Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A láthatatlan színek festője - Papageorgiu Andrea képeiről

Papageorgiu Andrea nem képeket fest, hanem a fényben úszó színeket festi. A fényben a színt, ami rejtőzik, titkolózik, elbújik előlünk. Fény- és színfestő nő ő.... - A megszokás szépsége címmel nyílt kiállítása Papageorgiu Andreának a Lívia-villában Budapesten. A DRÓTon most elolvashatjátok Weiner Sennyey Tibor megnyitóbeszédét.

 
ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN 4.
 
A láthatatlan színek festője
Papageorgiu Andrea képeiről
 
 
Papageorgiu Andrea nem képeket fest, hanem a fényben úszó színeket festi. A fényben a színt, ami rejtőzik, titkolózik, elbújik előlünk. Fény- és színfestő nő ő, aki ezt elrejti, eltitkolja, elbújtatja képeiben, s amikor megbabonázva nézzük egy-egy festményét, amikor „különös hangulatával magával ragad” ahogy mondani szokták, akkor valójában semmi más nem történik, mint előbúvik képeiből a fény, melyeket ő gondosan beléjük rejtett, kiárad, s szemünkön keresztül belénk költözik, hogy aztán most már mi rejtsük, mi titkoljuk, mi bújtassuk az ő fényét. 
Hogy pontosan miről van szó, mi ez a fénycsempészet, ez a titkos és rejtélyes mágia, ahhoz egy kis kitérőt kell tennünk, olyan kitérőt, aminek látszólag semmi köze Papageorgiu Andrea képeihez, pedig de. 
Lépjünk vissza a hajnalba, midőn erre a kiállítás megnyitóra készültem, s immár századszorra néztem végig Andrea képeit. Közben zenét hallgattam, jógáztam, teát ittam. Újra és újra, közelebbről és távolabbról megnéztem a képeket. Mielőtt bármelyikről konkrétan beszélnék, le kell írnom asztalomat, ahol ezeket a képeket nézegettem. A szokásos kellékeken kívül, mint tollak, papírok, könyvek, olvasólámpa, számítógép talán lenne olyan, aki megkérdezné, hogy mit keresnek ezek a növények asztalomon? Húsz növény, egymás mellett, sorban. Ha valaki ezt megkérdezné, szégyenkezve azt válaszolnám, hogy épp megpróbálom átteleltetni csilipaprikáimat. Az üvegházat mínusz húsz fokban kénytelen-kelletlen lekapcsoltam, s a növények közül, akit lehetett bementettem. Most itt sorakoznak, elfoglalva minden ablakot a házban, feleségem végtelen jóságát és türelmét kissé próbára teszik, de édes próba ez. Jalapeño és habanero paprikák ezek, azok, akiket versben is megénekeltem, kiket a kert végéből mentettem októberben az üvegházba, és januárban az üvegházból a házba. A hideg elől, a tél elől, a fagy elől, ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor helyesebb ha úgy mondom, hogy az életet próbáltam megmenteni a halál elől. 
Miközben ezt a belső tavaszt figyelik asztalom körül, feltűnne, hogy a paprikák felé különös izzókat lógattam le, mert a növénynek nem elég, hogy nem fagy el, fényre is van szüksége, méghozzá nem akármilyen fényre. Szobám, íróasztalom most ebben a nem akármilyen kékes-lilás fényben úszik. Ebben a nem akármilyen kékes-lilás fényben vettem észre valamit Andrea képeiben. Ugyanazt a fényt. 
Arról van ugyanis szó, hogy kissé tudományosabbra fordítsam, hogy mi, mesterségesen általában csak éles fehér fénnyel világítunk városainkban, otthonainkban. De a napfény, amely a légkörön át a földfelszínhez és így a növényekhez és retinánkhoz ér lényegesen szélesebb spektrumot ölel fel. Így tehát ha egy növényt csak fehér mesterséges fénnyel világítunk, akkor az, ha nem is pusztul el rögtön, de soha nem lehet teljes, szépséges, élettel teli. Hogy pontosan mi a fény és milyen spektrumai vannak, mindig is foglalkoztatta az emberiséget. 
Nem véletlenül. 
A védák szerint a fény hét alapszínre bontható, ezt úgy érzékeltetik, hogy az egyik védikus himnuszban a Nap ragyogó harciszekér, amit hét hibiszkusz virághoz hasonlatos ló húz. Newton volt az első – aki egyébként William Blake szerint maga volt az Antikrisztus, ugyanis a természet költői szépségét lerángatta a prózai tudományosság mocsarába –, szóval Newton volt az első, aki optikai kísérletei során leírta a látható fény színskáláit, a vöröstől a lila felé, összekötve azokat a zenei hangok skálájával. Az ókori görög szofisták vagy Goethe csodálatos szín és fényelmélete még messzebb megy az analógiák szintjén, minden estre a mai tudományosság bizonyítottnak véli, hogy a fény olyan elektromágneses sugárzás, ami egyszerre rendelkezik részecske és hullám tulajdonságokkal, a színskálát pedig a nagyobb hullámhosszú infravöröstől a kisebb hullámhosszú ultraibolyáig írta fel. 

