Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Miért épp Bob Dylan? - BEÉRKEZETT PÁLYAMŰVEK ÉS SZAVAZÁS

A DRÓT alkotói pályázatot írt ki - hasonlóan a korábbi, nagy sikerű Dylan Thomas műfordítói pályázathoz - Bob Dylan versek és dalok műfordítására és Bob Dylan művészetéről írott értekezésre. Itt olvashatjátok a 32 fordítást és két értekezést, amely beérkezett kiírásunkra, továbbá itt szavazhattok, hogy kiderüljön szerintetek melyik a legjobb. Szavazni január 10-ig lehet.

 

 

 
 
 
DRÓT-est a HUNNIÁban
 
összművészeti és társadalomkritikai 
online magazin 
"Miért éppen Bob Dylan?" 
pályázatának 
eredményhirdetése.
Beszélgetés Dylanről, 
Dylan dalok 
és buli.
 
IDŐPONT
2017. január 11., 19:00–23:00
 
HELYSZÍN 
Hunnia Bisztró
Budapest, Bank u. 5, 1054
 

Milyen költő Bob Dylan? Melyik a legjobb verse vagy dala? Vajon megérdemelten kapta-e meg Bob Dylan a Nobel-díjat 2016-ban? Képes vagy-e tőle fordítani? Meg tudod-e indokolni miért nagyszerű, hogy ő kapta idén a Nobel-díjat, vagy éppen miért felháborító? Ezek voltak kérdéseink.

A pályázat lényege, hogy a magyar nyelvű olvasók is megismerjék Bob Dylan költészetét, illetve azt a szakmai és kevésbé szakmai vitát, ami a Nobel-díja körül kialakult az elmúlt időszakban. 

 

MIÉRT ÉPPEN BOB DYLAN?

PÁLYÁZATOK

(SZAVAZÁS A LAP ALJÁN)

1. BERTÓTI JOHANNA: Új idők járnak / The Times They Are A-Changin’
 
Gyertek, emberek,
bármerre jártok,
nézzétek: megteltek 
vízzel az árkok! 
Csontig hatoló
árvíz vár rátok.
S ha van még értelme a mának,
hát ússzatok, mielőtt víz alá buknátok,
hiszen most új idők járnak.  
 
Gyertek tollforgató
próféták mind,
és figyeljetek, 
ilyen nem lesz megint.
Még ne szóljatok!
A jóslat szerint  
nem tudni, ki mire várhat.
A szerencse majd a vesztesre kacsint,
hiszen most új idők járnak.
 
Gyertek, képviselők,
szenátorok,
útban, a küszöbön
ne álljatok!
Ki gáncsoskodik,
az bűnhődni fog.
Kint harc tombol, dühe nem fárad.
Rázza ablakotok, döngeti falatok,
hiszen most új idők járnak.
 
Anyák és apák, 
ide gyertek,
és ne bíráljátok,
mit nem értetek!
Nem hallgat rátok
a gyermeketek.
Az országút, min jártok, már agg.
Az újat hagyjátok, ha nem segíthettek,
hiszen most új idők járnak. 
 
A határt meghúzták,
az átok még tart,
lelassul az, aki 
most gyorsan hajt.
Idővel célvonal
lesz itt a rajt,
Felbomlik rendje a mának.
Ki most első, az utolsó lesz majd,
hiszen most új idők járnak.
 
 
2. ITTZÉS AMBRUS:  A szélben süvít / Blowin' in the Wind 
 
Hány utat járjon végig az ember

hogy bizonyítsa neked, mennyit ér? 
Hány tengert szeljen át egy fehér galamb, 
mielőtt még nyugovóra tér?

Hány ágyúnak kell még eldördülnie,

míg nem folyhat miattuk több vér?

A válasz, figyelj, a szélben süvít,

a válasz a szélben süvít. 
 
Hány évig törhet az ég felé egy hegy, 
mielőtt még tenger mossa el?

Hányszor alszik el még fogságban a rab, 
míg egy reggel szabadon kel fel? 
S hányszor tudod még lehunyni a szemed, 
mikor mindezt észrevenni kell?

A válasz, figyelj, a szélben süvít,

a válasz a szélben süvít. 
 
Hányszor nézzen, mondd, az ember felfelé, 
amíg végre feldereng az ég?

S hogy meghallja egy ember síró hangjait, 
hány fül kell, ha kettő nem elég? 
S hogy meglássa, hogy régen túl sok a halott, 
hány halál kell ahhoz neki még?

A válasz, figyelj, a szélben süvít,

a válasz a szélben süvít. 
 
MESSZE MÉG A HOLNAP 
 
Ha nem végtelen út lenne a nappal,

s az éjjel nem girbe­gurba vadnyom,

ha nem lenne oly messze még a holnap, 
nem lenne nehéz egyedül maradnom.

S csak ha igaz szerelmem várna itt,

s hallanám szíve finom dobbanásait,

s ha ő feküdne mellettem, csak akkor 
bújnék be ágyamba újra. 
 
Nem látom a vízen tükörképemet, 
hangom elhagy, rám tör a fájdalom. 
Nem hallom visszhangját a lépteimnek, 
saját nevem hangjait sem tudom. 
S csak ha igaz szerelmem várna itt,

s hallanám szíve finom dobbanásait, 
s ha ő feküdne mellettem, csak akkor 
bújnék be ágyamba újra. 
 
Szép a folyónak ezüstös éneke,

és tudom, szép a szivárványos ég.

De szépségét szerelmem két szemének 
nem láttam viszont sehol, soha még.

S csak ha igaz szerelmem várna itt,

s hallanám szíve finom dobbanásait,

s ha ő feküdne mellettem, csak akkor 
bújnék be ágyamba újra. 
 
 
3. SZANYI TAMÁS FERENC: Hét betű a szerelem csupán / Love Is Just a Four-Letter-Word
 
Mintha most lett volna csak
Hogy az eszem megállt
A Roma Kávézóban
Ült, ki barátomnak barát –
Egy kisbabával súlyosan az ölén, 
De szemeiben nem volt semmi űr
És láncok nélkül szólt az életről –
Amit hallottam volt az előfutár
Hét betű a szerelem csupán.
 
Az új napra néző üvegen 
Át nyávogtak a cicák – 
De én, én befogtam,
Egy szavam sem volt hozzád –
Hiszen nem voltam sem elég tapasztalt sem bölcs –
Én lapultam, s te közbe’
A kölyköd apjával csevegtél, vele:
Bár azt hitted nem, de eljutott hozzám
Neked hét betű a szerelem csupán.
 
Majd titkosan távoztam,
A játékaimat űzvén,
Míg ide-oda vittek az
Idők anonim kerekén,
Hasonmásom után kajtatva
Teljes beteljesülésre vágytam -
Bár a titok nyitját sosem találtam,
Mégse gondoltam, hogy van abszurdabb annál
Hogy hét betű a szerelem csupán.
 
Noha nem tudom, mire utalt
Amit a pasidnak mondtál,
A magam módján ugyan, de
Most kivettem tisztán -
Ennyi idő alatt sokszor láttam én
A Szent Csókot, az örökkévaló tervét
Füstbe menni, és végzetét
Vakon hullni, szerteszét –
Tudom már, csak én állítok kelepcét
S nem futok a megerősítés után
Hét betű a szerelem csupán.
 
Furcsa veled lenni ennyi
Éven át, a kocka fordult – 
Bizonyára nem is hinnéd
Belém mennyi tudás szorult –
És nagyon-nagyon bizarr, valóban
Hallani az „Örökké”-t szóban,
Az eszem egyre jár, de nincs csalás – 
Mint tanár szemébe néző óvodás:
Amit mások mondanak, azt ismétlem bután –
Hét betű a szerelem csupán.
 
4. SZABÓ KRISZTINA: Őrségváltás
 
Tizenhat év,
Tizenhat zászló egyesült a rét felett
Hol a jó pásztor szenved.
Keserű nők, keserű férfiak egymástól elszakítva
Tárják szét szárnyaik, a fák rájuk hullatják leveleik.
 
Szerencse hív,
Előlépek az árnyékból a piactérre,
Kalmár, tolvaj mind hatalomra éhes, az utolsó üzletem kútba esett.
Az illata édes, mint a mező hol született,
Szent Iván éjjel a torony mellett.
 
A fagyott vérű hold,
A kapitány a szertartás felett vár rég,
Gondolatait küldi egy hölgynek, akit szeret
Ében arca elmondhatatlanul szép.
A kapitány ereje fogy, de még hiszi, szerelme kölcsönös lehet.
 
Leborotválták a fejét.
Jupiter és Apolló közt tépték szét.
Egy hírnök hozta a fekete fülemülét.
Láttam a lépcsőn, nem tudtam nem követni,
Követni őt a kúthoz, hol a fátylát felemelték.
 
Továbbálltam
Otthagytam sortűzt, lövészárkot
Tűzszúrásokal öltve egy szívtetoválás alá.
Kiugrott papok és sanda kis boszorkányok
A virágot, mit neked küldtem mind szétosztották.
 
A tükrök kastélya
Hol kutyakatonák képe tükröződik,
A végtelen út és a harangok felsírva zengnek,
Az üres termek hol az emlékét őrzik,
És angyalok hangját hallják a halott időkbe hulló lelkek.
 
Ő kelti fel
Negyvennyolc óra múlva a nap odaér
A közelben hegyi babér, gördülő kövek, törött bilincsek.
Könyörög hozzá, hogy megtudja, majd milyen mértékkel mér.
De ellöki őt, hiába ragadja meg fején az arany hajtincset.
 
„Uraim,” mondta,
Nem kell a társaságuk. Kifényesítettem cipőjük,
Megmozgattam minden hegyük, és megjelöltem minden kártyát,
De az Éden lángol: készüljenek a felszámolásra 
Vagy vértezzék fel a szívüket, mert nem marad más, mint az őrségváltás.
 
A béke eljön
Nyugalommal és fénnyel, a tűz kerekén,
De jutalmat nem ajánl, mikor minden hamis bálvány ledől
A kegyetlen halál megadja magát, és a sápadt árnyak
menekülnek majd a Kardok Királya és Királynője közt.
 
 
5. MESTER CSABA: A magány jönne megint, ha te elmennél (és más dalok) / You’re gonna make me lonesome when you go
 

 

A szerelem még ennyire közel
soha nem volt, mer’ itt ment el
az ajtómnál és megállt könnyedén.
Előtte nem volt más a múlt,
csak konokul hosszú alagút,
a magány jönne megint, ha te elmennél.
 
Mint bárányfelhőt felettem,
oly könnyűnek éreztem
minden lángolást, mi elmúlt rég.
De ez most más, hogy úgy mondjam
korrekt, nagyon rendben van,
a magány jönne megint, ha te elmennél.
 
Bíborhere meg bodzavirág,
kis vörös tincs a szemedbe vág,
és mindent felejtve sírok, annyira szép.
Neked fogalmad sincs, mit teszel
csupán azzal, hogy létezel,
a magány jönne megint, ha te elmennél.
 
Tücsökzenét hallgatnánk a réten,
bámulnánk csak a buja virágzást,
lusta folyó hömpölyögne kéken,
veled maradnék örökké és nem érdekelne más...
 
De valahogy minden kapcsolat
szanaszét hull egy perc alatt,
akár Rimbaudé meg Verlaineé.
És mindegyik eset egy kicsit más,
hát nehéz a hasonlítgatás,
csak a magány jönne megint, ha te elmennél.
 
Csodálkozom majd magamon miattad
hogy maradhattam el ennyire mellőled.
Csodálkozom majd magamon, miket mondok.
Jól elbeszélgetek magammal, hát ez maradt belőled...
 
És keresem majd az arcodat
mindenütt a szabad ég alatt,
a mezőkön, meg a városok terén.
S te mindig ott leszel velem
bárhova nézek, mindenben,
ha a magány jönne megint, mer’ elmentél.
 
Fekete kabát
(Man in the long black coat)
 
Tücsök ciripel, a víz magasan áll,
a kötélen rég megszáradt ruhák.
Az ablak kitárva, süvít a szél,
hajlanak a fák mind hű szolgaként.
Nem búcsúzott, csak elment a lány
meg egy férfi, rajta hosszú, fekete kabát.
 
Van egy vén hodály kinn a város peremén.
Mondják, az a férfi a minap oda betért.
A lányra, aki hívta őt a táncba,
hosszan nézett s az arca csak álca...
és a Bibliából idézett, mondják,
az a férfi, rajta hosszú, fekete kabát.
 
A pap arról beszélt a misén,
bűnös a lélek, örökkön kísért.
Ne fogadd szavát, ne figyeld, mit súg, 
nem könnyű, tudod, soha a helyes út.
A lány szívét, nézd, ellopta már
az a férfi, rajta hosszú, fekete kabát.
 
