Címlapos Friss

Halál nincs! - beszélgetés Szepes Máriával

Szepes Mária 2007 szeptember elején, 99 évesen távozott. Szerzője volt a több nyelvre lefordított Vörös Oroszlánnak, sok más regénynek, és a Pöttyös Panna gyerekkönyveknek is. 2015 december 6-án Szepes Mária Emléknapot tartanak a Természetgyógyász Fesztiválon. Ez alkalomból közöljük ezt a 2007-es beszélgetésünket Mária nénivel és az emléknap teljes, részletes programját a DRÓTon.



Ez a beszélgetés 2007 tavaszán készült Szepes Mária otthonában, melyről ő korábban így vallott: „Budai lakásomban 1945 óta adtákés adják egymás kezébe a kilincset a látogatók, köztük olyan nevek, mint Baktay Ervin, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor. 1947 után egész kis földalatti kulturális mozgalom alakult ki nálunk. Titokban olvastuk, fordítottuk a szinte megszerezhetetlen műveket az Állatfarmtól a Sötétség délbenig.”
„Halál nincs!”
Beszélgetés
Szepes Máriával
 
 
 
 
 

Weiner Sennyey Tibor:

Halál nincs, avagy Szepes Mária és az örök élet titka

Milyen volt Szepes Mária és Hamvas Béla között a kapcsolat? Miért és hogyan mentette meg Hamvas a Vörös Oroszlánt? Milyen elképzelései voltak Szepes Máriának örök életről, halálról és újjászületésről? 2015. december 6-án Szepes Mária emléknapot tartottak, ahol az első előadást Weiner Sennyey Tibor tartotta. Az előadás esszé változatát olvashatjátok most a DRÓTon.

SZEPES MÁRIA: – Valamiért fogadlak benneteket, amit majd tudni fogtok, mi az, de pontosan kérdezzetek! Ez nagyon fontos, hogy felelhessek. Az élet örök, és hogy soha-soha meg nem halunk, hogy ez mindig folytatódik, új és új öltözéket veszünk, de egyformák vagyunk és összetartozunk, ezt tudjátok, ugye? 

Egyek vagytok vele, ahova mentek, ahova hívnak, nagyon fontos üzeneteket kell átadni egymásnak, barátilag, nem ellenségesen.
 
A világ nagyon-nagyon rossz állapotban van, segíteni kell,
 
azért vagytok itt, és én azért vagyok veletek, ruhát cserélgetve, most ideiglenesen Szepes Máriaként, hogy elmondjam azoknak, akik értik, hogyan adjátok tovább, mert ez az egész mindenség egy és összetartozó. Vannak irigyek, szomorúak, vidámak, de halál nincsen, csak élet van, örök élet, átöltözés; mindig azt vesszük föl, ami nekünk jár, és azt vesszük föl, hogy segítsünk a másiknak, de, csak ha kérdez, ha kéri. 
Fognunk kell egymást, segítenünk egymást, rendesen tanítani, szeretni, mindig ölelni, mindig simogatni, mindig felelni arra, amit kérdeznek; ha nem kérdezel, nem felelek! 
Kérdezzetek, mert kérdésekkel jöttetek… 
 
–  Mikortól érezte azt, hogy segítenie kell? 
 
SZEPES MÁRIA: – Színész családban születtem, kétéves koromban már színpadon voltam a színházunkban. Miénk volt a színház Újpesten. Apám nagy színész volt, anyám primadonna, és én kétévesen egy kis szerepet játszottam csak, mert nem voltak szavaim hozzá, de tudtam, hogy én egy Papnő vagyok, bár ennyi idősen csak egy csacsi lányka voltam… Ebben a darabban egy cigányasszony legkisebb gyerekét játszottam: 
– Éhes vagyok, éhes vagyok. 
– Te vagy a legkisebb, és te csinálod a legnagyobb lármát – mondta „anyám”, és próbált elhalászni, de nem hagytam magam, csak kiabáltam. 
– De én vagyok a legéhesebb, tegyél le, tegyél le! Kicsavartam a kezem „anyám” kezéből, és hajlongtam, összeszedtem a cukrokat, ettem és hajlongtam. 
Hároméves korom körül elvittek egy előadásra, ott keleti táncot táncolt valaki. 
Úristen – gondoltam –, én ezt tudom, nem ő, én vagyok ott! 
Hazamentünk, levettem a zongoraterítőt, letérdeltem és táncoltam. Aztán később elmentem balettet tanulni. Tökéletes balett-táncosnő vagyok, le is vizsgáztam, de nem akartam táncosnő lenni. 
 