Az emberi szem sem az infravöröst, sem az ultraibolyát nem érzékeli már, nem azért mert nincsenek ott, hanem azért mert azok már olyan elektromágneses hullámhosszon vannak, amely a mi szemünk előtt rejtve maradnak, egyszerű evolúciós okokból – mondja a tudomány. Az ultraibolya és infravörös között egy rendkívül szűk hullámhosszon, mindössze 390 és 750 nanométer közöttiek azok, amelyet mi látható fénynek nevezünk, s amit szétbontva a látható színskálát kapjuk. A számunkra láthatatlan hatalmas tartományt felölelő ultraibolya előtt ott a röntgen, míg az infravörös után ott a mikrohullám, a rádióhullám és a hosszúhullámok, melyek szintén láthatatlanok számunkra. Nekünk be kell érnünk ezzel a csekélyke látható tartománnyal, a fénnyel, amely visszaverődve egy-egy tárgyról szemünkbe jutva hozza létre az érzetet, hogy valami kék, piros, sárga, vagy éppen zöld. És mi, civilizált emberiség, miközben tudjuk, hogy vannak meleg és hideg fények, és hogy a színek milyen hatással vannak ránk is, mi csak reflektorokkal, neoncsövekkel, vakító fehér fényekkel vesszük körbe magunkat. 
A növények, különösen az én csilipaprikáim, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy ennél sokkal bölcsebbek. Miért? Mert nem érik be csak fehér fénnyel. Nem mondanak le a lila, a bordó, az okker és a többi gyönyörű színről, mely a természetes fényben lakozik. Nem mondhatnak le róla, mert különben meghalnak. És ez az, amiért Papageorgiu Andrea képei igazán fontosak. Az ő festményei nélkül meghalnánk. Az ő festményei nem csak a fehér fény rideg valóságában mozognak, sőt nem csak az általunk látható tartományban. Olyan mintha minden egyes képen megpróbálna kilépni ebből a szűkös 390 és 750 nanométer közötti résből, mintha az ultraibolya és infravörös tartományokba tartana, s nanométerről-nanométerre tágítaná szín és fénylátásunk. 
Ezek a fény és színtartományok különös érzéseket keltenek az emberben. 
A megszokás szépsége című képe szokatlan utcakép, mely úgy hétköznapi, hogy színeiben ünnepivé lesz, ellobbanóvá és álomszerűvé. Igen, lehet, hogy álmaink színei ezek, mint az Álmatlanság vagy az Augusztusi ragyogás című képeken. Melyek intimitásukkal egyre közelebb visznek ahhoz az eltitkolt, elrejtett, elbújtatott valósághoz, ami a fény valódi önmaga, ami a színek igazsága. Hogy aztán végre eljussunk a Belső tavasz című festményig, ahol ennek a titkos tudásnak örömteli kibontakozásában gyönyörködhetünk. A belső tavasz című képnek már-már egyszerre erotikus és melankolikus rokona az a kép, amelynek a leginkább beszédes címe volt számomra. Hajnal előtt a legnagyobb sötétség, mondja ezzel a képpel Papageorgiu Andrea, s nem tudom eldönteni, hogy a kép tetszik jobban vagy a címe. Alighanem mindkettő. 
Ezek a hajnalok és fények visszatérnek más képein is. Mintha lenne valami a hajnalban, amikor közel lehet férkőzni a fény rejtelmeihez, a színek titkaihoz, mintha az ébredés pillanatában lenne valami még az álmok látványából, a belső szemmel meglátott színekből.
Ez a gyöngéden melankolikus és finoman erotikus rezgés más képeiből is vibrál, engem mégis leginkább az fogott meg, ahogy például egészen elképesztő Derengő virágok című képén miképpen hatol be az emberi szem számára láthatatlannak vélt tartományokba, és ezeket az elrejtett, eltitkolt, elbújtatott birodalmait a fénynek és a fénybe öltözött színeknek, hogyan sejteti meg. Mert ezt „csinálja” képeivel, valamit folyton sejtet, amikor például megfesti a „Majdnem tökéletes” című képét, mely egyszerre szép és cinikus a két belógó villanyoszloppal és táblával, hiszen a tájkép tényleg tökéletes lehetne, ha nem lógna be valami mindig, de hát mindig belóg valami, hol két villanyoszlop, hol egy tábla, és igazából, attól tökéletes, hogy soha sem tökéletes. 
Ahogy egy óbudai utcát, vagy a végtelen mezőket, a titkos kertet festi meg, mind ilyen sejtelmes, titokzatos kaland, mind feltárása annak a titoknak, hogy Papageorgiu Andrea látja a fényben a színeket, hogy látja a színeken túli színeket, s színeken túli fényt, a hullámokat és rezgést, a hét hibiszkusszerű lovat, ahogy a nap harciszekerét húzzák. A színek mellett talán hallja a hangokat, s ha zenélne nem várt összhangzatokat tárna fel nekünk, melyek szikrát vetnének, s e szikrák ismeretlen színek új varázsát égetnék emlékezetünkbe.
 