Az élet nem tévedhet, sokan mondják,
a sors keze rángat, mint bábfigurát.
Csak sodródsz csupán, nézd, elment a lány
meg az a férfi, rajta hosszú, fekete kabát.
 
Füst ül a vízen nyár óta már,
kidőlt fák fölött a hold magasan áll,
moraj tör fel, vibrál a levegő,
csak a pusztába kiálthatsz kint a mezőn.
Nem búcsúzott, csak elment a lány
meg az a férfi, rajta hosszú, fekete kabát.
 
Északi lány
(Girl from he North country)
 
Ha északon jársz, hol a határmenti szél
fagyosan fúj, lesz ott egy lány.
Mondd néki, kérlek, hogy üdvözlöm én,
igaz szerelmem volt ő hajdanán.
 
Ha mész majd, s az úton hóvihar kísér,
folyók befagynak s épp messze jár a nyár,
figyelj rá, kérlek, ne érje őt a dér,
óvja őt hosszú, meleg kabát.
 
Nézd meg, kérlek, haja hosszú-e még,
vállára omlik e szőkén, fényesen,
nézd meg, kérlek, haja hosszú-e még,
én őrá már csak így emlékezem.
 
Csodálkoznék, ha ő is emlékezne rám,
hányszor kívánom, bár így lenne még.
Fényes nappalok hosszú során,
sötét éjszakák legmélyén.
 
Ha északon jársz, hol a határmenti szél
fagyosan fúj, lesz ott egy lány.
Mondd néki, kérlek, hogy üdvözlöm én,
igaz szerelmem volt ő hajdanán.
 
 
Maggie farmja
(Maggie’s farm)
 
Nem dolgozom én a Maggie farmján többé!
Nem dolgozom én a Maggie farmján többé!
Esőért könyörgök minden átok reggelen,
őrületbe kerget, lassan elmegy az eszem,
szégyen, hogy a padlót mosom én...
Nem dolgozom hát a Maggie farmján többé!
 
Nem dolgozom én a Maggie bátyjának többé!
Nem dolgozom én a Maggie bátyjának többé!
Alamizsnát szór neked és vigyorogva szól
épp, mikor pihennél, hogy mé’ nem dolgozol?!
Ne csapkodd az ajtót - mondja -, hé!
Nem dolgozom én a Maggie bátyjának többé!
 
Nem dolgozom én a Maggie apjának többé!
Nem dolgozom én a Maggie apjának többé!
Kiveszi a szádból a bagót csak úgy heccből,
az ajtajában ott áll egy hadseregnyi testőr,
az ablakát is befalazta rég.
Nem dolgozom én a Maggie apjának többé!
 
Nem dolgozom én a Maggie anyjának többé!
Nem dolgozom én a Maggie anyjának többé!
Állandóan Istenről meg törvényről beszél,
mondják, nála tartja a férje az eszét...
Hatvannyolc, de azt hazudja, ötvennégy.
Nem dolgozom én a Maggie anyjának többé!
 
Nem dolgozom én a Maggie farmján többé!
Nem dolgozom én a Maggie farmján többé!
Megpróbálok mindent, hogy én lehessek én,
de azt mondják, mi azt akarjuk, másmilyen legyél:
egy rabszolga - de ebből elég!
Nem dolgozom én a Maggie farmjám többé!
 
 
Felejtő szív 
(Forgetful Heart)
 
Felejtő szív, 
Hát hogyhogy már nem emlékszel?
Hogy elbíbelődtél 
rég minden kis részlettel.
Elhitetted, az időt csak te állíthatod meg.
 
Felejtő szív, 
hogy éltünk ketten boldogan mi, te meg én.
Most meg csak ülsz
és merengsz itt a tűnő élet menetén.
Bár lennél ma
újra a válasz minden imámra.
 
Felejtő szív, 
mi együtt úgy szerettünk, teljes erőből.
Mit mondhatnék...
nélküled az élet felőről.
Csak kicsit még,
mért ne csinálhatnánk jól, mint rég?
 
Felejtő szív,
agyamban lopakodó árnyékkép.
Éjjel majd
fekszem és hallom fájó énekét.
Az ajtó bezárva már,
ha volt valaha ajtó egyáltalán.
 
 
 
Mostanság már 
(Most of the time)
 
Mostanság már 
többnyire tisztán látok.
Mostanság már 
újra két lábbal a földön állok.
Követem a jelet az új nyomokon,
nem botladozom régi, rossz utakon.
Túlvagyok rajta, már nem a végzetem,
szinte fel sem tűnik, hogy nincs velem
mostanság már.
 
Mostanság már 
tudom, a sors akarta.
Mostanság már, 
ha tudnék se változtatnék rajta.
Kiegyeztünk mi rég valahol,
csak hát az alku csontig hatol.
De túlélem és elviselem,
hogy nem rajta jár folyton az eszem
mostanság már.
 
Mostanság már 
többnyire előre nézek,
mostanság már 
szinte haragot sem érzek.
De illúziókat nem kergetek,
nm engedem, hogy a betege legyek,
csak belemosolygok a világ arcába,
hogy én már nem is emlékszem 
a csókja ízére a számban
mostanság már. 
 
Mostanság már 
nem is gondolok rá. 
Oly messze van tőlem, 
meg sem ismerném tán.
Mostanság már 
az sem tudom, hogy rég
voltunk e valaha Mi, vagy csak Ő meg Én...
 
Mostanság már 
Legalább félig szép az élet.
Mostanság már 
pontosan tudom, hol ment félre.
Nem futok el, kibírom állva,
nem csapom be magam, 
tudom mi az ára.
Nem alkuszom, ne játsszon velem,
inkább ne is lássam többé sosem
mostanság már.
 
 
Mondd, mit is akártál
(What was it you wanted)
 
Mondd, mit is akartál,
talán majd most megtudom,
mi is az ami zajlik, 
mi megy a műsorodon.
Mondd, mit is akartál -
megfogalmazhatnád,
egy perc és visszajövök
akkor elmondhatnád.  
 
Na hát itt vagyok újra,
beszélj, csak rád figyelek.
Mondd, mit is akartál, 
az egész történetet
nézzük a legelejéről,
vagy tudom is én,
hogy mit is akartál.
Csókod az arcomon ég.
 
Talán az árnyékból figyelt
minket valaki még,
hogy azt a csókot adtad,
csak én nem láttam épp?
Vagy van itt valami más is,
amit én nem érthetek?
Mondd, mit is akartál,
válaszért esedezek.
 
Vajon mit is akartál,
kiment a fejemből már, 
ha lennél olyan kedves,
emlékeztethetnél rá.
Tán ez a lemez már karcos,
tán csak ugrott a tű,
tán van még más is a képben,
tán csak az ösztönöd fűt.
 
Mondd, mit is akartál,
Nem játsszmázom én,
de te már valaki más vagy,
mint a legelején.
Fontos ez egyáltalán?
Talán nem.
Mondd, mit is akartál,
elfelejtettem.
 
Vajon mit is akartál,
Mi lehetett?
Hogy megkaphatod tőlem,
valaki mondta neked?
Vagy csak úgy jött, ahogy jönnek
könnyen a könnyű a szavak?
Mit és miért akartál?
Már ezt sem tudom, ki vagy.
 
Tán bennünk valami eltört, 
Tán minden változik épp, 
Tán régen vége a dalnak, 
Csak mi nem tudjuk még.
Hogy is kezdődött minden,
én kellettem, vagy csak a pénz?
Mondd, mit is akartál?
Te most hozzám beszélsz?
 
 
6. CONSTANTINOVITS MILÁN: Bízz, csak bízz / Trust Yourself 
 
 
Bízz, csak bízz!
Bízz magadban, mikor teszed, mit tenned csak neked lehet,
Bízz, csak bízz!
Bízz magadban, űzd szakadatlan a kételyeket!
Ne kérd, hogy a gyönyört megmutassam,
úgyis szürke porrá omlik lassan!
S ha kell, kiben megbízhatsz, te magad legyél az!
 
Bízz, csak bízz!
Bízz magadban, ha elhiszed: utad célhoz fut majd veled,
Bízz, csak bízz!
Bízz magadban, hogy megleled, hol nincs talán és nincs lehet!
Ne kérd, hogy az igazat felfedjem:
úgyis hamuvá porlik kegyetlen!
S ha kell, kiben megbízhatsz, te magad legyél az!
 
Farkasok és tolvajok hazájában,
Egyedül vagy és egyedül voltál,
Ne bízz az éjlelkű prófétákban,
Mások hitét sohase szolgáld!
 
Bízz, csak bízz!
Ha cserben hagynak is, csalódnod már nem szabad,
Bízz, csak bízz!
Sose keress válaszokat, hol igazság nem fakad!
Ne áhítozz szerelmem után:
Vágyak üres halma csupán!
S ha kell, kiben megbízhatsz, te magad legyél az!
 
Csak magad, kiben megbízhatsz...
 
 
7.  THABITA RAVEN: Lily, Rosemary és a Szívek Jackje / Lily Rosemary and The Jack of Hearts 
 
A fesztiválnak vége,
A fiúk mind az alábukást tervezték.
A kabaré csendes volt,
Kivéve a falon lévő fúrást.
A kijárási tilalmat kihelyezték,
És lezáródott a szerencsejáték-kerék.
Voltak ki hatodik érzéktől vezérelve
Már elhagyták a várost.
 
Az ajtófélfánál állt, és úgy nézett ki,
Mint a Szívek Jackje.
Keresztülment a tükrös szobán
„Mindenki álljon készen.”- mondta.
És mindenki ott folytatta, ahol abbahagyta,
mielőtt feléje fordultak volna. 
Egy idegenhez lépet
És vigyorogva megkérdezte:
„Megmondanád, kedves barátom,
hogy mikor kezdődik a műsor? ”
Ezekután letelepedett a sarokban,
Lesütött arccal, akár a Szívek Jackje.
 
A háttérben a lányok lecsapós
Ötkártyásat játszottak a lépcsőn.
Lilynek két királynője volt,
És reménykedett, hogy a harmadik lap
Egyezni fog a párokkal.
Kint az utcák kezdtek megtelni,
Az ablak tárva nyitva állt,
Egy gyengéd fuvallat fújdogált,
Te is érezhetted bentről.
Lily tett egy újabb tétet
És kihúzta a Szívek Jackjét.
 
Nagy Jim nem volt senki bolondja,
Birtokolta a város egyetlen gyémántját.
Szokásosan lépett be:
Olyan remekül és kifinomultan nézett ki
A testőreivel és az ezüst botjával
És minden haja szála a helyén volt.
Bármit elvehetett, amit csak akart,
És mindent a pusztításba fektetett.
De a testőrei és az ezüst botja 
Nem vetekedhetett a Szívek Jackjével.
 
Rosemary a haját fésülte,
S beutazott a városba.
Becsúszott az oldalajtón,
Olyan volt,
Akár a korona nélküli királynő.
Megrebegtette műszempilláit
És a férfi fülébe súgta:
„Bocsásd meg, drága, hogy késtem.”
De mintha a férfi meg sem hallotta volna.
Átnézett a termen, egyenesen
A Szívek Jackjére.
 
„Tudom, hogy láttam ezt az arcot előtte. ”
Gondolkodott magában Nagy Jim.
„Talán lent Mexikóban,
vagy egy képen valakinek a házában.”
De akkor a tömeg rákezdett,
A belépőket lepecsételték,
A házakból kiszűrődő fények elhomályosodtak.
És a szoba sötétjében
Csak Ő és Jim volt.
Nézték a pillangót,
Aki kihúzta a Szívek Jackjét.
 
Lily volt a hercegnő,
Világos bőrű
És becses,
Akár egy gyermek.
Akármit megtehetett,
Amit csak szeretett,
Szikra volt minden alkalommal,
Amikor mosolygott.
Egy szétzúzott otthonból jött,
Sok furcsa viszonnyal háta mögött.
Olyan férfiakkal,
Akik az élete során elvitték bármerre.
De sohasem találkozott olyannal,
Mint a Szívek Jackje
 
A bitófás hóhér észrevétlenül érkezett
Bevacsorázva és felöntött garattal. 
A falat tovább fúrták,  
Úgy mintha senkinek fel sem tűnne.
Mindenki tudta a környéken,
Hogy Lilynek volt egy gyűrűje Jimtől.
Ezt mindenki tudta, egy kivétel volt,
talán csak a Szívek Jackje.
 
Rosemary keményen elkezdett inni,
És meglátta a tükörképét a késpengében.
Már belefásult a figyelembe,
Belefáradt, hogy játssza a szerepét, mint Nagy Jim felesége.
Sok rossz dolgot tett,
Egyszer még az öngyilkossággal is próbálkozott.
Csak egyet akart, hogy egyetlen jót cselekedjen, 
Mielőtt meghalna. 
Mereven nézett előre a jövőbe,
Miközben a Szívek Jackjén lovagolt.
 
