Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

A nemek harmóniája - Plutarkhosznál

Egyedülálló és magyarul mindeddig publikálatlan, közel kétezer éves, primőr szöveget olvashattok a DRÓT Világirodalom Sorozatában! Plutarkhosz házassági tanácsadójából most megtudhatjátok, hogy bizony már a régi görögök szerint is létezhetett tökéletes szimbiózis férfi és nő között, igaz ez (az akkori normáknak megfelelően) korántsem egyenrangú kapcsolatot takart. Szerkesztőnk, Petneházi Gábor fordítását bátran ajánljuk minden gender-kékharisnyának és tradícionális hímsovinisztának, de különösen azoknak, akik egyszerűen csak arra kíváncsiak, hogyan is képzelte a Párhuzamos Életrajzok írója a nemek harmóniáját.

Ellenszer a halálra

bevezetés helyett

 

A nálunk leginkább görög és római politikusok és hadvezérek életrajz-írójaként ismert khairóneiai Plutarkhosz (46-120) hatalmas életművet hagyott hátra, aminek darabjait elsőként fia, Lampriasz írta össze, ez az ún. Lampriasz-féle katalógus, amely a Szúda-lexikonban maradt ránk. Az idő az életrajzokról véglegesen csak a XVI. századtól kezdődő nyomtatott kiadásokban leválasztott, vegyesen retorikai, irodalmi, történeti és erkölcsi bölcseleti műveket tartalmazó szövegcsoportot, az összefoglalóan csak Moralia-nak nevezett gyűjteményt kímélte kevésbé, amelynek csak mintegy harmadrésze maradt ránk. A különböző témájú és tartalmú szövegek különböző mértékben vészelték át az évszázadokat. Teljesen elvesztek a filozófus- és íróéletrajzok, ill. töredéke őrződött meg különösen a pedagógiai és tudományos műveknek. Jóval kisebb volt a pusztulás ezzel szemben az ún. „népszerű filozófiai és etikai” művek esetében, amelyek közé az itt közölt Menyegzői intelmek (görögül: Gamika parangelmata, latinul: Coniugalia praecepta) is tartozik.

A sors fintora, hogy arról az emberről, aki annyi nagy hatású életrajzot hagyott maga után, nem maradt fenn részletes életrajz.

E kevés adatból néhányat azért a mű kapcsán érdemes megemlíteni. Plutarkhosz a boiótiai Khairóneiában született, Athénban platonista szellemben folytatott stúdiumokat az egyiptomi származású Ammoniosz tanítványaként, majd éveket töltött Rómában, ahol egyrészt bepillantása nyílhatott az ottani társadalmi-politikai viszonyokba, másrészt bebocsátást nyert a legmagasabb körökbe.

Fiatalon nősült, Timoxéna nevű feleségével harmonikus családi életet éltek, öt gyermekük született, ebből két fiú érte meg a felnőttkort. Khairóneiai házuk afféle vidéki akadémiává nőtte ki magát,

a lakomák közben mélyebb vagy felszínesebb módon, elméletibb vagy gyakorlatiasabb filozófiai témákról folyt a szó. A körhöz nem csupán barátok és családtagok tartoztak, hanem valódi mester és tanítvány kapcsolat is kialakult, erre az egyik bizonyíték éppen a mi szövegünk.

Pollianosz és Euridiké ugyanis, akiknek egybekelése alkalmából a mű született, Plutarkhosz két tanítványa, mindketten megmerítkeztek a filozófiában. Nekik írja mesterük nászajándékként ezt a szimbólumokban gazdag, filozofikus beszédet, amely mintegy nászénekként hivatott biztosítani, hogy az ifjú férj és feleség „kölcsönösen kezesebb és szelídebb legyen egymás iránt.” Tulajdonképpen egy példázat - vagy hasonlatgyűjtemény ez, amely a keretet adó, Aphroditét, Hermészt, a Múzsákat, Peithót és a Khariszokat segítségül szólító bevezetés és szintén a

 

A Gilgames eposz ismeretlen Cédrus erdő fejezete, Rotterdami Erasmus dialógusa, Denis Emorine francia, Jorge Luis Borges argentin, Ej Koh koreai, Warsan Shire szomáliai költők versei, Yordan Dimitrov Radichkov bolgár író és Peter Buwalda holland író prózája, továbbá kortárs Észak-amerikai indián költők versei és egy jávai-kawi eposz töredékét is közreadtuk legnépszerűbb sorozatunkban 2015-ben. A teljes sorozat itt elérhető, érdemes szemezgetni.

