Címlapos Friss

Kortárs probléma - Beszélgetés Marseilleben Sarah Kéryna, francia költőnővel

"Amint sikerül valamiben elmélyülnöm, valahol a háttérben bekapcsol a vészvillogó: meg fog csörrenni a telefonom, vagy eszembe jut valami fontos, hirtelen elintézendő dolog. Ez a felszín alatti kis szorongás egyrészt baromi bosszantó, másrészt motivál is, hogy az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet." - mondta Marseille költőnője Sarah Kéryna Szabó Kisannának. A DRÓT világirodalmi sorozatában most interjút olvashattok egy kortárs francia költőnővel, továbbá egy versét is.

 

"Az a legdurvább, mikor megcsörrennek a hullák zsebeiben a mobilok"

Beszélgetés Sarah Kéryna, kortárs francia költőnővel

 

A vad sziklákkal és azúrkék tengerrel övezett, bohém Marseille fontos része Sarah Kéryna identitásának, mint ahogyan ő is ikonikus alakja a marseille-i művészvilágnak egyedi, montázsszerű, igazán női lírájával; irodalmi tevékenységével. Írásaiban az őt körülvevő világot tükrözi vissza, egyszerűen úgy, ahogy a percepció által megmutatkozik számára. A hallott és látott világ töredékeit saját emlékeivel vegyíti. A több oldalon keresztül futó versek hétköznapi hangvételű, autonóm és kiszámíthatatlanul felbukkanó töredékei idővel nyerik el sűrűségüket, tengerszerű mélységüket, felfejthetetlen összetartozásukat, kifinomult játékosságukat.

SZABÓ KISANNA: -       Verseid egyfajta valóság-lecsapódások, melyek sokszor költői naplóra hasonlítanak. Olykor dátumok vagy nevek indítják a verset. Hogyan gyökerezik benned ez a forma?

SARAH KÉRYNA: -       Megfigyelő vagyok, ez a személyiségem és a habitusom lényege. Regisztrálom, amit magam körül látok és hallok – a tájat,  a lakásom állapotát; utcán, utazás közben, moziban vagy rádióban elkapott félmondatokat, a bennem felbukkanó emlékfoszlányokat.

 

Nem hívom segítségül a képzelőerőt. Ennek megfelelően nincsenek kiemelt témáim sem.

 

Hagyom, hogy random módon ragadjanak meg a dolgok.

-       Verseid egyszerű, ragozatlan tőmondatokból, olykor csak szavak egymásutánjából tevődnek össze. Ahogy haladunk szellős soraid között, ezek az egyszerű fragmentumok plaszticitást és mélyéget nyernek. Hogyan éred el, hogy a számadás-szerű alapanyag mégis erős költői szöveggé álljon össze?

-       Az intuíció diktálja, hogy melyek azok a tájelemek, emlékek és elkapott mondatok, amelyek összeillenek. Ritmust keresek a töredékek között, így készítek montázst belőlük, valahogy úgy, mint ahogy a filmekben alkalmazzák ezt a technikát. Nagyon fontos számomra a zeneiség, s ennek talán a legfontosabb komponense a szünet, szeretek sok helyet hagyni a sorok között.

-       Úgy ragadnak magukkal a képek, hogy közben nem szédülünk bele.

-       Szeretem, ha legalább

a versekben van idő levegőt venni,

rá lehet látni a dolgokra. A legtöbbet talán utazás közben írok: vonaton, metrón, sokszor gyaloglás közben is. Az utazás, a haladás ritmust és elevenséget ad az írásnak.

-       Sosem dolgoztál hagyományos versformákkal?

-       Tollgyakorlatokon kívül nem. Engem a kezdetektől fogva a való világ kondenzált, mégis szellős leképezése érdekelt. Az a sajátos forma, amivel dolgozom, adta magát. Ugyanúgy bukkant fel, mint a foszlányok, amiket rendezgetek a versekben.

-       Ide vonatkozik egy sorod, ami sokáig visszhangzott bennem: “Úgy csinálom a dolgaimat, hogy közben folyamatosan attól félek, hogy megzavarnak”. Ismerem ezt az érzést: kortárs probléma.

-       Amint sikerül valamiben elmélyülnöm, valahol a háttérben bekapcsol a vészvillogó: meg fog csörrenni a telefonom, vagy eszembe jut valami fontos, hirtelen elintézendő dolog. Ez a felszín alatti kis szorongás egyrészt baromi bosszantó, másrészt motivál is, hogy az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet.

-       Mintha ez a sürgető érzés jelen lenne a soraidban is. A szellősség ellenére egyfajta folyamatos feszültséget és éberséget érzünk.

