Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A legmodernebb francia költő magyarul: Henri Michaux

Michaux ír a tetoválásról, az éghajlatról, a vendéglátásról és vendéglátókról, a kannibálokról és a kísérőkről, a hordárokról és az Amazonas vidékén élő népek szokásairól… - Juhász Katalinnal és Márton Péterrel beszélgettünk a 89. Ünnepi Könyvhéten az Henri Michaux könyveit megjelentető sorozatról. Péter e sorozat magyar kiadója, a Bozóthegyi Könyvkiadó vezetője, Katalin Michaux magyar fordítója.

A legmodernebb
francia költő magyarul:
Henri Michaux
Beszélgetés Juhász Katalinnal és Márton Péterrel

Juhász Katalinnal és Márton Péterrel beszélgettünk az Ünnepi Könyvhéten az Henri Michaux könyveit megjelentető sorozatról. Péter e sorozat magyar kiadója, a Bozóthegyi Könyvkiadó vezetője, Katalin Michaux magyar fordítója.

DRÓT: Ki volt Henri Michaux?

MÁRTON PÉTER: A 20. század egyik legnagyobb francia képzőművésze és költője, aki amellett, hogy nagyon sokoldalú, igen termékeny alkotó is volt. Munkáiban gyakran tetten érhető a zene, a ritmus, az absztrakció. Michaux emellett nagyon ellentmondásos személyiség, aki nem szeretett középpontban lenni, nem is tartotta magát művésznek, ugyanakkor nagyon nyitott volt a világra.

JUHÁSZ KATALIN: A barátai úgy hívták: a „mélytengeri hal”.

MP: Igen, egyik barátja, Brassaï mondta róla, „úgy úszkál közöttünk, mint egy mélytengeri hal”. Huszonévesen indult Belgiumból, s lett a francia művészvilág megkerülhetetlen alakja, majd később a beat-korszakban fontos hivatkozási pont, köszönhetően a hallucinogén anyagokkal végzett kísérleteinek, illetve az ezekről írt könyveinek. A húszas évek elején számos foglalkozása volt.

Volt kifutófiú, taxisofőr, matróz, egyetemi hallgató. Aztán a húszas évek közepétől maradt az irodalom,

a szerkesztőségi munka és az írás.

JK: Gyermekkorában undorodott az ételtől, nem tudott rendesen enni, ezért kiadták falura, hogy megerősödjön. Párizsban aztán találkozott E. M. Ciorannal, aki viszont aludni nem tudott. Barátságuk egy szakaszában éjszakákon át járták a várost. Michaux nem szerette a kötöttségeket, a megállapodottságot. Állandó változásban, mozgásban élt, gyakran költözött, szállodákban lakott. Kéziratok, levelezés szinte alig maradt tőle, mert a költözésekkor ezeket rendre hátrahagyta, megsemmisítette.

MP: Fotó is kevés maradt róla. Brassaï, Claude Cahun és Gisele Freund készített róla néhány portrét, és nem is lehet találni róla sokkal több arcképet. Nem szerette, ha fotózzák, és azt sem, ha az arcképe valahol megjelent.

JK: Így volt egyes írásaival is, például írt egyfelvonásos színdarabokat, amiket nem akart színpadon látni, és egy-egy kivétellel soha nem is adták őket elő.

DRÓT: Megjelent anno a hetvenes években egy Michaux-verseskötet az Európa Kiadó világirodalmi sorozatában. Számomra az volt nagyon érdekes, hogy a ti könyveitekből egy másik Michaux derül ki, mint abból. Az Európánál megjelent könyvet remekül összerakták, és olyan, mintha egy teljesen „normális” francia költővel állnánk szemben, aztán kezembe került a ti néhány könyvetek. Akkor vettem észre, hogy hoppá, itt teljesen másról van szó.

MP: Igaz, a mi köteteinkben érzékelhető töredezettség van. Nem az a típusú fordítás ez, mint a 60-as, 70-es vagy akár még korábban, a 30-as években volt, hogy átköltötték, átdolgozták a szöveget, hogy belesimuljon a kánonba. Katalin megtartotta az eredeti ritmust, Michaux szövegeinek olykor nehezen feldolgozható ritmusát, amit egyesek hibás műfordításnak tarthatnak. Ugyanakkor ez a hiteles Michaux.

DRÓT: Így néznek ki az eredeti francia szövegek?

