Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta.

Uri Asaf
Színekre vágyom

hatodik rész

Sósvizet nyelek

Hirtelen árva lettem. Kérem, még egyszer beszélnék az apámmal! Mintha hallanám a hangját. Korral szűkül a tér, a kíváncsiság alább hagy. Most én leszek a terítéken. Nem vágyom ismert terekre, de visszatérésre igen. Újra kezdem a dolgozatot, -- tiszta papír nincs, se tinta, se toll, -- a remélt szöveg babszemekbe van zárva, tudom, ha kifejtem, időt nyerek, ha kicsírázik, lefestem. A bab felülete mosolygós rajzolat, vörösbarna alapon ezüst tollvonások. Meddig válogassam? Lám, a félbevágott tojás a Szináj félsziget, félkör a sivatagban, kisebb kitérő a térképen. A cél, a sivatag nemzedékét negyven évig feltartóztatni a láng- és a füstoszlop mögött. Nappal csak tenyérnyi felhő látszik, pásztorkutya, aki maga is felhő és felhőket terel:

„Mihelyt pedig felszáll a felhő a sátorról, azonnal elindulnak Izráel fiai” (Szám 9, 17). 

Egy másik, kései felhőre a kutya ugyanúgy csóválja a farkát:

„És monda [Illés:] Menj vissza hétszer. És lőn hetedúttal, monda [a szolga:] ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső” (1Kir 18, 44).

Tudjuk, hogy Illés remetéskedett a Szináj félszigeten, a Horeb hegyén.

A Nádas tengerbe vetem magam, a hullám maga alá teper, a sós víz az orromba megy, sósvizet nyelek. Cél, a száműzetésből kilépni, Egyiptom húsos fazekától távol maradni, szürke joghurtot enni. Éjjel csak a véletlen mozdul, nem baj, erre nincs magyarázat. A hold fényes, hangsúlyos, néhol sátáni, az útról leterel, térd alatt csíp. Az elkövetkező napokból csak a lázgörbe látszik, elmosódott lépcsőfokok.

Az azúr és a bíbor egyaránt a murex csigából készül. A sztár-csiga hetven évben egyszer a partra kúszik, és ha nem kapod el időben, kiszámíthatatlan. A négy mózesi szín között a fehér nem szerepel. Helyette van a len, amely reprodukálható.

Mit hagyok rátok? Életet, babszem-rajzolatot, ahogy a narancshéjjal keveredik. Anaxagoras töredékéből hírt kapunk a feketéről, amely a csalfa fehérből ered:

„a vízből álló hó fekete, megcáfolva azt, amit a szemünk mond”. 

A park jellegét áthatja a temető. Mennyire nem illik a fekete ovális keret a temetőhöz, nem beszélve a megfakult fényképekről. A lapos kőpárnák hőségben, a korsók és a napszítta kóró, -- később türkizkék. Az út szélén horpadt alumíniumkorlát. A gyalogos porban jár, az est ezüstfekete, és az alvó méhek színtelenek. Barátom és katonatársam, Ezra Mendelsohn arca fekete, mosolya, világos szeme, askenáz pergamen bőre. Hallottam, ahogy kihúzták a földből, gyökerestül. Senki nem csodálkozott elágazó gyökerein. Jó ember a hamar gyökereket ver a földben. T. S. Eliot görög szavakat szemetel, nyaka petyhüdt, a lelke izzad és pállik az English Channel felett. Eliot, a petyhüdtségével sokáig falazott Európának. A szakadt fotel emlékezik rá, lázam a boldogságtól van, a külső melegtől, az alkonyattól, de nem érzem a megvetését. Van egy pillanat amikor a perc színe egybeesik a tagéteszével, de nem tűnik el.


Egy magyar festőművész sorsa

Gyerekként szerettem a költött világot, az enyves gombfestéket, mely a hozzám hasonló gyerekeknek készült, a Verne könyvek metszeteit. Jules Verne világában nőttem fel, pálmák között uzsonnáztam, mindig ugyanazt az édesanyám kezéből. Sokáig úgy látszott, hogy a világ leghihetőbb pontjára már meg is érkeztem. Ez volt a Rejtelmes sziget, a Nyolcvan nap alatt a föld körül világa, a brit civilizáció hamis párlata, eposz, ahol az emberek kedvesek és udvariasak. A mesevilág nyers uborka szagot kölcsönzött a mezőnek, tavaszi napfényt.

Egyébről, hagyományról alig tudtam valamit. Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta. Végül, én is bejártam életem teljes körét, saját magam mentorjaként többször levizsgáztam, a komor felhőket felkutattam, megnéztem mi van a belsejükben. De ehhez írni kellett. Egyszer megkérdeztem Farkas István unokáit, a művész utolsó óráiról. Csak annyit tudtak, hogy miután „megérkezett”, az öregek oldalára került, oda, ahol a gyökerestül kitépett életek álltak, utolsó, maradék perceikben. Farkas Istvánt nem érdekelte Kánaán levegője, nagy szerencsétlenségére hitt Európában.