Lily megmosta az arcát,
Levette ruháját,
És mélyre eltette.
„Kifogyott a szerencséd? ”
Nevetett a férfira.
„Tudhatnád, hogy egyszer ez lesz! 
Légy óvatos, ne érintsd a falat,
Vadonatúj festékréteg van rajta. 
Örülök, hogy még életben vagy,
Úgy nézel ki, akár egy szent.”
 
Lenn a folyosón a Szívek Jackjének
Léptei közeledtek.
A háttérben a vezető a székéből
Mindenkit irányított.
„Valami mulatságos fog történni. ” mondta.
„Ugye érzed a levegőben?”
Elment a bitós ítélőért,
De a bíró részeg volt.
Ahogyan a főszínész elsietett
A szerzetesi jelmezben,
Nem volt sehol sem jobb színész
A Szívek Jackjénél.
 
Lily karjai a férfi köré fonódtak,
Szerette ölelni a drágát.
Mindent elfelejtett arról a férfiról,
Aki nélkül nem létezhetett,
Aki annyira űzte őt.
„Nagyon hiányoztál.”
Mondta a férfinak,
És amaz érezte, hogy a lány őszinte. 
De az ajtó mögött 
Féltékenység és rettegés szivárgott át.
Ez csak egy újabb éjszaka
A Szívek Jackjének életében.
 
Senki sem ismerte a körülményeket,
De azt mondták, minden olyan gyorsan történt.
Az öltözőszoba ajtaja kivágódott,
És egy revolver kattant.
Nagy Jim állt ott, nem mondhatni,
Hogy meglepődve.
Rosemary közvetlenül mellette,
Szemeiben az éberség ült.
Nagy Jimmel volt,
De a Szívek Jackjéhez hajlott.
Két ajtóval odébb
A fiúk végre áttörték a falat,
És kitakarították a bank széfjét.
Azt mondták, hogy egyet fordulva
Tették mindezt.
A sötét mederben vártak
Még egy emberre,
Kinek dolga volt a városban.
Nem indultak tovább, 
A Szívek Jackje nélkül.
A másnap,
Az akasztás napja volt,
Az ég felhős és szurkos volt.
Nagy Jim lefedve hevert a földön,
Legyilkolva a hátából kiálló zsebkéssel.
És Rosemary az akasztófán,
Még a szeme sem rebbent.
A bitós bíró józan volt,
Egy kortyot sem ivott.
A színen egyetlen személy hiányzott,
 Szívek Jackje.
A kabaret most üres volt,
Egy tábla jelezte:
"Javítások miatt zárva
Lily már kimosta az összes
Festéket a hajából,
Az apjára gondolt, 
Akit olyan ritkán látott.
Rosemaryre gondolt,
A törvényre gondolt,
De leginkább a Szívek Jackjére gondolt.
 
 
8. OLÁH MÁRTON RICHÁRD: Kopogok a Vakajtón / „Knockin’ on heaven’s door”
 
Mama, nem kell a jelvény, mert túl nehéz,
Vedd el, mert engem már túl sok gond lep el.
A fényt eltakarja egy fekete kéz,
És felemészt a farkasvakság-lepel.
 
Kopp-kopp kopogok a Vakajtón,
Kopp-kopp kopogok a Vakajtón, 
Kopp-kopp kopogok a Vakajtón, 
Kopp-kopp kopogok a Vakajtón. 
 
Mama, rejtsd a fegyvereket a földbe,
Nem tudom többé meghúzni a ravaszt.
Eső közeleg, mely sebeket ölt be,
Lelkemben mégis tél váltja a tavaszt.
 
Kopp-kopp kopogok a Vakajtón,
Kopp-kopp kopogok a Vakajtón, 
Kopp-kopp kopogok a Vakajtón, 
Kopp-kopp kopogok a Vakajtón.
 
 
9. SZÁSZI ÁRON: Az Isten velünk / With God on our side 
 
 
Ó, a nevem az semmi,
a korom sem számít,
Közép-Nyugatról
Jutottam idáig,
Azt tanították ott,
Hogy a törvény az szent,
S a mi vidékünkkel
Van az Isten ott fent.
 
Így szól a történelem
A tankönyvekben,
Puska lóháton,
Az indián lent,
Puska lóháton,
S holt indián lent,
A fiatal nemzettel,
Volt az Isten ott fent.
 
A Spanyol-Amerikai
háború dúlt,
A Polgárháború is,
aztán elmúlt,
Meg kellett jegyeznem,
Sok hõsi nevet,
Kezükben fegyver,
Velük az Isten volt fent.
 
A Nagyháború, fiúk,
Magának véget vetett,
A harcnak az okát,
Sose értettem meg,
De büszkén beláttam,
És megértettük,
Ne számold a holtat,
Ha az Isten velünk.
 
Miután újra,
A világ leégett,
Megbocsátottunk, 
Barát lett a német,
Habár hatmillió,
Meghalt a kemencékben,
A némettel is már,
Van az Isten ott fenn
 
Úgy neveltek fel, 
Gyûlöljem a ruszkit,
Miattuk lesz majd,
Ha háború pusztít,
Gyűlölni és félni,
S túlélnünk kell majd,
ÉS bátran elhinni,
Hogy Isten velünk van. 
 
Pusztító fegyverek,
Ha lőnek, hát lövünk,
Ó, a világvége,
Gombnyomásra került,
Csak sugárzó romok,
A városok helyett,
Nem teszel fel kérdést,
Ha az Isten veled.
 
Nem hagyott nyugodni,
Sötét órákon át,
Egy csók pecsételte
Meg Krisztus sorsát,
Te kell, hogy döntsél,
Nem tudom, mit hittem,
Iskariot Júdás,
Veled volt-e Isten?
 
Hát most elmegyek,
Holtfáradt vagyok,
És nincs arra szó sem,
Milyen zavarodott,
A padlóra estem,
S túl sok szó van bent,
Ha az Isten velünk van,
Nem lesz több harc lent.
 
 
 
 
10.  MALOMVÖLGYI CSILLA: Az egyetlen, amit igazán akarok / All I Really Want To Do
 
Nem célom, hogy versenyezzek veled
Verjelek, átverjelek, megsebezzelek,
Lealacsonyítsalak vagy rangsoroljalak, 
Letagadjalak vagy elutasítsalak. 
Drágám, lehetek a barátod?
Ez az egyetlen, amit igazán akarok. 
 
Nem célom, hogy téged akadályozzalak, 
Megbotránkoztassalak vagy bezárjalak, 
Kielemezzelek vagy megcímkézzelek, 
Véglegesítselek vagy hirdesselek. 
Drágám, lehetek a barátod? 
Ez az egyetlen, amit igazán akarok. 
 
Nem célom, hogy beléd köthessek, 
Megijesszelek vagy feszültté tegyelek, 
Álmaidból felrázzalak, lehúzzalak, 
Magamhoz láncoljalak, lehangoljalak. 
Drágám, lehetek a barátod? 
Ez az egyetlen, amit igazán akarok. 
 
Nem akarok tebenned hibát keresni, 
elűzni, követni,  üldözni, meglesni, 
Téged Megalázni vagy meghatározni,  
Kimustrálni vagy  korlátozni. 
Drágám, lehetek a barátod? 
Ez az egyetlen, amit igazán akarok. 
 
Nem akarok a családoddal jól kijönni, 
Téged megterhelni,  a fejedre nőni , 
Kidobni vagy kikosarazni. 
Kontrollálni vagy visszautasítani. 
Drágám, lehetek a barátod? 
Ez az egyetlen, amit igazán akarok. 
 
Nem akarlak én félrevezetni, 
Téged elküldeni vagy bekebelezni, 
Nem célom, hogy úgy érezz és láss mint én, 
vagy olyanná válj, mint én. 
Drágám, lehetek a barátod? 
Ez az egyetlen, amit igazán akarok. 
 
 
11. SOMOGYI LILLA: Minden rendben, Anyu! ( Ez csak a vérem) / It’s Alright, Ma (I’m Only Bleeding)
 
Nappal fényeit elnyomó árnyak
Nem irgalmaznak jómódú háznak
Kézi munkásnak, gyermeki bájnak
Útjában állnak hold-, s napsugárnak
Hogy birtokába kerülj korán a tudásnak
Hasztalan minden próbálkozás.
 
Halállal fenyítve röhögnek rajtad
Csuklón ejtett hegek felszakíttatnak
Arany szócsövén a tébolyult agynak
Kongó kürtből benned gondolatot hagynak
Az újjászületések sorra elmaradnak
Küldetésed pusztán elhalálozás.
 
A kísértés szelleme ajtódon átrepül
Nyomába eredsz, a háború nem kerül
Tengernyi sajnálat moraja elterül
Míg nézed, sóhajtanál, de érzed legbelül
Csak egy újabb lennél te is a sok közül
Akiből feltör a siránkozás.
 
Így ha hallod, hát ne félj
Idegen hang mely füledhez ér
Minden rendben, Anyu, csak sóhajtozás.
 
Mint megannyi baljós győzelem, s pusztulás
Önös érdekük kicsi, vagy óriás
Szemükben beteges vágy, a gyilkolás
Térdre hullsz, későn jött alázkodás
Hisz gyűlölni való nincs jobban semmi más
Mint a gyűlölködés.
 
Mint egy pofon, úgy ábrándítanak ki a szavak
Hamis istenek testükön stigmát gyanítanak
Szentelt fegyverekkel háborúz a harag
Mosolygó Krisztusaik sötétben világítanak
Nem döbbensz rá, úgy elvakítanak
Hogy minden, amit látsz csak élősködés.
 
Míg prédikátoraink sem méltók a pecsétre,
S a felbecsülhetetlen tudás nincsen kőbe vésve
A vagyon az értelmet kényszeríti térdre
A jó a farkasok közt iszonyúan félne
Hiába az Államok Elnökének kéne
Van, hogy fölös az öltözködés.
 
És bár az utak törvénye némileg változott
A játszmákban számomra sok újat nem hozott
És nyugi, Anyu, ez nem szájhősködés.
 
A reklám szlogenek elhitetik veled
Te vagy a szerencsés, egyetlen egyed
Ki valóra váltja az álomképeket
Elsőként töltheted tele a zsebed
De közben nem fogja senki se kezed
Az élet melletted elhalad.
 
Már nem tudod ki vagy, úgy érzed véged
De hirtelen rájössz, hogy nincs mitől félned
Egyedül állsz, nincs kihez beszélned
Egy remegő hang ébreszti elmédet
Szemed a hallatán kerekre széled
Azt súgja, végre, hogy megtaláltalak.
 
Egy régi kérdés újra felmerül benned
Hiába is keresed rá, válasz nélkül szenved
Mégis neked mindent meg kell azért tenned
Hogy később ne kelljen újra rádöbbenned
Nem tárgy, nem nő, nem férfi, nem szerelmed
Akivel összezárnak a falak.
 
Lehetsz bölcs, vagy lehetsz bolond
A hatalmon lévőké a porond
Nincs, miért éljek, Anyu, nincsenek szavak.
 
Kik a hatalomnak behódolnak
Fanyalogva hajbókolnak
Sorsuknak nem jót jósolnak
Irigyeik mind a jónak
Virágaikat gondozóknak
Nekik minden pusztán befektetés.
 
Míg ideológiákon nevelkedtek,
Úgy öltözködtök, ahogy engednek
Mit gondolj, arról ők rendelkeznek
Idegeneket megsebezhetnek
A másság ellen szövetkeznek
Áldjon az Isten, szól a tettetés.
 
Ki szenvedélyesen hívő ember
A való életben nem lesz mester
Felőrli a világrendszer
A túlvilágot, amit elnyer
Rád erőltetné ezerszer
Alattomos mesterkedés.
 
De nem bántom, nem hibáztatom
Ki árnyékban él, csak sajnálhatom
De rendben van, Anyu, ha az én szavam kevés.
 
Idős úrhölgy fejcsóválva a szerelmeseket nézi
Régen volt aki, de most már önmagát becézi
Álszent erkölcsökkel a párokat fürkészi
A pénz nem beszél, a szavakat ocsmányul csipkézi
Kit érdekel igazán, lenézi
A propaganda mindenkinek teszi a szépet.
 
Míg azok, akik hisznek abban, mit sohasem láttak
Gyilkos ösztönökkel rohannak a nagyvilágnak
Mások, akik eltökélten tényleg arra várnak
Útját állják a halálnak, bizonyára bátrak
Nem lehetnek ennél sokkal-sokkal ostobábbak
Hisz az életedet van, hogy egyedül kell élned.
 
Szemeim előtt a sírkertekben szabad hely már nincsen
Nem igyekszik hozzájuk a megváltó isten
A kicsinyesség leple zordan meg-meglibben
Lábon rúg, az egyensúlyom billen
Fejtetőn állok, kezeim bilincsben
Azt mondom, jó, elég volt már minden
Mutatsz még mást is, vagy ennyivel beéred?
  
