Címlapos Friss

Galileában esik és villámlik

 
A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Uri Asaf Kafka képekben című sorozatának tizenharmadik része a DRÓTon.

 
 
 
 
A festő portréja 
 
Fagyott profil, törékeny tojásfehérje hab. Ahogy a pasztell a vászonra kerül, szemet kap, hogy lásson. Így lát Francis Bacon, kinél a cukrászati technika fotográfiai bravúrral párosul. A módszer a következő: Lassan záródó optikai zár, miközben a tárgy elmozdul, a mozdulatok görbült vonalai egymásra sülnek. Ily módon nemcsak az arc, hanem a test egyéb részei is deformálhatók, mintha boncasztalon töltenénk ki a habot  a formából, vagy a mészárszéket járnánk körül. Mire való ez a bravúr? Mitől torzul az arc, a test? Attól, hogy a festő szeme nem képes megállapodni, amíg nem tekint bele a részpillanatokba. Pedig a valóság nem azonos a saját pillanat-metszeteivel, a képmás vonalainak kézzel  választott gyötrelmes görbületeivel. A festő kísérletei, a képmás pillanat-metszetei nem meríthetik ki az élő arc képességeit, az élő arc minden képzeletet felülmúló sokrétűségét. Ezért van ez a szintetikus és kínos elővigyázatosság, mely nem tűri a valós, természetes felületet. Az ember és az állat hibrid, akár a kentaur. A Bacon festmények igazsága a csonk, a kannibál keze munkája. Az igazság nem ismeri fel magát, mert nem reflexió, hanem valami más. Az igazság egy és oszthatatlan, és azt is jelenti, hogy nem elemezhető. Aki az igazságra rámutat, az maga a hazugság.  Eszerint a hazugság fényében látszik meg az igazság, vagy a hazugság tükrében. Az igazság embertelen, ugyanúgy mint a levegőtlen világűr. Ha azt mondom, hogy a nátrium lángja sárga, igazságot tárok eléd. Lásd, ugyanoda jutunk, ahol néhány hete elkezdtük: Az igazság a teremtés törvénye - az igazság a teremtő erőn keresztül érvényesül. Jud Süss halála is része a teremtésnek, mert az ember ölni tud és ölni képes. Különben nem lenne a hatodik parancsolat.
 
 
Cseppkő zárvány 
 
Rajtam sátorlap, negyven év szolgálat után ismét katona vagyok, a szerzett jogaim nélkül. Gyűrött tartalékos, végre ott, ahol Josef K. szeretett volna élni. Felismerhetetlen városban, melyet hó borít, és legalul hatalmas sziklaágyon nyugszik, egy országot betöltő lakótelep. A hó hirtelen jött, senki nem kívánta. Szokatlan csend uralkodik, a gyerekek nem vették észre a kint hivalkodó fehérséget, most alszanak a paplan alatt, apró lelkek cseppkőbe zárva. A domb szélén várom az Angel kenyérgyár kocsiját. A havas téli táj idegen és elutasító. A szüleim már nem élnek, de anyám fekete bogárszeme és apám jószagú arca a szemüveg mögött megtestesül az emlékezetemben, mindkettőjüket visszaidézem. Most, hogy nem élnek, sokat vagyunk együtt. Mindenki felidézheti a szüleit a saját palettáján: apám jobb lábán a kisujj ráfekszik a mellette lévő ujjra, és onnan nem lehet kiszabadítani. A kemény bőr cipők tették ezt, amelyekhez ragaszkodott. Anyám sarka sebekkel van tele, mégse takarja el, papucscipőben jár. Apám testén, ezenkívül minden tökéletes, beleértve a fogait. Kint neonos fény villan, aknatűz az emlékek sokaságából. Ha rám lőnek, azonnal a földre fekszem, de szerencsére erre soha nem került sor. Lassú láng közelít a házak  felé, újabb villanás, amelyet csobbanás hangja követ és megpillantom azt, amire egész életen át várakoztam. Ne kövess, ne gyere utánam, valami eltalálta az élet fonalát. A lábamban pusztító nyugtalanság, valóban rólam van szó? A szürke varjak lerázzák a havat a fenyőkről és kizöldül a táj, az idegpályákon zavarodott áramok futnak, a kezem megrándul és az asztali lámpára nézek. A kézifestésű lámpaernyőre és az örökre ott lévő fekete foltra. Minden utamon ez a tintajel követ, mint egy végtag, melyet senki se használ. Ma kint jártam, a napom így telt. Jó erőben vagyok, domború mellkassal, más nem látszik rajtam.
 
Minden korban ilyen a halottak füstje. A koromtól megszabadítottalak, a kéményfüst koromszemcséitől megváltottalak. Az arcodat én tisztítom, az álom a koromról szól. Látom, ahogy nagyapám keze és arca egyre feketedik. Legjobb ha elsimítom rajta a kormot. Feketével feketére írok, tussal a karjára, és ebből kibontakozik a végtelen erőszak és az örök vonzalom története. A kredencben lévő tányérok is feketék. Egyet kiemelek és tisztára törlöm. A szívembe zárom a fekete pehelyeket. Lefejtem a kormot az üvegharang faláról, mint régen, a vegykonyha asztalán, amikor a gyémánt távoli rokonát keltettem életre. Miért olyan kicsinyek az atomok? Hatvan, vagy akár hatszázezer atom együttese is láthatatlan. A szénatom nem hátrál. Hogyan mutatkozik, mitől kerül elém újra és újra? Ki látta utoljára nagyapám maradék haját? 
 
