Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Félelem és reszketés Magyarországon

Tegnap két jelentős esemény is történt. Valaki bedobta egy sportcsarnok ablakát, majd valaki más bejelentette, hogy bombát helyezett el Budán. Kérem, senki se gondolja, hogy ezeknek az eseményeknek súlyát én elbagatellizálnám, hiszen hangsúlyoztam, hogy ezek jelentősek. Ez a hétköznapi terror előszele.

 

Emlékezetes jelenet a Brazil című filmben, amikor az étteremben az agyonplasztikázott vendégek mellett hirtelen terrortámadás zajlik le, majd mintha mi sem történt volna folytatják a bájos csevegést. Ez az, ami, amikor a film készült (1985-ben) – egészen abszurdnak hatott. A hétköznapi terror, mégpedig a teljesen szokványos, mert megszokott hétköznapi terror. Amikor

 
már nem lepődünk meg a szükségállapoton, a gépfegyveres rendőrökön, a kerítésen, az egyre keményebb határellenőrzéseken, mindaddig természetesen, amíg nem velünk szemben alkalmazzák.
 
Tegnap két jelentős esemény is történt Magyarországon. Valaki bedobta egy sportcsarnok ablakát, majd valaki más bejelentette, hogy bombát helyezett el Budán.
Az első mögött mindjárt lányainkra és asszonyainkra törő migránsokat sejtettünk, és a teljes belügy és politika, és főleg a média erőteljes migránsozásba kezdett, anélkül, hogy bármi konkrétat tudtak volna.
A második mögött a terror Európán végigsöprő hullámát vizionálták, és minden férfit igazoltattak a szentendrei héven. A bombamerénylők egyébként két dologról ismertek, az egyik, hogy előre bejelentik telefonon tettüket, a másik, hogy utána Szentendrére héveznek. Mindazok pedig, akik vártak, akik haza akartak érni, de nem tudtak, csak néztek, és a lehető legtermészetesebbnek vették, ami történik.
Kérem, senki se gondolja, hogy ezeknek az eseményeknek súlyát én elbagatellizálnám, hiszen hangsúlyoztam, hogy ezek jelentősek.
 
Ez a hétköznapi terror előszele.
 
Ez az, amikor már természetesnek vesszük, hogy vannak menekültek, akik „migránsok”, és vannak személyes szabadságunkat, akár hazajutásunkat korlátozó intézkedések, amelyek ellen senki sem emelheti fel a szavát, még ha totálisan értelmetlenek is.
Mindez persze a mi biztonságunk érdekében történik. A mi biztonságunkat szolgálja a félelem és reszketés, amiben élünk. Mert kétség nem fér hozzá, hogy
 
a valódi problémákat ezzel az önmagát generáló félelemmel és reszketéssel lehet elkenni, ezzel lehet egyre mélyebbre tapodni abban, amit ma a hétköznapok jelentenek.
 
Még egyszer hangsúlyozom, hogy félreértés ne essék, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lesz vagy volt olyan eset, ahol egy menekült (vagy a közkeletűbb szóhasználatban „migráns”) sajnos tényleg bűncselekményt követ el, és könnyen lehet, hogy előbb utóbb valaki tényleg bombát fog robbantani, talán valami különös és megmagyarázhatatlan megfontolásból majd éppen a festői Budán. De. Csakhogy.
Az igazság mégis az, hogy előbb lopnak körülöttünk mindent el, előbb láthatjuk, hogy nem vagyunk már a törvény előtt egyenlőek, előbb aggódhat folyton a holnapért az átlag magyar polgár, előbb megy tönkre az egészségügy és előbb hull atomjaira a közoktatás, előbb lesz „migráns” a magyar fiatalság jelentős része, mint robban bomba Budán. És ez az, ami nem érdekes, amitől nem félünk, amitől nem reszketünk, amiről nem beszélünk. Homályos, nehezen körülhatárolható ellenségképet alakítunk ki magunkban, amelynek egyik arca a papírok és okiratok nélkül menekülő és határokon átszökő „migráns” – köztük a beszivárgó „terrorista”, másik arca pedig az Európai Unió, bürokratáival és jólétével, akik képesek és megbüntetnek minket – pénzre! –, mert nem fogadjuk be ezeket a „migránsokat”, akik között köztudott, hogy minden második erőszaktevő" és „terrorista”.
Persze
 
nem itt dőlt el, hogy mi nem leszünk Európa része.
 
