Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Je suis Viktor

Félelem és harag a levegőben. Egymásramutogatás. Néhány politikus kihasználja a helyzetet, talán hogy a saját piszkos ügyeikről is eltereljék a figyelmet. Magyarország miniszterelnöke például..

Állok a braunschweigi pályaudvaron a csatlakozásra várva. Szürke, szeles reggel, vihar után. A szemben lévő irodaház homlokzatán elsötétített reklámtábla, csak a fehér felirat világít középen: Je suis Charlie.

Facebookos ismerőseim megosztottak a kérdésben. Most akkor ők is, vagy ők nem? Inkább Ahmed, vagy Charlie? Sokan hallgatnak. Néhány tekintélyes ember vagy celeb reakciója körbejár, ill. az erre adott különféle irányú, cizellált, vagy vér egyszerű állásfoglalások. Persze, a gyilkosságokat mindenki elítéli. De azért ők is tehettek róla, nem kellett volna a vallásos érzékenységbe ilyen durván beletaposniuk, maguknak köszönhetik. Mások burkoltan vagy kevésbé burkoltan a másik kultúra és a sajátunk összeférhetetlenségéről posztolnak: hogy lehet, hogy Jézus az egyik karikatúrán az Atyaistennel üzekedik, a seggéből kiáll a Szentlélek, és mégsem történt semmi, max. beperelte őket az egyház? Bezzeg a másik oldal. Párszor lerajzolták a prófétát, bumm a fejbe. Európának vége, a kultúránk meg fog szűnni, be fog olvadni, így ők. Félelem és harag a levegőben. Egymásramutogatás.

Néhány politikus kihasználja a helyzetet, talán hogy a saját piszkos ügyeikről is eltereljék a figyelmet. Magyarország miniszterelnöke például, bár egyes hangok egyenesen sérelmezték, hogy mi keresnivalója lenne egy az európai (!) értékek (!) és kiváltképpen (!) a sajtószabadság (!) védelmében rendezett tömegdemonstráción, elmegy Párizsba, sőt nyilatkozik is. Európának szigorítania kell a bevándorlási politikáján, mondja, ez így nem mehet tovább, a gazdasági menekültek előtt be kell csuknunk a kaput, a bevándorlás, minden ellenkező híresztelés dacára, rossz. Nyilatkozza ezt annak ellenére, hogy évente több ezren fulladnak bele a Földközi-tengerbe, mert inkább egy lélekvesztőre bízzák az életüket, mintsem otthon folytatnák azt, tökéletesen kilátástalan nyomorban. Miközben saját hazájából is félmillióan élnek már az Unió gazdagabb országaiban, kvázi gazdasági menekültként, ki ilyen, ki olyan állásban, de mindenképpen megkönnyítve a munkanélküliségi ráta alakulásáról diadalittas jelentéseket szertekürtölő kormánypropaganda dolgát. S miközben az otthonmaradók közül négymillióan élnek immár hivatalosan a létminimum alatt, és sokuk gyereke valóban nem passzióból nem eszik reggelit, sőt vacsorát sem.

Miért mondja ezt? Netán külföldön keres szövetségest, mert látja, hogy ez a jövő, sőt erre a pillanatra várt, végre beigazolódik olyannyiszor hangoztatott, vulgárspengrelista víziója a világ nagy átalakulásáról, a nyugat hanyatlásáról, etc? Vagy valaki mondta neki, hogy ezt mondja?

A menetben résztvevő nyugati kollégái nem ennyire vérmesek, tisztában vannak a helyzet bonyolultságával, de azzal is, hogy itt most valóban bizonyos értékek forognak kockán, amelyek mellett ki kell állni. Még az utca embere is átérzi a szituáció összetettségét, de csakazértis kimegy: tudom, hogy képmutatás, tudom, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, de azért is vonulok – írja a legszimpatikusabb transzparens. Mert ez már valóban nem arról szól, hogy ki lőtt kire, hogy hívták a rendőrt, akit a hittestvérei azért gyilkoltak le, mert védelmezte a fehér ember jogát arra, hogy az bárkit kiröhöghessen, bármiből viccet csinálhasson. Mert az erőszak nem megoldás. Mert egy viccért nem ölünk meg, nem börtönzünk be, nem kövezünk meg senkit, mert ez nem csupán demokratikus alapérték, hanem a béke záloga is. A mi békénké is. Mert minden ellenkező híresztelés dacára, Magyarország még mindig Európa része. Ahol az ellentétes vélemények megférnek egymás mellett, ha és amennyiben nem törekednek kizárólagosságra. Ha a másikban legalább az embert elfogadjuk és tiszteljük, és tiszteletben tartjuk azt a jogát is, hogy szabadon döntsön arról, melyik vicclapot vegye meg; nem foglalkozunk vele, hogy melyik pártra adja le a voksát, vagy netán Allahban hisz vagy Istenben, sőt horribile dictu még azzal sem, hogy milyen színű a bőre, vagy milyen rajta a kabát. Ma Magyarországon úgy tűnik (vagy legalábbis nyugatról nézve, különösen az efféle kormányfői nyilatkozatok után úgy tűnhet), ez utóbbiak még mindig fontosabbak.

Egyes, leülhetsz.


KAPCSOLÓDÓK:

„Én vagyok Charlie: szerintem is seggbekúrja a Fiú az Atyát, őt meg a Szentlélek? Szerintem is előremutató és társadalmilag hasznos emberek tömegeit folyamatosan bosszantani és megalázni? Embertársaink értékrendjét, hitét tiszteletben tartani a demokrácia egyik alapköve, ugyanúgy, mint a szólásszabadság. Veszélyes ellentmondásokat szülő, ingoványos terület.” – Szabó Kisanna helyszíni tudósítása a terrortámadás utáni Franciaországból a DRÓTon.

Örökhétfő

Sziget Európában

Koporsószög-Menjek!?

 

  • Charlie
  • sajtószabadság
  • Szólásszabadság
  • Európai Unió
  • Kelet-Európa
  • Szabadság?