észak arabjait.
Fivérem Indiában, a testvérem vagy, csakúgy, mint ti, balkáni fivéreim,
Ahwazban és Aqsaban, Arábiában és Csecsenföldön.
Ha Palesztina felkiált, vagy ha Afganisztán szólít,
ha Koszovóban igazságtalanság van, vagy Assamban vagy Pattaniban,
A szívem kinyúlik feléjük, vágyva arra, hogy segíthessek a szenvedőkön.
Nincs különbség köztük, ez az iszlám tanítása.
Mi mind egy test vagyunk, ez a mi boldog hitvallásunk...
Bár nyelvünk és színünk eltérő, ugyanaz a büszkeségünk.
 

És boldogan élnek, míg az anyát ki nem végzik

Az afrikai Szudánban egy fiatal anyát akarnak megkorbácsolni és kivégezni házasságtörésért és hitehagyásért: születése szerint ugyanis muzulmán, bár ő maga keresztény, és keresztényhez ment férjhez. Egy hónapja van, míg megszületik a második gyermeke. Mit is lehet erre szólni?

A dzsihád kultúrája kétségkívül romantikus. Kalandot ígér, a középkori hősiesség és lovagiasság feléledését és relevanciáját. Mivel a dzsihádisták megtagadják a nemzetiségüket (egy eljövendő egységes iszlám nemzet reményében), muszáj maguknak saját identitást kitalálniuk. Ezért van, hogy megkeresik a lehető leges-legrégebbi gyökereket, és hozzácsatlakoznak - az ISIS nem két poros határ közti államot akarnak, hanem egy évezrednyi történelmű kalifátust.

 
A dzsihádista költészet emellett nagy adag teológiát is tartalmaz, mert mint ahogy az eredeti költészet, az autentikus vallás igaz követőinek is tartják magukat, szemben a hivatalos vallás képviselőivel, akik szerintük politikai okokból elrejtik az igazságot.
 
Isa Sa'd Al 'Awshan dzsihádista költő Levél a szidalmazókhoz című versében a dzsihádnak állít védőbeszédet:
 
Hadd világosítsak fel minden tétova igazat, 
hadd űzzem el a kétséget attól, aki kérdez.
Hadd mondjam a világnak, és még azon is túl:
Figyelj, az igazat mondom, és nem habogok,
a hitetleneknek való behódolásnak vége,
annak, aki keserű italt ad nékünk innunk.
A hazugságoknak korában mondom én:
nem pénzt kívánok, nem is kényelmet,
de az Isten bocsánatát és kegyelmét.
Mert Istentől tartok én, nem a bűnözőktől.
Az útról kérdezel, melyet hévvel és sebesen űztem,
Azt kérded, értem aggódva: vajon ez a jó út, a helyes?
Vajon ez a Próféta útja?
 
A dzsihádista költészetben gyakran alkalmaznak ún. szidalmazót", akinek a szerepe a status quo fenntartása. Ő aki a tétlen klérus és a szülői autoritás kétkedő képviselője, akivel szemben a költő fenntarthatja magányos, heroikus pózát, és kifejtheti nézeteit. 
 
A dzsihádista költészet buzdító és fanatizáló ereje könnyen meggyőzhet (főleg a kallódó vagy traumákat átélt fiatalokat) arról, hogy ha az egész világ ellened van, és aki nem, az is gyáva az igazságot kimondani, akkor a dzsihádot választani bizony hogy a bátorság bizonyítéka.
 
Awshan Irak 2003-as amerikai megszállását követően ezt írta:
 
Hirdetem, hogy nem lesz többé nyugalmunk, 
míg csak nyilaink el nem árasztják ellenségeinket. 
Felszíjaztam fegyveremet dzsihád szándékommal, 
és szenvedélyes szívvel követem az utamat.
Két jó dolok közül az egyiket szeretném:
mártírságot, vagy a despota elnyomóktól való megszabadulást.
 