Az európai hatalmak is elindultak egy olyan lejtőn, amiről nehéz lesz visszakapaszkodni, mégpedig akkor, amikor azt hitték, hogy mindent meg lehet oldani pénzzel. Nagyon sok mindent meg lehet, de nem mindent. Az európai közös kultúrához nem elég a pénz.
Kultúra nélkül ugyanis Európa csak egy ázsiai félsziget, amire nagy hatással van Amerika.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy a kultúrához pénz kell, figyelmeztetem, hogy csak részben van igaza, ugyanis
 
a kultúrához szorgalom kell, ész kell, türelem kell, figyelem kell és csak mindezek után van értelme pénzt is mellé rendelni.
 
A kultúra végtelenül egyszerű dolog. Ott dől el, hogy az ember könyvet vesz a kezébe, olvas, beszélget, zenét hallgat, kiállításra vagy koncertre megy, vagy pedig bekapcsolja a tévét. A tévé bekapcsolása látszólag sokkal egyszerűbb, látszólag könnyebb, valójában végtelenül leszívó, negatív, passzív időtöltés. Kényelmes, lusta dolog, amihez nem kell se szorgalom, se ész, se türelem, még csak figyelni sem muszáj.
 
Az európai kultúra része a szorgalom, az ész, a türelem és a figyelem, és ezekből lesz igazából pénz, az ilyen tulajdonságok mellé rendelődik jó esetben a bőség, gazdagság, siker.
 
Persze nem mindenhol. Ott, ahol nincs törvény előtti egyenlőség, ott ahol nem egy pályán játszik az, aki behódol a hatalomnak és aki nem, ott, ahol hiába vagy tehetséges, ha nem vagy alattvaló sehová sem kerülhetsz be: nehéz versenyezni.
A magyar valóság ma nem a szorgalomnak, nem az észnek, nem a türelemnek és nem a figyelemnek kedvez, magyarul nem a kultúrának. A magyarok ma mindent a pénz mögé rendelnek, csak a pénz számít, és közben lusták, buták, türelmetlenek és figyelmetlenek. Elhitték, hogy félni és reszketni kell, elhitték, hogy láthatatlan ellenségek nyomorgatnak minket, és ezért rettegnek, miközben a valódi problémákkal szembenézni nem csak restek, hanem észre se veszik őket.
Egymással szemben már rég nem vagyunk szolidárisak, sokkal inkább érvényesül „a dögöljön meg a másik disznaja is”, és „a nem a mi kutyánk kölyke”, mint az, hogy mi egy nép vagy neadjisten nemzet lennénk. Ma az tartozik a nemzethez, aki egy bizonyos anyagi szint felett van, és retteg, hogy lecsúszik, és cigány lesz vagy migráns. Mert aki lecsúszik az cigány vagy migráns.
Ebben a rettegésben élünk, ebben a félelemben, ahelyett, hogy abban a reményben élnénk, hogy tényleg azért dolgozunk, hogy legyen egy szabad és boldog Magyarország, hogy mi mind tényleg szabadok és boldogok legyünk, ne egymás kárára, hanem egymás örömére. Naiv vagyok, ugye? Hát ez az.
 
Lemondtunk a szabadságról és lemondtunk a boldogságról, azért mert lemondtunk a kultúráról, vagyis a szorgalomról, az észről, a türelemről, a figyelemről.
 
Nem hiszünk ezekben. Kiüresedett fogalmak lettek. Végképp kiürültek az olyan szavaink, mint önzetlenség, segítség, együttérzés, barátság. Kiknek vagyunk mi, magyarok a barátai a világban? Barátai lettünk-e szomszédainknak, vagy még mindig ellenséges pillantással nézünk rájuk?
 
Barátai vagyunk-e egymásnak?
 
Meg tudtunk-e bocsájtani magunknak azért mert mindig másokat hibáztatunk saját bűneinkért? Fel tudtunk-e nőni ahhoz, hogy európaiak és polgárok legyünk? Vagy visszasüllyedünk egy újabb regresszióba a régi receptek alapján?
Az említett Brazil című filmben van még két jelenet, amely mostanában folyton eszembe jut. Az egyik, a film vége, amikor a hétköznapi terror elől elszökő, esendő hős és hősnő egy nagy járgánnyal mennek a főúton, ahol az óriásplakátoktól nem látni a tájat. Mi sem jellemzőbb a mai „valóságra”.
A másik, amikor a gyarló és béna, esendő főhős álmában egyszerűen elrepül.


