Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A foci eredete

A focitól megrészegült őslakosok istennek nézték a zsarnokot, és a különös rituálék köré hazugságból és félelemből szőtt birodalom pillanatok alatt omlott össze... - Mit tehetünk? Szarjunk a focira vagy éljen soká a nagy-nagy leviatán?

A foci eredete
 

A legbátrabb becslések szerint már háromezer évvel ezelőtt is volt foci. Leegyszerűsítve mondhatnánk, hogy volt kínai és volt olmék-azték-maja foci. Utóbbi foci tűnik az ősjátékhoz közelebbinek. Ez

a foci életre-halálra ment. Idővel különleges stadionokat építettek hozzá, amelyekben több ezer ember is nem csak kényelmesen, hanem eksztatikus drogmámorban tudta követni a rituáléval felérő meccseket.

Az egész stadion, úgy volt kialakítva, hogy a szertartás értékű mérkőzést levezető pap hangja a legutolsó kis zugban is visszhangozzon, mint mondják azért, mert a pap rituális énekeket, vezérfonalként használt dalokat zengett, melyeket a tomboló tömeg ismételt, akárha ezerszeres visszhang lett volna.

A korai játékokról, csak néhány relief maradt fenn, de szinte biztos, hogy a harcias azték és a maja kultúra is egyaránt ismerte és gyakorolta a rituálét. A mérkőzések előtt – az olyan merészebb kutatók szerint, mint például Terence McKenna – valamennyi játékos, a rituálét vezető pap, és egyben a teljes közönség jelentős dózisú hallucinogén szert, valószínűsíthetően gombát (pszilocibint) fogyasztottak, így nem csak a „játék” mámorában, hanem valódi tömegpszichózisban élték át – transzban – a mérkőzéseket. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy

a csapatok a fény és sötétség harcát jelképezték, hogy a játék végeztével, ahogyan azt a korai kőfaragásokon láthatjuk, a vesztes csapat játékosait feláldozták, akkor világosan láthatjuk, hogy a foci kezdetőktől kapcsolatban volt a tömeges tudatmódosult állapottal.

És ezt a tömegpszichózist ez a játék azóta is hordozza.

Az amerikai antropológiai szakirodalom szerint Diego Durán (1537-1588) dominikánus szerzetes volt az, aki elsőként számolt be a nyugati világ számára az azték fociról, már egy sokkalta szelídebb változatról egyébként. De természetesen a maják szent könyve a Popol Vuh is több ízben emleget különböző labdajátékokat, ahhoz kapcsolódó mítoszokat, sőt magukat a játékosokat is, sokszor név szerint is. Boglár Lajos, a dél- és mezoamerikai indiánok egykori kiváló kutatója – akivel még volt szerencsém személyesen is találkozni, midőn Éder Xavér Ferenc méltatlanul elfelejtett Amazonas táját beutazó neolatin szerző rajzai és könyve után kutakodtam – szóval a Boglár által fordított Popol Vuh kiadás huszonharmadik jegyzetében írja, hogy

„A labdajátékot csaknem minden Kolumbusz előtti mezoamerikai nép ismerte. Majdnem minden városnak volt egy pályája (...) A játék egyik alapvető szabálya az volt, hogy a kaucsukgolyót kézzel nem lehetett továbbítani, csak vállal, csípővel, térddel. Két-három főből állt egy csapat, többnyire az uralkodó réteg tagjaiból, de voltak hivatásos játékosok is, akik egyik városból a másikba vándoroltak. A labdajáték-tér hosszanti falain, majdnem három méter magasan faragott gyűrűt helyeztek el, azon kellett a labdát átütni. Ha ez egyik csapatnak sikerült, eldőlt a mérkőzés. A győztes csapat és szurkolói megkaphatták a nézőktől a vesztesek ékszereit, pompás, tollas köpenyeit, stb.”

(Lásd Popol Vuh. Budapest. 1984. 162. o.)

Mint tudjuk, a Diego Durán és más hittérítők latin nyelvű beszámolóin kívül V. Károly spanyol király és német-római császár elé vittek indiánokat, akik bemutatták a játékot. Hogy aztán úgy gondoljuk-e, hogy ez valahogyan átkerült Angliába, vagy az angolok mindettől teljesen függetlenül, saját kisujjukból kiszopintva találták fel a focit, az már különféle elfogultságainktól és maradék józan eszünktől függ. Ami viszont eléggé megalapozottnak látszik, hogy

a foci gyökerei egy rituális eseményre fonódnak rá, amelynek spirituális célja a jó és rossz küzdelmének megjelenítése, átélése, a vesztesek feláldozása, és legfőképpen a tömeges transz.

Nem a játék, nem a sport, nem a fair play, még csak nem is az öröm vagy a szórakozás, bár nem kétséges, hogy ebben nagyon sokan örömüket lelték, s valószínűleg jól is szórakoztak.

A stadionok közepén pedig ott állt a mérkőzést levezénylő pap – aki nem a bíró –, s aki szólamokat zengett, amit a tömeg újra és újra elismételt, végsőkig hipnotizálva, míg végül el nem hitték, hogy az az egyetlen és létező valóság, amit a vezénylő pap zeng. Legyen az gyűlölet, harag, emberáldozat.

Amikor aztán megérkezett az igazi veszedelem a valódi terrort alkalmazó, csak az aranyra kiéhezett kalandorok alakjában, vagyis Cortés néhány száz emberével, s amikor először kellett volna valódi terrorral szembenéznie az egykor csodálatos mezoamerkai kultúráknak, akkor a focitól megrészegült őslakosok istennek nézték a zsarnokot, és a különös rituálék köré hazugságból és félelemből szőtt birodalom pillanatok alatt omlott össze.

POST SCRIPTUM a 2018-as VB-hez

Semmi sem változott. Mit tehetünk? Szarjunk a focira? Vagy éljen soká a nagy-nagy leviatán?


Az eredeti írás megjelent a 2016-os Európa Bajnokság idején a Litera irodalmi portálon.


FOCI a DRÓTon

Sz*rok a focira

Hanzély Márton nagyon radikálisan vélekedik a mostanság sok mindenkit lázba hozó foci bajnokságról. 

Na, ugye?

Oscar Wilde szerint „azért nagyszerű dolog a foci, mert távol tartja a belvárostól a csürhét”. Hogy egy élő klasszikust is idézzek: „na, ugye!” – Hanzély Márton kegyetlen „És akkor mi van?” című sorozatából a legújabb rész annyira nyers, hogy a demagógiára már-már demagógiával válaszol. Úgyhogy írásától szerkesztőségünk elhatárolódik, mégis közöljük, mert szeretnénk többféle véleménynek is hangot adni. Kövezzétek meg ti hozzászólásaitokkal a DRÓTon, ha ti sem értetek vele egyet! Vagy adjátok tovább, osszátok meg, ha szerintetek is van benne valami.

Örülök a VB-nek, azonban… 

- Bezzegország elnökének üzenete

Nem csak a Könyvhét kezdődik, hanem a VB is. A DRÓT ezt a cikket ajánlja minden kedves focirajongó olvasójának. - (Megjelent: 2014-06-12)

Ebben a barbarizálódott közéletben, ami magyar, a foci sem tudta megőrizni szüzességét, bár lehet, hogy soha nem is volt érintetlen. Eredendő bűnben fogant. Gazdag József Egy futballfüggő naplójából című könyvéről Kántor Zsolt írt a DRÓTra.

 


 

  • foci
  • labdarúgás
  • Oroszország
  • VB 2108
  • világbajnoskság
  • sport
  • Élet