JK: Igen. A ritmus nagyon fontos. És Michaux-nál érezhető egyfajta zeneiség is.

DRÓT: Mikor kezdődött ez az egész közös, nagyszabású Michaux-kiadás?

MÁRTON PÉTER: 2009-ben jelent meg az első kötet, a „Máshol”, ami valójában három kisebb könyv összeállításából lett. A francia alapkiadás is így jelent meg. A sorozat elindításának alapgondolata az volt, hogy olyan formában és minőségben jelenhessenek meg ezek az írások magyarul, ahogyan azt mi képzeljük el.

DRÓT: Mert úgy éreztétek, hogy addig nem megfelelő minőségben jelent meg Michaux?

MP: Igen, voltak fenntartásaink, de nem kifejezetten Michaux könyvei kapcsán, inkább általánosságban. Szerettük volna, ha azok a könyvek, amik a kezünk alól kikerülnek, minden szempontból értéket képviselnek. Fontos számunkra, hogy az olvasónak élmény legyen kézbe venni a köteteinket, esztétikailag, tartalmilag egyaránt.

JUHÁSZ KATALIN: Michaux képzőművészként maga szerette meghatározni a könyvei formátumát, méretét és arányait, ehhez mindig ragaszkodott. Korábban az Orpheusz kiadó adott ki tőlem Michaux-fordításokat, ők sajnos nem követték ezt az elképzelést. Ez számomra utólag derült ki Michaux még ma is élő élettársától, hagyatékának gondozójától, az Henri Michaux Archívum vezetőjétől. Ugyan nem írják elő, de hálásak érte, ha tiszteletben tartjuk és megőrizzük az eredeti formátumokat.

Henri Michaux a DRÓTon

Ne felejtsük el Henri Michaux-ot!

Ha van olyan, hogy „modern”, hogy „európai”, hogy „szürrealizmus”, ezen szavak tiszta és jó, helyes és mély értelmében, akkor az leginkább az, amit Henri Michaux képviselt. A 2017-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg magyarul Ecuador című útinaplója, amelyet igazi lassú olvasmányként forgattam, és számomra az elmúlt év egyik legnagyobb könyvélménye volt.

Szabdalt üresség - Henri Michaux nyomán

Kínát egyszerre érte a Nyugat nyüzsgő érzékisége, és saját történetének ősi, távoli szava. Ekkor érkezett oda Henri Michaux. - Viczenti Mátyás esszéje a kínai kalligráfia és Henri Michaux kapcsolatáról.

DRÓT: Nem várhatjuk el az összes olvasótól, hogy behatóan ismerje Henri Michaux munkásságát, de mi a DRÓTon már foglalkoztunk néhány Michaux kötettel. Az „Ecuador”-ral és az „deogrammák Kínában”-nal, az utóbbiról Vinczenti Mátyás írt.

JK: Magyarországon viszonylag kevés szó esett Michaux műveiről, ugyanakkor nem is mindig könnyű olvasni őt. Hantaï Simon – aki Michaux barátja volt – írta egy levelében nekem, hogy nagyon örül a fordításoknak, és hogy még a franciák sem mindig értik Michaux-t, ezt a fajta absztrakciót.

DRÓT: Egy nagyon komoly határsértés történik Michaux esetében, ha jól értem, jól látom, jól olvastam – legfeljebb kijavítotok, ha nem –, hogy itt egyszerre jelenik meg a költészet és a képzőművészet egy-egy műben.

JK: És a zene.

DRÓT: A könyvekben rengeteg rajz, illusztráció található, amit a laikus könnyen láthat irka-firkának vagy kínai írásjelnek, és hozzá nagyon tömör szöveg, amit kiválóan fordít Katalin.

JK: Olyan ez, mint egy összetett mese.

DRÓT: Fordított mást is, vagy csak Michaux-t?

JK és MP: Antonin Artaud-t, Francis Ponge-t, Ionesco-t, Ciorant, és Gérard de Nervalt. Felkérésre egyszer József Attilát fordítottam franciára, de magamban elnézést is kértem tőle utána.

DRÓT: Jobban szeret magyarra fordítani?

JK: Egészen más a kettő. A franciában nem vagyok elég magabiztos. Az egy másik világ, más a logikája.

DRÓT: Ennek a nagyszabású projektnek, amiben több éve benne vagytok, szerintetek van-e valamilyen hatása a kortárs magyar irodalomra, művészetre, médiára?

