Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Göncz Árpádra emlékezünk Göncz Árpáddal

Az ég kék volt, a lomb zöld, s a zöld lomb lékein vastag pászmákban csurgott az útra - kőre, hullott ágra, kátyúra - a napfény. - Göncz Árpádra két rövid Göncz Árpád írással emlékezünk a DRÓTon. Add tovább. 

 

93 éves korában elhunyt Göncz Árpád köztársasági elnök. 1922. február 10-én született. Részt vett az 1956-os forradalomban, amiért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult – a börtönévei alatt lefordította J. R. R. Tolkien Gyűrűk ura című regényét.
 
A rendszerváltás idején az egykori kisgazda politikus a Szabad Demokraták Szövetségéhez csatlakozott, az első szabad választás után az ország közjogi rendjét meghatározó MDF-SZDSZ-paktum részeként 1990 májusában köztársasági elnökké választották – azóta is ő az egyetlen, akit másodjára is újraválasztottak.
Alábbi két prózai írása a Hazaérkezés című kötetében jelent meg. 

 
 
Göncz Árpád
 
A gyerek
 
 
A gyerek fölnyúlt a terített asztalra - még épp csak hogy elérte -, s föltette, amit maszatos kis tenyerében tartott.
- Vakondka - mondta. - Meggyógyult.
A vakondka pici volt, kölyökvakond még, hamvasszürke.
Döglött.
- Hát ezt hol szerezted?
Nagyanyja adta meg a választ.
- Találtuk. Az erdőben.
- És nem tudtad rávenni, hogy?...
- Látod... Nem győztem a boltban elébe állni, mindenáron föl akarta rakni a pultra... A pultra.
Képzelheted.
- Vakondkát szeretem. Vakondka meggyógyult.
Egymásra néztünk. - Az ördög tudja, mi baja volt... mitől...
- Nem rég... Még meg sem merevedett - mondta a gyerek nagyanyja. A vakondkának pici vérgyöngy ült a szája sarkában.
A gyerek érte nyúlt.
- Mossatok inkább kezet - mondtam. Aztán a gyereknek: - Tudod-e, hol él a vakondka? A föld alatt. Ott érzi jól magát. Ott szokta meg. Én azt mondom, tegyük vissza a föld alá. Keresel neki egy szép dobozt, mondjuk, azt, amelyikben a lendkerekest tartod, aztán elássuk. Úgy lesz jó neki.
- Akkor nem lát. Átlátszóba tegyük.
Kerestünk egy műanyag zacskót, virágot szedtünk, kopjafát faragtunk. Vakondka fejéhez.
- Mert vakondka meghalt.
A gyerek aznap még vagy háromszor ki akarta ásni. Sikerült lebeszélnünk róla. De este nem tudott elaludni. Már régen sötét volt, mikor fölült:
- Dédi is meghalt - mondta.
Aztán megeredt az eső; sűrűn, keményen dobolt a tetőn; az ablakot lassan guruló mennydörgések rezegtették.
- Vakondka fél - szólalt meg a gyerek. Azt hittük, alszik már. - Dédi is - tette hozzá nagy sokára.
Hallottuk, csak forgolódik; időbe telt, míg elnyomta megint az álom.
 
 
 
Hazaérkezés
 
Zsuzsának
 
- Aztán ne ám, hogy bemenjen az első kocsmába, és leigya magát - mondta az őrmester, miközben a férfi az óráját csatolta föl, s ujjára húzta a karikagyűrűt. Hat év után először.
Nem felelt.
Odakint tombolt a nyár. A színek.
Kék volt az ég, zöldek a fák, sárgák a villamosok. A nők tarka díszmadarak.
Mindent és mindenkit megbámult: csoda, hogy föl nem pofozták.
Aki annak idején, ha látta, átment előle a túloldalra, most átjött a túloldalról, és hosszan rázogatta kezét:
- Öregem, hallom, volt egy kis kellemetlenséged... . hidd el, én is csak üggyel-bajjal...
Itt nem védte tőlük a börtön fekete-fehér egyértelműsége.
Felesége egy vasárnap elvitte kirándulni. Őt meg a kisfiút. Aki féléves volt annak idején, most meg már majdnem hét.
Az erdőben, az úton, a kisfiú mondta: - Apa, most vezess - és behunyta a szemét.
Értette a kezét: jó egy percig kerülgetett vakon követ, hullott ágat, kátyút, kerékvágást.
Aztán a kisfiú kinyitotta a szemét, és azt mondta: - Most te, Apa!
Engedelmesen behunyta a szemét, s ment is vagy tíz lépést, vakon.
Ő is értette a kisfiú kezét.
Aztán kinyitotta a szemét, s a szeme sarkából látta a felesége száján a majdnemmosolyt.
Az asszony látta, hogy ő látja.
Az ég kék volt, a lomb zöld, s a zöld lomb lékein vastag pászmákban csurgott az útra - kőre, hullott ágra, kátyúra - a napfény.
 
 
I.n.: Göncz Árpád: Hazaérkezés. Pátria, 1991. Fotó: MTI.

KAPCSOLÓDÓK

Simándi Ágnes költőnő 2015 október 2-án váratlanul meghalt Budapesten. Barátunk volt, barátunk marad. Lapunk főszerkesztője mutatta be egyik verseskötetét. Ezen a beszélgetésen Ágnes saját verseket olvasott fel, beszélt életéről, az emigrációról, a zenéről, Istenhez fűződő viszonyáról. A költőnőre ezzel a beszélgetéssel és egyik utolsó versével emlékezünk a DRÓTon.   Elhunyt Simándi Ágnes (1954-2015)

Hogyan jutottunk el addig, hogy Magyarországon édesebb a gyűlölet, mint a szolidaritás? Hogy lehet, hogy alig van pártfüggetlen sajtó? Hogy lehet, hogy közpénzből épülnek légvárak? Hogy lehet, hogy „tudjuk, hogy loptok” és hogy lehet, hogy ez keveseket érdekel?  Miért a magyarok legnagyobb ellenségei a háború és nyomor elől menekülő nincstelen tízezrek? Vagy a melegek? Vagy a zsidók? Vagy a cigányok? Vagy a nők? Vagy a szabad sajtó? Vagy Európa? Miért van az, hogy a FIDESZ legnagyobb kihívója a JOBBIK? Hogyan jutottunk eddig, magyarok? Az elmúlt időszak történéseit most mindenki számára érthetően elmagyarázzuk – a méltán népszerű – Minyonok segítségével. A lista nem teljes. Hogy jutottunk ide? - 12 pontban összefoglalva a Minyonok segítségével

 

  • Göncz Árpád
  • Élet