-       Az írásmódom folyamatos. Arról írok, ami megfog - mind az öt érzékemmel fogadom be a körülöttem levő világot. Az anyag, mivel dolgozom, állandó mozgásban van, pillanatnyi benyomásoknak engedve rendezem a részeket össze. Biztosan hozzájárul ehhez az éberség-érzéshez az is, hogy az írások alapanyagának nagyja útközben születik, s érezhető rajtuk a szó szerinti haladás a táj változásán keresztül.

-       A mozgásban lét, úgy tudom, más szinten is meghatározó számodra. Gyerekkorodat Franciaország északi részén töltötted.

-       Igen. És az ott teljesen más világ. Más a klíma, más a társadalom összetétele. A családom nagy része még mindig ott lakik, ez szerencsére sok utazásra ad okot. Én már 20 éve ebben a kaotikus mediterrán városban lakom, teljesen az otthonommá vált. Az észak-déli tengely azonban erősen meghatározza az identitásomat.

-       Színésznőnek tanultál. Jelen van még a színház az életedben?

-       Színházi szövegeket is írok alkalomadtán, főleg felkérésre. Sokszor szervezek-rendezek akciókat, “térbe rendezem”[1] a felolvasásokat, más szerzőkkel, színészekkel csinálunk performatív jellegű irodalmi eseményeket. De a színház már csak másodlagosan része az életemnek. Költőként autonómabb életet élhetek. A váltás pedig nem volt éles, mert mindig is írtam, amióta az eszemet tudom.

-       A színházzal közvetlenebbé és közösségivé tehető a költői élmény. Mi szerinted a költészet szerepe ma? Fontos hogy elérhetőbbé váljon az emberek számára, vagy lényegéből fakadóan elefántcsonttorony-jellegű, zárt, elit közösségeknek való művészet?

-       Persze, hogy fontos, hogy  költészet minél több emberhez elérjen. Ezért fontosak annyira számomra  az írásműhelyek, amiket vezetek. Hogy

közösségben foglalkozunk versekkel.

Iskolákban, könyvtárakban és egyéb közintézményekben tartok workshopokat.

-       A stílusod annyira egyedi, tulajdonképpen műfajt teremtettél. A saját munkamódszeredet adod át a műhelyeken is?

-       Tulajdonképpen igen. Itt is azzal az anyaggal dolgozunk, ami a résztvevőket közvetlenül körülveszi. Azt próbálom meg átadni a résztvevőknek, hogy a költészet tulajdonképpen az elcsendesedés állapotából fakad. Manapság különösen fontos, hogy az emberek tudjanak megállni és figyelni. S ha az élményeiket ritmusba, melódiába rendezik, máris a költészet területén járnak. Ez a gyakorlat pedig

érzékenyít és élesít.

 


[1] Franciául a rendezés mise-en-scene, szó szerint színre, színpadra tételt jelent. Sarah itt a ’mise-en-espace’, vagyis a térbe rendezés kifejezést használta.


KAPCSOLÓDÓK

"Hogy lehet, hogy halott? Hiszen van otthona. / Ki mondta, hogy teltebbek a színek, ha a Misztrál fúj?" Sarah Kéryna: semmi-idő - vers - VI9

 
VILÁGIRODALOM A DRÓTON!

HAITI és TAHITIEmmanuel Vedrine (Haiti) és Henri Hiro (Tahiti) költők verseit olvashatjátok eredeti nyelven és Pallai Károly Sándor fordításaiban a DRÓT világirodalmi sorozatának részeként. Vigyázat, szerelmes versek a nagy óceánok partjairól! - VI8


JAPÁNMacutani Mijoko (1926–) a 20. század gyermek- és ifjúsági irodalmának jelentős képviselője, akinek meséin több nemzedék szocializálódott, novellái pedig részvétet keltenek a háborút megélt emberek iránt. - VI7


MAURITIUSI: Saradha Soobrayen és Alain Fanchon mauritiusi kreol nyelven író költők egy-egy versét olvashatjátok most eredetiben, és Pallai Károly Sándor magyar fordításában a DRÓT világirodalmi sorozatában.


MONGOL: Kultúravesztés van... – beszélgetés S. D. Ganbold mongol irodalomtörténésszel - VI5 és U. HURELBAATAR versei - VI4


SPANYOLVicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő verseit itt olvashatjátok a DRÓTon, Imreh András fordításában, Menczel Gabriella bevezetőjével - VI3.


ANGOLA Janus Pannonius műfordítói-díjról, Ted Hughesról és a műfordításról beszélt nekünk Gömöri György az Írók Boltjában. -  VIDEÓ - VI2. Továbbá Ted Hughes „Hó” című versét a DRÓT most induló világirodalmi sorozatában itt olvashatják először magyarul. A vers Assiáról, a költő második feleségéről íródott, aki Sylvia Plath-hoz hasonlóan öngyilkos lett. Hughes később mégegyszer megnősült és halálig boldogan élt Devonban. – VI1

 

  • francia
  • kortárs
  • Marseille
  • Sarah Kéryna
  • Alkotó