Címlapos Friss

Jó lenne szabadon élni - Beszélgetés Orcsik Rolanddal

„A diktatúra a mindenkiben sunyító félelemre alapoz.” - mondta Orcsik Roland költő, aki keveset ír feleségéről, sokat kutyájáról. Könyvét a véletlen rendezte ciklusokba. Nem fél visszanyúlni Petőfi költészetéhez és a tájvershez. Istennel ellentmondásos a viszonya. Felháborítja, ahogy a politika próbálja kisajátítani például Hamvas Bélát, a szakma pedig nem tesz semmit. 

 
Jó lenne szabadon élni
 
 
 
BOLDOG ZOLTÁN: Mennyire hihetünk a Harmadolás című köteted borítóján szereplő szövegnek, amely szerint a csukott szemmel, a véletlenre támaszkodva alakítottad ki a szerkezetet a nyitó és a záró darab kivételével? 
 
ORCSIK ROLAND: A kötet úgy is működik, ha valaki elhiszi a hátlap szövegét, s úgy is, ha az kételyt ébreszt. Más-más úton, ám végül ugyanoda lyukad ki a két olvasó, akár hívő, akár hitetlen gyaur: a kötet egyéni „harmadolásához”.
 
BZMiért döntöttél e módszer mellett?
 
OR: Először magam is elvetettem ezt az ötletet, aztán a finis előtt Lanczkor Gábor rábeszélt, hogy próbáljam ki. A kortárs lírában elég sok olyan verses kötet jelent meg, amelyekben erős koncepciók szervezik a könyv szerkezetét, pl. Borbély Szilárd, KAF, Marno János, Vörös István, Takács Zsuzsa, Tolnai Ottó, a fiatalok közül Németh Zoltán, Csehy Zoltán, Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Pollágh Péter, Sopotnik Zoltán, Áfra János munkái, vagy a saját Mahleres kötetem. Ez az antikvitás óta kísérti a poétákat. Arra gondoltam,
 
csinálhatnék magamhoz képest valami egészen mást, szokatlanabbat, így jutottam el a koncepció, a módszer feladásához, az „irányított véletlen” avantgárd használatához.
 
A zeneszerző John Cage esetében ez egy hagyományos eljárásmódon, a kínai Ji Kingen, a Változások Könyvén alapul, aminek spirituális konnotációja is van. Én a Ji Kinget nem ismerem annyira, hogy szólni tudjak róla, és úgy sejtem, az nem pusztán ismeret, hanem élet-és létforma kérdése. (Mellesleg Böndör Pálnak van egy kiváló kötete, mely a Ji King variabilitásán alapul, a A változásom könyve a címe.) Szóval, amikor a „véletlen”, a „változás” módszertelen módszeréhez nyúltam, akkor ezzel már egy hagyományhoz viszonyultam.
 
BZNem háborgott emiatt Mészáros Sándor, a Kalligram kiadó vezetője?
 

KAPCSOLÓDÓ

„Vedd a szádba politikám. / Tedd a számba politikád. / Füstölt, csípős, pici hazám. / Füstölt, csípős, pici hazám.” -  Orcsik Roland három verse a DRÓT szexi költők” című verses sorozatában, mert a költészet szexi ☺ Turbo folk - Orcsik Roland versei

OR: Nem háborgott, nem szegezte felém a stukkerét. Viszont a kéziratot először a hátlapszöveg nélkül küldtem el neki, írta is, hogy talán valami határozottabb ívet kellene adni az egésznek, ám miután elküldtem a hátlapszöveget is, minden világos lett számára. Ez pedig megerősítette bennem a kiáltványszerű hátlapszöveg, az „irányított véletlen” szerepét.  

 
BZMiért gondoltad úgy, hogy beavatod ebbe a titokba az olvasókat?
 