MP: Érdekes kérdés. Nemrégiben jelent meg az Élet és Irodalomban Csáki Márton írása a tavaly napvilágot látott „Ecuador, útinapló” című kötetünkről. Ez volt az első „hivatalos” visszhangja a munkánknak. Sokat vártunk rá. Úgy tűnik, nincs erre a típusú irodalomra irányuló külön figyelem, ami részben érthető is, hiszen nem szólít meg szélesebb tömegeket. Mindamellett hiszem, hogy ezek a kötetek állandó értéket képviselnek, és üzenetük nem veszíti el az aktualitását.

JK: Azt hiszem, a szerkesztőknek mindig kihívás helyet szorítani a Michaux-féle, nehezen besorolható kívülállóknak.

MP: Kétszer szerveztünk könyvbemutatót a Francia Intézetben, ami a nagyszerű helyszín mellett könyvtámogatási programja keretében is segítette kiadói munkánkat. Ezért nagyon hálásak vagyunk. Egyszer Gaál József elvitt bennünket az Art Brut Galériába, ahol vetítéses előadást tartott a sérült alkotóknak „Megnyilatkozások – Új Kitárulkozások” című kötetünkből. Az nagyon jó munka volt. Egy másik alkalommal pedig a Képzőművészeti Egyetemen tartottunk vele közösen rendhagyó előadást Michaux festészete kapcsán.

JK: Gaál József gyönyörű előszót írt a „Megnyilatkozások”-hoz.

DRÓT: Franciaországban milyen visszhangja van ennek, hogy néhány magyar nekiesett a Michaux-életműnek?

MP: A jogokat kezelő Gallimard kiadó legjobb tudásunk szerint elégedett a sorozattal. Idáig mindig pozitívak voltak a visszajelzések. Ugyanígy az Henri Michaux Archívum, ami többször is segítette a munkánkat, adott olykor iránymutatást, tanácsot. Emellett pozitív visszajelzésnek értelmezhető az is, hogy a francia állam, a Francia Intézeten keresztül, rendre támogatta ezeket a könyvterveket.

JK: A belga kulturális minisztérium és a nagykövetség is több ízben megköszönte már a munkánkat. Henri Michaux Belgiumban született.

MP: Egyéb visszhangja Franciaországból nincsen, talán nem is lehetne.

DRÓT: Miért lehet érdekes Michaux a XXI. század elején Magyarországon és a magyar olvasóknak?

JK: Mondok egy nagyon érdekeset: mert bárki megértheti, ha van szíve. Mint a mesét, a Micimackót vagy a Kisherceget. Ez a lényeg: szív kell hozzá.

MP: Időt kell szánni rá. Időt kell hagyni, hogy dolgozzon az ember fejében a szöveg. A mai gyors világban nehéz bármit is befogadni. Az emberek 15 másodpercig ha képesek koncentrálni valamire. Michaux munkáira rá kell szánni azt az egy-két órát vagy egy-két napot, és hagyni, hogy megérjen.

JK: Az írásokban sokszor benne van minden a korból, amiben születtek, a világtörténelem változásai, a fenyegetettség. Michaux olyan egyszerű! Egyszerűen fogalmaz meg összetett jelenségeket.

MP: Nagyon tiszta lélek, tiszta hang és némi abszurd humor.

JK: Hihetetlen ember volt. Nem is tudom, ki volt ilyen, talán Bartók Béláéhoz hasonlíthatnánk különlegességét.

DRÓT: Szóval ez jött most ki a Könyvhétre, Paul Valérytől Az angyal és a Kleeről szóló René Crevel könyvecske…

MP: Igen, René Cervel egy rövid, lírai és fantáziadús írása Kleeről, amit még 1929-ben írt. Azt hiszem, ez az egyetlen magyar Crevel kötet pillanatnyilag.
Paul Valéry 1945 májusában írta meg Az angyal című prózaversét. Klee utolsó hónapjait pedig benépesítették rajzolt angyalai. Ezek kerültek egy kötetbe.
Ezzel a két kis könyvvel állt össze sorozattá a három Paul Klee rajzokat tartalmazó kötet. Az első három évvel ez előtt jelent meg (Henri Michaux-Paul Klee: Vonalkalandok. A szerk.). A könyvek formátuma azonos. Ezt egyébként nem mi találtuk ki, hanem e kötetek francia kiadásait jegyző Fata Morgana kiadó. Engedélyükkel követtük az általuk kigondolt szerkezetet. Amit mi tettünk hozzá, az a három könyvet tartó doboz, de a könyvek természetesen külön-külön is kaphatók.

