Címlapos Friss

Elszállt és vad dolgok – Brandon Hackett interjú

Bár az se semmi, hogy a nyúl tojást tojik, mi mégis úgy látjuk, hogy „...szükség van a jó magyar sci-fire” -  Időutazásról, szingularitásról, és az irodalomról, mint piac beszélt az új magyar sci-fi irodalom emelkedő csillaga Brandon Hackett (alias Markovics Botond) a DRÓTon. 

 
WEINER SENNYEY TIBOR: Nagyon jól megírt sci-fi regény volt legutóbbi könyved Az időutazás napja", melyet én is nagy élvezettel olvastam. Végre elkészült a könyv második része, és hamarosan meg is jelenik Az időutazás tegnapja". Az első könyv egy különös paradigmából indul ki, mégpedig abból, hogy elvileg" nem lehet az időutazás feltalálásánál korábbra utazni. Szerinted létezik olyan, vagy létezni fog olyan, hogy időutazás?
 
BRANDON HACKETT: A regény kiindulópontja az, hogy ha egyszer esetleg valóban kifejlesztjük időutazás technológiáját, akkor az idővel bárki számára elérhetővé fog válni, ahogy ez minden technológiára igaz. És mivel időutazásról beszélünk, ez azt jelenti, hogy bármikor előtte és utána is: azaz egy bárki által használható eszközzé válik. Pont ezért
 
remélem, hogy az időutazás nem létezik,
 
mert annak, ha bárki szabadon utazgathatna az időben, elképzelhetetlen következményei lennének. Erről is szól ez a két regény, ezt a szituációt vázolja fel és gondolja tovább, kezdve azzal, hogy az első időgép bekapcsolásának pillanatában megjelenik a Földön 200 milliárd időutazó.
 
WST: És szerinted - ha „tegyük fel, hogy” létezne -, akkor tényleg nem lehetne korábbra utazni, mint a feltalálás napja?
 
BRANDON HACKETT: Ha lehetséges lenne az időutazás, és az első időgép működésbe lépésénél korábbra is el lehetne utazni, akkor valószínűleg már régen itt lebzselnének körülöttünk a jövőből származó leszármazottaink, mégpedig olyan számossággal, amelyet nem lehetne nem észrevenni, hiszen bárki akárhányszor visszautazhatna bármelyik évből, és
 
a fontos történelmi események helyszínei minimum tele lennének bámészkodó időutazókkal.
 
Szerencsére időutazókkal nem találkoztunk eddig.
 
WST: Különösen érdekes a magyar olvasók számára, hogy a regény jelentős része Budapesten játszódik. Fontos könyveidben a „magyar-szál”?
 
BRANDON HACKETT: Fontos, igen, így amikor csak tehetem, igyekszem magyar környezetet és szereplőket is belecsempészni.
 
WST: És, ha már a „magyar-szál”-nál tartunk, miért Brandon Hackett néven írsz, és miért nem Markovics Botondként?
 
BRANDON HACKETT: Amikor elkezdtem publikálni (2001-ben), volt egy ilyenfajta kiadói elvárás, ugyanis az angolszász nevű szerzőket jobban el lehetett adni, azóta pedig megszoktam Brandon Hackettet. Ha ma kezdeném az írást, szerintem saját néven publikálnék, de most viszont már nincs értelme variálni.
 
WST: Miről szól „Az időutazás tegnapja"? Ez egy trilógia lesz?
 
BRANDON HACKETT: Nem lesz trilógia, Az időutazás tegnapja elvarrja az összes időutazós szálat, megjelenik benne egy időutazó civilizáció, valamint sok kiváló tudós, köztük 20. századi fizikusok, matematikusok, mint pl. Albert Einstein és Neumann János igyekeznek megóvni a Földet az időfolyam pusztulásától. Úgyhogy Az időutazás tegnapja utolsó lapjain véget ér az időutazás, de hogy az összeomlás nevű entrópikus jelenség elpusztítja-e a jelent és a múltat, vagy a szereplők esetleg túlélik az időutazás korát, az maradjon a regény titka. 
 
WST: Különösen jó könyvednek tartom a szingularitással foglalkozó „Isten gépei” című regényed. Szerinted tényleg itt a szingularitás? És ha igen, akkor miképpen változtatja meg az életünk?
 
BRANDON HACKETT: Amikor 7 éve megírtam a regényt, jóval valószínűbbnek láttam a bekövetkeztét, mint most. Vannak olyan aggasztó folyamatok és jelek, amelyek alapján jelenleg inkább attól tartok, hogy néhány évtizeden belül,
 
ha így folytatjuk, komoly problémáink lesznek a Földön,
 
részben az élelmezés, a vízhiány és a tengerszint emelkedése miatt, amelyek lehet, hogy elodázzák vagy lelassítják a technológiai fejlődést és annak következményeit. De majd meglátjuk.
 
WST: Közgazdászból lettél sci-fi író. Szerinted az irodalom piac is egyben?
 
BRANDON HACKETT: Igen és nem. Igen, mert a könyv valahol egy termék, a kiadó azért öl bele pénzt, és adja ki, mert bevételt remél, amelyből finanszírozza a költségeit, és nem, mert a kiadók szeretik a számukra fontos és kedvelt könyveket akkor is kiadni, ha azok esetleg nem lesznek anyagilag sikeresek. Az író pedig elsősorban azért ír, mert el akar mesélni egy történetet, de utána valahol azt is szeretné, ha minél többen olvasnák, így ismét csak összefonódik a kettő.
 