Ha álmaimat valaki meglátná éberen
Nyaktiló alatt végezné szegény fejem
De minden rendben, Anyu, ilyen az élet, és ez csak egy élet.
 
12. CSULA EMIL: Nincs gond, anya (csak egy kicsit vérzem) / It’s Alright, Ma (I’m Only Bleeding)
 
Itt a dél és sötét van,
fények gyúlnak az árnéykban,
fegyver villan, lufi durran;
nem holt Napot akartam,
tudod, késő az agyban
keresni az igazat.
 
Gúnyolnak és fenyegetnek, 
hisszük őket embereknek,
repedt trombitákba lehelnek,
és mindenkit győzködnek,
hogy ők még életet élnek,
de rég meghaltak.
 
A kísértések után mész,
és golyózáporra eszmélsz.
De nem segít a józan ész,
te ordítanál, és ő csak néz,
miközben rájössz, nem az a nehéz,
ha siratnak.
 
És ne félj, ha a szél
füledbe mesét mesél.
Nincs gond, anya. (Ma) így sóhajtanak.
 
Biztatnak, hogy győzz, vagy, hogy kapj ki,
de lelküket bűn lepi,
és a megmondókkal van mindenki,
kiket a lényeg nem érdekli,
de a lényeg, veled elhiteti:
Gyűlölj embert!
 
A kiábrándulás tetőre hág,
az emberisten rendet vág,
fegyvert, játékot gyárt, csepüt rág,
imád fluoreszkáló Jézuskákat
mer’ az erdőtől rég nem látja a fát.
Kérdem, hát már semmi sem szent?
 
Papok papolnak pokolról,
a tudósok a tudásról.
Mindent tudnak az Ajtóról,
a mögöttes világról,
hol még az Államok elnöke is hajbókol.
Neked semmi helyed ott bent.
 
Azt hittem a szabályok; szabályok,
és ha mindenkivel egyformán bánok,
nincs gond, anya, ott leszek fent.
 
Meghirdetik, mit vegyél,
hogy mennyit fizess mindezért,
és ha próbálkozol nyerhetnél.
Elhitetik, hogy benned él,
szépen csendben rábeszél.
Nem is látod.
 
Az őrület határán ülsz,
és mikor már az egészre fütyülsz,
– csak fojtogat a magányos bűz – 
a távolból csendes hang meggyőz,
hogy maradj ébren, és előzz!
Te tévelygő és tébolygó átok.
 
Szemedben a kérdés ég,
és tudod, a válsz nem elég,
ha a fejedben lévő emberkék
vezetnek. S már csak régi emlékkép,
hogy tartoztam valakihez. Beh szép!
De ez már nem az.
 
A megvezetők mondják meg,
mit tehetünk, és kinek.
De hidd el, anya, ez nem válasz.
 
De akik a törvények előtt bókolnak,
megvetik azt, és mégis becsókolnak.
Utálják, ha mások harácsolnak,
csak nekik jusson mentőcsónak.
Nem számít, hogy ma, vagy holnap – 
a nyomástól széthull a barikád.
 
Ami szent az nekik nincsen,
miért lenne kicsi kincsem,
aki nem lop, az csak csen,
és még ő ítélkezhet felettem
A lényeg, hogy parancsolják: „Isten!
Áldja Amerikát!”
 
És van aki láng nyelvel dalol,
pipiskedik lent, alól.
Majd ha vége a dalnak, meghajol,
pedig nem titulusra startol,
csak lehívna magához, ahol
még fény van.
 
Nem bántok, és nem okolok
én senki sem, aki lopkodott.
De nem gond, anya, már rég felhagytam.
 
Az öreglány nézi a párokat,
fiú csókol lányokat
– nem egyet, egyszerre hármat –,
pénz káromkodik nem ugat.
És a lényeg, hogy jól mulat,
mert ezt népszerűsítik ma.
 
És míg védik hazug álmaik,
remélik, hogy túlélik.
Az élettől a halálig,
ők rég óta nem hiszik,
mégis föld alatt végezik.
Ez sír, nem aranybánya.
 
 
A temetők tömve vannak,
hamis próféták csalnak,
kicsinyesen elgázolnak,
majd elmondják, mit akarnak,
elvárják, hódolj annak.
És elegem van. Nem tudnak újat mutatni?
 
De ha látnák bensőm, és amin
gondolkozom, biztos jönne a guillotine.
De rendben, anya, csak így tudok élni.
 
 
13. KŐVÁRI BOTOND: Épp rólad álmodom / Dreamin’ of you 
 
Szinte alig látok,
Olyan sötét.
Mintha csak sodródnék
A legmélyén egy
Áramlatnak,
Most már talán
Csak egy perc, hogy
Vége legyen
Álmaimnak.
Úgy hiányzik
Érintésed
Mint koporsóba zárt gyermek,
Aki nem sír,
Nem is nevet,
Úgy bújtatom
Felhők közé
Veszni tűnő hitem.
Épp rólad álmodom
Csak ennyi, mégis
Azt hiszem,
Megőrültem.
 
Valahol messze,
A hajnal hasad.
A fény csíkokat fest
Szerte a padlón.
Épp harangoznak.
De mégis kiért?
Bárhol légy,
Bármerre hálsz,
Engem ugyanúgy,
Bárhol megtalálsz.
Kár, hogy a múlt
Egyszerre fátyolos
És egyszerre
Temet maga alá
Mindent,
De még tartom magam,
Odalent kín körülöttem
Épp rólad álmodom
Csak ennyi, mégis
Azt hiszem,
Megőrültem.
 
Talán elkapnak.
Talán nem.
Kit érdekel, hisz
Az még úgysem ma lesz.
Azt kívánom
A kezed most
Bár az enyém volna
És talán úgy egyszer
Elmehetnénk oda.
Volt, hogy elkaptak
Évekre bezártak egy tömlöcbe
Volt, hogy feldobtak
Az átkozott rivaldafénybe,
Néhány dolog, szimplán csak
Megesik, hogy
Tovább tart,
Hogy azon tűnődj,
Talán egyszer valaki,
Megmagyarázza
De nem.
Épp rólad álmodom
Csak ennyi, mégis
Azt hiszem,
Megőrültem.
 
Jól tudod, hogy
Eszem én,
Ha éhezem.
Iszok én,
Ha szomjazom.
Élek én,
Az utcán is
Ha a hús leszárad
Az arcomról
Még az se bánt,
Ha velem vagy.
Mintha csak egy
Kísértet
Szerelemben
A felszín alatt
A mennyek fölött
Messzebb van,
Mit elviselek
És messzebb van,
Mint hittem.
Épp rólad álmodom
Csak ennyi, mégis
Azt hiszem,
Megőrültem.
 
Minden az úton
Félszeg, mint akkor.
Furcsa és szokatlan
Spirálok az arany gőzben
Ott van bennük,
A lángok között,
Mint fénysugár
Egy csillagködben,
Talán itt vagy
Talán sosem voltál
Talán megérintettél
És lángra gyúltál
Talán a néma Nap engem
Kapott el,
Szökés közben.
Épp rólad álmodom
Csak ennyi, mégis
Végül talán
Megőrültem.
 
14. FARKAS RÉKA: Istennel az oldalunkon (és más dalok) / With God On Our Side
 
Ó, a nevem semmi
A korom még inkább
Az ország, ahonnan érkeztem
Középnyugatnak hívják.
Ott tanítottak és neveltek
A törvények eltûrésére
És a föld amin éltem
Maga Isten volt véle.
 
Ó, a történelem könyvek mesélik
Olyan jól mesélik
A lovasság támadott
Az indián bukik
A lovasság támadott
Az indián vége
ó, az ország még fiatal volt
Maga Isten volt véle.
 
A spanyol-amerikai háborúnak
Megvoltak a napjai
És a polgárháborút is
Hamar lehetett temetni.
És a hõsök nevei
Amit meg kellett jegyeznünk
Pisztollyal a kezükben
Maga Isten volt vélük.
 
Az elsõ világháború, srácok
Csak jött és máris ment
A csatározások okát meg
Nem értettem ott bent.
De megtanultam elfogadni
Elfogadni a becsület végett
Mert nem számolod a halottakat mikor
Maga Isten van véled.
 
Amikor a második világháború
Végéhez közeledett
Megbocsájtottunk a németeknek
És lettünk újra baráti gyülekezet.
Bár hat milliót gyilkoltak le
A sütõben pörkölõdött a lépük
A németekkel is most már
Maga Isten van vélük.
 
Megtanultam utálni az oroszokat
Egy egész életen keresztül
Ha új háború következne
Tõlünk egy orosz sem menekül.
Utálni õket és félni tõlük
Elfutni és keresni menedékem
És mindezt bátran beismerni, hisz
Maga Isten van vélem.
 
De most már vannak fegyvereink
Kémiai porokat esznek
Ha használatra kényszerítenek
Hát használva is lesznek.
Egy egyszerû gombnyomás
És az egész világ félhet
Sose tegyél fel kérdéseket, mikor
Maga Isten van véled.
 
A rengeteg sötét percben
Arra gondoltam vissza
Hogy Jézus Krisztus is egy
Csókkal lett elárulva.
De nem gondolkozhatok helyetted
Neked kell döntened elvégre
Hogy Iskarióti Júdással
Maga Isten volt-e véle.
 
Most, hogy így leköszönök
Fáradt vagyok, mint a fene
A zavarodottság, amit érzek
Senki sem élheti magát úgy bele.
A fejem megtelik szavakkal
A padlón koppannak, mind kifut
Ha maga Isten van vélünk, akkor
Megállítja a következõ háborút.
 
 
Változtak a dolgok 
(Things Have Changed)
 
Aggódó ember, fejében nyugtalanság gyúl
Senki nincs elõttem, semmi sincs hátul
Egy nõ az ölemben, pezsgõt kortyolgat
Fehér a bõre, gyilkos a tekintete
Felnézek a zafírra festett egekbe
Elegáns vagyok, velem fut az utolsó vonat.
 
A bitón állok, fejem a hurokban
Elszabadulhat a pokol bármelyik pillanatban.
 
Az emberek õrültek, furcsa idõk járnak
Bezárkóztam jól, nem mutatkozom másnak
Valamikor érdekelt, de a dolgok már másak.
 
Semmi jó nincs számomra ezen a helyen
Rossz városban vagyok, Hollywoodban kéne lennem
Csak egy pillanatra azt hittem hogy mozog valami
Táncórákat fogok venni, eljárom az õrült swinget
Nincs kitérõ, veszek magamra nõi inget
Csak egy bolond hiszi azt hogy kell bizonyítani.
 
Sok emlék a szõnyeg alatt, és mást is ott hagyok
Nem kell felálljanak, urak, csak átutazóban vagyok.
 
Negyven mérföldet tettem meg göröngyös úton
Ha a Biblia nem téved, a világ felrobbanni készül folyton
Megpróbáltam a lehetõ legtávolabb kerülni magamtól
Vannak, amik túl forróak az érintéshez
Ennyit bírjuk cérnával, ami jó az emberhez képest
Nem játhatsz a sors ellen, ha az meg van írva valahol.
 
Úgy érzem, beleszeretek az elsõ nõbe akit meglátok
Talicskába teszem, az utca végéig meg sem állok.
 
Könnyen megbántódom, csak nem mutatom ki
Megbánthatsz valakit, nem kell ahhoz tudni
A következõ perc a végtelenségig fog nyúlni
Mélyre fogok süllyedni, majd szárnyalok a magasba
Minden igazság a végsõ nagy hazugság maszkja
Szeretek egy nõt akinek nem imponálnak a mozdulatai.
 
Mr. Jinx és Miss Lucy tóba ugrottak
Nem nagyon várom, hogy egyszer hibázzak.
 
 
A Felkelõ Nap háza 
(House of the Risin' Sun)
 
Van New Orleans-ban egy ház, a Felkelõ Napnak hívják
Sok szegény lánynak a vesztét okozta, és én, istenem, bõvítem a nevek listáját.
 
Az anyám varrónõ volt, õ varrta ezt a pár kék farmert
A kedvesem kártyás volt, istenem, ez New Orleans-ban ment.
 
Egy kártyásnak csak egy aktatáska és egy csomagtartó kell
És a megelégedést csak az váltja ki, amikor alkoholt nyel.
 
A peremig tölti a poharát és kiosztja a lapokat
Az életébõl kifacsart élvezet, ha sokáig egy városban sem marad.
 
Mondd meg a húgomnak, hogy ne csinálja azt amit én
És ne járjon New Orleans-ban a Felkelõ Nap területén.
 
Egy lábbal a peronon, a másikkal a vonaton
Megyek vissza New Orleans-ba, a láncokat hogy tovább hordom.
 