Menekültkérdés a DRÓTon 

Az első pillanattól próbáltunk a menekültek ügyéhez kissé talán máshogyan, másképpen állni a DRÓTon. A teljes összeállítást itt találhatjátok, benne José Mujica, Warshan Shire, Jónás Vera, Kiss Judit Ágnes, Fekete J. József, Tóbiás Krisztián, Kovács Gergely, Petneházi Gábor, Weiner Sennyey Tibor, a Szociális Szakmai Szövetség és a Migration Aid véleményét az eseményekről épp úgy megtaláljátok, mint a tüntetésekről készült fotókat, vagy a szegedi nagyállomáson készült INTROblog videót. Az összeállítás hatására főszerkesztőnket három alkalommal televíziós vitára hívták a tévébe, ezeket a vitákat is linkeljük.

 


Orbán Viktor évértékelő beszédében tényleg párhuzamot vont Rákosi Mátyás és saját maga között? Mit mutat az a fránya filológia? Mire használják fel a menekülteket? Mi a nagy büdös helyzet a magyar sajtóval? Televíziós vitára hívták főszerkesztőnket, szerkesztőnk Petneházi Gábor DRÓTon megjelent Csak szervezés kérdése? - Idegengyűlölet Németországban című cikke kapcsán, az inkriminált cikket és a (később megvágott!) vitát itt olvashatjátok és nézhetitek meg. Kis magyar pornófilológia


A menekültkérdés immár az egyik legégetőbb problémává vált az európai politikában, amelynek megoldását illetően a magyar és német vezetés gyökeresen ellentétes álláspontot képvisel. Egyre többet hallani azt is a magyar médiában (persze leginkább kormányközeli forrásokból), hogy a közhangulat élesen megfordult Németországon belül is, a kancellár-asszony népszerűsége a béka alfele felé tendál, miközben az „egyre erőszakosabb migránsok” jelenléte is mind több derék német polgárnak szúrja a szemét, akik legszívesebben magyar mintára kerítést húznának a bajor-osztrák határra. De vajon tényleg így van mindez? Petneházi Gábor Bezzegországi tudósítónk szubjektív összefoglalója. Csak szervezés kérdése? Idegengyűlölet Németországban


 

„...ha falakat húzunk fel magunk körül nem csak a külvilágot zárjuk ki, de onnan mi se fogunk nagyon kilátni..." - írta Jónás Vera énekesnő a minap. A DRÓTon most megnézhetitek a videót, arról, hogy a magyar könnyűzenei élet aranyhangú és szívű énekesnője miről beszélget és hogyan tölt el egy napot egy iráni menekült lánnyal.


 

Akinek van füle a hallásra, bizonyára tudja, mi a helyzet Magyarországon a menekültekkel kapcsolatban, és nyilván megvan a saját véleménye a politikusokról, a rendőrökről, a menekültekről, az önkéntesekről, kinek-kinek a motivációjáról. Amennyiben egy kicsit félrerakjuk a félelmet, prekoncepciókat, ami sokakat elfoghat a 'menekült' vagy 'migráns' esetleg a 'határzár' vagy a 'kényszerintézkedések' szavak hallatán, akkor közben megfigyelhetjük, mit csinál egy olyan ember, akinek van tekintélye, hatalma, lehetősége és embersége. Még ha nem is Európában van az az ember. A volt uruguayi elnök, José Mujica hozzállásáról olvashattok a DRÓTonMit tenne a világ legalázatosabb elnöke a menekültekkel?


 

„senki sem teszi gyermekét hajóra / hacsak nem a víz biztosabb mint a föld” - Warsan Shire Otthon című versét a költőnő előadásában meghallgathatjátok és fordításban magyarul is elolvashatjátok Warsan Shire: Otthon 


 

Bárhogy is alakul, akárhogyan is történnek majd a dolgok, szeretném tisztelettel megkérdezni mindenkitől, hogy akkor most már gyűlölni fogtok? Mindent és mindenkit? Ugye nem. Gyűlölni fogtok?


