Címlapos Friss

Menyhért Anna: Egy szabad nő - Erdős Renée regényes élete - részlet

– Meghalt? – kérdezte Renée. Nyúlt volna az újság után, de remegett a keze. Az épületek mintha összehajoltak volna. Menyhért Anna új könyvét nagy várakozás előzi meg. A DRÓTon előzetest olvashattok a Könyvhétre megjelenő műből. 

 
Menyhért Anna 
Egy szabad nő 
 
- Erdős Renée regényes élete - 
részlet
 
 
1905. július 3., hétfő 
 
Budapest
 
 
A rikkancs kiáltozására több járókelő is felkapta a fejét. A Kígyó téren a sokemeletes bérpaloták fala visszaverte és felerősítette az éles hangot. A fiáker a Klotild-palotáktól a Ferenciek tere felé haladt, a tompuló hang elkísérte.
– Vissza, kérem, vissza! Álljon meg! – sürgette Erzsébet a kocsist, aki erre a ferencesek templománál intett a rikkancsnak. Az asszony kihajolva odanyújtotta a pénzt, és vett egy Esti Újságot. 
– Meghalt? – kérdezte Renée. Nyúlt volna az újság után, de remegett a keze. Az épületek mintha összehajoltak volna. A templom háromszöget formázó homlokzata áthajolt a szemközti alacsony Kúriához, és csúcsával megérintette annak bólintó falát. Hatalmas törzse nehezen mozdult, félő volt, hogy a hasával elnyomja a Néreidák kútját a tér közepén, vagy legalábbis lesodorja róla az egymásnak háttal álló két nőalakot és delfinjeiket; de ahogy a fiáker zökkenve elindult, és Renée a hirtelen mozdulattól hátraesett, a falak visszaugrottak a helyükre, az ablakokban sem tükröződtek már a délutáni vihar után maradt pocsolyák, és a nők is visszatették a fejükre korsójukat a kút tetején. Renée úgy maradt, hátradőlve, a kezét a mellkasára szorította, a blúzát markolta. Egyre halkabban hallatszott a rikkancs kiáltozása: 
 
„Öngyilkos lett korunk legnagyobb írója. Bródy Sándor…” – Erzsébet fellapozta a cikket, és folytatta: – 
„…szíven lőtte magát. Az ismert jeles író, a Jövendő főszerkesztője, életének sötét pillanatában fegyvert fordított maga ellen. Idegen földön, a Bécs melletti Semmeringen levő üdülőhelyen mellbe lőtte magát. A golyó nem okozott halált, orvosi segély is volt a közelben, és a súlyosan sebesültet Bécsbe szállították. Fél egykor dördült el a fegyver szíve irányában. Kocsira, majd gyorsvonatra tették, öt órára ért a kórházba. Nagy gonddal ápolják, és reményt adnak életben maradására.”
 