Megyek vissza New Orleans-ba, a vágtám a végéhez közelít
Megyek vissza, a végzetemhez ajtót a Felkelõ Nap nyit.
 
Van New Orleans-ban egy ház, a Felkelõ Napnak hívják
Sok szegény lánynak a vesztét okozta, és én, istenem, bõvítem a nevek listáját.
 
 
15. CSÍKOS DIÁNA: Még egy csésze kávé / One more cup of coffee
 
A lélegzeted olyan édes,
S szemed két csillag, ragyogó.
Sudár sugár a hátad,
A hajad lágyan elomló.
De nincs benned szeretet,
Hála vagy szerelem -
Hűséged nem az enyém,
Csak a csillagoké odafenn.
 
Még egy csésze kávé az útra,
Még egy csésze, mielőtt indulok
Le a völgybe.
 
 
Apád egy nagy gazember,
Folyton csak hajtja a pénzt.
Megmondja ő, hogyan válassz,
S hogy vágj a szívekbe kést!
Szigorú e királyság,
S azt hiszi, ő az úr! De
belereszket a hangja, amikor már
Más is tányérért nyúl!
 
Még egy csésze kávé az útra,
Még egy csésze, mielőtt indulok
Le a völgybe.
 
A nővéred látja a jövőt,
Akárcsak anyád és te. 
Nem tudsz se olvasni, se írni,
A könyveket nem veszed észre.
A szépségednek nincsen határa,
A hangod madárdal, édes,
De szíved akár az óceán:
Sötét és rejtélyes.
 
Még egy csésze kávé az útra,
Még egy csésze, mielőtt indulok
Le a völgybe…
 
 
16. LAUER PÉTER: Az őrtorony mentén (és más dalok) / All Along the Watchtower
 

 

„Kell, hogy legyen innen kiút!”- a tolvajnak szól a bolond,
„Csak összevisszaság van itt, nem ér a nyugalom.
Urak isszák boromat, a paraszt túr földemen,
De hogy mindez mire jó, nem mondják meg nekem,”
 
„Csak semmi izgalom”- szól a tolvaj kedvesen,
Az élet tréfa csak, tudjuk már nem kevesen,
Mi ketten átéltük ezt, sorsként ránk nem ez vár 
Hagyjuk a hamis beszédet, az idő mindjárt lejár.
 
Végig az őrtorony mentén hercegek szeme vizslat.
Jár- kel az asszonynép és a mezítláb szolgahad.
Vadmacska morgása hangzik a távolból,
két lovas közeleg- a szél nekiindul.
 
 
A csalfa hírhozó
The Wicked Messenger
 
Egyszer egy csalfa hírhozó
Onnan, Elitől jött,
Igazi hír-felfújó lélek,
Ha kérdezték,mégis, ki küldte
ujjával az égre bökött
ajkain nem szólt más, csak hízelgő ének
 
Az aula mögött vert tanyát
magának ott ágyazott
Gyakran látták jönni-menni
egyik nap aztán megjelent
kezében egy írást hozott
„Esküszöm, a talpam érzem égni”
 
Jajj, a levelek kezdtek hullani
S kettéváltak a tengerek
Aztán ellene fordult, ki ellene bírt
Csak néhány szót kapott, mely most
Szívében ott remeg
„Ha jót nem tudsz, ne hozz semmilyen hírt.”
 
 
Hátrahagyott szerelem
Abandoned Love
 
Fordul a kulcs, már látható,
Rászedett a bohóc, a bennem lakó,
Hittem, hogy őszinte, de csalódtam: hiú
Jaj, valami azt súgja, rab lett e fiú
 
Védőszentem egy szellemmel harcol épp,
Ha szükségem lenne rá, mindig lelép.
Hegy mögül kerek hold bújik elő,
Szívem súgja: szerelmem jelen idő
 
Hagyva a lángoló Holdat, visszatérek
Látlak az utcán, ernyed bennem a lélek
Tükröd előtt, ha öltözöl, csodállak,
Mondd, láthatom-e csak egyszer szobádat mielőtt végleg eltűnök?
 
Álruhát visel itt minden elem,
s titkol, mit hátrahagyni kénytelen
Csak én nem rejthetem önmagam
Amerre mennek ők, arra visz utam.
 
A szabadság látszata sétál elém,
Míg lángolok, mégsem lehet enyém,
Meddig kell, szenvedjen a lélek,
Láthatom mosolyod, mielőtt elveszítelek végleg?
 
Küzdelmem feladtam, el kell már menni,
A meglelt kincs csalfa látszat, semmi.
Olyan férfi nem lelhet szerelmet, kinek
istene holt, s királynői templomban térdelnek.
 
Üres színházban ültünk, csókba forrva
Kértelek, legyek már listádról kihúzva.
Ideje váltani, eszem súgja ezt,
szívem búg, e különcöt el ne ereszd
 
A falnál állva még egyszer éjfélkor
smink nélkül gyere, fedetlen, utolszor
Leszállsz-e még hozzám trónodról vajon?
Hadd érezzem szerelmed, mielőtt hátrahagyom
 
17. DUDINSZKY NIKOLETT: Nem Beszélek / Ain't Talkin'
 
Amint ma éjjel kisétáltam a titokzatos kertbe
Hol sebesült virágok lógtak száraikról
A hűvös, kristályvizű forrást megkerülve
Valaki megütött hátulról
Nem beszélek, csak sétálok
Keresztül e fáradt, bánattal terhelt világon
Szívem ég és sóvárog
Senki sincs, ki valaha értené dalom
Azt mondják, az imádság ereje megóv
Anya, könyörögj értünk
Az emberi szívben, egy gonosz szellem honol
Én próbálom szeretni felebarátjaimat, s helyesen bánni velük
De oh, anya, a dolgok nem mennek jól
Nem beszélek, csak sétálok
Felégetem a hidat, mielőtt rajta átmész 
Szívem ég és sóvárog
Nem könyörülnek annak, ki egyszer elvész
A sírástól minden lekopott rólam
Szemeim tele vannak könnyekkel, kiszáradtak ajkaim
Ha valaha elkapom ellenségeimet álmukban
Ott helyben lemészárolom mind
Nem beszélek, csak sétálok
Keresztül a titokzatos és tétova világon
Szívem ég és sóvárog 
Átsétálok a pestises városokon
Az egész világ megtelt az elméletektől
Az egész tágas világ, amiről azt mondják, kerek
Eltérítik majd elméd a szemlélődéstől 
S mikor magad alatt vagy és baj van, rád lépnek
Nem beszélek, csak sétálok
Egy sertészsírban sült pitével, egy tisztátalan világban
Szívem ég és sóvárog
Egy napon még örvendezni fogsz, mert körülötted voltam
Elnyomnak majd vagyonnal és hatalommal
S minden éber pillanatodon rést üthetsz 
Én megteszem a legtöbbet az utolsó órában
Bosszút állok apám haláláért, aztán visszalépek
Nem beszélek, csak sétálok
Add ide a sétabotomat
Szívem ég és sóvárog
Meg kell tőled szabadítanom, kínokkal teli agyam
A hűséges s szeretett barátok
Mind helyeselték s osztották szabályom
Egy régóta elhagyott hitet gyakorlok
Nincsenek oltárok, ezen a hosszú s magányos úton
Nem beszélek, csak sétálok
Az öszvérem beteg, a lovam vak
Szívem ég és sóvárog
A lányra gondolok, kit hátra hagytam
Fényesség van a mennyekben s a kerekek felemelkednek
Sohasem fakul el a becsület és a hírnév
A tűz kialszik, de a világosság nem hal meg
Ki mondta, hogy számomra nem érkezhet égi segély?
Nem beszélek, csak sétálok
Cipelve egy halott ember pajzsát
Szívem ég és sóvárog
Sarkaimban hordom a fájást
A szenvedés véget nem érő
Minden szöglet és repedés könnyes
Én nem játszok, én nem vagyok tettető
Én nem táplálok túlzott félelmeket
Nem beszélek, csak sétálok
Múlt éjjel óta megyek
Szívem ég és sóvárog
Sétálok, míg a láthatáron kívül esek
Amint elhagytam a titokzatos kertet
Egy forró nyári napon, forró nyári gyepen
Asszony, a bocsánatodért könyörögtem
Mert nincs itt senki, a kertész már elment
Nem beszélek, csak sétálok
Felfelé az úton, a kanyarhoz közeledvén
Szívem ég és sóvárog
Az utolsó érintetlen vidéken, a világnak végén
 
 
18.  DOKTOR VIRÁG: Még nincs sötét / It’s Not Dark Yet
 
Leszàll lassan a homàly, és még ma is itt vagyok
A forrósàg ébren tart, rohannak a napok
Lelkembe a keménység, mint acél hatol
Sebeim nem hegednek be a nap sugaraitól
Hogy bàrhol is legyek, màr arra sincs hely elég
Még nincs sötét, de lassan ideér
 
Csatornán csorgott le emberiség-érzetem
Minden mögött, mi szép, van némi gyötrelem
Írt nekem egy levelet és oly kedvesen írt
Lelke titkairól betűivel sírt
Nem igazán értem,vele miért törődjek én
Még nincs sötét, de lassan ideér
 
Jártam már Londonban és víg Párizsban is
Követtem a folyót, ami a tengerhez vitt
Voltam egy hazugsàggal teli vilàgban, nagyon mélyen
Már semmit sem keresek senkinek a szemében
Tudom, néha tàn több a terhem, mint amit elbírhatnék
Még nincs sötét, de lassan ideér
 
Itt születtem és itt halok, bár nem én akartam
Úgy tűnhet, tán mozdulok, csak várakozok halkan
Minden rezzenés a testemben oly üres és zsibbadt
Bennem màr az ide menekvésem oka is elsikkadt
Egy ima mormolása már a fülemig sem ér
Még nincs sötét, de lassan ideér
 
19. VÁRADY SOMA: Hiszek benned / I Believe in You 
 
Kérdik, hogy miként vagyok,
Az érzelmeim, vajon
Honnan tudom, hogy oly erősek? 
Néznek rám, néznek ridegen,
Mint nem kívánt idegent,
Nem szívelnek idebent,
Mert hiszek benned.
 
Mutatják, ott a kijárat,
Vissza se várnak,
Nem ilyennek képzeltek engem.
Most, bár egyedül járok,
Sok mérföldre távol,
Nem vagyok magányos,
Mert hiszek benned.
 
Hiszek benned, könnyek közt és nevetésben is.
Hiszek benned, még úgy is, hogy távol vagy.
Hiszek benned, még a reggeli fényben is.
Óh, mikor az ég hajnalra vált,
Óh, mikor az éj már messze száll,
Szívemben ez az érzés megmarad.
 
Ne hagyd, hogy elsodródjak,
Tarts meg, ahol vagy,
Ott, hol mindig új erőt merítek.
Az, amit Tőled ma kaptam,
Pénzben megadhatatlan,
És bármit mondjanak,
Én hiszek benned.
 
Hiszek benned, amikor a tél nyárba vált.
Hiszek benned, jöjjön bár fehérre fekete.
Hiszek benned, akkor is, amikor senki más.
Óh, jöhet vihar, mely elragad,
Óh, sok barátom megtagad,
Visszatérnem akkor sem lehet.
 
Ne hagyd, hogy gyenge legyek,
És ne engedjed,
Hogy mások álmát kergessem.
És habár érhet fájdalom,
Jégeső, ártalom,
Mindezt vállalom,
Mert hiszek benned.
 
20. NÉMETH KRISZTINA / All along the watchtower
 
„Kell, hogy legyen kiút!” -mondta a rablónak a pojáca.
„Nagy itt a zűrzavar. -és nincsen segítség.
A kalmár a borom issza, a paraszt a földem ássa,
De egyikük sem tudja, hogy az nékem mennyit ér."
 
„Ne izgassa fel magát!” -szólt a tolvaj kedvesen.
„Az emberek itt fel sem fogják, hogy az élet nem vicc
De ez nem a mi dolgunk, mi már túl vagyunk ezen,
Későre jár már, úgyhogy ideje lenne menni.”
 
Míg az őrtoronyban királyfik figyelték a határt,
Asszonyok és szolgák jártak fel, s alá.
 
Egy vadmacska bömbölt a rideg messziségben,
S két lovas érkezett az üvöltő széllel.
 