OR: Azáltal, hogy nyilvánossá tettem a játékot, jeleztem, nincs titok. Csakis az olvasón múlik, hogy miként „harmadol”, s ezáltal mit tart majd titoknak a könyvben. A kötet véletlenszerű, a változást érzékeltető szerkezete és a hátlapszöveg manipulációja termékeny feszültséget gerjeszthet. A paradoxon dinamikussá teszi a befogadás intenzitását, többek között emiatt is szeretem Erdély Miklós szövegeit.
 
BZHa természet- és állatvédő lennék, valószínűleg a ráismerés örömével olvasnám a kötetedet. Azt gondolnám, hogy Orcsik Roland a zöld gondolat és a kutya-ember barátság nagy szószólója. Zavarna, ha valaki így közelítene a Harmadoláshoz?
 
OR: Nem zavarna. Illetve csak akkor, ha ebből valami szélsőséges ideológia próbálna magának hasznot húzni: pl. a természet és a szent higiénia védelmében üldözzünk el az idegen népcsoportokat a hazánkból, vagy valami hasonló agybomba.
 
BZNagyon sokat írsz a kutyádról, Dezsőről. Mit szólt ehhez a feleséged? Nem hiányolta a hitvesi költészetet?
 
ORA feleségem kedveli a kutyás verseket. Igaz, keveselli azokat, amelyekben róla is szólok, pedig ez már a harmadik kötet, ahol szerepet kap. Ráadásul, a kötet szerintem egyik legjobb verse, a Hullámtörlés éppen őt idézi (ha már ennyire referenciához kötjük az olvasói örömöket). Arám imád néha froclizni, többek között ezért is szeretem. 
 
BZVerseidben gyakran feltűnnek Szeged meghatározó helyszínei (a Boszorkány-sziget, a Tisza-part: a Lapos és a Fóka, a Maros és a Tisza találkozása) és jelenségei (például a tiszavirágzás). Miért tartod fontosnak, hogy az utalásokból felismerhető vidék helyet kapjon a lírádban és a kortárs költészetben?
 
ORValójában Szeged, illetve a szegedi Tisza-part már Juhász Gyula verseiben is jelen van. Eszembe jutnak a költő sorai, ahol a Tisza hiányát pszichoszomatikusan érzékeli: „Egy nyaram elmúlt, fénye elapadt /És téged, szent folyóm, nem láttalak.“
 
Szeged legfényesebb pontja a Tisza, nélküle unalmas lenne a város.
 
Szóval én ezzel már egy létező hagyományra kapcsolódtam rá. A lokalitás, a vidéki perspektíva egyetemes horizontjának érzékeltetését azonban Tolnai Ottótól lestem el (A nézni a Tiszát – mint radikális program című esszéje meghatározó élmény volt számomra).
 
BZ: Petőfi tájversét, A csárda romjait is továbbírod. Manapság kevesen nyúlnak vissza Petőfihez, inkább újratemetik. Titokban a romantika költészetének rajongója vagy? 
 
ORNemcsak titokban, Petőfi, Vörösmarty, Arany János olyan költő-dinoszauruszok, akikre bármely nemzet büszke lehetne, pl. a szerb költők istenítették. Petőfi verseiben lenyűgöz a közvetlennek ható versbeszéd, amitől mindmáig frissen hat ez a költészet. Ilyen eleven hanggal, tónussal nemigen találkozni a kortárs magyar lírában (két szerző jut eszembe hirtelen, akiknél hasonló vagányságot érzékelek: Petri és Sziveri). Mint a legtöbb romantikus, Petőfi is vonzódott a természethez, a romokhoz, az idézett költeményben a nemzeti kultúra romjai a civilizáció töredék-metaforájaként is olvashatóak. A rom paradox jelenség: egyszerre kelti a halál képzetét, illetve a forradalmi újjáéledés reményét is. Persze, Petőfi tájképei ideologikusak, mert antropomorfak, több esetben politikai allegóriákként is olvashatóak. Ám vannak olyan tájképei, amelyek a természetet a változás folyamatában értelmezik, ilyen pl. a Felhők-ciklusa. 

