Címlapos Friss

Még az emberiség legsötétebb óráiban is...

...lehet mindenkiben egy belső hang, ami segíthet embernek maradnunk. Erről a reményről szól ez a film. – mondta Nemes Jeles László az Oscar-díj átvételekor. A Saul fia kapta a legjobb idegennyelvű  film Oscar-díját. A Filmbook és a DRÓT együttműködésének keretein belül Molnár Szilárd írását olvashatjátok a Saul fiáról lapunkon. 

 

SAUL FIA a DRÓTon

Harminc éve nem részesült magyar nagyjátékfilm olyan magas rangú elismerésben, mint a Zsűri Nagydíja a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, hazai elsőfilmes pedig pontosan 46 éve nem került a versenyprogramba. Nemes Jeles László alkotása, a Saul fia mindezt elérte, sőt többet: Cannes-ban összesen négy díjat kapott és várhat még rá számos elismerés. Mit lehet elmondani egy filmről, amiről már szinte mindenkinek van véleménye, de a többség még nem látta? Ott voltunk a sajtótájékoztatón, leadjuk a drótot. „Nem akartunk Holocaust Best of-ot csinálni” - SAUL FIA BUDAPESTEN


 

Az 50. Karlovy Vary Filmfesztiválon vasárnap este jelentették be annak a tíz filmnek a címét, amelyek esélyesek lehetnek az Európai Parlament LUX-díjára. Angol, spanyol, francia és számos koprodukciós (izlandi, katari, horvát, bolgár stb.) mozi között egyedüli magyar indulóként szerepel Nemes Jeles László filmje. A három döntős alkotás címét júliusban, Rómában nevezik meg. - A Saul fia is esélyes a LUX-díjra

A vetítés kezdete előtt a Mozinet (forgalmazó) képviselője elejtett egy mondatot, amin el kellett gondolkodjak. Idézni pontosan nem tudom, de a lényege az volt, hogy 

 
a Saul fia nem szórakoztató film, hanem egy műalkotás. És ebben az a szomorú, hogy az emberek tényleg így gondolkoznak. 
 
Vannak azok, amiket azért fogyasztunk, mert szórakozni szeretnénk, és vannak a műalkotások, amik... izé... Na de most nem azért, de a művészet tényleg ennyire külön kellene váljon a szórakoztatástól? Eredetileg nem pont az volt a célja, hogy elkápráztasson, hogy örömünkre szolgáljon élni vele, hogy nem haszon alapján nézve jobbá tegye az életünket?
 
Ezt csak azért vetettem fel, hogy panaszkodhassak egy kicsit, mennyire kifordult már az emberek gondolkodása a művészetről. A "művészfilm" már évek óta szitokszónak számít, át is tértek a filmesek a "szerzői film" megnevezésre, pedig lényegében ugyanarról van szó. És igen, a Saul fia is egy ilyen film. Nem kikapcsolódás gyanánt nézi meg az ember, de mégis! Jolly joker témát választottak készítői (a Holokauszt 70 év után is sláger a filmesek körében), mégsem vették félvállról a kivitelezését, mint a legtöbb hasonszőrű darab esetében.
 
Ritka a jó holokausztfilm. Az ember persze ezekről mindig óvatosan nyilatkozik, pedig az igazság az, hogy a legtöbb unalmas, semmitmondó, vagy épp túlzottan hatásvadász - jobb esetben is csak középszerű filmek, amik a témájuk mögé bújva próbálnak érvényesülni. És igen, féltem, hogy a Saul fia is ilyen lesz, hiszen egy elsőfilmes rendező gyakran esik abba a hibába, hogy túl nagyot akar mondani, hogy túlságosan is ki akar tűnni, hogy túl sok mindent akar ráerőszakolni a nézőjére.
 
Pedig a Saul fia egy nagyon érett alkotás. 
 
Alaposan átgondolt, nem szájbarágós - úgy mutatja be a koncentrációs tábort, ahogy eddig talán még sosem láttuk: az ott dolgozó (!) zsidók szemszögéből. Egészen pontosan a címbéli Sault követi a kamera szinte végig. Kis mélységélességgel, kézikamerázással legtöbbször a főhős válla mögül mutatják be az eseményeket, ezzel érve el azt a hatást, amitől a nézők is az események sűrűjében érezhetik magukat. Nem véletlenül citálta maga a rendező a Jöjj és lásd! című szovjet filmet legfőbb inspiráció gyanánt - ott is hasonlóan oldották meg ezt.
 
Az operatőri munka egyszerűen pazar. 
 
Ha nem is "birdmanien" hosszúak a vágatlan jelenetek, azt azért hamar észreveszi a néző, hogy itt rendkívül összetett, és megtervezett kameramozgásokkal kísérik végig a főhőst. Az egész filmet egy 40mm-es optikával vették fel (azaz nem volt pl.: zoom), és egyszerűen csodálatos a képe. A kézikamera hatása pedig elképesztő - pont csak annyit látunk a környezetből, hogy érzékelni tudjuk a dolgokat, és néha a kiszűrődő hangok többet mesélnek bárminél (azaz örömteli, hogy nem premierplánban kívánták bemutatni az emberek szenvedését).
 
A történet egyébként pontosan ugyanolyan bonyolult, mint a Mad Max: A harag útjáé. Saul a Sonderkommando nevű egységben dolgozik - nekik az a dolguk, hogy a nagyüzemi embergyilkolászás a lehető legolajozottabban menjen. Saul ebben a kegyetlen világban fogad magáénak egy, a gázkamrát túlélő, de aztán mégiscsak megfojtott fiút - már halottként, és onnantól kezdve egyetlen cél lebeg csak a szeme előtt: rendes zsidó temetésben részesíteni őt. Ehhez viszont egy rabbit kell találnia, ami nem is olyan egyszerű...
 