Szentendre, 2017. február 3.
 

KÉPZŐMŰVÉSZET a DRÓTon

ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN 1.

Kétszáz alkotás szerepel a 63. Vásárhelyi Őszi Tárlaton, köztük a DRÓT által Szentendrén kiállított szombathelyi festőművészé, Mészáros Szabolcsé is! A hírre tekintettel Mészáros Szabolcs kiállítását 2016 szeptember 16-ig meghosszabbítjuk, amikor is Szarka Fedor Guido képeit fogjuk a művészek városában kiállítani. Részletek és a tárlatra beválogatott festményről kép itt. - Mészáros Szabolcs a legjobb kétszáz kortárs között - a szentendrei kiállítást meghosszabítjuk
 

2016 július 29-én nyílt meg és már látogatható az első DRÓT-kiállítás Szentendrén, a festők városában. A kis kiállítások terveink szerint egymást fogják követni a Szerb utca 2 alatti Red Lion étterem előterében. A kiállítást lapunk főszerkesztője, Weiner Sennyey Tibor az alábbi esszével nyitotta meg. Víz és fény, avagy mi a festészet? 

ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN 2.

Festők és költők a legritkább esetben magyarázzák saját műveiket, pedig azért néha nem ártana pár szót szólni. Különösen, ha a versekről első pillantásra úgy tűnhet, mintha kiszakadtak volna közegükből, s valami ismeretlen világba kerültek. Pedig nem. Mit keres Szarka Fedor Guido festményei között Weiner Sennyey Tibor négy verse? Valójában csak hazatalálnak. Ott vannak most, ahová igazán tartoznak. Onnan közelítek az ő képei felé, ahonnan a legbiztosabban kapcsolódok: a verseim felől.  Bali-azúr és tengerifű zöld - Szarka Fedor Guido szentendrei kiállításának megnyitója

ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN 3.

