Címlapos Friss

Hamvas Jobbikos énje, avagy a nettó történelemhamisítás

Úgy látszik, hogy az elhülyülés könnyed és bájos pillanata volt midőn Hamvasról köcsögöt formáztak, ahhoz képest, ami most következik. Mi jön most? Hamvas Béla életművének politikai okokból való teljes lenyúlása és félreértése. Jobbról is, balról is. Így is, úgy is.

 
Nagy adósságom ez a cikk. Két, egymástól különböző sajtómegjelenés is inspirálta. Az egyik az úgynevezett „Hagyaték” című, történelminek tűnő dokumentumfilm sorozat, amelyet a Duna Tévén adnak, a másik a HVG nemrég megjelent cikke, melynek címe: „Miket olvas Vona Gábor, a spirituálisan fogékony vezető?” Az előbbi szereplői és témái az utóbbinak. Mindkettő azonban – tudatosan vagy öntudatlanul (nehéz eldöntetni melyik a nagyobb hiba) – meghamisítja az irodalomtörténetet, így a történelmet, különös tekintettel egy szereplőre: Hamvas Bélára.
A Hagyaték, amely felejthetetlen pillanatokat szerzett számomra az Adyról és József Attiláról szóló „Zsenik vakvágányon” című epizóddal, amelyben részletesen és hosszasan gyaláztak mindent, ami „liberális” – bármit is jelentsen mára ez a szó a „konzervatív” – pontosabban fogalmazva: kormánypárti szakzsargonban.

Ady és József Attila személye merő ürügy volt, de a műsor ezen opuszának részletes elemzését Parti Nagy Lajos a Vasárnapi Hírekben megjelent Költőzsenik című írásában találják a mélyebben érdeklődők. A halottgyalázással felérő műsor mindössze arra szolgált, hogy a mai politikai szakzsargonban negatív konnotációval rendelkező liberálisokra rákenjék Ady és József Attila mindenféle „balos elhajlását”, és a „két költőóriást” használhatóvá sminkeljék az aktuális rezsim számára. Hogy totális legyen a néző hányingere: mindezt leöntötték – az egyébként többi részben is jellemző – patetikus, nyálas, rózsaszín, a leggagyibb középiskolai irodalomkönyvek hangulatát idéző, ill. azt a Demokrata vezércikkeivel ötvöző, ömlengő, mélymagyar narrációval, amit egy túlhangsúlyozó, rossz színész ad elő.
Ki gondolta volna, hogy képesek a szerkesztő-készítők ennél is mélyebbre fúródni az elképzelt hatalom hátsójába? 
 
Cél: ideológiát és előszobát gyártani a Fidesz jövőbeli lehetséges koalíciós partnerének: a Jobbiknak. 
 
Hogy ezért Hamvas Bélát kellett bedobni a trutyiba? Nem számít. 
Mielőtt néhány jelentéktelennek tűnő nüanszba belemennénk a Hagyaték Hamvassal foglalkozó részével kapcsolatban, kanyarodjunk csak vissza a HVG említett cikkére. Az írás a Jobbik-vezér Vona Gábor azon nyilatkozatával kezd, hogy „Azt sokan tudják rólam, hogy mennyire nagyra tartom Hamvas Bélát, Prohászka Ottokárt vagy Julius Evolát…” - majd pedig az írás részletesen beszámol a László András és Horváth Róbert körüli ügyekről, az egész tradicionalista irányzattól, a Magyar Hüperion című – a HVG értesülései szerint a Jobbik pártalapítvány által" támogatott – negyedéves kiadványig. 
A HVG által idézett mondat és az azt követő cikk - Vona malmára hajtva a vizet - öntudatlanul is összemossa Hamvas Béla személyét, a László András és köre, avagy követői által képviselt úgynevezett tradicionalista irányzattal. 
Attól, hogy Hamvas hivatkozta, olvasta és ismerte Guénon és Evola írásait, még nem volt feltétlen „hívőjük”. Nem volt tradicionalista. Hogy Vona kedveli Hamvast, attól még Hamvas nem lesz Jobbikos. Különös, hogy a Hamvasra szintén nagy hatást gyakorló, angol John Cowper Powys soha elő sem kerül ilyen kontextusban. Pedig még leveleztek is, és Hamvas arról ábrándozott, hogy majd meglátogathatja Angliában. Miért nem szól erről a fáma, csak Guénonról és Evoláról? Talán, mert a Powys-kapcsolatnak nem lehetnek (mert nincsenek) politikai utózöngéi. Egyébként Hamvas tízezer más szerzőt is idéz, sőt az Anthologia humana első változatába még Marxtól is fel vesz idézeteket, mitöbb, állítólag még a pártba is belépett. Na és? 
 
Hamvas éppúgy nem volt kommunista, ahogyan nem lesz konzervatív, antiliberális, liberális, vagy bármi. 
 