 

„...a gyűlöletnek, uszításnak semmilyen érdemi haszna nem képzelhető el – a kára viszont pusztító!" - írja állásfoglalásában a Szociális Szakmai Szövetség, amit most teljes egészében közlünk, remélve, hogy minél több emberhez eljut. - A 3SZ állásfoglalása a menekült-kérdésről és a kialakult válságról

 
Nem akarom megmondani, ki magyar és ki nem, ki szereti és ki árulja a hazát. - Kiss Judit Ágnes költőnő írását lehet vitatni, lehet továbbadni, de kihagyni nem. Nemzeti érzelmű vagyok

 
Tényleg több a náci Bezzegországban? Hogyan látják az ottani emberek a menekült-problémát? Helyszíni tudósítónk szubjektív összefoglalója. - Csak szervezés kérdése – menekültek Németországban 

 
A MIGRATION AID menekülteket segítő csoport 2015. szeptember 2-ra tüntetést szervezett Budapesten, a Parlament T/5983 sz. törvénytervezete ellen. Ott jártunk. Fotógaléria. - Not in my name - Tüntetés - Fotógaléria

 
„...el tudom képzelni, hogy az első szembejövő dühösen hazaküld: nem Magyarországra, hanem a vasfüggöny mögé" - Végül eldöntötték, hogy „4 méter magas kerítést emelünk a szerb-magyar határra". Három kérdést intéztünk ismert és számunkra nem véletlenül fotnos vajdasági magyar alkotókhoz. A neves kritikus, esszéista Fekete J. József, és a költő, szerkesztő Tóbiás Krisztián válaszait közöljük most a DRÓTon. - Második vasfüggöny? - Vajdaságiak a déli határzárról

 
A Betyársereg mintegy harminc tagja hétfőn felvonult a szegedi pályaudvar előtt kialakított, menekülteket segítő állomásnál. Azt mondták, éppen arra jártak. - NACIk a placcon

 
Mi is történik valójában a szegedi pályaudvaron, avagy hogyan segítenek a szegedi civilek a városukba érkező migránsokon? - Más mondja a magáét, mi meg osztjuk a vizet - VIDEÓ SZEGEDRŐL

 
Nyíltan uszító agitációs propaganda? Szemben a háttérhatalommal? Exkluzív interjú a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökvezérigazgató miniszterelnökjelöltjével, Kovács Gergellyel. És persze kiderül, hogy kik állnak az Apa zenél fedőnevű botrányzenekar mögött. Leleplező videóriport a DRÓTon! Tádááá!!! - PLAKÁTHÁBORÚ - videó

Van itt ez a „bevándorlás” kérdés. Ilyen-olyan konzultáció, Európai Unió, média. Mindenki sápítozik. De, ha kimondom, hogy kinek van igaza, akkor utálni fogtok. Igen, Orbán Viktornak van igaza. Vagy mégse? - Weiner Sennyey Tibor: Utálni fogtok


 
Téma: Balkáni háborút vizionál a német kancellár. Angela Merkel német kancellár szerint katonai konfliktus alakulhat ki a Nyugat-Balkánon, ha Németország határa lezárásával próbálja megállítani a menekülthullámot.; Valóban veszélyben a kultúra, az ehhez kapcsolódó állami támogatások? Miért támadják többen a Magyar Művészeti Akadémiát? Vendég: Weiner Sennyey Tibor költő, író, a DRÓT főszerkesztője és Ungváry Zsolt író, újságíró.  
 
Téma: Újabb kampányt indít a betelepítési kvóta ellen a Fidesz. A Védjük meg az országot! szlogennel online és print sajtóhirdetések, valamint közterületi reklámok ösztönzik majd az embereket. Továbbá: a Magyar Művészeti Akadémia is dönthet a kulturális alapról. Vendég: Bándy Péter, a Magyar Demokrata vezető szerkesztője és Weiner Sennyey Tibor, a DRÓT főszerkesztője, költő, író. 
 
Téma: Továbbgondolt Otthonteremtési Kedvezmény, azaz, jönnek a CSOK-osok! Mire jó a kétszer tízmillió? Továbbá: szilveszteri tapogatózás, az európai tájakon - egy nagyjából ezerfős, vélhetően arab társaság tagjai erőszakoskodtak nőkkel, valamint zsebeltek a Köln belvárosában. Vendég: Balog Ákos Gergely, a mandiner.hu főszerkesztője és Weiner Sennyey Tibor író, költő.

 

  • menekült
  • menekültkérdés
  • migráns
  • terror
  • Társadalom