Múzsákra hivatkozó zárlat között, 48 rövid, gnomikus, allegorikusan értelmezett anekdotában és példázatban fejti ki gyakorlatias mondanivalóját az ideális házasságról. A Múzsák segítségül hívása abból a szempontból is indokolt, hogy ha prózában is írja, lényegében egy epithalamiumnak szánja a művet a szerző, és a költői, rafinált retorikával megszerkesztett hasonlatok is ezt a kettős jelleget hangsúlyozzák.  Primátusa ugyanakkor a prózai mondanivalónak van, amivel az észre akar hatni, és az ifjú pár belátását akarja elnyerni, aminek eléréséhez a költői szó- és képhasználat csak egy eszköz. Tartalmi szempontból a „populár-filozófiai” művek közé sorolható, ugyanakkor annak révén, hogy lényegi mondanivalóját mindig egy-egy példázattal, vagy történettel világítja meg, sokkal inkább irodalmi, mint filozófiai jellegű – ennek is köszönheti „népszerű” jelzőjét. Irodalmi jellege megnehezíti annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy vajon melyik filozófiai irányzat nézetei hatottak a szövegre nagyobb mértékben. Püthagoreus, platonista és sztoikus elemek egyaránt megtalálhatóak benne, illetve a tradícionális, homéroszi görög, és a korban modern római házasságeszmény között is mintegy hidat képez.

Plutarkhosz számára (ahogyan ezt más írásaiban is kifejti) a házasság a legszentebb egyesülés, a halál egyik ellenszere és a halhatatlanság elérésének egyik eszköze.

A házastársi szerelem a platóni értelemben vett erósz (szerelem), ugyanolyan emelkedett és szent, amelynek megnyilvánulása, a filia (szeretet) következésképpen egyik összetevője lehet a házastársak közötti érzelmeknek (igen, ez akkoriban nem volt evidens). Michel Foucault szerint ez egy új fajta, a kora-keresztény kor íróinak a szexualitással és az énnel kapcsolatos változó attitűdjének a megnyilvánulása,  amelyben a házasság immár egy fontos eleme az önkiteljesedésnek, a két fél egyesülése valódi szümbiószisz, amely egyben művészet is, tehát tanulható – és éppen ezen a ponton kapcsolódik a Gamika parangelmata-hoz.

A „házassági tanácsadó” ugyanis éppen abból a célból próbál érvényes tanácsokkal élni, hogy a két fél közötti egyesülés a teljesség eme régi-új igényének eleget tegyen. Mert, mint azt a 34. példázatban mondja Plutarkhosz, a házasfelek eltérő mértékben egyesülhetnek, a fizikai részecskékhez hasonlóan; a legmagasabb szintű ezek közül a teljes és tökéletes, egész életre szóló keveredés: Az effajta házasság célja tehát már túlmutat a puszta utódnemzésen, amelyre viszont a sztoikusok igyekeztek ledegradálni, akik számára a házasság természetes szükséglet és kötelesség (kathékon), amelynek ha az ember eleget tett, más dolga már nincs is e téren. Plutarkhosz számára ezzel szemben a házasság egy a filozófia segítségével elsajátítható művészet, amellyel az ember egy platóni értelemben vett eszközt kap arra, hogy az isteni tökéletesség felé törekedjen.

A tökéletes szerelem tehát filozófiai megalapozottságot követel, amelyben a férfinak és nőnek egyaránt részesülnie kell. A nők a hagyományos görög felfogás szerint azonban nem részesülhettek semmiféle filozófiai nevelésben, alacsonyabb rendűnek számítottak, akiknek egyetlen feladata csak a háztartás vezetése, amint az például Arisztotelész számos megnyilvánulásából is kiderül. A hagyományos képtől a sztoikusok sem tértek el, az egyetlen közülük, aki ezt mégis, és igen radikális módon megtette, jellemzően egy római volt, Plutarkhosz kortársa, Musonius Rufus (30-101; Epiktétosz mestere). A görög és római társadalom a nőkkel való bánásmód terén különbözött egymástól talán a legszembetűnőbb módon, amint azt már mind a két oldalon igen korán felfedezték. Egyenjogúságról Plutarkhosznál sincs szó: a példázatok fele kimondottan a feleségnek szól és általában valamilyen korlátozást akar kifejezni – ezzel szemben csak hat olyan van, ami egyedül a férj felé van intézve, a maradék pedig mindkettőjükhöz.

A mű tehát saját korának hellén konvencióit összegzi mintegy, bár ezek tekintetében sok helyen és sok fejben olyan nagy változás talán nem is zajlott le az eltelt kétezer évben. Ez a nagyobb baj, vagy inkább az, hogy annak belátása sem nevezhető éppen manapság általánosnak, hogy a kölcsönös szeretet, bizalom és megértés a boldog családi élet legfőbb követelménye, arról döntsön a kedves olvasó.