WST: Hogy látod a kortárs magyar szépirodalom és sci-fi irodalom helyzetét?
 
BRANDON HACKETT: A szépirodalomra nincsen nagy rálátásom, de a kiadók mostanában több tehetséges szépírót profin kezdtek el felépíteni, ráadásul a fiatalabb korosztály is egyre nagyobb lehetőséget kap, a JAK vagy a FISZ intenzíven támogatja is a fiatal tehetségeket.
A magyar sci-fit egy kicsit borúsabban szemlélem.
 
Nagyon kevés magyar sci-fi regény jelenik meg, és még kevesebbre mondják azt az olvasók, hogy van olyan jó, mint egy kortárs, elsővonalas, angolszász sci-fi regény.
 
Remélhetőleg ez a helyzet idővel változni fog, mert szükség van a jó magyar sci-fire, és arra, hogy ez a kifejezés ne olyan legyen az olvasók szemében, mint a fehér holló.
 
WST: Mi lesz a következő könyved?
 
BRANDON HACKETT: Az Inverzum munkacímmel egy távoli jövőben játszódó regény, amelynek megírására már négy éve készülök. Lesznek benne mesterséges evolúció révén több alfajra szakadó humán és poszthumán civilizációk, riasztóan idegen kultúrák, de a központi szerepet egy másfajta fizikán alapuló másik univerzum játssza, amely igazán elszállt és vad dolgokra ad lehetőséget a történet kibontása során.
 
(Készítette Weiner Sennyey Tibor)
 

BRANDON HACKETT  - A Brandon Hackett álnéven író Markovics Botond 1975-ben született, és közgazdászként szerzett diplomát. Az első írásai 2002-ben jelentek meg nyomtatásban. Írói álneve is ebből az időszakból származik, elválasztandó az írást a hivatalos munkájától.

A korai műveit összegyűjtő Én, a halhatatlan című novellaciklusból a Kirajzás Zsoldos Péter-díjat kapott. 2007-es regénye, A poszthumán döntés szakít a korai írások könnyedebb stílusával, és a pozitív visszhang eredményeként Hackettet a hazai tudományos-fantasztikus élet új reménységeként kezdték említeni. Az egy évvel később érkező Isten gépeiért megkapta a második Zsoldos Péter-díját.
Hackett regényeit 2012 óta az Agave Könyvek jelenteti meg: Az ember könyve egy olyan idegen világba kalauzolja az olvasót, amelynek lakói szagokkal kommunikálnak, és ahol az evolúció egészen más utat választott magának, míg Az időutazás napja egy szédítően vad kísérletezés az időutazás feltalálásával és annak következményeivel. A kötet viharos kritikai sikert aratott, több vezető szakmai médium is az új évezred legjobb magyar sci-fijeként írt róla.
 
Könyvei
Én, a halhatatlan (novellaciklus, in: Én, a halhatatlan antológia, Cherubion, 2002 – Zsoldos Péter-díj)
A negyedik gyarmat (regény, Cherubion, 2002)
Az ötödik gyarmat (regény, Cherubion, 2002)
Az öröklét nyomában (regény, in: Az öröklét nyomában antológia, Cherubion, 2003)
Magánháború (Dark Space regény, Cherubion, 2002)
Erdőhold (regény, Cherubion, 2003)
Szenvedély (novella, in: Fényözön antológia, Cherubion, 2003)
Erdőhold urai (regény, Cherubion, 2004)
A poszthumán döntés (regény, Delta Vision, 2007)
Isten gépei (regény, Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2008 - Zsoldos Péter-díj)
Az ember könyve (regény, Agave Könyvek, 2012)
Az utolsó író (novella, Galaktika 266., 2012)
Az időutazás napja (regény, Agave Könyvek, 2014)

 


...avagy a modern társadalom félelmeiről és az ismeretlentől való rettegésről.  A mai emberiséget uraló két nagy tévképzetről – az űr hidegéről, avagy az idegen-, és a gépek hidegéről, avagy a mesterséges intelligenciáról – továbbá arról, hogy mi az ami valóban hiányzik szól esszénk, amit itt meg is hallgathatsz. Félelem és reszketés Poe és Lovecraft társaságában - WST20/4

Weöres Sándor és Hamvas Béla a XX. századi magyar irodalom talán legfontosabb és éppen ezért legproblematikusabb figurái. Problematikusak, mert nem biztos, hogy igazán értik és igazán ismerik alkotásaikat, szemléletüket, szellemüket. - WST esszéjét itt olvashatjátok. - Gondvána - Weöres Sándor és Hamvas Béla barátsága és levelezése WST20/5.


Szeretné, ha tovább karolná, ha még erősebben, ha hozzáérne az arcához, ha beletúrna a hajába, a húsos ajkait pedig az övéire tapasztaná, még ha szilikon, akkor is. Ha az ágyékával nekifeszülne az ő ágyékának, ha félrevonná a sarokba, ha visszalökné az alaktalan plüssbe, és arra kérné: rakd szét a lábad!" - Balatonalmádi felett üldögéltünk a tábortűz körül barátainkkal, egymást rémtörténetekkel szórakoztattuk és a Tambora vulkán 1815-ös kitörésére emlékeztünk, no meg Byronra és Shelleyre, amikor Centauri a DRÓTon most olvasható sci-fi novellát olvasta fel.  Centauri: PARALLEIA - sci-fi novella

 
  • Brandon Hackett
  • sci-fi
  • Irodalom