A mai zavaros politikai definíciók szerinti értelmezése – jöjjön az balról vagy jobbról, tudatosan vagy öntudatlanul – nem más mint nettó történelemhamisítás. 
Hamvas Béla élete és munkássága magáért beszél. Utálni azért, vagy megbélyegezni, összekenni jobboldali mázzal, mert valamelyik pártvezér „nagyra tartja” szerintem legalább akkora hülyeség, mint köcsögöt formázni róla. Nietzschét is nagyra tartották Hitlerék, mégis újra és újra érdemes elővenni és olvasni. Nem Hitler miatt, hanem azért, amiről Nietzsche beszélt.
Mellékesnek tűnik elsőre, de azért hozzá tartozik a történethez, hogy a mára már irodalomtörténeti körökben úgynevezett (egyik) „Hamvas-reneszánsznál” ott voltam.  Az első „Hamvas-reneszánsz” talán a Karnevál 1985-ös és/vagy az Életünk Hamvas számához köthető. A sokadik, amikor először szerepelt Hamvas magyar egyetemen szemináriumi témaként 2005-ben. Ez az egyetem a szegedi egyetem volt. A kiváló professzor, Odorics Ferenc pálfordulásával kezdődött, amikor is a nagy dekonstruktőr egy megvilágosodással felérő pillanatában átgondolta a dolgokat, és Derrida helyett (vagy mellett) Hamvast kezdett olvasni. Odorics tanár úr behozta az egyetemre is ezeket a Hamvas szövegeket, melyekre fogékony tanítványai nyitottak voltak. Többek között én is, és akkori  közeli és jó barátom, akit máig tisztelek. Vele több közös felolvasásunk, estünk volt, szorosan olvastuk nem csak a Hamvas-szövegeket, de más kortárs szerzők írásait is. Később ő lett az, aki a magas színvonalú, sajnos kevesek által ismert Ars Naturae antológia-sorozat alapító főszerkesztője lett, majd pedig nem túl meglepő módon, egyik napról a másikra: a Magyar Hüperion oszlopos tagja. 
Amikor a Magyar Hüperion első száma megjelent, jeleztem barátomnak, hogy számomra erős „a jobboldali értelmiség lapjaként” definiálni egy olyan elnevezésű lapot, amely Hamvas Béla egyik legismertebb, legfontosabb könyvének címét viseli névként. Pontosabban és élesebben: 
 
eleve nyúlás Magyar Hüperionnak elnevezni a saját lapunkat, majd Vona Gábor tanulmányát lehozni benne, és tetszelegni a „hamvasi szellemben”, 
 
miközben olyan távol vagyunk tőle, mint a sarkiboltos Marcsi néni Kamcsatkától. 
De mára úgy tűnik – a HVG cikke alapján, hogy – a dolog ragyogó üzlet lett, ami nem lenne baj, ha valóban értékes folyóiratot teremtenének. 
Csakhogy az említett Hagyaték című sorozatban Horváth Róbert  (a Magyar Hüperion főszerkesztője) éppen arról beszél – megismételve az „Apolitikus volt-e Hamvas Béla?” című veretes tanulmány gőgös kijelentéseit, hogy a „liberálisok le akarják nyúlni” Hamvast, felhasználni a saját politikájukhoz. Miközben: ki is nyúlja le éppen? 
Egyre közkeletűbb az a vélemény, hogy baloldaliak csak ne olvassák és úgy kritizálják Hamvas Béla írásait, mert ezek" a zászlójukra tűzték, míg a jobboldaliak szerint csak ők tudják milyen is volt igazán Hamvas, minden más elképzelés, gondolat eretnekség, vagy minimum liberális összeesküvés.
Egyébként meg Hamvasnak mindegy. Végül legyinthetünk és mondhatjuk azt is akár, hogy
 
karneváli ez az egész, ami Hamvas körül zajlik. 

Csakhogy éppen nekünk, derék magyarjaim, lenne fontos, hogy ne lúgozzuk ki a magyar irodalom szerzőit. Sem Adyt, sem József Attilát, sem Hamvas Bélát. Ne reklámozzunk a nevük alatt ideológiát, pártot, politikusokat, szabadegyetemet, kenyőcsöt. Csak olvassuk őket. De hát ennél egyértelműbb dolgok sem mennek itt könnyen, nemhogy ennyi: olvasni és érteni.


