Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Nem tré Jókai

Ma lenne 190 éves Jókai Mór, akit egyáltalán nem könnyű a mai olvasók többségével, különösen a fiatalokkal megszerettetni. Porpáczy Zoltán, budapesti grafikus különleges módját választotta, hogy másokkal is megszeretesse kedvenc íróját. Plakátot készített műveiből. A DRÓTon most megnézhetitek ezeket a különleges plakátokat.

Górcső alatt A magyar nép élce, ezúttal egy párbeszéd formájában:
„– Öttél-e ma, te juhász?
– Hej, öt tél után egy nyár.
– Ittál-e ma, te juhász?
– Itt állok, uram.
– Jártak-e itt farkasok?
– Hej, nem is angyalok.
– Vittek-e el báránykát?
– Hej, nem is hoztak ám.
– Folyott-e el a vére?
– Hej, nem is a teje.
– Futottál-e utána?
– Hej, nem is előtte.”
Egy meglepő vízió a Jövő század regényéből, nem később, mint 1872-ből!
„Az északi égen egy másik aerodromon alakja repül százszorta megnagyítva; átlátszó falain keresztül meglátszanak a mozgó alakok; szárnyai csapkodják a semmit, az űrt.”
Kezdjünk is mindjárt az 1892-ben megjelent Fekete vér c. regény egy szép sorával!
„Az özvegyek kiálltak a tornáckapuba, s telesikították az utcát, s jajveszéklésükkel átkozták az urakat.”
A magyar nép élce című kötetben Jókai egy helyen száz magyar szót említ a verekedés kifejezésére, úgy mint:
„Harcolni, ütközni, hadakozni, viaskodni, tülekedni.
Megverni, megütni, megvágni, megdögönyözni.
Eldöngetni, elpáholni, elabajgatni, kimángorolni, lehúzatni.
Elcsépelni, megöklözni, megtapogatni, megpofozni, megtépászni.
Birkózni, huzakodni, csatázni, vívni, marakodni.
Megcibálni, megtérdelni, kiporolni, lepüfölni, megtenyerelni.
Megkommantani, megdöfölni, főbeteremteni, képére mászni, meggyomrozni.
Megpaskolni, végigrakni, helybenhagyni, megrugdalni, megtaposni.
Meggázolni, földhözverni, letiporni, megfejelni, elderekalni.
Rászedegetni, lecsípetni, megsújtani, megrakni, megtörögetni.
Dulakodni, csetepatézni, nyeggetni, elhegedülni, kicsávázni.
Végignyújtani rajta, felképelni, poflevesezni, kikapatni, meglökdösni.
Lefülelni, elegyengetni, megkutyaporciózni, megbúbolni, megcincálni.
Megtaszigálni, megkapanyelezni, megfurkósbotozni, megdorgálni, elléhálni.
Elfenekelni, megnyakalni, megsodrófázni, megnyaggatni, ellazsnakolni.
Főbeverni, agyonverni, gúzsba csavarni, derekát leütni, mogyoróhájjal kenni.
Lesuhintani, lekalabintani, leteremteni, meggyömöszölni, megmarkolászni.
Főbekólintani, kiebrudalni, megnáspángolni, elegyebugyálni, kitéglázni.
Civakodni, hajbakapni, odasózni, besavanyítani, megugratni.
Megaprítani, falhoz mázolni, kirúgni, felrúgni és értekezni stb.”
Talán nem indokolatlan, hogy az Útleírások lapjain ma ismét a téli Budapesten járunk.
„Télen, mikor a tó befagy, új élet pezsdül föl a Városligetben. A korcsolyázók pompás csarnoka benépesül; a városligeti tó nagy jégpályáján kanyarogva iszánkodnak végig a korcsolyázók százai, olykor ezrei, ami este, villanyvilágítás és harsogó zene mellett a közönségnek is tündéri látvány.”
Időzzünk egy kicsit az Útleírásoknál, illetve azon belül a korabeli Budapesten!
„Farsangon különben az egész ég tele van hegedűvel, s aki a poharat a fenekéig szereti kiüríteni, ahol a seprűje van: elvágtathat ugyanegy órában a Vigadó elite báljából a külvárosok táncszalonjaiba, s tanulmányozhatja az ethnographiai különbséget ugyanazon népfajnak két különböző meridianus alatt kifejlett szokásai között.”
 
Több kritikát kaptunk, hogy kevés az aktuális interpretáció. Az 1870-es Fekete gyémántok bevezetőjéből ragadtunk ki egy mondatot.
„E fölött élünk mi: a „ma” urai. Ami fölött járunk, az a „tegnap”.
 