– Mindezekből adódna, hogy esetleg színész vagy táncos lehetett volna. 
 
SZEPES MÁRIA: – Igen, de tudtam, hogy ezen már túl vagyok, mindent tudtam, ezek már megvoltak, és nem akartam semmi mást csinálni, csak írni, írni, már kilencéves koromban. 
 
– Miért az írás? 
 
SZEPES MÁRIA: – Mert abban elmondhatom Istent, a láthatatlan Istent, akit ismertem, aki visszaküldött most is a halálból, és én tudom Őt. Az emberek titokban idejönnek, megkérdeznek, és én megérzem, hogy igazat kérdeznek, vagy csak menekülnek a halál elől. Akkor hagyom, menjen, még élnie kell, vagy már érett arra, hogy ezt megkapja. Nem baj, ha nem hisznek neki, de a benne lévő Isteni megvan. Ez a bennem lévő Isteni az, amit megosztok veletek, fogadjátok el tőlem. 
 
– Sokat beszél Istenről, a vallási tanításokhoz hogyan viszonyul? 
 
SZEPES MÁRIA: – Nincsenek külön vallások, nincsenek külön Istenek. Csak aszerint vannak az Istenek, amilyen néphez születnek. Nem hét Isten van, egyetlenegy, a különbözők egymás ellen valók.
 
Új világ épül, érkeznek az új gyerekek. Szereti a másikban önmagát, és érzi, hogy minden mindennel összetartozik.
 
Ezért vagytok itt, mert érzitek ezt. Viszont van, aki ördögi, sötét, ezt a világot találta ki magának, mert választani mindig lehet, Istent vagy ördögöt. Az ördöghöz semmi közünk, mi mindig segítünk, mi mindig adunk, mi mindig átmegyünk és visszajövünk. Mert újjászületések vannak, a ruha, amit viselünk és levetünk majd, az üres. Ahogy elképzeled, azt magaddal hozod, az a tied, azért jöttél, hogy segíts, hogy kérdezzenek, azért jöttél, hogy felelj, azért jöttél, hogy jót felelj. Csak jót feleljetek annak, aki titokban kérdez, mert másképp nem mer. De nem csak az nyer új életet, aki hisz ebben, hanem az is, aki nem hiszi. De az egyelőre megteremti a maga poklát, azzal nem tudok beszélni. 
 
– Szeretném egy-két fogalomról megkérdezni, mint például szerelem, barátság. 
 
SZEPES MÁRIA: – Édesem, más a szerelem és más a szeretet. A szerelem az, amivel társulsz, amiből gyermekek fakadnak, s utána meghalnak. A szeretet az, ami a világmindenség minden élőlényét egyformán szereti, azért szereti így, hogy segítsen az embereken, különben elvesznének. Tanulni kell, tanulni, tudni, megosztani. 
 
– A tudományról mit gondol? Irodalomtudomány, matematika? 
 
SZEPES MÁRIA: – Mind összetartoznak, de ezek csinált dolgok. Vannak vad, zavaros ügyek, amikkel nincs dolgom, és vannak olyanok, amik egyszerre kigyúlnak. Nagyon bonyolult dolog az élet. Meg kell nyílni és most ez történt, történik, történni fog. 
 
– Mit tehetünk a tudomány veszedelmes találmányai ellen? 
 
SZEPES MÁRIA: – Válogassatok, hogy mi hová vezet, miért gyúlt ki, azért-e, hogy én gazdagabb legyek, a másik szegényebb, vagy azért, hogy adjak és segítsek. 
 
– A múlt század közepén miért volt halott a spiritualizmus – vagy nem volt az? 
 
SZEPES MÁRIA: – Nem volt halott, hanem egyéni dolog volt, egy-egy fejlett emberben feléledt, mert mindenki tudja, hogy halál nincsen. És most megint jön rá – erre a szörnyűségre, ami jelenleg van: a hajsza a pénz után, az irigység, a lopás, a gyilkolás – a váltás, mert érkezik a hamis mellett a valódi. Itt van, és ne engedjétek el soha, azért vagytok itt, hogy segítsetek, hogy megtanítsátok az öröklétre azt, ami örök, és odavezessétek, ami örök. Nem a Földre valók vagyunk mind, hanem mindenhonnan, minden bolygóról vagyunk itt,
 
és átöltözünk, mikor levetjük a ruhánkat, mert halál nincsen! Csak élet van… 
 
– Az elmúlt tizenöt évben egyfajta ezoterikus bummról beszélhetünk Magyarországon, mindenféle-fajta szemlélet megnyilvánult. Mit gondol erről? 
 