A dzsihádisták számára a költészet kiáltvány, a költészet azt jelenti, tanúk lettek. 
Legyen csönd! Hősöknek valók a szavak / s a hősök szavai a tettek!" - mondja A győzelem antológiája című művében Awshan. 
A dzsihádistáknak az Iszlám Állam kalifátusa egy látszólag megvalósítható utópia, ahol a múlt feltámad, ahol csodák történnek, ahol az autentikus hit feltámad, és olyan dolgok történnek, amelyeket csak a történelemkönyvekben olvasni. 
 
Ennek realitását és árát jól tudjuk...
Lásd Párizs.
 

 

(Az összeállítás a The New Yorker magazinban nemrég megjelent cikk és más írások felhasználásával készült.)


KAPCSOLÓDÓK
 
Mindenki megnyugodhat, a terror-ellenes háború elkezdődött, aminek a vége csakis Európa és a nyugat totális győzelme lehet, bombázóink harcban állnak, a kormány a helyén van. Vagy mégsem? - Adam Frey: Európa alkonya?
 
Megtörténhet, hogy épp a szemünk láttára csődöl be az európai civilizáció? Vagy nincs olyan, hogy „a szemünk láttára” ér véget egy korszak? - Lédán István írása a DRÓTon. - Lédán István: Éjfél Párizsban

Vannak napok, amelyek után már soha sem lesz ugyanolyan a világ. 2015 november tizenharmadika, péntek ilyen nap volt. Háború lesz. Háború van. - Weiner Sennyey Tibor: Péntek 13.

„Én vagyok Charlie: szerintem is seggbekúrja a Fiú az Atyát, őt meg a Szentlélek? Szerintem is előremutató és társadalmilag hasznos emberek tömegeit folyamatosan bosszantani és megalázni? Embertársaink értékrendjét, hitét tiszteletben tartani a demokrácia egyik alapköve, ugyanúgy, mint a szólásszabadság. Veszélyes ellentmondásokat szülő, ingoványos terület.” – Szabó Kisanna helyszíni tudósítása a terrortámadás utáni Franciaországból a DRÓTon. Charlie vagyok? - jegyzet Franciaországból

 

VILÁGIRODALOM A DRÓTON!

KORTÁRS ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁN: „Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta, / féreg és fű, nevezzék, aminek akarják / kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe. - Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse. „Amikor még indián voltam (…) Az előszobában elhalkul a patkócsattogás. / Milliónyian sírnak ereimben. - Mark Turcotte odzsibve indián költő, mesélő Folytatódik című verse.  - „Hé! Indián vagy?” / Bólintottam. / „Hé te! Indián vagy?” - Maurice Kenny mohauk költő Távolsági busszal a montanai Billingsbe című verse. - „De miben vagyunk bűnösök? / – a véres emlékezetben..."  - Mandy L. Smoker assziniboin-szíú költőnő Egyensúly című verse.

NEOLATIN: Halott pápát kifigurázni, pedofilnak, őrültnek, pénzsóvárnak és részegesnek nevezni alighanem ma is sok helyen kiverné a biztosítékot... Rotterdami Erasmus egyik legnagyobb hatású művét most új fordításban olvashatjátok el a DRÓT világirodalmi sorozatában. Rotterdami Erasmus: Gyula kizárva

SUMÉR: nem oly rég felfedezett, eddig magyarul nem publikált GILGAMES-részletet olvashatjátok lapunkon, egy rövid jegyzet kíséretében. - GILGAMES - A CÉDRUS ERDŐ - jegyzet és magyar fordítás

ARGENTIN116 éve született Jorge Luis Borges a modern irodalom vak látnoka. A tenger című versét eredeti nyelven és magyar fordításában közüljük ebből az alkalomból. Jorge Luis Borges: A tenger

KOREAI-AMERIKAI: Hogy dolgozzák fel Koreában a gyászt? Milyen egy koreai halotti tor? - A Cseszang Ej Koh koreai költőnő verse, melyben egy ősi konfuciánus szertartást ír le. - VI18

