Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Hol vagyunk mi a mesékben? | Boldizsár Ildikó új könyvéről

A népmesék nemhiába éltek túl évezredeket, alakulva, csiszolódva mesélőről mesélőre, olyan sürített tudás van bennük, melyek ténylegesen segíthetnek az élet nagy dolgaiban és helyzeteiben.

Stenszky Cecília írása a Hamupipőke facebook-profilja című könyvről.

Hol vagyunk mi a mesékben?

Boldizsár Ildikó: Hampupipőke facebook-profilja. Jelenkor, 2018

 

            A mesék manapság újra reneszánszukat élik. Újabb és újabb mesegyűjteményeket adnak ki a klasszikusok mellé, magyar és más népek meséiből egyaránt. Emellett modern mesék is jelennek meg bűbájos illusztrációkkal, hogy a kicsik mindennapjainak feldolgozásában segítsenek. Ebből akad jobb is, kevésbé jó is, és ezeknek  a modern meséknek vagy műmeséknek is megvan a maga szerepe. A népmesék azonban nemhiába éltek túl évezredeket, alakulva, csiszolódva mesélőről mesélőre, olyan sürített tudás van bennük, melyek ténylegesen segíthetnek az élet nagy dolgaiban és helyzeteiben.

            Az, hogy a mesék a reneszánszukat élik, azt is jelenti, hogy egyre több ember számára válik nyilvánvalóvá, hogy

a meséléssel sok bajnak lehet elejét venni, vagy a már meglévőeket orvosolni.

Magyarul: meséljünk a gyermekünknek, a más gyermekeinek,  vagy ad absurdum: magunk is olvassunk meséket.

            Ma Magyarországon több irányba is lehet fordulni, ha valaki mesékkel akar foglalkozni. Lehet „színtisztán” mesemondónak lenni, mint Zalka Csenge Virág, aki nemzetközi mesemondó/storyteller, blogot ír a mesemondásról, és mesemondóknak való gyűjteményes kötetei jelentek meg. A Kádár Annamária nevével fémjelzett mesepszichológiai irányzat a mese érzelmi intelligenciára való pozitív hatásaival foglalkozik,. Bajzáth Mária mesepedagógiával foglalkozik, vagyis a mesének a pedagógiában elfoglalt szerepével, és új, nemzetközi mesegyűjteményeket állított össze (Népmesekincstár sorozat). A Hagyományok háza pedig akkreditált képzést indít már jó pár éve, hogy a hagyományos magyar mesemondást megismertesse és újraélessze. S itt van a Boldizsár Ildikó által létrehozott meseterápia, amelyet vagy alkotó-fejlesztő vagy klinikai (gyógyító) céllal alkalmaznak. Mindannyiukban közös, hogy rengeteg mesét ismernek, és nagyon-nagyon sokat mesélnek: gyerekeknek, felnőtteknek, kamaszoknak, betegeknek és egészségeseknek – mindenkinek, aki meg tudja hallgatni a meséket.

            Boldizsár Ildikó számos könyvet írt a meseterápiáról, valamint tematikus mesegyűjteményeket állított össze. Legújabb könyve, a Hamupipőke facebook-profilja egyrészt egy széles skálájú esetleírás-gyűjtemény, másrészt mesegyűjtemény, a kapcsolódó mesékkel, harmadrészt egy útmutató, hogy ha valaki otthon, egyedül, magában állna neki a mese-önterápiának, az hogyan csinálja.

            Mindenképpen nagy nyitottságot és szimbólumokban való gondolkodást igényel pusztán a könyv olvasása is, és ez felnőttként talán nem olyan könnyű, mint gyermekként volt. A felnőtté válás során és a felnőtt létben mindenki kap kríziseket és nehéz helyzeteket a sorstól. A népmesék csak az utóbbi száz évben kerültek be a gyerekszobába, elsősorban a felnőtteké voltak. Ezek a történetek, melyeket több száz generáció csiszolt a mesemondás során olyanná, amilyennek ma ismerjük őket, tartalmazzák a megoldási stratégiákat a legkülönfélébb helyzetekre. A kód pedig, hogy megnyissuk őket, bennünk van, de olykor érdemes egy kis segítséget kérni, mert már alaposan eltávolodtunk attól a világtól, amelyben még értettük a szimbólumokat, és le tudtuk fordítani azokat a saját életünkre.  Legtöbben ismerjük is ezeket a gyógyító meséket. Mindenképpen érdemes elgondolkodni azon is, hogy mik a kedves meséink – és vajon miért. Valószínűleg mond megfontolandó dolgokat a világnézetünkről és a saját életünkről.

            Boldizsár Ildikó szerint az a mesei hely és helyzet, amelyben látjuk magunkat, tisztán leképezi a saját helyzetünket, a mesei világ pedig a maga szigorú struktúrájával olyan biztonságot teremt, amelyben van tér és idő megtalálni a vágyott életállapothoz vezető utat.

Nőknél például az egyik leggyakoribb terápiás mese Hamupipőke története, de ahhoz, hogy működjön a dolog, nem kell feltétlenül Hamupipőkével azonosulni.

A meséknek lehet interperszonális és intraperszonális olvasata is,

ez utóbbiban a mese valamennyi szereplője mi vagyunk, a mostoha éppúgy, mint az anya sírján növő fa, vagy akár a királyfi. Nem az a kérdés tehát, hogy kik vagyunk, hanem inkább: hol vagyunk a mesében. Aztán: merre tartunk, s a mesei helyzet milyen megoldásokat kínál ott és akkor. A hamuban csücsülünk, vagy a körtefán bújunk? A fa alatt sírunk, vagy a bálból szaladunk?

