Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

A fény belőlünk fakad

A karácsony persze szólhat a csillogásról, a fényről az év sötétjében, s az ajándékokról, de mennyivel másabb az egész hangsúlya, ha a csillogás és a fény belőlünk fakad, az ajándékot pedig önmagunkból adjuk. 



Stenszky Cecília

A fény belőlünk fakad

 

2016 KARÁCSONYA a DRÓTon

London ma már sok tekintetben magyar város. Olyan metropolisz, amiben élénk színnel vannak jelen a magyarok: kürtöskalácsot kapni a Finchley Roadon, lángost árulnak  Camdenben, a piacon. Ezen a Brexit sem változtat túl sokat. De hatvan éve még más volt a hangulat Londonban: a legtöbb angol fenntartások nélkül, szeretettel fogadta a magyar menekülteket. Az alábbi vers régi, de talán újratöltve is él.
 

Mostanában talán nem csak nekem jut eszembe, hogy valóban, elképzelni is nehéz, hogy milyen életünk lenne, ha nem volna háború. Sehol. De itt élünk és most, s a menekültek és az ők kiváltotta racionális vagy irracionális félelmek minket sem kerülnek el. Egész más értelmet nyer így a világbéke...

Meglehet, az egész béke-kérdés annyira irracionális, hogy nem is érdemes törődni vele. Mégis, van olyan, aki azt mondja, mindez lehetséges, sőt segíteni is fog. Elküld Valakit, aki ténylegesen segít, aki megvált minket.
Kis magyar nyelvtan, aki megvált: ő lesz a Megváltó.
 
Amióta ember él, ez a föld soha nem volt békés hely, ember létünkből fakadóan időnként a rosszat választjuk, mindig volt háború és egymás életének megnyomorítása. A Biblia azonban bebizonyítja, hogy Isten tudta ezt, és azt is tudta, hogy magunktól nem megy a béke és az igazság megvalósítása. Sőt, nemcsak tudta, de küldött valakit, aki átéli mindazt, ami nekünk van, és segít.
Nem a történelmi igazságokról akarok most írni, hanem arról, hogy – én is, sokakkal együtt, a saját életemben tapasztalom ennek realitását – Jézus Krisztus, akinek megszületését karácsonykor ünnepeljük, valóban megoldás lehet minden, de minden problémánkra. Nekem ez jön fel minden decemberben, bárcsak egész évben eszembe jutna!
Mindez persze nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik, mert a szembenézéssel és az igazság őszinte vágyakozásával kezdődik.
A "Rorate caeli, de super" kezdetű ének, mely advent négy vasárnapján a misék eleji gyertyagyújtáskor felcsendül, szépen ábrázolja ezt az ívet (ha odafigyelünk – és ha kifogunk egy jó kántort).
Az első vasárnap szövegében ugyanis ez hallható: "Ne haragudj ránk, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra." Így, többes számban, nemcsak ők, nemcsak mások, nem csak a szomszéd, meg kormány, meg a migránsok – mi mind. Mi is az, amit nem csinálunk jól?
A második vasárnapi versszakot érdemes teljes egészében idézni, mert ez az, ami eléggé szíven tud ütni, ha egyszer önmagunkra vonatkoztatjuk, nemcsak a 'másokra':
"Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok olyanná lettünk, s mint falevelek, földre hulltunk. Íme, gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket; elrejted előlünk arcodat, és önnön gonoszságunk markába adtál minket."
A legutolsó kifejezés elég pontosan leírja, ami most a világban folyik, leírom még egyszer:
 
önnön gonoszságunk markába adtál minket.
 
És elég csúnya dolgokat tudunk csinálni az önnön gonoszságunkkal.
A harmadik vasárnapi szakaszban már megfogalmazódik a kérés a tarthatatlan állapotot megváltoztatandó: "Lásd meg, Urunk, a te népednek sanyarúságát, és küldd el az Eljövendőt".
Igen, nos, na jó, nyilvánvaló, hogy magunktól nem megy. Segíts.
Advent negyedik vasárnapján pedig végre megszólal az Úr is: "Vígasztalódjál, vígasztalódjál, én népem, hamar eljő üdvösséged. Miért merülsz a gyászba? Miért fog el ismét a fájdalom? Ne félj már, megmentelek téged, mivel én vagyok a te Urad és Istened, Izrael Szentje, a te Megváltód."
És a refrén, az a bizonyos Rorate, melyről a hajnali misék a nevüket kapták (s amikre szorgalmasan járnak ma is sokan, aki nem hiszi, járjon utána) plasztikusan fejezi ki a kimondhatatlan, csillogó-villogó holmikkal elfedett sóvárgást: "Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az igazat!"
Talán nem kihívó merészség azt feltételezni, hogy ez az igazra, ez az igazságra való vágy, s a várakozás, hogy valaki (deus ex machina) eljön és megment minket, az emberi alaptermészetünkhöz tartozik. Más kérdés, hogy az Isten nem ex machina fog eljönni, azért nekünk is kell legalábbis valami minimális erőfeszítést tenni.
Hogy is kezdődött? A magunkba nézéssel...
 