 
21. PATKÓS BÁLINT / T.V. Talkin' Song
 
Egyszer régesrég, egy londoni sétán
a hyde park felé, hol a nép diskurál
Mindenféle istenekről szólnak ők
annak, kik gyanútlan odatévedők
 
A megállóban egy szivar hűen szónokolt
bánatról, mit tévé isten magával hozott
Fényétől szememet átjárja a sötétség
Öröm az ürömben, ha ilyet nem láttak még
 
Lábujjhegyen közelebb topogtam,
két fószer előttem összeszólalkozva
egyikük egy gyermekről mesélt
altatóra áldozták fel életét
 
Folyton folyvást a híreket hallgatom,
pletykák és versek színesítik napom
Elméd egy templom, legyél hát szabad
Ne fészkelje be magát ártó gondolat
 
“Imádkozzatok a békéért”, s áhítat honolt,
képzeletem szárnyra kelt, de hangja túl hangos volt
Szétszakítja családod, házad már a múlté,
Ha bekapcsolod, nincs menekvés, ilyen ez a tévé.
 
Nyúl és kígyó versenyében, hol a teknőspáncél tömjén,
Önmagadnak nyomát veszted tiltott gyümölcs földjén,
Széthasítja fejedet és szétcincálja agyad,
Néha inkább legyél Elvis, és lődd fejbe magad
 
Az egésznek csak annyi célja, hogy elveszítsd fejed
De mikor visszamész, hogy megkeresd, ó, sehol sem leled
Medúzai pillantásra változtat ő kővé,
Érzed már, hogy nyúl utánad, “segítség, nővér!”
 
A tömeg őrjöngeni kezd, elkapják a ludast,
Lökdösődés után futva keresik az utat,
A kamerák már rajtra készen filmezték a majrét,
Később aznap este végül megnéztem mind tévén.
 
22. MOHAI SZILVIA: Mára talán / Most of the Time
 
 
Mára talán
Nem jár máshol a gondolatom
Mára talán
Két lábbal állok a talajon
Tudom az utam, a jeleket követve haladok
Addig megyek rajta, míg egyszer csak már nem kanyarog
Bármivel elbírok, ami elém kerül
Észre sem veszem, hogy itt hagyott egyedül
Mára talán
 
Mára talán
Sikerült mindent megértenem
Mára talán
Nem kívánnám, hogy máshogy legyen
Nem fog ki rajtam semmi, nincs miért aggódjak
Az írmagját is kiirtom a gondoknak
Túlélek, tűrök én csendben
És nem is jár a fejemben
Mára talán
 
Mára talán
Feloszlott az agyamról a köd
Mára talán
Van erőm, hogy ne gyűlöljem őt
Nem adom át magamat az álmok őrületének
Legyen bármily esztelen, a zűrzavartól sem félek
Bátran a nagyvilágra vetem a mosolyom
Nem is tudom, milyen volt ajka az ajkamon
Mára talán
 
Mára talán
Sosem jut eszembe
Nem is tudnám, ő-e, hogyha szembejönne
Alakja olyan messze
Mára talán
Nem esküdnék meg rá többé
Valaha enyém volt-e
Vagy én voltam-e az övé
 
Mára talán
Félig megvan, ami kell
Mára talán
Tudom, hol rontottuk el
Nem hazudok magamnak, nem keresek menedéket
Az érzések elől, amelyek mélyen bennem élnek
Nem alkuszom meg, nem élek álarc mögé bújva
Az sem érdekel, valaha láthatom-e újra
Mára talán
 
 
23. RAWLINSON ZSUZSA: Fejben a zavar / Trouble in Mind
 
 
Tudnom kell, Uram, hogy mikor húzzam meg a gyeplőt
Még a legapróbb fájdalom is lehet halállal végződő
Füledbe a Sátán suttogja serényen, „Nos, a világért sem untatnálak téged 
De ha ráunnál kisasszony X, Y, Z-re, adok majd egy másik nőt a helyébe”
 
Fejben a zavar, Uram, a zavar a fejben található
Kérlek Uram, szabadíts meg ettől a gonosztól 
 
Amikor a tettek, miket teszel, összege zéró
Az számít, ami legbelül van, mondja bármelyik háborús hero
Azt hiszed, elbújhatsz, de hisz sohasem vagy egyedül
Kérdezd csak Lótot, mit gondolt, amikor a neje sóbálvánnyá dermült 
 
Fejben a zavar, Uram, a zavar a fejben található
Kérlek Uram, szabadíts meg ettől a gonosztól 
 
Itt jön a Sátán, a levegő birodalmának hercegfejedelme
Öntörvényűvé tesz téged, majd a fejeden fon egy madárfészket
Lelkiismereted néma, de csak imádd tovább, azt, amit a tulajdon két kezed csinált
És lám egy idegen, elhagyott helyen te is idegeneket szolgálsz 
 
Fejben a zavar, Uram, a zavar a fejben található
Kérlek Uram, szabadíts meg ettől a gonosztól 
 
Bár igaz szerelmed ott talált, ahol tán nem kellett volna 
Azt mondod, „Szívem, nincs ebben semmi rossz, ma már ez a módi járja”
Az igazság messze, szóval jobb lesz, ha hazudozni kezdesz
És mindvégig bizonygathatod azt, amit védeni sohasem védhetsz meg
 
Fejben a zavar, Uram, a zavar a fejben található
Kérlek Uram, szabadíts meg ettől a gonosztól 
 
Megannyi testvérem, mind valami fejes akar lenni
A saját kis megtört életükben magukat kárhoztatni
Ismeretlen nekik az Úr Királysága és a feszület
És csak a birtoklásban, a munkában vagy a feleségben hisznek
 
Fejben a zavar, Uram, a zavar a fejben található
Kérlek Uram, szabadíts meg ettől a gonosztól 
 
Mikor életemnek vége, és csak egy kis füstgomolyag száll
Még meddig a szenvedés, Uram, ő még meddig provokál?
A kis ízelítő után a Sátán villámgyorsan lép és már benned is terem
Vérem ne hulljon, gondod legyen rá, Uram, takard el a gyengébb felem. 
 
24. BALLA KINGA: Az idő kereke fordul / The Times They are a-Changing
 
Gyűljön most mind össze ki vándormadár
És nézzük meg együtt, a vízszint hogy áll
Kiderül majd hamar, hogy áradat vár
A tenger sötéten mordul
Hát kezdjetek úszni vagy lehúz a mély
Mert az idő kereke fordul
 
Gyűljön most mind össze ki tollal ítél
És tág szemmel nézd mit e helyzet ígér
Várj még a szóval, a kerék nem áll
A harang is név nélkül kondul
És a vesztes is úgy áll hogy nyerhet is még
Mert az idő kereke fordul
 
Gyűljön most mind össze a politikus
Állj el az ajtóból, ne hadakozz
Hisz az sérül hamar ki egy helyben áll
A harc kint csak dúl és bolondul
Zörren az ablak és épül a fal
Mert az idő kereke fordul
 
Gyűljetek mind össze ti anyák s apák
És tartsátok vissza a sok kritikát
A gyermek már rég saját útján jár
A fiatal ösvény felbolydul
Add át a sávot ha helyet nem kérsz
Mert az idő kereke fordul
 
Kész már a terv de átkos és torz
A lassúból így lesz fürge és gyors
A jelenből így lesz múlttal terhes sors
Világunk rendje felfordul
Az elsőből így lesz utolsó sor
Hisz' az idő kereke fordul.
 
25. RAJTÓ MILÁN: Végig az őrtoronyból / All Along the Watchtower
 
 
"Kell, hogy legyen innen kiút,"
szólt a tolvajhoz a bohóc.
"Teljes a zűrzavar,
én ezt már nem bírom.
Az üzletemberek boromat isszák,
szántóföldemet kiássák,
De azt egyikük sem gondolná,
hogy ezek milyen sokat érnek."
 
 
"Semmi okod az aggodalomra,"
szólt szelíden a tolvaj,
"sokan élnek itt közöttünk,
kik úgy érzik, hogy életük csupán vicc.
Te és én túl sok mindenen mentünk keresztül.
de ez nem a mi sorsunk,
ne is beszéljünk hülyeségekről,
ahhoz túl késő van."
 
 
Végig az őrtoronyból
figyelnek a hercegek,
míg nőik és szolgáik is
mezítláb járnak kelnek.
Kint a távolban egy vadmacska morog;
Két lovas közeleg- a szél üvölteni kezd.
 
 
26. VELEZ MÁRK: A holnap még nem jött el / Tomorrow is a long time
 
Ha a ma egyenes út lenne,
Ha az este nem tévútra vinne,
Ha a holnap már eljönne,
Akkor a magányra nem
Felelne senki sem
 
Igen, ha igaz szerelmem
rám várna már
Ha hallanám, szíve hogy kalapál,
Ha párnára hajtaná mellettem fejét,
Ágyamból utoljára válna menedék
 
Nem látom a vízben tükörképem,
Némán kínom nem hallathatom,
Visszhangban nem cseng a léptem,
Név nélkül szólal gondolatom
 
Igen, ha igaz szerelmem
rám várna már
Ha hallanám, szíve hogy kalapál,
Ha párnára hajtaná mellettem fejét,
Ágyamból utoljára válna menedék
 
Meseszép az ezüst, daloló folyó
Meseszép az égen tetszelgő szivárvány
De sem ez és semmi más
Nem ér fel
Emlékemben őrzött
Igaz szerelmem szemével
 
Igen, ha igaz szerelmem
rám várna már
Ha hallanám, szíve hogy kalapál,
Ha párnára hajtaná mellettem fejét,
Ágyamból utoljára válna menedék
 
27. PARAJDI KORNÉLIA: Válasz a szélben / Blowin' in the Wind
 

 

 
Hány utat kell bejárjon egy ember,
Míg rájössz: ő is ember?
Hány óceánt szeljen át egy madár,
Míg megtalálja otthonát?
Hány ágyú kell dördüljön az éjben,
Míg nem áll mögé senki sem?
A válasz elszáll, eltűnik a szélben,
A válasz eltűnik a szélben.
 
Hány évig áll a kevély hegyorom,
Míg a tenger mindent elsodor?
Hány éven át létezhet egy ember,
Míg szabadnak nem nevezed?
Hányszor fordítod félre a fejed,
Mondván, hogy észre nem veszed?
A válasz elszáll, eltűnik a szélben,
A válasz eltűnik a szélben.
 
Hányszor kell hogy egy ember felnézzen,
Míg kéknek látja az eget?
Hány fület kell adjon még az Atyánk,
Hogy meghalld a nép sikolyát?
Hány halál kell még, míg észreveszed,
Hogy túl sokan haltak már meg?
A válasz elszáll, eltűnik a szélben,
A válasz eltűnik a szélben.
 
 
28. GÁL D. CSABA: Mióta egyedül vagyok (és más dalok) / Most of the time
 
 
Mióta egyedül vagyok mindent tisztábban látok,
Mióta egyedül vagyok a földön két lábbal állok.
Követem az utat és jeleket olvasok,
Ha elkanyarodik is, én rajta maradok.
Kellő türelemmel végzem a dolgom,
Fel sem tűnt, hogy elhagyott,
Mióta egyedül vagyok.
 
Az időm nagy részét, talán elhiszed,
Az időm nagy részét nem cserélném el.
És ha lelkem majd kétségekben ragad,
Én akkor sem fogom elhagyni magam.
A kénytelen sorscsapást túl fogom élni,
Róla még csak nem is fogok beszélni.
Mióta egyedül vagyok.
 
Az időm nagy részében csak elég erőm legyen,
Hogy önnön szenvedélyemben én meg ne gyűlöljem!
S a bizonytalanság ha rám telepedne,
Nem kergetnék csalfa álmot, csak beteggé tenne,
Mosolyogva néznék az emberek szemébe
Nem is emlékeznék ajkának ízére,
Az időm nagy részében.
 
Mostanában már nem jár az eszemben,
Meg sem ismerném tán, örökre feledtem,
Mostanában még abban sem vagyok biztos,
Hogy egykor övé voltam, s ő az enyém volt.
 
Mióta egyedül vagyok csak félig vagyok magam,
Mióta egyedül vagyok minden tova szalad,
Egyre csak menekülök és becsapom a létet,
Elrejtem az érzést, ami belül éget.
Többé nem alkuszom, tovább nem színlelem,
Hogyha újra látnám lángba borulna a szívem,
Az időm nagy részében.
 
 
Szelek szárnyán
Blow’in the wind
 
Hány és hány utat kell még bejárni,
Míg sikerül végre emberré válni?
Hány tengert kell a galambnak átszelni,
Hogy végül a homokban meg tudjon pihenni?
Igen, és hány ágyú tüze villanjon még az égre,
Hogy elegünk legyen a háborúból végre?
A választ, barátom, a szélben keresd,
A válasz szélnek eredt.
 
És hány évig állott a hullámok felett,
Míg apránként elmosta a tenger a hegyet?
És egyes emberek hány évig szenvednek,
Igen, míg végre szabadok lehetnek?
És meddig lehet még dermedt közönnyel élni,
Szemet lesütve, gyáván félrenézni?
A választ, barátom, a szélben keresd,
A válasz szélnek eredt.
 