A fordításhoz az alábbi kiadásokat használtam:

Plutarque, Œuvres Morales, Tome II, Traités 10-14, Paris, Les Belles Lettres, 2003.

Plutarch’s Moralia in Sixteen Volumes I, Harvard Univ. Press, 1969.

A Moraliából magyarul még a következő darabok olvashatóak:

A lélek keletkezése a Timaiosz szerint ill.  Az erkölcsi erény = Középső Platonizmus (szöveggyűjtemény), vál. bev. Somos Róbert, Budapest, Osiris, 2005, 93‑137; 138‑164; Miért nem jósol már versben a Püthia? ford. bev. jegyz. Tordai Éva, Magyar Filozófiai Szemle (46) 2002, 563‑599; Az erkölcsi erény, A harag megfékezése, A harag, A lélek derűje = Morálfilozófiai értekezések,  összeáll. ford. előszó, jegyz. Lautner Péter, Budapest, Kossuth, 1998; Iszisz és Oszirisz, ford. utószó, jegyz. W. Salgó Ágnes, Budapest, Európa (Az ókori irodalom kiskönyvtára) 1986, ill. Isis és Osiris, ford. Wojtilla Ágnes, előszó Kákosy László. Budapest (Az ELTE Ókori Történeti Tanszékeinek kiadványai 16), 1976; Szókratész daimónja, vál. ford. jegyz. utószó W. Salgó Ágnes, Budapest, Helikon (Prométheusz könyvek 7), 1985; A sztoikusok ellentmondásai, ford. W. Salgó Ágnes = Sztoikus etikai antológia, vál. Steiger Kornél, Budapest, Gondolat, 1983, 337-396.  

További irodalom:

Rosa M. Aguilar, La mujer, el amor y el matrimonio en la obra de Plutarco, Faventia (1992), 307-325.

R. H. Barrow, Plutarch and His Times, Indiana University Press, 1967.

Michel Foucault, A szexualitás története III – Törődés önmagunkkal (ford. Sujtó László), Budapest, Atlantisz, 2001.

Cynthia Patterson, Plutarch’s Advice to the Bride and Groom – Traditional Wisdom through a Philosophic Lens, ANRW II, 33, 5, ed. Wolfgang Haase, Berlin – New York, De Gruyter, 1991, 4709-4723 = Sarah B. Pomeroy, Plutarch’s Advice to the Bride and Groom and a Consolation to His Wife. English Translations, Commentary, Interpretive Essays, and Bibliography, New York – Oxford, 1999, 128-138.

D. A. Russel, Plutarch, London, 1973.

Konrat Ziegler, Plutarchos von Chaironeia, Stuttgart-Waldsee, 1949 = RE, XXI, 636-942.



Plutarkhosz:

Menyegzői intelmek

(fordította: Petneházi Gábor)

 

Plutarkhosz Pollianosznak[1] és Euridikének üdvözletét küldi

 

Az ősi szertartás után, amellyel frigyeteket Démétér papnője megerősítette,[2] úgy vélem, ezen iromány is, amellett, hogy az alkalomhoz illik és csatlakozik a nászotokat ünneplő kórushoz, talán hasznotokra lesz és a szokásokkal is összhangban marad.[3]

Mármost a zenében van egy olyan fuvola-hangnem, amelyet ló-násznak neveznek, s ez a dallam, ahogyan tartják, valamiféle vágyat olt a lovakba és megnöveli a fedezésre való hajlandóságukat. A filozófiának is sokféle és szép tanítása van, amelyek közül semmivel sem kevésbé értékes az, amelyik a házasságra vonatkozik; énekével elbájolja ugyanis azokat, akik életük folyását egyesítik, amihez ráadásul biztosítja, hogy kölcsönösen kezesebbek és szelídebbek legyenek egymás iránt. Mivel pedig számtalanszor hallottátok magatok is a filozófiában meg-megmerítkezvén, hogy a fő pontokat bizonyos rövid hasonlatokba[4] sűrítettem, ezt a közös ajándékot küldöm nektek, miközben azért imádkozom, hogy Aphroditéhoz a Múzsák is csatlakozzanak és vele együttműködjenek, akikhez egyébként sem valamiféle lant vagy citera való, hanem az, hogy énekükkel a házasságot és az otthont a bölcselet, a beszéd és az egyetértés révén összetartsák. Mert hiszen már őseink is Hermészt rakták össze Aphroditével – nyilván azon az alapon, hogy a házasság gyönyörűsége leginkább a beszéden múlik – azon kívül a Meggyőzést és Bájt,[5] azért, hogy a házasfelek ne civakodva és küzdelmek árán, hanem rábeszéléssel érjék el egymásnál azt, amit szeretnének.