A művészek, mondják, kész alkotásokat hívnak meg, olyanok, mint a kisrádió, befogják az adást és közvetítik. Néha recsegve, néha sisteregve, de valami jelet kapnak, s a művésznek semmi mást sem kell tennie, csak ezt a jelet a lehető legtisztábban tovább adnia. A befogadó pedig az, aki felé a jel irányul, aki nélkül mit sem ér az egész, akihez el kell jutnia az üzenetnek. Az üzenet néha nem több, mint, hogy állj meg. Semmi több. Állj meg. Csak ennyi. A változás állandósága - Karsai Zsófia kerámia „képeiről”


Milyen Szókratész bürökpohara? Mi az a vitrográfia? Belefér-e egy üvegtálba az egész univerzum? Milyen Amerikában horvát és magyar kettős identitással alkotni? Szilágyi Csilla vezetett körbe minket a budapesti Croatica központban rendezett kiállításán. Ha van tíz perced és csodálatos tárgyakat akarsz látni, akkor ezt a videót nézd meg! Üveg által világosan + Szilágyi Csilla kiállítása a Croatica galériában + VIDEÓ

Szánj tíz percet a művészetre és gyere velünk - legalább virtuálisan - a fiatal, kortárs képzőművészek kiállítására, ahol az egyik alkotó Juhász Gergő vezet körbe, bemutatva társai és saját művészetét. Most bepillanthatsz a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2016-ban diplomázó, képgrafika szakos hallgatóinak budapesti kiállításba. Van tíz perced fiatal, kortárs, magyar képzőművészek munkáira? Akkor ezt a videót látnod kell!

„A mai világban nincs megadva az anyaság kellő tisztelete” - mondta Kiss Márta festőművész, akinek március 26-án nyílik legközelebb kiállítása. De beszélt nekünk angyalokról és emberekről, festészetről és gyermekvállalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről és a vega konyháról.  Anyának lenni művészet - Kiss Márta interjú

A csúti pottyantóst látjátok? Az nem az, hanem egy diktátor végbele, melybe mindenkit, aki elfogadja és hajbókol hozzá, sőt azokat is, akik kussolnak - egyébként különösen azokat: belepasszíroz. Végbélkúpok lesztek hamarosan mind, vagy, ami annál is rosszabb, biodíszlet ott, ahol egy nemzet tűnik el. - Baranyai Levente kiállítását ezzel az írással nyitotta meg a Hadik Kávéházban Weiner Sennyey Tibor. A felcsúti pottyantós - Baranyai Levente képei elé

„…ez egy ilyen kollektív kölyök-tudatalatti…” - Freund Éva esszéje Rabóczky Judit új szobrairól. -  Az elszabadult vasgyerekekről

Megvolt ez a cseresznyevirágzás valamelyik távoli tavaszon, és szemlélted már hanyatt dőlve a lombokat így. Megvolt, de lefotózni nem lehet az ilyesmit, az nem idéz illatokat így sosem. Kontra Ágnes képeiről. - A tavasz festészete - KULTÚRPART 2015.

Nézzék, közelről csodálják a Királynőt. Nincs koronája, ellenben van öntudata. Tehetsége, remek művészete, finom érzéke. Ő Rabóczky Judit, a Királynő, akinek nem kell a Király. Völgyi Tóth Zsuzsa nyitotta meg a Fészekben Rabóczky Judit kiállítását azzal az írással, amit itt és most a DRÓTon olvashattok. - Rabóczky Judit, a Királynő - Völgyi Tóth Zsuzsa írása

 