 
A faragott virág 
 
A faragott virágról nem tudom levenni a szemem. Kényelmesen elérhető az ágyból is. A faragott virág zsarnoki lény, minden távozásomat szigorú szemmel nézi. A nyelvén fehér pamacsok, bársony bevonat. A mellén keresztkötés, a ruhája közé piros virágot tűzött. A kötés alatt, keresztbe tett kezek. Így szállni is lehet. Ha előre dőlök felszámolom a gravitációt. Végre itt a tél, a viharos időjárás, Galileában esik és villámlik. Az igazi tél mindig a tenger felől jön. A faragott virágot vázába tettem, az illata megtölti a szobát. Házsorban lakunk, közös homlokzattal, a házak között nincs hézag. Az egyik ház olyan, mint a másik, a derekán befűződik, mint az osztódásra készen álló „x” betű, mely görcsöt kapott és kitépi magát a kísérői kezéből. Bárcsak ezt tette volna Josef K.
 

A szerepemet játszom, társam a faragott virág hozzám igazodik. Ő itt idegen, aki helytáll, mint az öreg ulmusz földön fekvő maradványa, a szürke fakéreg. A faragott virág fegyvere a kis revolver, mely egy női táskába is belefér – ezüst szerszám, mellyel veszély esetén megvédi magát. Inkább türelemjátékra hasonlít: a két fele különválik, bennük meglátszanak a sörétgolyók. Ha érzem, vagy hallom, hogy rabló áll a küszöbön, a revolver résen van. Éjjel-nappal gyakorlom az összerakást és a szétszedést a faragott virág helyett, aki már régóta béna. A filozófusok önkéntes táborában várjuk a fegyverszünetet. A tudósok próbálnak rászokni a majdani és végleges táboréletre. A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. Elmés barátaim még a szentháromságról tanakodnak, nem hajlandók a valóságot tudomásul venni. A szentháromság szerintük nem létezhet, mert a lélek léte bizonyíthatatlan, erősködik Benjamin. A metafizikai gondolatot kimeríti két szó: a hús és a vér, vagy a kenyér és a bor. A két párost soha nem kíséri a lélek fluiduma.  


Uri Asaf és a Kafka képekben sorozat a DRÓTon

 
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől...  - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete

 
Kafka síremlékén ne keress esztétikumot. Egy percig se keresd, ami nincs. A szülőkkel együtt fekszik a földben. Hidegebb a kőnél. - Uri Asaf: Kafka képekben - első rész.
 
Milyen volt Paul Celan és a megrontott nyelv? Mi volt a közös Heródesben és Kafkában? Milyen lehetett Kafka Istene? Uri Asaf: Kafka képekben - második rész.
 
Franz Kafka elhalálozási évének szerencsés időzítése megaranyozta utóéletét, s ez az utóélet egyre csak terebélyesedik, mint egy véget nem érő teremtés. - Uri Asaf: Kafka képekben - harmadik rész
 
És ahol még mindig embert ölnek, ott fűszál se terem. Ahol embert ölnek, vak betű sem marad a földön, csak üres állkapcsok és kivert fogak. Uri Asaf: Kafka képekben - negyedik rész
 
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll.  -  Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
 
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
 
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész
 
A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld,  – ez a terra rossa – a vörös föld.  Uri Asaf: Kafka képekben - nyolcadik rész
 
A láthatár egyöntetű rózsaszín, az égalja citrom és eper. A paradicsomi zenit elszakadni látszik a valóságtól. A füstös szín zöldbe megy át és a felélénkülő szél magával visz az éjszakába. Miért volt Kafkának nehéz párkapcsolatot létesíteni?  - Uri Asaf: Kafka képekben - kilencedik rész
 
Vajon Kafka titkos kabbalista volt? Igen, de annyira titkos, hogy erről saját maga se tudott. Az utóbbi időben a kabbalisták titkosak. Miért? Mert a közvélemény nem veszi őket komolyan. Ki a kabbalista? Aki a kabbala nevű bölcselettel foglalkozik. Mi a kabbala? - Uri Asaf: Kafka képekben - tizedik rész 
 
Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenegyedik rész
 
Paul Celan kényszerűen megrontott nyelven írt, és azt ábrázolta, amitől a nyelv tisztátalanná vált, a bűnt. Mi az a kritikus bűn, mikor egy nyelvet végleg a kútba vetnek? Mi az a levezekelhetetlen bűn, mi az a határ, melyen a nyelv nem juthat túl. - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenkettedik rész
 
 
 
 
 
 
  • Uri Asaf
  • Kafka
  • Irodalom