A kiadó története, ahogy korábban mondtam, a „Máshol”-lal kezdődött. Ez Michaux három kisebb könyvét foglalja egybe. A szöveg a 30-as és 40-es években született, mégis nagyon modern.

Képzelt vidékek, országok, népek és népszokások leírásai szerepelnek benne, egy képzeletbeli utazás állomásai. Swift Gulliverjének hangulata, Hieronymus Bosch képei és Kafka juthatnak az olvasó eszébe.

És Karinthy Frigyes Faremidója vagy az Üzenet a palackban című írása vagy Szathmári Sándor Kazohiniája. Az utolsó fejezetben, az Itt, Poddema-ban már génmódosításra és lombik programokra utaló írások is vannak. Ha nem is mindig konkrétan kimondva, de kiérezni, hogy nem emberi lények szerepelnek bennük.

DRÓT: Poszthumán, vagy transzhumán?

MP: Inkább transzhumán. Képzeletbeli országok, népek, utazások. Ezeket a szövegeket 1936-ban, 1941-ben és 1946-ban írta.
A második könyvünk a Tartóoszlopok. Ez az, aminek egy részét korábban az Orpheusz is megjelentette. Végül nálunk jelent meg a teljes kötet, amiben Michaux időskori aforizmái szerepelnek.
Mondják, hogy

Michaux viaskodott magával, hogy írjon vagy fessen. Amikor a harmincas évek végén festőként is ismertté és elismertté vált, állítólag a festést helyezte előtérbe és kevesebbet írt,

de ez nem igaz, folyamatosan és sokat írt azután is. Az életműve összkiadásban majd 5000 oldal. Ha folytatni akarjuk, még hosszú évekig lesz mihez nyúlnunk.

DRÓT: És mi a válogatás alapja?

MP: Elsősorban a sokféleség, Michaux sokoldalúságának bemutatása. Az első két kötet után arra gondoltunk, hogy érdemes lenne megmutatni Michaux érdeklődését a keleti kultúrák, illetve kifejezetten a kínai írásbeliség iránt. Ekkor jelent meg a harmadik kötet, az Ideogrammák Kínában.
Kiadói programunkban az Ideogrammák Kínában-t a Megnyilatkozások – Új Kitárulkozások című művészi önvallomás követte. Ez még a hetvenes évek elején a svájci Skira kiadásában jelent meg, az Alkotás ösvényei című sorozatban, aminek keretében akkori kortárs művészek – többek között Dubuffet, Ionesco, Picasso, Ponge vagy Aragon is – vallottak művészi fejlődésükről, művészetükről. Ezzel a gazdag képanyagú kötettel Michaux-t, mint festőművészt gondoltuk megismertetni a magyar olvasókkal.
Utána következett A Toll. Talán ez a kötet az, aminek egyes részei kihívást jelenthetnek az olvasóknak, ugyanakkor itt szerepel a Michaux irodalmi alteregójaként ismert csetlő-botló Toll úr – egy igazi, hol chaplini, hol rejtői figura – tizenhárom abszurd története is. Ebben a könyvben van még két kisebb színdarab, ami a szerző szándéka szerint olvasásra készült, nem pedig színpadra.
Ezt követte egy nagyobb vállalkozás, a Jelek útján sorozat. Ezt eleve így, négykötetesre terveztük, hogy teljességében mutathassuk be Michaux jelekkel folytatott kísérletezését.

DRÓT: Ez mettől-meddig készült?

MP: 2011 és 2014 között dolgoztunk rajtuk. Sok előkészítést igényelt, számos szempontot kellett figyelembe venni a megvalósításkor. Követni szerettük volna az eredeti formátumokat, és ez végül sikerült is. Ezek a könyvek érzésünk szerint jók, szépek lettek. Hálásak vagyunk, hogy mindez megvalósulhatott. Michaux jelei mind „működnek”, „élnek”. Mindegyik dinamikus, mindegyik megmozgatja a szemet. Ha elkezdjük lapozgatni a könyveket, szekvenciákat, dinamikát, mozgást találunk bennük.
Külön öröm volt, hogy 2014-ben a Francia Intézetben tartott könyvbemutatóra a bath-i egyetemen oktató Nina Parish-t és a Képzőművészeti Egyetemen tanító Gaál Józsefet is meg tudtuk hívni előadónak.
Egyébként Marie Chuinard kanadai-francia táncos-koreográfus színpadra is vitte a Mozgások című munkát, ezt a hatvannégy kínai tussal festett tablót, ami a könyvben szerepel.