Az elmúlt hónapban tizenegy művész vett részt a nyugat-indiai Pune városában közös alkotói programon, köztük egy magyar is: Bubla Éva, aki észt alkotótársával, Lilli Tölppel a város természeti, ökológiai vonatkozásait vizsgálta és dolgozta fel alkotásaiban. A DRÓTon most leírást és néhány képet láthattok az indiai kiállításukról. Művészettel a környezetvédelemért – Bubla Éva és Lilli Tölp kiállítása Indiában

Nem csak kutyákról, nem csak irodalomról, nem csak üvegékszerekről beszélgettünk Czapáry Veronika író, költő, üvegművésszel és Sárfi Gabriella főkoordinátorral a Dumtsa Korzó Fesztiválon, Szentendrén.  - Üvegköltemények szerzője + VIDEÓ

Szarka Fedor Guido T O R O N Y című kiállításán jártunk Művelődési Szinten. Interjút láthatnak az alkotóval és részleteket a megnyitóból. Tornyokat építetek magyarok! - Szarka Fedor Guido képei a MÜSZIben + VIDEÓ

Szarka Fedor Guido kiállítása április elsején nyílik a győri Esterházy-palotában. Műtermében látogattuk meg a művészt, ahol nem csak a most nyíló kiállításról, és az új képekről, hanem a rombolás és építés misztériumáról is beszélgettünk. Videó és részletek a DRÓTon. - Mi az az āratī? - Látogatás Szarka Fedor Guido műtermében + VIDEÓ

Az emberiség számára három ajándék adatott meg. Az egyik a filozófia, a második a vallás és a harmadik a művészet. - mondta Rácz Géza, a Kagylókürt folyóirat főszerkesztője április elsején Győrben, a Rómer Flóris Múzeumban, ahol ezekkel a szavakkal nyitotta meg Szarka Fedor Guido nagyszabású kiállítását. A DRÓTos videónkon keresztül most meghallgathatjátok a megnyitóbeszédet és bepillanthattok a kiállításba, amely 2016. május 1-ig látogatható. Ez az āratī! - Rácz Géza beszéde Szarka Fedor Guido kiállításának megnyitóján + VIDEÓ
 

Most vasárnap Győrben Szarka Fedor Guido kiállítását nem csupán megnézhetjük, de közelről is megismerkedhetünk a művész alkotómódszereivel, sőt ki is próbálhatjuk azokat. Az Āratī kiállítás megnyitóján is ott voltunk, meglátogattuk a műtermében Guidót, most pedig Zemlényi-Kovács Barnabás rövid elemzését közöljük a tárlatról, melyet május elsejéig lehet megtekinteni Győrben. Írás, részletek és művészet: a DRÓTon. Ha tetszett: add tovább! Az értő szellem derűje - Szarka Fedor Guido győri kiállításáról


DRÓTkonyha

Egyedülálló főzőműsort közvetít mától néha a DRÓT! Itt van végre a DRÓTkonyha! :) Milyen művészien főzni művészekkel? Milyen egy igazi spagetti, amit Mészáros Szabolcs festőművész készít nekünk szombathelyi műtermében? Miért fontos a víz és a táj? Miért jó ázó kocsikat festeni? Miért kell és hogyan lehet a paradicsom héját szakszerűen eltávolítani? A DRÓTkonyha első filmjéből kiderül. Ha tetszett: add tovább! :) Hogyan főzzünk spagettit? - Főzés Mészáros Szabolcs festőművésszel - DRÓTkonyha1.

Gyakran ér minket a kritika, hogy teljesen elszállt dolgokat is közlünk. Ezt  visszautasítjuk, és nagy örömmel ajánljuk figyelmetekbe a DRÓTkonyha második részét, amelyben megtekinthetitek Nagy Zsófia festőművész ehető képeit és meghallgathatjátok Dobai Bálint költő iható haikuit. Zabálni fogjátok! Vagy nem. Mindenesetre megköszönjük, ha megosztjátok :) Fogyasztható művészet - ehető képek és iható szavak - DRÓTkonyha2

 
 
 
 
 
  • Papageorgiu Andrea
  • képzőművészet
  • festészet
  • ÚJ FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN
  • Művészet