A PETŐFI-ügy a DRÓTon

Azt állítja nála van Petőfi koponyája. Nálam meg az enyém. Még. Szerencsére. – "És akkor mi van?" című sorozatunk első részét olvashatjátok a DRÓTon Hanzély Márton tollából. - Petőfi nő volt?  

Végre eltemették Petőfit. A DRÓTon a magyar nemzet legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak most az összes bizonyíthatóan halála után írott versét elolvashatjátok. Hihetetlen szenzáció! Elképesztő szövegek! Végre kiderül az igazi igazság. Kattints és add tovább, hogy mindeki láthassa. Petőfi Sándor elfelejtett versei

Azok pedig,

 
akik manapság Petőfit temetik, pár évvel ezelőtt még örömmel cenzúrázták a költő sajtószabadsággal kapcsolatos sorait. Szimbolikusan jelzik: nemcsak a költőt, hanem az eszméit is a föld alá döngölnék. 
 
BZMegleptél a Turbo folkkal, amelyben az Úr egy elég visszataszító figura, aki inkább a pusztításon dolgozik, mint a teremtésen. Máshol viszont a születés pillanatáról beszél a versed, erős pátosszal, szinte szakrálissá emelve a pillanatot. Milyen Orcsik Roland viszonya az Úrral és a transzcendenssel? 
 
ORNem találkoztam olyan emberrel, aki megnyugtatóan tudta volna igazolni Isten létét, ám olyannal sem, aki hiánytalanul tagadni tudta volna. Mindkét esetben görcsös fanatizmust tapasztaltam. Egyedül a zene által tudok feltétel nélkül azonosulni az immateriálissal. Az ellentmondásos „ateista”, Cioran ezt írja (Karácsonyi Zsolt fordításában): „Az eksztázis az ember legmagasabb zenei lehetősége.” 
Egy valami azonban számomra világos: csak olyan istent tudok elképzelni, aki vagy amely nem a származás, a nem, a szexuális irányultság (a pedofíliát és a zoofíliát leszámítva minden szerelmi együttlét az élet bőségének szépségét bizonyítja), illetve a vallásos meggyőződés alapján tesz különbséget az emberek között, hanem tetteik, szándékaik alapján. Mindenféle „kiválasztott nép” ideológia nem több kangörcsös világuralmi vágyálomnál. Martin Buber pl. a zsidó nép kapcsán azt írja A próféták hite című tanulmányában, hogy Isten arra választja ki a népet, hogy a törvényei szerint éljen, hogy ez a törvény vezesse őket. Tehát nem arra, hogy mások fölé kerekedjen, vagy másokat kiirtson Isten nevében, legyen azok akár zsidók, palesztinok, romák vagy éppen magyarok. Pl. a ’90-es években a szerbek és a horvátok egymás torkának ugrottak Krisztus nevében, hogy megtömjék a korrupt politikusaik svájci és moszkvai bankszámláit. És a sort még folytathatnánk orrvérzésig,
 
minden nemzet nyakig elmerült a szennygödrében.
 
Úgy hat, Isten eszméje halott (szia Hegel, pörögj Nietzsche). Nekem teljesen mindegy, minek, hogyan nevezzük el a transzcendenst, melynek számtalan neve lehetséges, ennél fontosabb az, hogy valahogy rendet kéne teremteni a sok kiválasztott kretén között. Erre azonban nem lehet pártpolitikai jelszavakat aggatni. Nem akarok senkit sem megríkatni, de a párt nem fogja helyettünk tisztára mosni a gatyáinkat.
 