– Oda kell utaznom – mondta Renée. A szeme sötétedni kezdett, a keze továbbra is remegett.
– Nem mehetsz oda – tiltakozott a barátnője. 
– Oda kell utaznom. Szüksége van rám. 
– Szakítottatok. 
– Hogy tehette ezt?
Erzsébet nyugtatni próbálta, a kezét simogatta, a saját kezében tartotta, nem bírta nézni, ahogy remeg.
– Hazamegyünk – jelentette ki –, lefekszel. Nem kocsizunk most ki a Stefánia útra. 
Renée bólintott.
– Visszamegyünk a Ferenc körútra – mondta Erzsébet a fiákeresnek.
*
Fáni, a cseléd ijedten nézte, ahogy Erzsébet betámogatja az ajtón Renée-t. 
– Lefektetjük – fordult hozzá az asszony.
– Mi történt? 
– Nem hallotta? Bródy Sándor mellbe lőtte magát. 
– Uramisten – hőkölt vissza Fáni –, az úr. Rég nem járt itt. Meghalt? 
– Nem. Azt írja az újság, remény van a gyógyulására. Menjen, kérem, főzzön nekünk egy citromfűteát. 
Renée közben bement a hálószobába, leült az öltözőasztalhoz, kibontotta a haját. Még mindig sírt, de már nyugodtabb volt. A halántékát frissítő cseppekkel dörzsölte be.
– Mit tegyünk? – kérdezte a barátnőjétől. – Oda kell utaznom. Ez volt az első gondolatom. De most máshogy látom. Felzaklatnám. Azt hinné, hogy kibékülni mentem. Nem utazhatok oda.
– Szó se lehet róla! Az az ember tönkretett téged. Most jöttünk haza a szanatóriumból. Épphogy valamennyire helyrehoztak az orvosok. Végre eszel, tornázol, Margitligeten teniszeztél is, és írsz megint, anélkül hogy felzaklatnád az idegeidet. Nem szabad újra felszakítani a sebeket. 
Esteledett. A forróság valamelyest csökkent, az utcáról gyerekzsivaj hallatszott fel: utcagyerekek követték a locsolókocsit, s a vízsugárban hűsöltek a júliusi estén. Sivalkodásuk öntudatlansága megfájdította Renée szívét. 
– Minden megváltozik mostantól – szólalt meg.
Erzsébet kérdőn nézett rá.
– Már egy ideje látom. Már azelőtt is éreztem, hogy elutaztunk a szanatóriumba a tavasszal. Nemcsak Sándor merített ki, hanem az is, hogy máshogyan néznek rám az újságírók, a szerkesztők, de még a gépírólányok is a redak-ciókban, mióta szakítottunk. Sokáig azt hittem, képzelgek, de most már biztosan tudom, hogy nem. Bele is nyugodtam. Ez a helyzet, nincs mit tenni. Nem keresnek a kiadóktól, kevesebb felkérést kapok a lapoktól. Már az Írások Könyvéhez is ezért kezdtem hozzá. Hogy legyen saját, külön lapom, saját bevételem. Most itt a nyár, szabadságra mentek a szerkesztők, de hidd el, rosszabb lesz, és az ősszel megint még rosszabb, az az érzésem. Engem fognak hibáztatni.
– Nem vádolhatnak téged – tiltakozott a barátnője. – Nem te tehetsz róla. Nem volt már köztetek semmi.
– De talán én is hibás vagyok. Lehettem volna jobb asszonya korábban. Nem jutott volna idáig. 
– Ezt csak a bűntudat mondatja veled. Másoknak ehhez semmi közük. Ők nem látták belülről. Csak pletykálnak.
– Igen, pletykálnak. Találgatnak, vádaskodnak, ítélkeznek. De talán valóban tehettem volna többet. Tudod, hogy milyen nehezen szakadtam el tőle. Soká tartott, mire elhittem magamnak, hogy vége.
– Vádolod magadat. Elszomorítasz.
– Ismertem a félelmeit, a búskomorságát, a sötét hangulatait. Időről időre azt gondolta, súlyos beteg. Nálam lecsillapodott. Veszekedtünk, az igaz, de mindig kibékültünk. Mindig megnyugodott. Segíthettem volna. De én nemet mondtam.
– Tűrted volna tovább, hogy hetekig feléd se néz, miközben arról pletykál a fél város, hogy fűvel-fával megcsal? 
– Nem. Azt nem lehetett tovább csinálni. Csak mégis…Nem tettem meg mindent. De nem tudtam, mit tehetnék. Tavaly ősszel, amikor a szakítás után hazajöttünk Velencéből, úgy járt a városban, mint egy feldühödött oroszlán. Bevágta előttem a kapukat a szerkesztőségeknél is. De én tudtam a legjobban, hogy beteg, hogy ideges, hogy rémképek gyötrik. Sejthettem volna, hogy nem tud megalázkodni a betegsége előtt. Ahhoz ő túl büszke. Inkább az öngyilkosság.
Hirtelen felívelt a hangja, újra sírva fakadt.
– A verseimet választottam, ezt mondta nekem. Nem őt, hanem a verseket. A munkát, az önállóságot. Igaza volt! Rosszul tettem! És most megbűnhődöm.
– Elmegyek – állt fel Erzsébet. – Hergeled magad. Megijedtél. Az önvádadnak nincs alapja. Rájössz nemsokára te is. Aludd ki magadat, holnap többet fogunk tudni. Én is elfáradtam. 
Hozzálépett, megcsókolta, megcirógatta a haját. Renée ösztönösen elhúzódott egy kicsit. Erzsébet szemében az együttérzést düh, majd elégedettség váltotta fel.
– Holnap délután vagy estefelé eljövök. Egyél, pihenj, és borogasd be a szemedet, csúnya vörös lett a sírástól.
(...)