JK: Fekete ruhában táncolják és a könyvben szereplő verset is elszavalják az előadás közben. Ez egy hosszú vers a társadalomról, az életről, a halálról. A tánc, a zene és a szöveg egysége katartikus erejű.

Részlet Marie Chuinard Michaux-előadásából...

MP: Az előadás körülbelül félórás. A tablók a színpad mögé vannak kivetítve, a rajtuk szereplő jeleket a táncosok jelenítik meg a színpadon. A darabot 4-5 évvel ezelőtt itt Budapesten, a Trafóban is előadták. Két teltházas előadása volt.
Három éve, 2015-ben jelent meg a Vonalkalandok című Michaux kötet, Paul Klee rajzaival, aminek folytatásaként születtek meg idén a további Klee-rajzos köteteink.
És tavaly jött ki az ecuadori útinapló, ami a maga idejében kuriózum volt az útleírások történetében. Egy ellen-útinapló, ami nem a napi eseményeket rögzíti, hanem a benyomásokat, vagy az utazó megfigyeléseit. Michaux 1928-ban egy évet töltött Ecuadorban és az Amazonas vidékén.

JK: Ír a tetoválásról, az éghajlatról, a vendéglátásról és vendéglátókról, a kannibálokról és a kísérőkről, a hordárokról és az Amazonas vidékén élő népek szokásairól… A forma kötetlen, változó, olykor leíró próza, máskor vers, megint máskor csak egy lista. Ebben a könyvben, amit Michaux 29 évesen írt, már ott volt a későbbi művek hangvétele, formája, líraisága, filozófiai ihletettsége, ezért is fontos darabja az „Ecuador” az életműnek.

DRÓT: És most is dolgoztok valamilyen Michaux-n?

MP: Van tervünk, igen. Pár éve megjelent egy levelezés kötet, ami azért ritkaság, mert Michaux leveleiből kevés maradt fenn. Viszont a belga Jean-Luc Outers összeállított egy kötetet azokból a levelekből, melyekben Henri Michaux „nem”-et mond. Nemet mond felkérésekre, antológiákban való megjelenésre, felolvasásokra, művészeti díjakra.

JK: Például arra is, hogy a háború alatt újra kiadják egy művét. Miért „pazarolják” a fát!?

MP: Körülbelül száz levél szerepel a kötetben, ami a sok „nem” ellenére is humoros. Izgalmas kihívás nekünk. Reméljük, hogy jövő évben sikerül megjelentetni.

DRÓT: Több könyve van Michaux-nak, amelyekben különböző kábítószeres tapasztalatairól ír. Melyek ezek és miről van itt szó?

MP: Michaux

1955 körül kezdett tudatmódosító szerekkel kísérletezni. Tíz évig végzett tudományos megfigyeléseket és készített feljegyzéseket a közvetlenül megtapasztalt, kémiailag előidézett szorongásokról.

Az ezekhez a kísérletekhez kapcsolódó művek között megemlíthetők például a „Duhaj végtelen” és a „Nyomorúságos csoda” című kötetek, melyekben párhuzamosan jeleníti meg a kísérleti fázisokat és a bevitt dózisok által kiváltott lelki-tudati változásokat. Rendkívüli munkák, amiket a jövő évek egyikében eljuttathatunk talán a magyar olvasókhoz.

DRÓT: Mi a helyzet az Egy barbár Ázsiában című nagyhatású könyvével?

MP: Michaux a ’30-as évek elején nyolc hónapos távol-keleti utazást tett. Ennek az utazásnak az élményanyagából született meg az Egy barbár Ázsiában című könyve. Nálunk még nem, de a ’90-es évek végén a Terebess Kiadónál megjelent egy részlet belőle, Somlyó György fordításában.

DRÓT: Ennek az ázsiás Michaux-vonalnak vagy egy jávai része. Járt Indonéziában is.

MP: Valóban, utazása során volt Kínában, Japánban, Indiában és Indonéziában is. Szintén jövőnk feladata lehetne e könyv lefordítása és megjelentetése.