 
És folytassuk is rögtön az 1854-es Kárpáthy Zoltán egy igen veretes szóláncolatával!
„S belép ezzel egy mindenkitől ismert és mindenkitől szeretett egyéniség, tornyos hajbodrozattal, zseniális arcvonalmakkal, miket tökéletesen egzotikussá tesz szétfésült, fölfelé álló bajusza és csupán alsó ajka alatt meghagyott szakálla, mintha három festőecsetet ragasztottak volna oda háromszögbe; különben en profil is meg lehet ismerni a minden fantázia határain túl magas inggallérokról, hanem ilyenkor tulajdonképpeni arcából nagyon keveset lehet látni; növelni látszik érdekes feltűnését az is, hogy ő soha sincs úgy öltözve, mint más földi ember.”
 
Egy kis melankólia az 1865-ös Mire megvénülünk-ből:
"A rozzant istállókat, miket szedett-vetett deszkákból tákoltak össze, a bérkocsis lovak lakják; hajdan paripák, úri hintók előfogatai, most az állatkínzás elleni egyletek távoli védencei, kik ott a sovány abrak mellett ábrándoznak boldog ifjúkorról, s tűnődnek azon a mérhetlen súlyú eszmén: „mire megvénülünk.”
 
Velős gondolatisága miatt ma újra visszatérünk a Fekete gyémántok bevezetőjéhez.
„Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek a levelei, egyik a másikra fektetve; minden lap tízezer, százezer (ki tudja, mennyi) évet képvisel.”
 
Egy ízes pillanat az 1891-es Nincsen ördög című regényből.
„Igen jeles, disztingvált férfiú volt. Bemutatta magát: dr. Mayer.”
A szív mártírjai című elbeszélésből idézünk. 1900-ban járunk.
„A költészetben csak az tartja a nőket hátrányban, hogy szégyenlenek olyan őszinték lenni a revelációikban, mint a férfi írók; de hogyha egyszer leküzdik ezt a tartózkodást, valamennyi férfi író mind elkotródhatik a versenypályáról előttük.”
 
 

Oscar Wilde utolsó mondata állítólag az volt, hogy „Gyűlölöm ezt a tapétát! Kettőnk közül valakinek mennie kell!" De vajon mi volt Zrínyi Miklós utolsó mondata? Utánajártunk. Elmentek ti a búsba! 

Francis Bacon (1561-1626) először 1609-ben megjelent, De sapientia veterum (magyarul: Az ősök bölcsessége) c. műve korunkban és különösen Magyarországon meglehetősen ismeretlennek számít, ám a XVII-XVIII. században Európa-szerte rendkívül népszerű volt: 1639-ben, Velencében megjelent olasz fordítása többek közt a költő Zrínyi Miklós könyvtárában is megvolt. A munka 31 kis esszéből áll, amelyekben az író a tárgyalt görög mítoszok minden egyes elemét allegorikusan értelmezi. „Ahogyan a hieroglifák megelőzték a betűket, ugyanúgy ősibb a hasonlat az érvelésnél” – írja a bevezetőben Bacon, arra utalva, hogy ezek a történetek a filozófia nyelvén is megfogalmazható igazságokat tartalmaznak, vagyis lényegében egy olyan ősi és örök bölcsességet közvetítenek, amelynek már a régi költők is birtokában voltak. Bacon az emberi tudás tárházát ezzel mintegy időtlenné merevíti, de rávilágít egyben reménytelenül korlátolt voltára is. A szirénekről, avagy a gyönyörről szóló esszé a mű utolsó darabja: a tavalyi Zrínyi-emlékévhez is csatlakozunk szerkesztőnk, Petneházi Gábor fordításának a közlésével, ami a Szigeti veszedelmet tartalmazó Syrena-kötet oly sokat magyarázott címlapmetszetének értelmezéséhez az egyik kulcsot jelentheti. Sors bona nihil aliud. A szirének, avagy a gyönyör

Transzgenerációs írókról és hősökről, filmre kívánkozó regényről, ifjúsági irodalomról és a magyar történelem értelmezéséről is volt szó  Grandpierre K. Endre "Az ördög apostolai" című regényének bemutatóján az Írók Boltjában. A könyvet Grandpierre Attila csillagász, zenész, író és Weiner Sennyey Tibor költő, író, a DRÓT főszerkesztője mutatta be. A teljes beszélgetést most a DRÓTon megnézhetitek. Zrínyik és Grandpierrek - VIDEÓ

 

 
  • Jókai Mór
  • grafika
  • képzőművészet
  • évforduló
  • Látható