BZA Harmadolásban az ember erkölcsileg jóval alatta marad a természetnek, de még a kutyának is. Nem szeretheted túlzottan a civilizációt…
 
ORA civilizáció kapcsán eszembe jut Kassák nagy verse, A ló meghal, a madarak kirepülnek néhány sora: „Bécsben 3 napig az utcán aludtunk / aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból / mi is az hogy civilizáció / az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni kezd a tetvektől”. A civilizáció antik eszményében nem a természet ellentéte, hanem annak felismerése, hogy a poliszban ugyanaz a törvény kell, hogy szervezze az életet, mint a természetben. Ideális esetben ez a törvény uralkodik, nem az ember, akinek az a feladata, hogy azt felfogja és aszerint éljen (kösz próféták, hajrá Kant). Persze, nem hiszem azt, hogy az antikvitás a civilizációnk makulátlan aranykora lett volna. Ám nem mindegy, ki uralkodott, s amennyiben hihetünk a forrásoknak, vannak pozitív példák is, pl. Szólón, Periklész.
 
A civilizáltság számomra a másik emberrel és a természettel való harmonikus életformát biztosítja, a tőke is elsősorban ezt az eszményt kell, hogy szolgálja.
 
Ám a tőke – lásd Marx. Miközben korunk dőzsöl a technológia utópiájában, az érzelmi intelligenciánk a kőbunkós szinten rekedt.    
 
BZA köteted az egyik legérdekesebb része a Fenyőtüskék Hamvas sírjánál. Mit szólsz ahhoz, hogy Hamvas Béla örökségébe a Jobbik pártalapítványa egyre intenzívebben próbál belehelyezkedni? Gondolok itt arra, hogy a 2003-ban alapított Magyar Hüperión című folyóiratot ők pénzelik, és többek között Vona Gábor írása is megjelent a lapban.
 

HAMVAS-ügy a DRÓTon

Úgy látszik, hogy az elhülyülés könnyed és bájos pillanata volt midőn Hamvasról köcsögöt formáztak, ahhoz képest, ami most következik. Mi jön most? Hamvas Béla életművének politikai okokból való teljes lenyúlása és félreértése. Jobbról is, balról is. Így is, úgy is. - Hamvas Jobbikos énje, avagy a nettó történelemhamisítás

ORNemcsak Hamvast próbálják kisajátítani… Erről írtam bővebben egy esszét, A magány politikája címmel, mely a Kalligram folyóiratban jelent meg. Előttem a problémát már a költő és esszéista Tábor Ádám is felhozta egy 2010-es cikkében, a Jobbikkal való kapcsolatról pedig Tóth Gergely írt az index.hu-n még 2013-ban.

 
Hamvas életművének szélsőséges megközelítése azonban még korábbra tekint vissza, az „ultrajobboldali”, elvetemült és pöfeteg László Andráshoz, aki a Jobbik egyik szellemi okítója, a tanítványa pedig a párt tanácsadója (ennyit arról, hogy mostanában a párt elhatárolódik a neonáci eszméktől).
 
A problémát nem abban látom, hogy extrém olvasatok léteznek, ezt nem lehet megakadályozni. A gond inkább az, hogy a szakma úgy tesz, mintha ez nem létezne. Primo Levi egy helyütt azt írta, nemcsak azok a szörnyek, akik a bűncselekményeket elkövetik, hanem azok, akik csak állnak és néznek és semmit sem tesznek, legfeljebb befogják az orrukat, ám attól még a bűz továbbra terjeng.
 
Hamvas esetében a probléma az, hogy nem dolgoztuk fel részletesen az életművét, nem reagálunk a politikailag szándékosan torzító olvasatokra.
 