SZOMÁLIAI-ANGOL: „senki sem teszi gyermekét hajóra / hacsak nem a víz biztosabb mint a föld” - Warsan Shire Otthon című versét a költőnő előadásában meghallgathatjátok és fordításban magyarul is elolvashatjátok Warsan Shire: Otthon - VI17

BOLGÁR„Akkor tűnt fel, hogy elhagyott az arcom, amikor belenéztem a tükörbe.” - a bolgár irodalom ifjú titánjának, Yordan Dimitrov Radichkovnak Az új istenek című novelláját itt olvashatjátok. - VI16

HOLLAND: Részlet az 1971-es, brüsszeli születésű Peter Buwalda első regényéből. Bonita Avenue - regényrészlet - VI15

JÁVA és BALI: ARDZSÚNA MENYEGZŐJE - két ének egy kawi eposzból magyarul Weiner Sennyey Tibor fordításában - VI14

A kawi költők a költészet jógáját gyakorolták, mely során az alkotótevékenység imádsággá is magasztosult. Még manapság is sok balinéz számára fontos az ezekben rejlő bölcsesség. - írja összefoglaló esszéjében a balinéz irodalmi hagyományról Helen Creese, amely a DRÓTon jelenik meg először magyarul Balogi Virág fordításában. 

Beszélgetés Helen Creese-el, az utolsó kawi kutatóval a Bali és Jáva ősi irodalmáról és nyelvéről. Az utolsó kawi kutató - beszélgetés Helen Creese-el - VI12.

PALESZTIN: „És elnyelték / az összeomlott házak / a robbanás után...” - Ghassan Zaqtan palesztin költő versei Szokolay Zoltán fordításában.

FRANCIA: „...az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet." - mondta Marseille költőnője Sarah Kéryna Szabó Kisannának. A DRÓT világirodalmi sorozatában most interjút olvashattok egy kortárs francia költőnővel, továbbá egy versét is. - VI10

Hogy lehet, hogy halott? Hiszen van otthona. / Ki mondta, hogy teltebbek a színek, ha a Misztrál fúj?" Sarah Kéryna: semmi-idő - vers - VI9

HAITI és TAHITIEmmanuel Vedrine (Haiti) és Henri Hiro (Tahiti) költők verseit olvashatjátok eredeti nyelven és Pallai Károly Sándor fordításaiban a DRÓT világirodalmi sorozatának részeként. Vigyázat, szerelmes versek a nagy óceánok partjairól! - VI8

JAPÁNMacutani Mijoko (1926–) a 20. század gyermek- és ifjúsági irodalmának jelentős képviselője, akinek meséin több nemzedék szocializálódott, novellái pedig részvétet keltenek a háborút megélt emberek iránt. - VI7

MAURITIUSI: Saradha Soobrayen és Alain Fanchon mauritiusi kreol nyelven író költők egy-egy versét olvashatjátok most eredetiben, és Pallai Károly Sándor magyar fordításában a DRÓT világirodalmi sorozatában.

MONGOL: Kultúravesztés van... – beszélgetés S. D. Ganbold mongol irodalomtörténésszel - VI5 és U. HURELBAATAR versei - VI.

SPANYOLVicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő verseit itt olvashatjátok a DRÓTon, Imreh András fordításában, Menczel Gabriella bevezetőjével - VI3.

ANGOLA Janus Pannonius műfordítói-díjról, Ted Hughesról és a műfordításról beszélt nekünk Gömöri György az Írók Boltjában. -  VIDEÓ - VI2. Továbbá Ted Hughes „Hó” című versét a DRÓT most induló világirodalmi sorozatában itt olvashatják először magyarul. A vers Assiáról, a költő második feleségéről íródott, aki Sylvia Plath-hoz hasonlóan öngyilkos lett. Hughes később mégegyszer megnősült és halálig boldogan élt Devonban. – VI1

 
  • iszlám
  • dzsihád
  • Költészet
  • terror
  • Társadalom