(Készítette Demencze Ilona és Weiner Sennyey Tibor)


Henri Michaux a DRÓTon

Ne felejtsük el Henri Michaux-ot!

Ha van olyan, hogy „modern”, hogy „európai”, hogy „szürrealizmus”, ezen szavak tiszta és jó, helyes és mély értelmében, akkor az leginkább az, amit Henri Michaux képviselt. A 2017-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg magyarul Ecuador című útinaplója, amelyet igazi lassú olvasmányként forgattam, és számomra az elmúlt év egyik legnagyobb könyvélménye volt.

Szabdalt üresség - Henri Michaux nyomán

Kínát egyszerre érte a Nyugat nyüzsgő érzékisége, és saját történetének ősi, távoli szava. Ekkor érkezett oda Henri Michaux. - Viczenti Mátyás esszéje a kínai kalligráfia és Henri Michaux kapcsolatáról.


89. ÜNNEPI KÖNYVHÉT A DRÓTon

Egy kiállítás margójára és Uri Asaf „A rózsa türelme” című kötetének bemutatójához | Illés Andrea beszéde

Benne van a zsidóság, de benne van a magyarság, benne foglaltatik az elvándorlás, a vándorlás, de a hazatalálás érzése-vágya és a békesség óhaja is.

Hová tűnt az eredeti Hamvas Béla? | Beszélgetés Palkovics Tiborral

Vajon a korábbi szerkesztők megmásították vagy csak szerkesztették Hamvas Béla eredeti írásait? Az autorizált gépiratok és az életmű kiadásban megjelent néhány könyv között konkrét különbségek vannak. Palkovics Tiborral, Hamvas Béla hagyatékának gondozójával beszélgettünk, a 89. Ünnepi Könyvhétre megjelent Sarepta új kiadásának alkalmából.

2 perc könyvhét I VIDEÓ

Két perces videó a Vörösmarty tér bugyraiból. Vigyázat, a nyugalom megzavarására nem alkalmas két perc következik. :)

Tillmann J. A.: A nemzeti lehetőségek terei

Mária országának turulbanszületett társadalmában, ahol mindig mindent mások követtek el, az indulatkeltésre és a megvezetésre a történelmi utalások különösen alkalmasak. Az önismerethiányos, csekély önreflexióval bíró és kétes történelemképpel rendelkező, heves és üres felindulások irodalmi hagyományán edzett népességet könnyű táncba vinni. (...)Van még egy másik, mindezeknél radikálisabb lehetőség is, amelyet Gyenis Tibor dolgozott ki:  Az utolsó Ötéves Terv című koncepciójában a művész abból indul ki, hogy „1000 éve nem tudunk együttműködni. Kudarcainkat nem foghatjuk többé idegen erőkre.” Majd rátér arra, amire az utolsó Ötéves Terv irányul: „Nagy közös és bátor változtatásra van szükség: Magyarország megszüntetésére.”

A lehetőségek adottak. - Részletek Tillmann J. A.: Az eseményhorizonton túl című, a 89. Ünnepi Könyvhétre megjelent könyvéből.

Hartay Csaba: A könyvek világossága

A kilencvenes évek elején azok a srácok számítottak menőnek a lakótelepen, akiknél rengeteg videokazetta sorakozott a polcon. Apám csak legyintett, amikor lelkesen meséltem neki, hogy ennek hány horrorja van, annak mennyi új akciófilm van meg. Kisfiam, könyvük mennyi van? – kérdezte rám pillantva, én pedig szemlesütve megvontam a vállam. Közhely, hogy negyvenévesen jön rá az ember, az apjának volt igaza – ebben is. Hol vannak ma azok a VHS kazetták?
- Elhangzott Békéscsabán, a 89. Ünnepi Könyvhét megnyitóján.

Bíró Zsófia: Megígértem, hogy írok a Könyvhétről...

Könyvekről, pontosabban az általuk okozott élményről írni maximális indiszkréció saját magunkkal szemben, olyasmi, mintha valaki a hitrendszerünkről kérne két flekket. -
Bíró Zsófia írásával kezdjük az ünnepi könyvheti összeállításunkat. Kövesd a DRÓTot a 89. Ünnepi Könyvhéten is. Jó lesz.


 

 

 

  • Henri Michaux
  • 89. Ünnepi Könyvhét
  • Juhász Katalin
  • Márton Péter
  • Bozóthegyi Könyvkiadó
  • francia irodalom
  • Művészet