Igen, és hányszor kell felfele nézni,
Míg sikerül végre az eget észrevenni?
Igen, és hány füle legyen egy embernek,
Hogy meghallja, amikor mások könnyeznek?
Túl sok ártatlan vérnek kell kiömleni,
Mikor fog erre az emberiség rádöbbenni?
A választ, barátom, a szélben keresd,
A válasz szélnek eredt.
 
29.  JUNG ISTVÁN: Száll a széllel (és más dalok) / Blowin' in the Wind 
 
Mekkora utat kell egy embernek megtenni, 
mielőtt embernek lehet nevezni?
A fehér galamb hány tengert kell átrepüljön,
hogy végleg homokba szenderüljön?
Hányszor kell még ágyúgolyót repíteni,
mielőtt örökre el tudjuk felejteni?
A válasz, barátom, száll a széllel,
a válasz száll a széllel.
 
Egy hegy hány évig állhat,
mielőtt belemosódik tengerárba?
Hány évig élhetnek emberek,
mielőtt szabadok lehetnek?
Hányszor tudjuk még fejünk elfordítani,
s színlelni, képtelenek vagyunk látni?
A válasz, barátom, száll a széllel,
a válasz száll a széllel.
 
Hányszor kell még néznünk felfelé, 
hogy lássuk, felettünk ott az ég?
Hány fül kell nőjön egy emberen,
hogy hallja, hogy sírnak más emberek?
Hány halál kell még észrevenni,
hogy túl sok embernek kellett már meghalni?
A válasz, barátom, száll a széllel,
a válasz száll a széllel. 
 
 
Még egy csésze kávé (A völgybe le)
One more cup of coffee
 
Lélegzeted édes,
szemeid ékszerek az égen.
hátad egyenes, hajad selymes,
párnák közt fekszel.
De betegséget nem érzek,
hálát, sem szerelmet -
hűségedet nem hiszem,
csak a csillagokat fentebb.
 
Még egy csésze kávé az útra,
még egy csésze kávé, mielőtt elmegyek
a völgybe le.
 
Apád számkivetett,
ki vándorlásra termett,
megtanít majd választani és dönteni,
s késedet hajítani.
Felügyeli, mi királysága,
nem lesz hát idegennek maradása,
ahogy kiált egy újabb tányér levesért,
hangjában hallhatod a remegést.
 
Még egy csésze kávé az útra,
még egy csésze kávé, mielőtt elmegyek
a völgybe le.
 
Nővéred látja mi el fog jönni,
ahogy anyád, és te,
sosem tanultál olvasni és írni,
polcodon nincsenek könyvek.
Vágyaid számára nincs kalitka,
hangod, mint mezei pacsirta -
szíved csupa óceán,
rejtelem és homály.
 
Még egy csésze kávé az útra,
még egy csésze kávé, mielőtt elmegyek
a völgybe le.
 
 
30. VERES TAMÁS: A háború mesterei / Masters of War
 
Gyertek, háború mesterei!
Ti építitek a nagy fegyvereket!
Ti építitek fel a bombát
hajigáló repülőgépeket!
Ti rejtőztök az erős falak mögött!
Ti hoztok döntést egy íróasztalon!
Azt akarom, hogy tudjátok,
átlátok az álarcaitokon!
 
Soha nem csináltatok mást,
csak a pusztítást építettétek!
Úgy bántok a világommal,
mintha játékboltban vennétek!
Fegyvert adtok a kezembe!
Én összehúzott szemmel megyek!
Ti behúztok fület-farkat,
ha a golyók süvítenek!
 
Mint az öreg Júdás, olyanok vagytok!
Próbáltok becsapni és átverni!
Be akarjátok nekem mesélni,
hogy egy világháborút meg lehet nyerni!
De belenézek a szemetekbe
és látom, azt, ami a fejetekben fut!
Átlátszóak vagytok, mint a víz,
mely előbb-utóbb a csatornába jut!
 
Ti vagytok a szikra,
amely fellobbantja a tüzet!
Karosszékben hátradőlve nézitek,
ahogy a halál egyre több vámot fizet!
Nagy házakban elrejtőzve lesitek,
ahogy elhullik ifjú és a lány!
Véráztatta testüket
elnyeli az ingovány!
 
Elszórtátok a félelem magjait.
Ilyen sűrűre még ezt senki nem vetette.
Félelmet küldtetek mindenhová.
Nőre, férfire, gyermekekre.
Fenyegetést jelentetek a gyermekemre,
akinek nincs neve, mert még meg sem született.
Nem vagytok méltóak arra,
hogy értetek áldozzam ereimben futó véremet.
 
Hogy mennyit tudok
olvasni a sorok között?
Mondhatnátok, hogy fiatal vagyok,
aki a bolondok közül elszökött!
De egy dolgot tudok!
Még ha érte pokolba is kívántok.
Jézus sem bocsátaná meg soha,
azt amit velünk csináltok!
 
Hadd tegyek fel néhány kérdést.
Mindegyikőtök ilyen pénzéhes?
A bűnt pénzzel megváltani
azt hiszitek, lehetséges?
Azt hiszitek, számít a pénz, 
és tudtok lelket venni,
ha jön a végső elszámolás
és a halállal kell menni?
 
Remélem, hogy nemsokára
túl lesztek ti is a halálon.
Én a koporsótok mögött megyek 
egy sápadt délutánon.
Majd a halálos ágyatoknál állok.
Én akarom lefogni a szemetek, 
hogy tudjam, biztos nem éltek már,
amikor a földbe eresztenek titeket.
 
 
31. KESZI BÁLINT: Blowin' in The Wind (két változat)
 
I.
Elszáll a széllel 
 
Mennyi utat jár be az ember,
míg végül embernek hívhatja magát?
Hány tengert szel át a béke galambja,
míg végűl homok éri a talpát?
Oh, hányszor kell még ágyugolyót reptetni,
mielőtt örökre betiltják...?
A válasz, drága barátom, ott száll a széllel,
elfújta már messzire, elfújta már régen.
 
Oh, a hegyek hány évet élnek,
Míg végül tenger mossa el őket?
Oh, hány évet élhetnek az emberek,
Mielőtt szabadok lehetnek?
Oh, meddig fordtíjuk el még fejünket
és takarjuk le szemeinket?
A válasz, drága barátom, ott száll a széllel,
elfújta már messzire, elfújta már régen.
 
Oh, hányszor néz még fel az ember azért,
hogy kinyíljon felette az ég?
Oh, hány fület kell növeszteniük még,
hogy fájó sikolyunk megértsék
és hány ember bukik el, míg megtudják,
hogy láttunk mi már elég halált?
A válasz, drága barátom, ott száll a széllel,
elfújta már messzire, elfújta már régen.
 
 
Eltemetett Szó II.
 
 
Hány életet kell még ahhoz megélnem,
hogy tán valaki valódinak lásson?
Hányszor fut végig rajtunk a féltő tűz,
míg végül megalszik a parázson?
Oh, hány izzadt éjjelt szakít át a vágy,
hogy végül túl nőjön a meddő álmon?
Hiába ordítok, el nem ér senkit,
a kérdést tán velem együtt temetik.
 
Oh, hány kört jár az óra mutatója,
míg elhervad az utolsó éjjelen?
Oh, hányszor sújt kínzó mosollyal a szív,
míg eltűnik mögüle a félelem
és mennyi vér folyik keresztül rajtam,
mire rájövök, hogy én is létezem?
Hiába ordítok, el nem ér senkit,
a kérdést tán velem együtt temetik.
 
Oh, hányszor tesszük össze a kezünket,
mikor tovatűnik az útnak árnya?
Oh, hányszor lép az ember anyaföldre,
mire meglátja, hogy már régen árva
és miért nem néz át a halálnak tükrén,
hogy tudja; az út végén élet várja?
Hiába ordítok, el nem ér senkit,
a kérdést tán velem együtt temetik.
 
 
32.  DOMJÁN GÁBOR: Mikor eljön Ő  (és egy másik dal) / When He Returns
 
A vaskezek hatalmát leveri a vasvessző
S a kőfalak porba omlanak, mikor eljön Ő.
 
Lásson, kinek van szeme, és halljon, kinek van füle
És sírjon, bizony sírjon az, kinek van szíve!
 
De mégse félj, ne aggódj semmiért, hiszen közel már az idő
És mint éjjeli tolvaj, úgy vált föl minden rosszat jóval
Mikor eljön Ő.
 
Nyíl az igazság, neki a szűk kapu tág, nézd, hogy átsuhan
A nyíl már száll, és célba talál, csak a perc lesz váratlan.
 
Mennyi fölösleges rettegés, előítélet, hazugság
Meddig űzöm kisded játékaim, meddig még az önámítást?
 
Vajon elfogad-e? Vajon jobbjára állít-e? S vajon mikor fogom már föl
Hogy nem megalkuvás a béke, hogy a gonoszságnak nem lesz vége
Míg Ő el nem jő.
 
Hajítsd el ékedet, a vérgőzös földre vesd, hiszen mit sem ér
Látja ő, hogy mit teszel, hogy mire vágysz, és ami kell, megadja mielőtt még kérhetnéd.
 
Meddig gyűlölöd magad még, meddig dédelgeted magadban, ami rossz
Az igazságot meddig tagadod, még meddig csűröd-csavarod?
 
A földi tervezgetősdikre, ügyes kitérőkre, fütyül Ő
Saját külön jogon alapított sajátos új uralom lesz
Mikor eljön Ő.
 
 
Örökre fiatal 
Forever Young 
 
Bár minden álmod jóra válna
Bárcsak Isten lenne véled
Bárcsak mindig másért élnél
S hagynád, hogy érted éljenek
Bárcsak létrádon az éghez
Közelednél minden fokkal
S bár maradnál mindig fiatal
Bár maradnál, bár maradnál
Mindig fiatal
 
 
Bárcsak igaz úton járnál
Bárcsak jól tudnád a jót
Bárcsak igaz fények felé
Vezetnéd hajód
Bárcsak kiállnál mindig bátran
Erős akarattal
S bár maradnál
Mindig fiatal
Bár maradnál, bár maradnál
Mindig fiatal
 
Legyen kezed mindig dolgos
Jó ügyben fürgén járj
Forgolódó szelek között
Biztos lábon állj
Bárcsak soha el ne fogyna
Szívedből a dal
S bár maradnál
Mindig fiatal
Bár maradnál, bár maradnál
Mindig fiatal
 