HAMVAS BÉLA a DRÓTon

Hogy mi történik ma itt, azt tudjuk. Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Tényleg semmi sem történt? - HAMVAS BÉLA 1956-ról

...mikor még / én voltam te s te én. Hamvas Béla Litai (Imádságok) című „könyvecskéje” 2015 december közepén jelenik meg. A DRÓTon  egy rövid részletet is közlünk a könyvből és a kötetről Palkovics Tibor - a könyv szerkesztője - ismertetőjét olvashatjátok. Hamvas Béla: Litai (részlet)

Végre elkezdeni lemondani és fogyni és kicsinyedni és gyengülni és alázatosnak lenni s ezt fokozatosan bekapcsolni a Tündöklő Fenségbe, hogy annak teljes szolgája legyek – csak így nyerhetem meg magam egészen. - írja Hamvas naplójában. Két rövid részletet emeltünk ki Hamvas Béla naplóiból, melyekben a halállal foglalkozik. - Hamvas Béla a halálról


HAMVAS BÉLÁról a DRÓTon

Tudtam a házról. Hallottam róla ezt-azt, innen-onnan. Ez az a ház, ahol a Karnevált és a Gyümölcsórát írta, ahol kertészkedett, ahol a legszebb jegyzeteit készítette. Hamvas háza + videó és esszé

Minden irodalmi tett politikai tett, de nagyon kevés politikai tett irodalmi. Talán ez volt az a gondolat, ami visszatartott attól, hogy mindazt, ami most következik leírjam. Hamvas és a politika


...két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól. - Milyen volt Hamvas Béla viszonya a nőkhöz? Mi a helyzet az indiszkrécióval az irodalom és történet írásban, és hogyan jön képbe már megint az a fránya filológia? És végül: miért nehéz minderről nem szatírát írni? Hamvas és a nők, avagy nehéz szatírát nem írni


Weöres Sándor és Hamvas Béla a XX. századi magyar irodalom talán legfontosabb és éppen ezért legproblematikusabb figurái. Problematikusak, mert nem biztos, hogy igazán értik és igazán ismerik alkotásaikat, szemléletüket, szellemüket. Gondvána - Weöres Sándor és Hamvas Béla barátsága és levelezése 


„...az van, hogy itt mindenki jobban tudja, jobban ért hozzá, már megmondta előre, mégsem tesz senki semmit, vagy ha valaki tesz valamit, akkor jobb lett volna, ha inkább mégsem tesz semmit, mert egészen biztosan mellé üt a szegnek, vagy olyan folyamatokat indít be, amelyeket jobb lett volna inkább elkerülni. Mondhatnám, hogy a magyarság kritikája ez a regény, de az igazság az, hogy az egész emberiségé.” – 2015 nyarán jelent meg Hamvas Béla 1928-ban írott regénye, az Ördöngösök. A könyvről Weiner Sennyey Tibor ajánlóját olvashatjátok a DRÓTon. Ördöngös dekameron - megjelent Hamvas Béla eddig kiadatlan regénye


Hamvas Béla most megjelent művészeti írásaiból indul ki Weiner Sennyey Tibor, és megpróbálja kideríteni, hogy mi a művészet és az vajon miért is lenne fontos? Hamvas kontra Lukács,  avagy mi a művészet? 


HAMVAS kapcsán a DRÓTon

Weöres Sándor ominózus pécsi szobra után, most Hamvas Bélát is elérte az újmagyar giccskultusz, annak ellenére, hogy a leghatározottabban ő maga tiltakozott saját írásaiban az ilyesmi ellen. Hamvas Béla Miska-kancsóvá lett. Hamvas, a köcsög


Ki tudja, nem arról szól-e itt minden, hogy épp a legjobbaknak kell eltűnni nyomtalanul." - 118 éve született Hamvas Béla (1897. március 23 – 1968. november 7.) író, filozófus, esztéta. A DRÓTon írtunk Hamvas és Lukács vitájáról,  Weöres Sándor és Hamvas Béla barátságáról és levelezéséről és arról is, hogyan változott Hamvas köcsöggé, de most - Hamvas születésnapja alkalmából - Danyi Zoltán jegyzetét közöljük Hamvas Béla különleges tollhegyeiről a DRÓTonHamvas tollhegye


Lehet mégis többről van itt szó, mint Hamvas Béla életművének értelmezéséről. Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy itt vajon nem a XXI. századi magyar szellemiségről van szó? Nem arról van-e szó, hogy elkövetjük-e hamarosan ugyanazokat a hibákat, melyeket kevesebb derűvel megáldott elődeink? Nem arról van-e szó, hogy még súlyosabb jövő előtt állunk, mint gondoltuk? Az irodalom nem háború, hanem művészet - válasz a Magyar Hüperiónban megjelent levélre


Hamvas még nem Evola, mint ahogy a lápvilág sem az ő sara. - Tillmann J. A.: Hamvas és a lápvilág


Úgy látszik, hogy az elhülyülés könnyed és bájos pillanata volt midőn Hamvasról köcsögöt formáztak, ahhoz képest, ami most következik. Mi jön most? Hamvas Béla életművének politikai okokból való teljes lenyúlása és félreértése. Jobbról is, balról is. Így is, úgy is. - Hamvas Jobbikos énje, avagy a nettó történelemhamisítás


 

 
 
 

 

  • Hamvas Béla
  • Vona Gábor
  • JOBBIK
  • Horváth Róbert
  • László András
  • Irodalom