Címlapos Friss

Eljött az a pillanat, amikor nincs tovább - Interjú Kiss Lászlóval, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnökével

"...a teljes magyar egészségügyi ellátás rendszerének működőképessége van veszélyben." - Zajlik a fekete szalagos mozgalom, ápolók, mentősök, asszisztensek, szociális gondozók tűzik a ruhájukra a jelképpé vált szalagot, hogy ezzel jelezzék, a magyar egészségügy helyzete tarthatatlan. Ausztriától az Egyesült Államokig a világ különböző pontjain ezzel a gesztussal napról napra több egészségügyi dolgozó fejezi ki szolidaritását a magyar kollégákkal. 2015. május 12-én a szakma és a civilek együtt mutathatják meg, hogy képesek a változásra, változtatásra. Kiss Lászlót, a FESZ elnökét kérdeztük a konkrét problémákról - döbbenetes válaszokat kaptunk.

 

Az egészségügyi ellátás rendszeréről régóta tudjuk, halljuk, hogy a szakadék szélén áll, összeomlás fenyegeti. Néhány hete azonban úgy tűnik, végképp vége ennek az „optimista ” álláspontnak. A dolgozók és betegek egyöntetű véleménye, hogy ez már nem a szakadék széle, hölgyeim és uraim, benne vagyunk. A megoldhatatlannak tűnő helyzet mégsem megoldhatatlan: széleskörű társadalmi összefogásra hívnak a szakmabeliek minden civilt, hiszen ez egészségügy közös ügyünk. A jelenlegi állapotokról, a konkrét problémákról és a május 12-re meghirdetett nagyszabású demonstrációról Kiss Lászlóval, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnökével beszélgettünk.

DRÓT: Hetek óta zajlik a fekete szalagos mozgalom az egészségügyi dolgozók körében, mi ez tulajdonképpen?

KISS LÁSZLÓ: Most valami olyasmi történik, amit eddig nem láttunk, ugyanis most eljött az a pillanat, amikor ágazatban dolgozók jelzik, hogy nincs tovább, a helyzet tarthatatlan, egész egyszerűen

a betegbiztonság, a teljes magyar egészségügyi ellátás működőképessége van veszélyben.

DRÓT: Akár betegként, akár csak tájékozódó civilként mindnyájan találkozunk a problémákkal – hiszen nagyon régóta hallunk róluk. Mi a valóság? Mik a legégetőbb problémák?

K. L.: A mindenki által ismert alacsony bérezésen túl az egyik legnagyobb probléma a szakma kiürülése. Ennek egyik oka, hogy nincs utánpótlás, a korábban jól működő képzőrendszert szétverték, nincs életpálya-modellünk,

a fiatalok számára az egészségügyi pálya semmiféle jövőképet nem tud felmutatni,

a szakmánk elöregszik és a távozó dolgozók helyére nincs jelentkező. A másik oka az elvándorlás, amit egyre többen választanak, hiszen a magyar egészségügyi dolgozók mindenütt keresettek a világban – a korábbi kiválóan működő képzés miatt – sőt, már az arab országokba kifejezetten magyar szakembereket toborzó iroda is működik. A legtöbben itthon szeretnének dolgozni, mégis, aki teheti, elmegy, mert megélni/élni is akar.

DRÓT: Az alacsony bérekről valóban sokat hallunk, mik a konkrét számok?

K. L.: Egy pályakezdő ápoló nettó 90-100 ezer forintot keres. Az egészésgügyi alapellátásban dolgozók átlagkeresete havi 140 ezer forint. Ebből nem lehet családot eltartani, vagy akár csak a hétköznapi megélhetést biztosítani, ezért minden kolléga másod- sőt, harmadállást vállal, én is közelről ismerem a helyzetet, az én családomban hárman dolgozunk az egészségügyben. Sokan csak hetente egyszer találkoznak a családjukkal, a többi napot a különböző állásaikban töltik.

Túlhajszoltak vagyunk, nagyon elfáradtunk, kevesen vagyunk

és attól félünk, hogy ki fogunk esni a rendszerből.

DRÓT: Az, hogy kiürül az egészségügy, mit jelent pontosan?

K.L.:

Jelen pillanatban 24-26 ezer ápoló hiányzik a rendszerből. A szükséges létszám egyharmada.

DRÓT: Ez elképesztő szám...

K. L.: Igen, ez már a betegbiztonságot veszélyezteti. A mostani összefogás tehát nemcsak a munkavállaló érdekében zajló harc, hanem a teljes társadalom érdekében, hiszen az emberek nálunk születnek, nálunk halnak meg és közte ott van egy teljes élet, számos ponton találkozunk. Hogy a munkánkat el tudjuk végezni, hogy minél magasabb színvonalú szolgáltatást tudjuk nyújtani, mindnyájunk közös érdeke.

