Címlapos Friss

Miért hülye Stephen Hawking?

A legújabb az, hogy akkor most Föld2. Rögtön a szingularitás után az jön, hogy majd feltöltjük az agyunkat egy bazinagy csőbe és halhatatlanok leszünk. Gyűjtsünk arra, hogy lelépjünk innen, vagy arra, hogy semmi emberi ne maradjon belőlünk. Remek! – Hanzély Márton „És akkor mi van?” című szkeptikus és cinikus sorozatának legújabb részét olvashatjátok a DRÓTon.

 
 
Csak nehezen vettem rá magam, hogy ebben a rohadt melegben leírjam véleményemet a Kepler-452b „felfedezése” kapcsán, de van ennél a lapnál egy régi barátom és valahogy mégis rá tudott beszélni, hogy klaviatúrát ragadjak. Nem a meleg volt a legfőbb hátráltatóm, hanem az, hogy tudom: 
 
nem akartok majd megérteni. Írásomat sem adjátok tovább, mert eretnekség.
 
Ezért videókkal illusztrálom mondandóm. Szóval, van ez a nagy-nagy felfedezés. Imádom a csillagászatot, tényleg klassz, hogy kifelé tekintgetünk, de nekem már a SETI-program is kicsit erős. Vagy a különböző üzeneteink a „földönkívülieknek”. És a legújabb, hogy szegény Stephen Hawking 100 millió nem forintot adományozott a földönkívüli élet keresésére, akkor, amikor a földi élet is komoly veszélyben van. Persze értem én, hogy mindenki ott lottózza el a pénzét, ahol akarja, és hogy szeretnétek már nagyon-nagyon találkozni „idegenekkel”, de megkockáztatok egy még viszonylag enyhe kérdést: egészen biztosak vagytok benne, hogy ez jó ötlet? Hallottatok már a Fermi-paradoxonról? Első csatolt videóban ennek magyarázatát találjátok: 

 
Bárhogy is, a lényeg, hogy ha találkozunk idegen lényekkel az sehogy sem alakulhat túl jól ránk nézvést. De, ha csak annyi a cél, hogy elhúzzunk innen, ahogy az Interstellarban ezt Hollywood sugallta, akkor is gáz, hogy nem próbáljuk ezt a bolygót megóvni. Mert igen kicsi az esély, hogy sok-sok fényéven belül Földhöz hasonló helyet találjunk. Szóval tisztázzuk végre, hogy
 
nincs Föld2. Egy Föld van.
 
A másik dolog, hogy mindenki meg van szállva ezzel a szingularitás dologgal, meg a virtualitással – nyilván mert valódi életet, alig élnek az emberek – és hogy egyre tovább élünk, hála a gyógyszeriparnak. Egyre tovább élünk és majd feltöltik az agyunkat, - bocs: a tudatunkat: egyetlen közös hiperagyba és ott örökké élhetünk. Miközben az emberek ilyen és hasonló technokrata illúziókba ringatják magukat, én a hétköznapi Magyarországon botladozva egyre biztosabb vagyok, hogy nem szeretnék közös agyba lenni másokkal. Épp elég a saját hülyeségem.
Amíg ilyen hülye illúziókba ringatjuk magunkat, addig az emberek közötti erőszak, a bűnözés, a szenvedés, és a szemét és a környezetszennyezés nem lett kevesebb. A politikusaink egyáltalán nem tudnak mit kezdeni az új század új problémáival. Sőt. Soha nem volt olyan aktuális film, mint a „Hülyeség kora”. Emlékszem még egyetemista korunkban néztük, és már akkor is durva volt. Különösen ajánlom 1 óra 16-tól kezdődő részt:

Összefoglalásként barátom írásából, itt, a DRÓTon megjelent esszéjéből idéznék: „...a modern világ embertelen és félelmetes mivolta az, amit felismert Poe, az ismeretlenbe való öntudatlan törtetés rettenetét, a spiritualitás nélküli ember halálfélelmét írta le Lovecraft.
 
Mintha a modern világban két uralkodó filozófia érvényesülne, mintha mindössze két öntudatlan célja lenne az egész emberiségnek. Az egyik a mindent leuraló mesterséges intelligencia, a gépagy létrehozása, míg a másik a „space race”, vagyis az űr-hidegének érintése, a másik bolygók, a más-élet felfedezése és megtalálása.
 
Ezek lesznek aztán a Poe köpönyegéből kibújt sci-fi irodalom toposzai, miközben mi az, ami a két összemberi becsvágy mellett eltűnik? Maga az ember. Sem a technikai fejlődés, sem egy másik világ nem ment meg attól, hogy az ember, az emberi eltűnik világunkból.

Rubrikák és számok szeretnétek csupán lenni? Az emberi lét célja ugyanis éppen az emberré válás, ami nem fejeződött be a felegyenesedéssel, hanem minden áldott nap küzdenünk kell érte. Mi az ember? Miért félünk tőle? Mi a nagy lehetőség az emberi létben? Poe és Lovecraft, Baudelaire és Borges folyton ezt kérdezik. Az emberiség a mesterséges intelligenciát szeretné felfedezni, de még a természetes intelligenciát sem érti és csak nagyon ritkán használja. Az emberiség az bohózat, ami más értelmes fajok után kutat az űrben, miközben saját életében sem találja az értelmet. Nem nehéz megjósolni, hogy mi lesz, amikor a modern társadalom véletlenül vagy öntudatlanul egyik vagy másik, vagy ami a legvalószínűbb, egyszerre mindkét nagy becsvágyát eléri: katasztrófa. Ugyanis nincs az az emberiségnél magasabb rendű intelligencia, ami a modern világ válságából kisegíthet. Hacsaknem Isten.” – de nála meg nincs okostelefon, nincs fenn a Facebookon*, és a chaten sem válaszol már egy jóideje.  

 

*Tévedtem. Fent van, csak mint humorista. :)


KAPCSOLÓDÓK

Azt állítja nála van Petőfi koponyája. Nálam meg az enyém. Még. Szerencsére. – "És akkor mi van?" című sorozatunk első részét olvashatjátok a DRÓTon Hanzély Márton tollából. Petőfi nő volt?  

...avagy a modern társadalom félelmeiről és az ismeretlentől való rettegésről.  A mai emberiséget uraló két nagy tévképzetről – az űr hidegéről, avagy az idegen-, és a gépek hidegéről, avagy a mesterséges intelligenciáról – továbbá arról, hogy mi az ami valóban hiányzik szól esszénk, amit itt meg is hallgathatsz. Félelem és reszketés Poe és Lovecraft társaságában - WST20/4

 
  • A hülyeség kora
  • És akkor mi van?
  • csillagászat
  • szkepticizmus
  • Társadalom