 


ÜNNEPI KÖNYHÉT a DRÓTon


programok a DRÓT ajánlásával

2016.06.10. 21:00 Út az irodalomban / irodalom a vadonban = CENTAURI estje a Margón

2016.06.11. 16:00 Ki látott engem? = WST láthatatlanná válási kísérlete az Ünnepi Könyvhéten

2016.06.12. 14:00A Scolar Kiadó Könyvheti programjai Ungvári Tamás, Bruck András, Köves Gábor, Száraz Miklós György, Turczi István


 

könyvek a DRÓT ajánlásával

Marcus Aurelius elmélkedései új fordításban - részlet = Arra születtél, hogy kellemesen érezd magad? Általában: arra születtél, hogy érezz, vagy arra, hogy tevékenységet fejts ki? - Az idei könyvhét kétségtelenül egyik legnagyobb szenzációja nem csak a klasszika-filológia iránt érdeklődők számára Marcus Aurelius elmélkedéseinek új fordítása. Steiger Kornél munkájából a DRÓTon most egy kis ízelítőt olvashattok.ásával


Menyhért Anna: Egy szabad nő - Erdős Renée regényes élete = Meghalt? – kérdezte Renée. Nyúlt volna az újság után, de remegett a keze. Az épületek mintha összehajoltak volna. Menyhért Anna új könyvét nagy várakozás előzi meg. A DRÓTon előzetest olvashattok a Könyvhétre megjelenő műből. 


 

Vass Tibor: A Nagy Bibin és a műlovarnő - Vass Tibor új verseskötete a Könyvhétre jelenik meg. Egy verset olvashattok a kötetből a DRÓT könyvheti ajánlók sorozatában.


Ungvári Tamás: Felperzselt ország - Sorsfordító évek emlékiratai - előszó és részlet = Az áldozatközpontú emlékezet tanúvallomásokon nyugszik, melyből egy csokrot nyújt át az olvasónak a Felperzselt ország. A magyar írók kortárs emlékei bűnbocsánatért esedeznek, a háborúba sodort országért, a hamis ideológiák uralmáért, olykor saját vakságukért. - Ungvári Tamás könyve nem csak a magyar történelem megismerésében, hanem a nemzeti önismeretben is segíthet minden olvasónak. A DRÓT örömmel ajánlja az író Ünnepi Könyvhétre megjelenő fontos és új könyvét az előszó és egy részlet közlésével. 


Jász Attila: el = Jász Attila költő, esszéista, lapszerkesztő, öngyógyító magányos harcos. Ötvenéves. Tartózkodási helye ismeretlen. Állítólag feltűnik néha a Gerecse egyik nyúlványának tetején. Az el című könyve a Könyvfesztiválra jelent meg, de a Könyvhéten is érdemes lesz megkeresni. Néhány verset olvashattok a kötetből a DRÓTon. 

Győrffy Ákos: A hegyi füzet = Józsi ötvenkét éves hajléktalan, régóta ismerem. Bár nem vagyok szakember, úgy látom, körülbelül egy tíz éves gyerek lakik benne. - A 87. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Győrffy Ákos A hegyi füzet című könyve, amiből most részletet olvashattok a DRÓTon.


Hartay Csaba: Fényké-pavar =Tömegből arcot rajzolni. / Évekből egyetlen napot. / Mellékutcát emelni a városból. / Szólást a rettegésből. Hartay Csaba Fényképavar című verseskötetéből olvashattok részleteket a DRÓT könyvheti könyvajánló sorozatában.


Péterfy Gergely: Mindentől keletre, avagy román kém a Weiss-családban= Kelet értelemszerűen nem csak Keleten van, vidék nem csak vidéken. - Péterfy Gergely új könyvét még nem tiltották be, pedig állítólag, ha elolvasnák, lehet, hogy betiltanák. Vagy nem. Döntsétek el ti. Részlet a DRÓT könyvheti különkiadásában.


Novák Valentin: Álomtourbina - részletAz álomfejlesztéshez semmi egyéb nem kell, mint számos halott. (Plusz egy turbina, mely utóbbi mellékes kérdés, mert a turbinához nem kell több, mint egy főmérnök – hirdetés útján.) Novák Valentin Álomtourbina című Könyvhétre megjelenő könyvéből olvashattok egy részletet a DRÓTon.


Ünnepi Könyvhét a DRÓTon

2015ben

Ünnepi Könyvhét a DRÓTon


 
 
 

 

  • próza
  • irodalom
  • 87. Ünnepi Könyvhét
  • Könyvhét
  • Erdős Renée
  • Menyhért Anna
  • Irodalom