            Az egyes helyzetek, amelyeket Boldizsár Ildikó elénk tár a könyvben, egytől egyik nehéz emberi helyzetek és sorsok, a szerző pedig különleges érzékenyéggel és intuícióval nyúl az emberekhez a mesével való munka során. A cél nem a gyors megoldások keresése, hanem hogy a páciens - vagy mi magunk - rádöbbenjen, hogy a saját életében hogyan megfeleltethető a történet - és hogy mit kell tennie, ha el akarja érni a mesei és a valós boldogságot.

            A kötet példát mutat egyéni, páros, családi és csoportos terápiára is, a legkülönbözőbb élethelyzetekben:

önmagunk nem találása, gyász, jövőkép realizálása, párkpcsolati döntésképtelenség, családi rendszer zavarai,

vagy a legdrámaibb része a könyvnek, amikor börtönből szabaduló anyák és a gyermekeik találkoznak egy közös terápiára.

A végére az olvasó talán képet kap nemcsak arról, hogy mi a meseterápia, s hogy hogyan működik a gyakorlatban, hanem arról is, hogy milyen mélységes belső erőforrásai vannak mindenkinek, és hogy a megfelelő mesével fel lehet oldani azokat a csomókat, melyek gúzsba kötnek.


IFJÚSÁG-GYEREKEK ÉS NEVELÉS A DRÓTon
 
Mesemondók márpedig vannak

De a mese csak a gyerekeknek való, nem? Hát nem. - Zalka Csenge Virág könyvéről Stenszky Cili írt a DRÓTon.

Gergely Edó, erdélyi írónő legújabb könyvének bemutatójára a budai Tintakő Könyvesboltban került sor. A kolozsvári Ábel Kiadónál megjelent kötet történeteiben, a szerző kamaszkorához nyúl vissza és fejtegeti akkori énjének látásmódját, kapcsolatait és harcait. A néha mulatságos, máskor fájdalmas(an őszinte) írás ajánlott mai kamaszoknak. És persze szüleiknek is. Edóval a DRÓT főszerkesztője beszélgetett és lapunkon most megnézhetitek az egész könyvbemutatót egyben, otthonról.
 
 
Hogyan lehetünk jó szülők? Hogyan javíthatunk gyermekeinkkel való kapcsolatunkon? Mik azok a gyakorlati módszerek, amelyek segíthetnek a szülőknek és a gyermekeknek is a nevelésben? Rögös-e az út a szűlői lélektől a gyermeki lélekig? Mi az a „kapcsolódó nevelés” és miért működik?
Ihász Éva beszélgetett Egry Zsuzsannával, a Kapcsolódó nevelés magyarországi zászlóvivőjével. Az elhangzottakról egy független barátunk, Gábor Virág - gyakorló pszichológus és gyakorlott anyuka - véleményét is kikértük, amit szintén elolvashattok a DRÓTon. Ha úgy érzitek ti is, hogy az itt elmondottak segíthetnének abban, hogy boldogabb szülők és boldogabb gyerekek legyenek, végeredményben pedig, hogy egy boldogabb Magyarországon éljünk, akkor segítsetek ti is, és adjátok tovább az interjút.
 
 
„A mai világban nincs megadva az anyaság kellő tisztelete...” - mondta Kiss Márta festőművész, de beszélt angyalokról és emberekről, festészetről és gyermekvállalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről és a vega konyháról.   
 
 
Mikor már publikussá vált, hogy új jövevény van érkezőben, a családból és az ismerőseink, barátaink közül is sokan megkérdezték, hogy hazajövünk-e szülni. Valójában ez a lehetőség meg sem fordult a fejünkben, de ahogyan nőtt az erre irányuló kérdések száma, úgy jöttünk mind inkább zavarba mi magunk is: otthonról nézve ennyire természetes lenne, hogy Magyarországon szülessen meg a gyerekünk? 
 
 
2016. április 6-tól, hét héten át interaktív „Szelíd szülő szalont” tartottunk a DRÓTon. Kabai Piroska pszichológus egy-egy írását olvashattátok lapunkon különböző, gyermeknevelésről szóló könyvekről, problémákról, majd szerda esténként a cikk alatti - a DRÓTon, emailben vagy a FACEBOOKon -, általatok feltett kérdésekre, problémákra reagált a pszichológus.
Szó volt a félelemről, szorongásról, a hisztiről, a hazugságról, s arról, hogy mi ezekre a megoldás Ranschburg Jenő szerint?  Foglalkoztunk Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című könyvével, pontosabban azzal, hogy miért művészet a gyermeknevelés. Feltettük a kérdést, hogy hogyan üsd a gyereked? Milyen hatással van a fejlődő gyermek idegrendszerére az elfenekelés, a pofozás, a verés? Milyen más lehetőségek vannak a szülő kezében?  Beszéltünk arról, hogy hülye lesz-e a gyerek az okostelefontól?  Szó esett arról, hogy mi az az értő figyelem? Milyen a vereségmentes módszer? Hogyan legyen a gyerekeknek egészséges önbizalma és magas érzelmi intelligenciája? Milyen az elfogadás nyelve?  Arról, hogy a jó büntetés nem erőszakos, nem korlátozó, nem kényszerítő. Hajtóereje nem a szülő dühe, hanem a gyerek segítésének az igénye, hogy jól jöhessen ki a helyzetből. Hogy hogyan lesz a bizalomból-bizalom?  És eleve azzal kezdtük, hogy a szülőknek és a gyermekeknek eltérőek a szükségletei.  

 

 
 

 

 

          

  • Stenszky Cecília
  • mese
  • Hampupipőke facebook-profilja
  • Boldizsár Ildikó
  • Irodalom