Címlapos Friss

A gonoszságokba belefáradt a világ és a Teremtő, egyaránt...

Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  

Uri Asaf
 
 
A mi költőnk nem várta be az özönvizet
 
A Márvány utcát messze magam mögött hagytam, vele az álmosító romlást, mely mint a  gaznövény, évről évre kihajt. Szabad grund a focizáshoz alig maradt. Már megszabadultam attól a komor iskolától, ahol tízéves koromban (l)incselkedni akartak velem az osztálytársaim,  de az oktató egyetlen szavára a vállukra emeltek és velük focizhattam. Végül az iskola melletti grundot felzabálta a rákfene és ormótlan irodaépület került a helyére. Vajon az álmainkból is eltűnt? Nem hallottad, hogy ismét özönvíz fenyeget? A grund után hamarosan eltűnik a sarki jég és mindenkit elér az áradás. Aki menekülni próbál, azt kivont karddal elzavarják a hegyvidék lakói. Újabb özönvíz? Noénak megígérték, hogy az özönvíz után nem büntetik a földet az emberért:  
 
„Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva, és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.” (Teremtés 8). 
 
A gonoszságokba belefáradt a világ és a Teremtő, egyaránt. Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  A mi költőnk nem várta be az özönvizet, túl önérzetes volt ahhoz, hogy kollektív büntetés által pusztuljon. Rövidre lekerekített életét titokzatos erő hajtotta előre az önpusztítás útján, szem előtt tartva, miszerint az esztétikum (a cselekedet) és az etikum (az időzítés) elválaszthatatlanok egymástól. Ez a szent egység az ő tiszta szívének gondolata volt, ezért még idejében, egy lépéssel a világot sújtó csapás előtt elhárult felőle az özönvíz. 
 
 
A bárány két első lába
 
A bárány két első lába annyira hosszú volt, hogy nadrágot húzott magára és az emberek között élt. A fejét kissé oldalra hajtotta és kalapot viselt, hogy eltakarja az oldalra fésült fekete haját.  A Kierling melletti erdő fái közt kihalt nyaralók álltak, a szabadban szellőző plüssbútorok és lapuló füst. A kőlapokkal burkolt épületek körül egy-egy oszlop díszelgett gót betűkkel. Az ideálmodott  szibériai hideg átjárta az üres szobákat. Már rég nem élt az a közönség, akit ide évről-évre beutaltak. A fenyőkről is kiderült, hogy nyírfák és nincs koronájuk. Árva lett a táj, mint a Lappföld, de nem tudtak egymásról. Itt a kő is keményre fagyott. 
 
Egy hároméves kislánytól mindent el lehet venni. Én elvettem a varázspálcáját, helyette plüsspárducot adtam neki. A cserére azért volt szükség, mert a varázspálcából kifolyt az olaj a színes csillagokkal együtt. Az új télikabátom nem volt elég az olaj felitatásához. Eddig a balesetig  csak két oldalam volt, ezeken hánykolódtam a bűntudattól, s közben további oldalaim születtek, melyek vége ez a bizonytalan, hengerszerű állapot. Visszatértem a szülővárosomba, katonaruhába bújtam, de ismét elkapott a bűntudat, amit mások helyett éreztem. Az orrom mélyén tengerfenék és fulladás érzete, olyan mikor a sósvíz a légcsőbe jut. A bosszúállás hulláma elborít, alá kerülök, mint a bögrém alján a faltörmelék. Iszom a kávét és hiába öntöm ki a törmeléket, nem fogy ki a kávé alól. Ugyanígy vagyok az emlékezéssel apám szülőfalujára, B. Újfalura. Kérdem én, miféle átkozott falu ez, hogy nem vigyázott jobban a nagyszüleim életére!  
 
Uri Asaf: Kierling szanatóriuma melletti fák
 
 
A szakadás nemzedéke
 
A szakadás nemzedéke a Bábel tornyát építette a messzi Mezopotámiában, és amely a mai napig nem készült el. A szakadás előtt az egész planétát egyetlen közös nyelv fogta át, feltehetően a héber. Aki ezen a nyelven beszélt, nem érezte az elmúlást. Az újabb nemzedékekben kialakult az elmúlás érzete, és vele jött a szorongás. A tetoválások K. testén értelmezhető rajzok, de most, hogy a lába került sorra, kusza, fekete satírozásokat láttam, szénrajzokkal telt meg a combja, a természetes fehérségből nem sok maradt. Simára borotvált hónaljából homokszemek peregtek az arcomba. A homokból mindenhova jut. Ez egyáltalán nem romantikus, hanem gyötrelmes. Miben érinti az embert, ha nem érez maga körül elmúlást? Ha az erdő szélén, vagy kisvárosban él, ahova nem jön hódító, se hittérítő, se hettita? 
 