DRÓT: Tehát a civilek és eü-dolgozók összefogásáról is szólnia kéne a május 12-ére tervezett demonstrációnak?

K. L.: Így van. A mi munkánk nem engedi meg azokat a lépéseket, amiket más szakmákban dolgozók megtehetnek.

Mindig megfordul a fejünkben a sztrájk gondolata, de végül sosem tesszük meg.

Mi nem szüntethetjük be a munkát, ez lelkiismereti kérdés. Most először adódott egy olyan lehetőség, amiben széleskörű társadalmi összefogással érvényesíthetjük a jogokat – a civilek a tisztességes betegellátáshoz, a munkavállók a munkavégzéssel kapcsolatos jogaikat.

DRÓT: A FESZ mint érdekérvényesítő szervezet 2011 óta működik. Miért jött létre?

K. L.: Az a hiányérzet hívta életre, hogy az ágazatban jelenlévő szakszervezetektől nem kaptunk valós jogvédelmet, jogsegélyt, a képviselet nem a munkavállalók elvárása szerint érvényesül, voltak/vannak ugyan lépések, de nem megnyugtatóak. A FESZ alapítói mindannyian a betegágy mellett, körzetben, kórházban, mentőknél, műtőben, az alapellátásban hosszú évek óta lelkiismeretesen dolgozó munkavállalók, célunk pedig az, hogy valódi képviselete legyünk a munkavállóknak, és közösen keressük a megoldásokat.

DRÓT: Május 12-én két menet is indul Budapesten. (Az eseményhez itt lehet csatlakozni a Facebookon.)

K. L.: Igen, az egyik az Őszintén az Egészségügyről akciószövetség szervezésében, a Clark Ádám téren gyülekezünk 16:30-kor, a másik a MESZK megmozdulása, a Hősök teréről indul. A két menet találkozik, tehát bárki bármelyikhez csatlakozhat. Fontos lenne a civilek részvétele, ahogy az esemény neve is mutatja:

Értetek, Értünk, Veletek!

– a közös ügyünkért kell most lépéseket tennünk.

DRÓT: Ha most sikerül elindítani egy pozitív folyamatot, annak mikorra várható eredménye?

K. L.: A dolgozók várnak egy gyors hatást, amely érzékelhetően jelentkezik a jövedelmekben és várják a munkakörülmények javulását, a képzési rendszer rendbetételét, mely nélkül nem várható utánpótlás. Ha minden a legjobban alakul és meghallgatásra találnak a követeléseink, akkor is legalább 5-6 év, mire beérnek az intézkedések. Túl vagyunk az utolsó pillanaton is, nem várhatunk tovább.

(Készítette: Szeifert Natália)


KAPCSOLÓDÓK

A legfrissebb statisztikák szerint az elvándorlás Magyarországról folyamatosan gyorsul, London immáron hivatalosan is a második legnagyobb magyar város, a tartósan külföldön letelepedők között ráadásul többségben vannak a jól képzett fiatalok, akiknek tartós hiánya a hazai ellátórendszert becslések szerint akár már középtávon is összeroppanthatja. Két olyan embert kérdeztem meg a személyes tapasztalataikról, akik történelem és magyar szakos bölcsészdiplomával a zsebükben vágtak neki az ismeretlennek, még közvetlenül az EU-csatlakozás után. Vajon mit ért a bölcsészdiplomájuk külföldön? Tényleg csak a gyorsétterem-lánc jelenti az egyetlen lehetőséget az állástalan diplomásoknak? Milyen külföldön élni és dolgozni, mennyi idő alatt lehet elszakadni Magyarországtól, milyen érzés kívülről szemlélni az itthoni állapotokat és mi az, ami ma leginkább hiányzik Magyarországról, külföldről nézve? Magyar bölcsészek külföldön

2014 október 23-án a Blaha Lujza téren tüntettek a szabadság hiánya, az egyenlőtlenség és a szegénység miatt. Kameránkkal a helyszínen jártunk. - Tedd magad szabaddá - videó a tüntetésről

A tüntetés az Origo Dob utcai szerkesztőségétől a Kossuth térre vonult. A DRÓT a helyszínen járt, és ott Vándor Ágnessel készítettünk az üggyel kapcsolatban interjút. - Tüntetés a sajtó szabadságáért (VIDEÓ)


 

  • egészségügy
  • fekete szalag
  • tüntetés
  • őszintén az egészségügyről
  • fesz
  • Élet