SZEPES MÁRIA: – Igen, igen zavaros szemléletek, úgy tudnak szeretni, hogy ugyanakkor gyűlölik a mást. Ez tévedés, csak szeretni szabad, csak azt. Mindig lehet választani. Ha csak egy embert, egy lelket megmentesz, már nem éltél hiába. 
 
– Meséljen Márai Sándorról és Hamvas Béláról! 
 
SZEPES MÁRIA– Márait nagyon szerettem, nagyon igaz volt, sosem tért le az útjáról, és nagyon szenvedett amiatt, hogy nem jöhetett vissza, de most már itt van újra. 
Hamvas Bélát is nagyon szeretem, most is beszélgetek vele, csodálatos ember volt, a legnagyobbak egyike. Bezárták, száműzték, de mindez soha nem változtatott azon, amit tudott. Sokat sétáltunk együtt Leányfalun, mert mi ott építettünk egy házat a fivéremmel, aki azt jósolta, hogy szörnyű nagy háború lesz (a II. világháború), amit csak ott tudunk túlélni. Hamvas is ott lakott egy festőlakásban, és nagyon sokat beszélgettünk. Soha nem engedett abból, amit tudott és hitt. Azt kell, hogy megértsétek: sokan jártak itt, pusztító vad, hallatlan hittel is, azokban minden szó életté vált. Egyetlen egységről van szó, ebben a világmindenségben, ami most nagyon mélyponton van, és csak kevesen vagyunk, akik fönn széttárva a karunkat kérjük a láthatatlan Istenséget, hogy segítsen Földön és a világmindenségen. Ez nagyon fontos most. 
A tüdő nem lehet olyan, mint a szív, és a szív nem lehet olyan, mint a láb, egyetlen egy szervezet az egész világmindenség… (de csak akkor felelhetsz, ha jól kérdeznek…) 
 
– Említette, hogy a Déltenger (a DRÓT 2007-es változata - megj. szerk.) a gyerekkorát, fiatalságát és az I. világháborút juttatta eszébe. Lát-e hasonlóságot abban, ami most van, és ami száz évvel ezelőtt volt? 
 
SZEPES MÁRIA: – Természetes, hogy hasonló, természetes, hogy ugyanazok, és egy kis távolságból már látszik is, hogy összetartozik minden, mindenkivel. 
 
– Milyen volt a háború, mit éreztek? 
 
SZEPES MÁRIA: – Az ember mindig határozottan érzi, hogy mi vár rá, lehull-e a test, a ruha róla, vagy rajta marad. Mi határozottan éreztük, hogy rajtunk marad, és akkor nagyon jóban lettünk a Hamvassal, sok csodálatos dolgot hallottam tőle, melyet nem árulhatok el, mert olyasmiket mondott, ami most van és lesz… 
 
Nagyon sötét dolgok várhatóak és nagyon nagyszerű dolgok is, és át fog alakulni minden úgy, hogy nyitva lesz az ég előttünk.
 

A VÖRÖS OROSZLÁN SZÁZADSZORRA A VÍG SZÍNHÁZBAN

Századszorra játszották A Vörös Oroszlánt a Vígszínházban, amely egyben alkalmat adott, hogy először adják át a Szepes Mária emlékdíjat is. A különleges eseményen ott voltunk, és lehetőségünk volt átgondolni néhány alapvető dolgot a magyar irodalomról és Szepes Mária benne elfoglalt helyéről. Szepes Mária, gyógyít és beolt - A Vörös Oroszlán századszorra a Vígszínházban

Akik előtt nyitva lesz az ég, azok bemennek oda és továbbélik az örökkévalót, akiknek nem, azoknak vissza kell jönni, kiszakadva ebbe a szörnyűségbe, ami csak a pénzt imádja és a politikát, és alázuhanni oda, a sötétségbe, hogy tanuljon, tanuljon, tanuljon. Mi fölfelé megyünk, ti is fölfelé vágytok, levesszük ezt a ruhát, és ami alatta van, az Isteni! Ezért vagytok itt, mert ezt megéreztétek. 