Kánaán levegője

A zsidók Egyiptomban váltak néppé, négyszáz év alatt és mire azzá lettek, valakinek ki kellett hozni őket onnan, mert törvényeik és szokásaik az új Fáraó és népe számára idegenek voltak, és az Atyáknak adott ígéretet Egyiptomban nem lehetett valóra váltani. Az Atyáknak Kánaán földjét ígérték. Ábrahám felnőtt korára megízlelte Kánaán levegőjét, Izsák ki se tette a lábát Kánaán földjéről, soha nem vándorolt idegenbe. Mikor a zsidók kivonultak Egyiptomból sietniük kellett, mert félő volt, hogy Fáraó hada üldözőbe veszi őket. A kenyérre való tésztát a testükön vitték, ruhába csavarva, együtt a dagasztó teknővel. Nem volt idejük kivárni, míg a tészta megkel. A pászka ünnepén, erre emlékezve kovásztalant eszünk. A macesz a szegénység kenyere, mások azt mondják,  az emlékezés kenyere. 

A zsidó nép megfogható, mint a kenyér, kézbe veheted, ledöntheted, elégetheted, de talpra áll. Ki a zsidó? Akit zsidó anya szült. Együtt népet alkotnak, melyet imádság köt össze. Első sora:

„Halljad Izráel, az Úr a mi Istenünk, az Úr Egy.”

Az imádságot Mózes leírta nekünk. Azonban az imádság nem védi a népet az ellenségességtől, mely időtlen idők óta követi, mint egy vérszomjas fantom. Pedig nem Isten választott minket, hanem mi választottuk Őt. Elsőnek a világon Ábrahám ismerte fel a láthatatlan Istent. Más népek megirigyelték Izrael vonzalmát a láthatatlan Istenhez. A zsidók történetének az utóbbi két évezredben ez az irigység volt a meghatározója, pedig Isten soha nem dédelgette a népét, elegendőnek látta, ha Törvényt ad nekik. A Törvény a nép szövetségese és a szeme fénye.

SZÍNEKRE VÁGYOM

Volt egy nagybátyám...:: Színekre vágyom /5.

Schwartz Béla, még azután is Sándor Béla maradt, amikor az Új Világba, New Yorkba tette át életét. Egyszer meglátogatott engem a jeruzsálemi otthonomban és megtanított az imaszíj használatára. - Uri Asaf Színekre vágyom című sorozatának ötödik része a DRÓTon.

Herakleitosztól tudjuk :: Színekre vágyom /4.

Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.

Színekre vágyom :: Színekre vágyom /3.

A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak (ld. Farbenlehre).

A mocsári ciprus :: Színekre vágyom /2.

A fák is őszülnek, mint az ember. - Uri Asaf Színekre vágyom című új sorozatának második része a DRÓTon.

 A nemzet együtt marad? :: Színekre vágyom /3.

Apám, aki Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfaluban született, feltehetően soha nem hagyja el országát, ha Horthy és Teleki nem írja alá azt a zsidótörvényt 1920. szeptember 24-én. A sorban következő, hasonló rendeleteket és azok következményeit (1939-ben és 1941-ben) apám már nem várta meg. A nemzet akkori vélekedése szerint a zsidó nem testvére a magyarnak, (ld. Keresztény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben, szerk., Fisch Henrik, 1947). A zsidó idegen a nemzet testében, pedig már befogadták és megtűrték, de most megbánták, mert a fejükre nőttek. Az említett rendeletek következtében kifosztották és a halálba kergették őket.
Herakleitosztól tudjuk :: Színekre vágyom /4.

Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.

URI ASAF és a KAFKA KÉPEKBEN a DRÓTon

KAFKA KÉPEKBEN

Uri Asaf Kafkáról szóló sorozata huszonnégy részből állt a DRÓTon egy másik Kafkát, egy másfajta irodalom-szemléletet igyekezett bemutatni. A sorozat zárásakor - 2017 márciusában - interjút készítettünk a szerzővel, majd 2017 Karácsonyán kezünkbe vehettük az Új Forrás Könyvek között megjelent Kafka Képekben. A könyv bemutatója 2018. május 11-én lesz, a szerzővel és Földényi F. Lászlóval a Nyitott Műhelyben.

A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben  - tizenharmadik rész

Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben  felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész

A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. - Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész

Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál.  - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész

Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... - A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész

Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész

Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem.  - Az apokrifek legkiválóbb ismerője - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. - Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik.  - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszadik rész - Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása

A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza? - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonegyedik rész - A Nílus istene

Mielőtt a németek bevonultak, az író Max Brod, Kafka barátja és bizalmasa 1938-ban elhagyta Prágát az utolsó vonattal, és a feleségével Palesztinába utazott. Egy nagy bőröndben vele voltak Kafka kiadatlan kéziratai, naplói és levelei, hatalmas kincs, melynek jegyzékét ma sem ismerjük teljes pontossággal. A Kafka végrendelete által megsemmisítésre szánt kéziratok végül biztonságos helyre kerültek. Kafka még a halálos ágyán is a kierlingi kórházban egy kertről álmodott, amit Izrael földjén megművelne, de soha nem hitte, hogy a saját művei lesznek ama távoli kert palántái, az újdonsült kertész, Max Brod kezében. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonkettedik rész - Kafka végrendelete

Az írók, Kafkával az élen ugyanazt mondják: ne keress történetet! A világban nem történik más, mint az óramutató szerinti váltakozások, napkelte és napnyugta, csillagok közelednek, csillagok távolodnak, sok csend és mozgás, többnyire nézők nélkül. Mit jelent embernek lenni? Felfogni ezt a hallgatást. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonharmadik rész - Ne keress történetet

Megértem a türelmetlenség okát. Kafka szerint a türelmetlenség az emberi főbűn. - Uri Asaf: Kafka képekben - befejező rész