Napi sétámon fentről, a Capsis szálloda felől indulok a tenger felé. A tenger felületén fények villognak a szüntelen vibrálás erejével. A fény semmiféle színt nem visel el maga körül. Az út mentén magas kőkerítés és a fölé nyúló ágakról kabócák zaja árad. A láthatatlan kórus mindenhová elkísér. Az éles zaj helyet változtat, eltűnik, újra keletkezik, leszáll és felszáll, a tenger fölé lendül, majd hirtelen visszafordul a hegyoldal felé. Lent, a falak között két szikár öreg ül, a férfi és a fehérkendős asszony évek óta naphosszat szótlanul egymás mellett. Illik  köszönteni  őket, de mindenre röviden válaszolnak: kalimera. A két öreg tekintete a vitorlás hajók után mered, de a hajós nép nevére már nem emlékeznek. Arról, amit valaha láttak és tudtak, semmit nem mondanak. Mindenhol megszűnik az igaz beszéd, marad a mediterrán pőreség, a fekete-fehér fény. A folyók és a tavak felszínén üres hegyikristályok ragyognak. A ragyogás a fekete hálón keresztül is átszűrődik, de még ennél is jobban gyengíti a nyugati front. 
 
 
Az átváltozás 
 
Utolsó vegyészi tevékenységem során a ritkaföldfémeket kellett egymástól elválasztanom. Laboratóriumi módszer szóba sem jöhetett ebben az omladozó irodaépületben, bár saját szobát is kaptam, valakivel megosztva. Jegyzeteimet a fehér ajtóra írtam, tábla és papír nem volt, könyv is alig. Szabad időmben megkerestem az idetelepített mocsári ciprusokat. Ki telepítette ezeket a fákat és milyen szándékkal? Dr. Schulhof Vilmos, a Hévízi gyógyfürdő alapítója hozatta őket Amerikából, hogy kijelölje a soron következő termálparadicsom helyét. A balatonkenesei liget titkos jel volt, melyet csak Schulhof értett. Ahol ezek a vörhenyes, vízigényes fák ilyen jól érzik magukat, ott bizonyosan kincs van a földben, sok-sok termálvíz. Annyira örültem a felfedezésemnek, hogy a talpamat megvágta a kagyló, az ajkamat kicsípte a lila szeder. 1944 nyarán  Dr. Schulhof Vilmost a saját hévízi paradicsomából szólították a pokolba. Sebek maradtak rajtam és utánam. 
 
A gyermek bőre finom volt, akár a báránybőr. A balatonfelvidéki mocsári ciprusok között találtunk rá, ott élt magában, vadon, mint egy Maugli. Örökbe akartuk fogadni. Az elvadult gyermek visított, nem hagyta magát, csak nézni volt szabad. A mindenre figyelmes Dr. Schulhof Vilmos rokonai, mélyen vallásos hitű emberek magukhoz vették, értőn magukhoz emelték. A báránybőrű kisfiút körülmetélték, majd feladták rá az imarojtos kis inget, miközben maguk egy percre sem hagyták abba az imádkozást. A talált gyermek nem jött többé elő a gyülekezetből. Azóta nem láttuk, de tudjuk, hogy levedlett finom bőrét megtalálhatta valaki, mert a szomszéd szűcs műhelyében finom, egyujjas kesztyűket varrtak, mely csak a gyermek korábbi bundájából készülhetett. A kesztyűk megőrizték a fiú korábbi szőkeségét, aki azóta megnőtt és az Áron nevet kapta, és a többi jámbortól megkülönbözhetetlen. 
 

--.--


 

Uri Asaf és a Kafka képekben sorozat a DRÓTon

 
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől...  - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete

 
Kafka síremlékén ne keress esztétikumot. Egy percig se keresd, ami nincs. A szülőkkel együtt fekszik a földben. Hidegebb a kőnél. - Uri Asaf: Kafka képekben - első rész.
 
Milyen volt Paul Celan és a megrontott nyelv? Mi volt a közös Heródesben és Kafkában? Milyen lehetett Kafka Istene? Uri Asaf: Kafka képekben - második rész.
 
Franz Kafka elhalálozási évének szerencsés időzítése megaranyozta utóéletét, s ez az utóélet egyre csak terebélyesedik, mint egy véget nem érő teremtés. - Uri Asaf: Kafka képekben - harmadik rész
 
És ahol még mindig embert ölnek, ott fűszál se terem. Ahol embert ölnek, vak betű sem marad a földön, csak üres állkapcsok és kivert fogak. Uri Asaf: Kafka képekben - negyedik rész
 
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll.  -  Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
 
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
 
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész
 
A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld,  – ez a terra rossa – a vörös föld.  Uri Asaf: Kafka képekben - nyolcadik rész
 
A láthatár egyöntetű rózsaszín, az égalja citrom és eper. A paradicsomi zenit elszakadni látszik a valóságtól. A füstös szín zöldbe megy át és a felélénkülő szél magával visz az éjszakába. Miért volt Kafkának nehéz párkapcsolatot létesíteni?  - Uri Asaf: Kafka képekben - kilencedik rész
 
Vajon Kafka titkos kabbalista volt? Igen, de annyira titkos, hogy erről saját maga se tudott. Az utóbbi időben a kabbalisták titkosak. Miért? Mert a közvélemény nem veszi őket komolyan. Ki a kabbalista? Aki a kabbala nevű bölcselettel foglalkozik. Mi a kabbala? - Uri Asaf: Kafka képekben - tizedik rész 
 
 
  • Uri Asaf
  • Kafka
  • Irodalom