Akkor meg miért várjuk el a fiatal generációktól, hogy tisztán lássanak? Hamvas hüperioni korszakáról eddig a legalaposabb elemzést Szántó F. István írta A hüperioni hang című tanulmánykötetében. Az is elég lenne, ha elolvasnánk Hamvas műfajilag nehezen behatárolható, A magyar hüperion című esszésorozatát, melyben a Horthy-korszkaban világosan elhatárolódik a nagy nemzeti hisztériától. 
Azt is problémásnak látom, hogy nem akarjuk belemártani magunkat a politikába akkor sem, amikor már veszélyes beszédmódok uralják vagy legalábbis próbálják uralni a terepet. Ha mi nem foglalkozunk a politikával, az még nem jelenti azt, hogy a politika nem foglalkozik velünk. Finomkodva azt hisszük, az esszének, az irodalomnak nincs és nem lehet köze az aktuálpolitikához. A jutalomfalatkát osztogató hatalomnak persze megfelelnek a sápatag széplelkek, ám, ha azok jobban körülnéznek maguk körül, hamar véget ér a pacsizás. Aki néma marad, nem véletlenül dugja fejét a homokba: egzisztenciálisan szorong pl. a munkahely, az anyagi támogatás elvesztésétől. A diktatúra a mindenkiben sunyító félelemre alapoz.
 
Addig érdemes nyíltan reagálni a problémára, amíg lehet,
 
mert utána csak szóvirágokban, áttételesen, metaforikusan célozgathatunk arra, hogy milyen jó lenne szabadon élni.  
 
BZA Házi feladat című versed egyszerre olvasható politikai versként és az ilyen típusú költészet kifigurázásaként. Ezek szerint nálad ennyivel lecsengett a közéleti líra? 
 
OREgyezünk a Házi feladat kapcsán. Az előző válaszomból pedig kiolvasható a többi. 
 
BZKészül a regényed is. Mikor jelenik meg, és miről fog szólni?
 

ORA tervek szerint jövőre jelenik meg. Fából vaskarika egy délvidéki kisvárosban, ahol nem mindenki hisz abban, hogy: háború van. Ám egyelőre a mondatok kalapálásáról szól, mert akárhányszor ránézek, találok benne javítandó bénaságokat. A minap felfigyeltem kislányom egyik rajzfilmjére: Eperke azt mondta Áfonyának, könnyű regényt írni, csak hinni kell benne, hogy sikerülni fog. Igyekszem megfogadni Eperke tanácsát (ettől függetlenül azért megnézném Eperke mondatait…).

 

 

Az interjút készítette Boldog Zoltán. Címlapon a fotót Bach Máté készítette a költőről.


KAPCSOLÓDÓK

Nagy József Budapesten adja elő Tolnai Ottó Wilhelm-dalok című könyvének versei alapján készült előadását. A DRÓTon most Tolnai Ottó két versét olvashatják és egyet pedig meghallgathatnak a szerző felolvasásában.  Tolnai Ottó két verse olvasható itt és egy meghallgatható a szerző előadásában
 
Vajdaság a mi Kubánk és Tolnai Ottó a palicsi Tolsztoj és Urbán András színészei kötőtűvel átszúrt virágok, és Szabadkán igazán szépek a lányok, de Zentán legszebbek a rózsák...  és a Mezei Szilárd és a Túl a Tiszán pedig... na nem, nem mi Buena Vistánk, hanem... – Weiner Sennyey Tibor írása a Vajdasági Magyar Népdalok címen most megjelent lemez kapcsán.
 
„...el tudom képzelni, hogy az első szembejövő dühösen hazaküld: nem Magyarországra, hanem a vasfüggöny mögé" - Végül eldöntötték, hogy „4 méter magas kerítést emelünk a szerb-magyar határra". Három kérdést intéztünk ismert és számunkra nem véletlenül fotnos vajdasági magyar alkotókhoz. A neves kritikus, esszéista Fekete J. József, és a költő, szerkesztő Tóbiás Krisztián válaszait közöljük most elsőként a DRÓTon. Második vasfüggöny? - Vajdaságiak a déli határzárról
 
 
 
  • Orcsik Roland
  • Tiszatáj
  • Szeged
  • Költészet
  • Boldog Zoltán
  • interjú
  • Irodalom