És amit ott látunk, attól – jó esetben – elborzadunk.
 
Aztán talán megengedjük a karácsonynak, hogy szíven üssön: Van remény!
Most jön el (sőt, már el is jött egy ideje) az, akinek hatalmában van megszabadítani minket saját magunktól.
Aki olyan értékrendet és mércét ad, ami alá nem érdemes menni.
A karácsony persze szólhat a csillogásról, a fényről az év sötétjében, s az ajándékokról, de mennyivel másabb az egész hangsúlya, ha a csillogás és a fény belőlünk fakad, az ajándékot pedig önmagunkból adjuk.
 
 
 

KARÁCSONYOK a DRÓTon

A vers minden sora áthatja és beburkolja az egész világot. Ide tartozik a Miatyánk...  Weöres Sándor: Arkangyal-szféra

Karácsonykor a nyolcadik kerületi Kesztyűgyár Közösségi Házban jártunk, ahol Csámpai Rozi festőművész és tanítványai állítottak ki, léptek fel és ünnepeltek. - Karácsony a Nyolcadik kerületben + VIDEÓ

Kékszemű lányok láncfűrésszel, nagy-szőrös férfiak rózsaszínben, titánok, anime és MondoCON minden mennyiségben. A videóban megszólal Boros Csaba - a MangaFan Kiadó tulajdonosa és Szekeres András Márk - a MondoCon főszervezője. Helyszíni tudósításunk első részét láthatjátok. Anime őrület karácsonykor! - Anime karácsony - második rész - MondoCON-DRÓT + VIDEÓ

„A férfi, míg zeng a zsoltár, / Meg se mozdul, hideg rázza, / Bár megszületik a megváltó, / Asszony hozza a világra.” - Boldog Karácsonyt kíván minden kedves olvasójának, szerzőjének és alkotójának a DRÓT szerkesztősége. -  Weiner Sennyey Tibor: Este

Egy buddhista tanító, egy vaisnava (Krisna-hívő) teológus, egy református lelkész, egy rabbi és egy muszlim hitoktató véleményét olvashatjátok a napokban erősen tematizált nemi egyenlőtlenségekről a DRÓTon. Az írás részlet Rába Géza most megjelent „Isten tudja – emberi kérdések, vallási válaszok” című könyvéből. Isten tudja, hogy a nők...

Megírjam? Vagy ne írjam? Merjek arról beszélni, amit, ha az életem egy film volna, nem valóság, biztosan megteszek: hogy kilépek a gyóntatófülkéből? Nem is olyan nagy tragédia. Csak éppen nem szokták csinálni. Arról, akár, hogy az utolsó néhány évtized pápái ragyogóan bizonyítják, hogy bőséges alázattal és kevesebb gőggel többet lehet fordítani a világon, mint bármennyi felső tekintéllyel. Arról akár, hogy régi örökségeink, Dante, Bosch, a Jelenések Könyvének apokaliptikus leírásai ellenére a mai teológia szeretné remélni, hogy üres a pokol. - Stenszky Cecília elgondolkodtató írása Karácsonyra a DRÓTon. - Fülbegyónás karácsonyra - ...ha Karácsonykor csak egy írást olvasol el, ez legyen az!
 
Sőth Károly különben nem hangos ember, nem szokott kiabálni, ami azt illeti, nem is emlékszik, mikor kiabált egyáltalán utoljára, a feleségével pedig biztosan soha, most is csak a körülmények hozták úgy. Szeifert Natália a Karácsony profán oldalát írta meg a DRÓTra tárcájában. - DE MIT VEGYÜNK ANYÁDNAK? - ...ha véletlenül Karácsonykor mégsem csak egy írást olvasnál el, akkor lehetne ez a másik
 
„De itt sötét van, s hideg. / Szemünkre nem jön többé álmod. / Merre szállt el tekinteted? / Zengő hangod hova illant?” - Karácsony napján Hegyi Botos Attila versét olvashatjátok a DRÓTon. Ha tetszett: ajándékozd tovább! Hegyi Botos Attila: Égsirató
 
  • Karácsony
  • Rorate caeli
  • Jézus Krisztus
  • 2016 Karácsony
  • Élet