Az a megpróbáltatása ennek a létnek, hogy magamból tenyésszem ki azt, ami igaz. Takarjam le és szórjam szét a mélységbe azt, ami hazug. Most egy szörnyen bonyolult életben vagyunk benne. Mi élni fogunk, mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk, de csak annak, aki kéri, aki jól kérdez, annak jól feleljünk. Istennel kell lenni, aki láthatatlan. Hamvas is Istennel volt, a láthatatlannal, ma is vele van, mert segíteni akart. 
 
– A háború utáni évek elég sötétek voltak, Hamvasnak is nehéz volt megjelenni, jelen lenni? 
 
SZEPES MÁRIA: – Hamvas Bélának meg kellett szenvedni dolgokért, mert amit nem jól teszek, vagy csinálok, azt magamnak is át kell élnem, amit még nem tudok, meg kell tanulnom. Nagyon fontos ez az élet. Amit rossznak érzek, az a jó, amit jónak érzek, azt felejteni kell, és alámerülni újra és tapasztalni, tapasztalni, akkor is, ha a szív más formájú, mint a tüdő és a tüdő más formájú, mint az agy. Minden bennem van, ami az örökkévalósághoz kell. Az irigység és a harag nem az én dolgom. 
 
– Mi az, amit igazán szépnek tart ebben a jelenségvilágban? 
 
SZEPES MÁRIA: – A jóságot. Ha egy emberen segítek, a világon segítettem, azt tartom jónak, és én mindig kérdezek magamban, vagy némán, vagy hangosan, és nekem mindig felelnek.
 
 
(Készítették: Bozsaky Dávid, Ferenci Gabriella, Weiner Sennyey Tibor - Első megjelenés az Irodalmi Jelen 2007 októberi számában. Fotók: Szepes Mária Alapítvány)

KAPCSOLÓDÓK

„...az van, hogy itt mindenki jobban tudja, jobban ért hozzá, már megmondta előre, mégsem tesz senki semmit, vagy ha valaki tesz valamit, akkor jobb lett volna, ha inkább mégsem tesz semmit, mert egészen biztosan mellé üt a szegnek, vagy olyan folyamatokat indít be, amelyeket jobb lett volna inkább elkerülni. Mondhatnám, hogy a magyarság kritikája ez a regény, de az igazság az, hogy az egész emberiségé.” – 2015 nyarán jelent meg Hamvas Béla 1928-ban írott regénye, az Ördöngösök. A könyvről Weiner Sennyey Tibor ajánlóját olvashatjátok a DRÓTon.Ördöngös dekameron - megjelent Hamvas Béla eddig kiadatlan regénye

Századszorra játszották A Vörös Oroszlánt a Vígszínházban, amely egyben alkalmat adott, hogy először adják át a Szepes Mária emlékdíjat is. A különleges eseményen ott voltunk, és lehetőségünk volt átgondolni néhány alapvető dolgot a magyar irodalomról és Szepes Mária benne elfoglalt helyéről. Szepes Mária, gyógyít és beolt - A Vörös Oroszlán századszorra a Vígszínházban

Weöres Sándor ominózus pécsi szobra után, most Hamvas Bélát is elérte az újmagyar giccskultusz, annak ellenére, hogy a leghatározottabban ő maga tiltakozott saját írásaiban az ilyesmi ellen. Hamvas Béla Miska-kancsóvá lett. Hamvas, a köcsög

Weöres Sándor és Hamvas Béla a XX. századi magyar irodalom talán legfontosabb és éppen ezért legproblematikusabb figurái. Problematikusak, mert nem biztos, hogy igazán értik és igazán ismerik alkotásaikat, szemléletüket, szellemüket. - Gondvána - Weöres Sándor és Hamvas Béla barátsága és levelezése - WST20/5.
 
Hamvas Béla most megjelent művészeti írásaiból indul ki Weiner Sennyey Tibor, és megpróbálja kideríteni, hogy mi a művészet és az vajon miért is lenne fontos?  - Hamvas kontra Lukács,  avagy mi a művészet? - WST20/2
 
Lám, Béla bácsi ott is cigizik, ahol nem szabad. Most épp a szentély oltárképén. Mondom, nagyon meglepődne, ha ezt a kiállítást látná. De ez nem neki szól. Hanem kinek? - Bevezetés a beavatásba - Hamvas Béla életéről, műveiről nyílt kiállítás Szentendrén - Kultúrpart 
  • Szepes Mária
  • Természetgyógyász Fesztivál
  • emléknap
  • Hamvas Béla
  • Márai Sándor
  • Élet