 
1. LELKES ANNA: Miért éppen Bob Dylan? / ÉRTEKEZÉS
 
  A világ izgatottan várta a Nobel-díjak átadását. A 2016-os irodalmi Nobel-díjat nagy meglepetésként Bob Dylan kapta.
      Bár már több alkalommal felmerült esélyessége, munkáit  mégsem illeszthetjük be a regények, a költészet és novellák  világába, melyet a Nobel díjaz. Nem írt regényeket vagy hagyományos értelemben vett verseket. Eddig sem tudtuk biztosan eldönteni, ezután sem, hova is soroljuk Dylan-t. Költő? Dalszövegíró? Zenész? Versei vannak, netán versszövegeket írt? 
Megoszlottak a vélemények az irodalmi és kulturális életben egyaránt, nem mindenki fogadta egyértelmű lelkesedéssel kitüntetését.
A Nobel-díj odaítélésével bebizonyosodott, hogy az Akadémia sokkal befogadóbb lett az új alkotásokkal szemben. Ebből is látszik, hogy világunk  napjainkban milyen sokat változik. Már nem mindig felelnek meg a hagyományos versformák, a költészetben is állandóan újítani akarunk. Úgy gondolom, nem kéne feltétlenül ezt csinálnunk.
Dylan olyan nagy neveket utasított maga mögé, mint például Murakami Haruki, Philip Roth, Nádas Péter. 
Én inkább  Murakami Harukinak adtam volna a díjat, miután már több könyvét élvezettel olvastam.
Október 13-án jelentették be, hogy az irodalmi Nobel-díjat a 75 éves Bob Dylan kapja a nagyszerű amerikai dalok hagyományába illeszkedő új költői kifejezésmódjáért. A díjátadó december 10-én lesz Stockholmban, ahol Dylan mindenféle előzetes ígérgetések ellenére,  mégsem tud megjelenni. A múltban már volt arra példa, hogy valaki nem tudta átvenni a díjat. Nyomós oka volt rá. Dylan kifogása? –Hirtelen felmerülő kötelezettségek.
Az emberek megosztóan nyilatkoztak a hír hallatán, a kritikusok és művészek első reakciói a közösségi portálakon a meglepődés, elismerés és az öröm kifejezései mellett csalódottságot és dühöt is  tartalmaztak. Olyan is volt, aki mélyen felháborodott. Szóval, vélemények sokasága látott napvilágot. 
Többen azt állítják, hogy a Dylan-szövegek versként és dalszövegként egyaránt hatottak/hatnak. Én kicsit úgy éreztem magam versszövegei olvasása közben, mintha egy kávézóban beszélgetnék egyik ismerősömmel s hétköznapi kis beszélgetésünket, fecsegésünket bonyolítanánk le például ebédszünetben.  Ő kérdez, mesél, tanácsot ad, kinyilvánítja a véleményét- de mindezt mindenféle költőiség nélkül, s ezeket a mondanivalókat első olvasásra biztosan nem, sokadik olvasásra sem biztos, hogy kihámozzuk szövegkörnyezetükből. Nem találtam írásaiban olyan fontos és mélyebb gondolatot sem, ami megragadott s gondolkodásra késztetett volna. Nem éreztem soraiban a rímek összecsengését sem, nagyon nehéz lenne esetleg  emlékezetből visszamondani a rímnélküli szavak csoportosulását. 
Dalszövegei  sajátságosak, egyesek szerint költészetként is példát mutattak és mutatnak egy egész nemzedék tízmilliós tömegeinek, költői ügyességgel vannak megírva, felhívják magukra a figyelmet.
Persze magyarázhatjuk mindezt úgy is, hogy az irodalom nyitottabb és tágasabb lett, az egyes műnemekhez tartozó  műfajok  már szabadabb és tágasabb térben kerülhetnek elemzők kezei közé. Én mégsem értek egyet a díjazással, szövegei számomra semmitmondóak s az a véleményem, hogy egy ilyen rangos díjat igazán odaítélhettek volna inkább egy mélyebb és értelmesebb gondolatokat boncolgató, már sikerkönyveket is megjelentető írónak.
Dylan különben egy walesi költőtől, Thomas Dylan-től kölcsönözte a nevét. Egyes emberek Dylan költészetét is más nagy költőkéhez hasonlítják, mint például Milton, Keats, Tennyson, Homérosz, Szapphó,  vagy a ma élő legnagyobb költőnek nevezik. Mások szuper választásnak gondolják az Akadémia döntését és úgy vélekednek, hogy Dylan-szövegekkel az irodalom órákon is kéne foglalkozni.
Lehet, hogy a versszövegei tartalmaiban tudnánk találni megvitatható szemléleteket, de szerintem ez kevés ahhoz, hogy Nobel-díjat kapjon valaki.
Ha szövegei úgy vannak megmagyarázva, hogy tele vannak új költői kifejezésekkel, és ez a jó, mert ez most egy kicsit más, akkor csalódottan veszem tudomásul, hogy egyre gyorsuló világunkban már nem szokás elidőzni egy-egy lelket is átmelegítő versen, mert az ilyen versekre már nincs igény.
A kritikusabbak sem biztosak a Dylan-versek zene nélküli fennmaradásában, néhányan fintorogva, fanyalogva közölték: „A dalnokórás kapta az irodalmi Nobelt.“ „Ha Dylan költő, akkor én kosárlabda-játékos vagyok.“
Persze voltak ellentétes megnyilvánulások is, mint például: ,,Nagyszerű, hogy Dylan költőként is számon van tartva a szakmában.” ,,Dylan-t újító képessége és kisugárzása emelte a Nobel-díjasok közé.”
Elhangzottak olyan megjegyzések is, melyek szerint az is fontos, hogy költőként vagy dalszerzőként tekintünk rá.
Barna Imre szerint (ő fordította Dylan szövegeit magyarra) nagyon nehéz úgy olvasni vagy fordítani a szövegeit, hogy az embernek közben ne menjen a fülébe a zene. Szerinte Dylan sosem tetszelgett a költői szerepben, ennek ellenére a zenei véna mellett jó költői képességekkel rendelkező művész gyakran megzenésítette saját verseit. ,,Sok a szabadvers-szerű szövege, sőt, a korai években felolvasásra szánt szerzeményeket is írt, költészetében megmaradt a korai évek népdalba hajló balladisztikus hangja. Dalaira is a kötött versformák a jellemzőek.” 
A Mit fúj a szél? (Blowin' in the Wind) című válogatása, amit szintén Barna Imre fordított, írásait, versszövegeit gyűjti kötetbe. (Az ugyanilyen című versszövege jóformán csak kérdésekből áll, Dylan csalódottságát érzem a sorok között).Versnek nevezett szövegeit sok esetben nehéz volt megértenem, nem csoda, tudtommal még az angol anyanyelvűeknek is gondot okoz.
Nádasdy Ádám (nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár) azt nyilatkozta, hogy szerinte Bob Dylan kiválóan kifejezett egy kort, egy életérzést. Hozzátette: ,,A bizottság talán nem a dalszerzőt, hanem azt a költőt látta Dylan-ben, aki megzenésítette és elénekelte a saját verseit.” Megjegyezte, hogy ,,üdvözlendő, hogy némileg kiterjesztették az irodalmi Nobel-díj definícióját." Kiemelte Dylan sorainak megfoghatatlan költőiségét. ,,Az igazi poézis az, amire nincs magyarázat: mint József Attila, amikor megy haza, és 'tapsikolnak a jázminok'. Dylan is nagyon sok ilyesmit megengedett magának."-méltatta művészetét.
Szerintem József Attila verseit nem említhetjük Dylan versszövegeivel egy szinten. 
A New York Times (pontosabban Anna North, a magazin szerkesztőnője) elismerte, hogy Dylan ,,brilliáns lírikus”, de szerinte a Nobel-bizottság ha egy zenésznek adja a díjat, akkor bizony kihagy egy lehetőséget, hogy elismerjen egy írót. 
Legjobb szerzeményét csak nehezen tudnám megnevezni, hiszen a neve nem szerepel azok között a nevek között, akinek a műveit szívesen olvasom. Arról nem is beszélve, hogy  a nagyjából 6000 elemből álló gyűjteményét féltve őrizte, rengeteg elemét még sosem látta senki rajta kívül. Csak nemrég adta el az 55 év munkáját tartalmazó kincset , ahová  dalszövegek, dalszöveg-vázlatok, versek, feljegyzések, rajzok és fotók, eredeti hangfelvételek és videó anyagok tartoznak. 
Az idősebb generációnál lehet, hogy mélyebb érzéseket váltanak ki ezek a művek, de számomra, talán a koromnak köszönhetően nem jelentenek sokat. Szívesebben időzök el inkább egy-egy képe mellett. 
              Az életben fel-felbukkannak olyan személyek, akik az egész emberiségre hatással vannak. Ahhoz, hogy fejlődhessünk, feltétlenül szükség van ilyen emberekre. Elengedhetetlen, hogy néha kettős érzéseket váltsanak ki belőlünk, amivel gondolkodásra késztetnek embertömegeket.
Dylan számomra nem tartozik közéjük.                         
 
2. KENESSEY TAMARA: Évekkel ezelőtt Bob Dylannek ítéltem az irodalmi Nobel-díjat / ÉRTEKEZÉS
 
Tizennégy éves voltam, amikor a magyartanárnőm közölte velünk, hogy minden, de minden az irodalomhoz tartozik, amit az ember átél. Azok a jó művek, amiktől valahogy leszel, máshogy, mint előtte. 
Imádtuk az irodalmat, mert máshogy lettünk tőle. Hozatott velünk dalszövegeket, pop slágerekét, és megkérdezte, hogy ez irodalom-e. Nem fogtuk fel a kérdést. Hiszen rímel, akkor vers, nem?
– Elindított bennetek valamit az, hogy “héjj, soha ne félj, hogy oda sodor a szél, ahol jó”? – csapott az asztalra. Tücsökciripelés, pisszenés sehol. 
– Hát, tanárnő, hagyjuk... – motyogta valaki hátulról. 
***
Huszonnégy éves voltam, amikor egy reptéren álltam, januárban, öt perccel azután, hogy elbúcsúztam a férjemtől. Amerikai volt, egy gyönyörű lelkű festő, akire soha nem haragudtam. Ő sem rám. Nem tehettünk annyira róla, hogy a honvágy és a másféle álmok nem hagynak minket egy országban létezni. 
Annak idején amikor először láttam, szembejött velem az utcán, és megkérdezte, bezsélek-e áhngollul. Pár nap múlva már őrült mintákat festettünk régi lepedőkre rossz borral, ecset nélkül, kézzel. Megfeledkeztünk az időről, este lett, majd hajnal, állott borszag volt a szobában, és nem lehetett lépni a száradó rongyoktól. Ettől szerettünk egymásba, meg attól, hogy kertelés nélkül mélyre lehet ásni, ha együtt vagyunk. Nem voltunk civilizáltak, de zsigeriek és filozofikusak nagyon.
Büszke volt rám, amikor a vele töltött két New York-i év után rájöttem, hogy megpusztulok a lehetőségtől, hogy a környezetem soha nem fogja érteni az anyanyelvemen írt dolgaimat, és inkább az írást választom őhelyette. Értettük egymást, még a nászutunkon befejeztem az elkezdett mondatát, hogy ha választania kellene a művészet és köztem... akkor a művészetet választaná. Mosolyogtam, megcsókolt, és tudtuk, ez rendben van így. 
Csendes, szipogós elválás volt a miénk. Hullott az arcomra a hó, de nem éreztem a hideget, túl sok volt bennem az egyéb érzésből. Nem tudtam, látom-e még. Mellettem emberek ugrottak egymás nyakába a viszontlátás örömétől. A zsebembe nyúltam, nekem adta az mp3-lejátszóját, mert kimostam az enyémet. Semmi kedvem nem volt zenét hallgatni, de belém szúrt egy ötlet, állítsam véletlen lejátszásra, hátha mond valamit. Soha nem egyezett teljesen a zenei ízlésünk. Ő Virginiában blues-t hallgatott, Tom Waits-et, Muddy Waters-t. Én Sopronban bármit, amiben nő énekelt, vagy vonósok húzták. De mindketten szerettük a sejtelmes dalszövegeket. Bedugtam a fülhallgatót, és bekapcsoltam.  
Bob Dylan szólalt meg, az It’s All Over Now, Baby Blue. 
Akkor még nem sírtam. Buszra szálltam, és a homlokomat a koszos üvegnek nyomtam, hagytam, hogy rázzon. Ott eredt meg a könnyem, amikor Bob Dylan kijelentette, hogy a festő az utcáról őrült mintákat fest a lepedőmre. És az ég is összehajlik alattad, így mindennek vége van. 
 
Máshogy éreztem magam tőle. 


 
SZAVAZÁS                                    
 


Bob Dylan a DRÓTon

Milyen költő Bob Dylan? Melyik a legjobb verse vagy dala? Vajon megérdemelten kapta-e meg a Nobel-díjat 2016-ban? Képes vagy-e tőle fordítani? Meg tudod-e indokolni miért nagyszerű, hogy ő kapta idén a Nobel-díjat, vagy miért éppen felháborító? A DRÓT alkotói pályázatot ír ki Bob Dylan versek és dalok műfordítására és Bob Dylan művészetéről írott értekezésre. Részletek itt. Miért éppen Bob Dylan? !!!PÁLYÁZAT!!!

Knockin' on Heaven's Door, Mr. Tambourine Man, The Times They Are a-Changin, Like a Rolling Stone... A 2016-os irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan kapta! Dylan a hatvanas évek amerikai polgárjogi és háborúellenes mozgalmainak ikonikus figurájává vált; az amerikai folk-hagyományból kinövő korai dalai egy nemzedék himnuszai voltak.  Hallgasd meg velünk a tíz legismertebb és szerintünk legjobb Bob Dylan-dalt a DRÓTon, ezen a különleges napon. Itt van a 10 legjobb Bob Dylan dal! 

Van egy díj, amit 109-dik alkalommal osztottak most ki. Egy díj, amit mindössze 14 nő kapott eddig, s amiből 4-et kaptak megosztva. 41 éves volt a legfiatalabb díjazott – bizonyos Rudyard Kipling –, és 88 éves a legidősebb, aki nem más volt, mint Doris Lessing. A díjazottak átlagéletkora 65 év, megkapta Kertész Imre is, az idei díjazott 75 éves és azon a néven született, hogy Robert Allen Zimmerman. A 2016-os Irodalmi Nobel-díjas pedig: Bob Dylan!


 

Dylan Thomas versfordítópályázat (2014)

A DRÓT november elején pályázatot írt ki Dylan Thomas Do not go gentle into that good night című versének magyar fordítására egy hete. Egy hét alatt tizenketten próbálták meg lefordítani a verset (később még egy tizenharmadik fordítás is befutott hozzászólásként.) A 13 versfordítást egy hónap alatt 1371 különböző IP címről olvasták el. Szavazni végül 272 különböző gépről szavaztak a pályázókra. A pályázatot - nem csak ezért - fontosnak és sikeresnek tartjuk. Lett közönségdíjas fordító is, és a DRÓT szerkesztői is döntöttek.  A DRÓT Dylan Thomas versfordító pályázat eredménye


 

  • Bob Dylan
  • pályázat
  • szavazás
  • Alkotó