FILMBOOK a DRÓTon

Az itt olvasható cikk a kiváló FILMBOOK-blog és a DRÓT együttműködésének keretein belül jelenik meg.

Minden hónapban ajánlunk egy-egy írást a FILMBOOK-blogról, remélve, hogy ezzel is népszerűsíteni tudjuk a jó filmkritikát és filmtörténetet.

Saul úgy pattog ebben a kegyetlen környezetben egyik helyről a másikra, mint egy flippergolyó. Ennek hála pedig kategorikusan végigvesszük a koncentrációs tábor valamennyi szegmensét, és pontos képet kapunk a működéséről. Bár furcsa látni, hogy a precizitásukról híres németek ennyire félvállról veszik a dolgokat, és főhősünk szinte bárhová el tud jutni egy kis szerencsének és pofátlanságnak köszönhetően. 

 
Végre egy magyar film, amiben jók a színészek! 
 

Még az első szerepében rögtön főszerepet alakító Röhrig Géza is remekül játszik, egyedül talán a dolgok szöveges részével akadtak problémái - szóval szóban nem túl erős, de szerencsére a Saul fia nem a szavak filmje. Mimikája, beesett arca és kétségbeesett tekintete sokkal többet mond mindennél. Így aztán örömömre szolgál kimondani, hogy hosszú idő után szívből tudok szurkolni, és örülni egy magyar filmnek, és a sikereinek. Bizakodó voltam Cannes-nal kapcsolatban is (innen is gratulálok a Zsűri Nagydíjához az alkotóknak), de az Oscaron is a legjobb 5 közé várom Nemes Jeles László alkotását.

 

Megjelent 2015. 11. 11.


FILM a DRÓTon

A film attól szép, hogy a jóknak is vannak ilyen démonaik..." - írja Györe Gabriella - költőnő - A fiú és a szörny című legújabb japán animációs filmről. Az írás a Filmbook-blog és a DRÓT együttműködésének keretein belül jelenik meg lapunkon. Ha tetszett nektek is, adjátok tovább... - A fiú és a szörny

Mi történik, ha negyven év munkája egyik pillanatról a másikra összeomlik egy multi miatt? Ha az élet egyébként sincs a csúcson, már elmúltak a legszebb évek és minden egyszerre veszik el? Kétségbeesés, düh, elkeseredettség. De Haroldban pont azt szeretjük, hogy nem adja fel. - Filmkritika - Az IKEA bekaphatja - Jön Harold! | film

Az utóbbi idők filmes felhozatalából ajánlunk három – egy magyar, egy lengyel és egy angol – filmet a szürke novemberi hétvégére. Nézzetek meg őket, ha még nem láttátok és írjátok meg a DRÓTnak, hogy melyik mennyire tetszett. - Három baromi jó film

Jövő héttől játsszák a hazai mozik Shakespeare Macbethjének legfrissebb filmváltozatát Justin Kurzel rendezésében, Michael Fassbender és Marion Cotillard főszereplésével. Ebből az alkalomból most áttekintjük a történelmi előzményeket, a dráma keletkezéstörténetét, a „Macbeth-átok” legendáját, és részletesen felidézzük az egyik leghíresebb és legvitatottabb filmverziót is, melyet Roman Polański rendezett 1971-ben. Mielőtt belefognánk, emlékezzünk meg arról, hogy a Macbeth az elmúlt évszázadban olyan jeles rendezőket is megihletett, mint például Orson Welles, Kuroszava Akira és Tarr Béla.   MACBETH, vagy amit akartok 


ZSIDÓSÁGRÓL a DRÓTon

Érintve vagytok és érintve vagyok. Mégis meg kell próbálni tudatosan hozzáállni, meg kell próbálni megérteni és meghaladni. Túljutni. Még ha lehetetlen is. Még ha érthetetlen is, hogy teljesen természetes ma Magyarországon a hétköznapi antiszemitizmus. Zsidótemetőt feldúlni, vagy csak kicsit zsidózni a lehető legtermészetesebb. Vagy mégsem? Szerintetek? Versem margójára írom mindezt. - Ez meg zsidó! - avagy a hétköznapi antiszemitizmus 

A pesti gettó emlékezete címmel szabadtéri kiállítás nyílt Pesten. A képek és dokumentumok a fővárosi zsidóság erzsébetvárosi végnapjairól szólnak. A tárlat középső terében kortárs képzőművészek refrektálnak a kiállítás témájára. A megnyitón jártunk, videónkban megszólal Szabó Noémi - művészettörténész, Dombi Gábor - a kiállítás szakmai projektvezetője, és Rabóczky Judit - szobrászművész. - A pesti gettó emlékezete - VIDEÓ
 
A Metanoia „Jég-doktrinák - variációk a náci retorikára” című előadása nem oldoz fel, még a humorosabb elemek is keserűek, irtóztató világot idéz, rémálom, amely nem akar véget érni. Ha az alkotói szándék az volt, hogy szarul érezze magát a néző, akkor sikerült. Mert itt többről van szó, mint hogy tetszik-e, vagy hogy szórakoztató-e ez az előadás. - Sár – Metanoia Budapesten
  • saul fia
  • Oscar-díj
  • film
  • Filmbook
  • Látható