 

1. Szolón azt javasolja az ifjú arának, hogy mielőtt férje ágyába fekszik, rágcsáljon birsalmát, valószínűleg arra célozva ezzel, hogy vonzerejének, attól a pillanattól kezdve, ahogy az első hangok elhagyják ajkait, gyönyört ígérőnek és hibátlannak kell lennie.[6]

 

2. Boiótiában[7] a menyasszonyt öltöztetői spárgából font koszorúval ékítik. Ez a növény ugyanis ínycsiklandó termését a legszúrósabb tövisek között kínálja; hasonlóképpen szelíd és kellemes együttélést nyújt az ifjú feleség annak férfinak, aki elviseli a kezdeti kellemetlenségeket, bosszúságokat, és nem neheztel miattuk. Azok pedig, akik a szüzekkel járó első nehézségek miatt a kelleténél jobban megmérgesednek, semmiben sem különböznek azoktól, akik néhány éretlen szőlőszem miatt az egész fürtöt másoknak engedik át. Azok az újdonsült asszonyok pedig, akik férjükkel az első idő után elégedetlenek, ugyanabban a helyzetben vannak, mint azok, akik egy méhcsípés[8] felett bosszankodva az egész lépet otthagyják.

 

3. Az új házasoknak az első időkben kell leginkább tartózkodniuk a nézeteltérésektől és sértődésektől, belátva azt, hogy minden részekből összerakott holmi a kezdeti időkben a legkisebb érintésre is szétesik, idővel azonban, miután az illesztékek jól összeragadtak, tűzzel vagy vassal is csak alig lehet őket szétválasztani.[9]

 

4. Amint a szikra is könnyen lángra kap a szalmán, a kanócon vagy a nyúlszőrön, ám annál gyorsabban kialszik, ha nem tesznek rá valami tartalmasabbat, ami egyszerre óvja és táplálja, ugyanúgy az új házasoknak a test és a külső keltette, gyorsan fellángoló szerelme sem lesz sem tartós, sem szilárd, hacsak a jellembeli tulajdonságokon alapulva és az elmét is megérintve nem válik tartós lelkiállapottá.

 

5. Ha méreggel halászunk, gyorsan és könnyen kifogjuk a halat, ám ehetetlenül rosszá tesszük a húsát; ugyanígy azok a nők, akik bűbájos mesterkedésekkel hálózzák be és a gyönyör rabságában tartják férjeiket, elbutított, esztelen és romlott társaikká teszik őket. Mert bizony Kirké sem lelte örömét azokban, akiket elvarázsolt, semmi haszna nem volt belőle, hogy disznóvá vagy lóvá változtak, Odüsszeuszt viszont, aki nem vesztette el a fejét és értő társa volt, módfelett szerette.[10]

 

6. Azok a nők, akik inkább akarnak uralkodni egy buta férfi felett, mintsem egy bölcs szavára hallgatni, azokhoz hasonlítanak, akik inkább vakokat vezetnek az úton, mintsem hallgassanak azokra, akik látnak is, ismerik is az utat.

 

7. Vannak nők, akik nem hiszik, hogy Pasziphaé a király életében szeretett volna bele a bikába, miközben látják, hogy egyes asszonyok nehezen tűrik józan és szigorú férjüket, ellenben annál jobban megvannak azokkal, akikkel mértéktelenségből vagy élvhajhászásból, miként a kutyákkal vagy a kecskékkel keverednek össze.

 

8. Azok, akik – akár gyengeségből, akár elpuhultságból – nem képesek felpattanni lovukra, megtanítják nekik, hogy lehajoljanak és lefeküdjenek előttük; ugyanígy néhányan azok közül, akik előkelő, gazdag lányt vettek feleségül, nem magukat emelik fel, hanem feleségeiket alázzák meg, hogy így engedelmessé téve jobban uralkodhassanak rajtuk. Szükséges azonban, hogy, miként a ló erejét a zablával kíméljük, azonképpen óvjuk a nő becsületét is.

 

9. A holdat, amíg távol van a naptól, fényesnek és ragyogónak látjuk, ám elhomályosodik és eltűnik, ha közelebb kerül hozzá. A bölcs asszonyra épp a fordítottja igaz: akkor látszik leginkább, amikor a férje is jelen van, ám őrzi a házat és rejtve marad, ha az nincs a közelben.[11]

 

10. Téved Hérodotosz, amikor azt mondja, hogy a nő a ruhájával együtt a szemérmét is leveti.[12] Ezzel szemben ugyanis az okos asszony a ruha helyére ölti magára a szemérmet; az igen nagy szemérmesség pedig a házastársak egymás iránti mérhetetlen szerelmének jele.

 

11. Mint amikor két egyszerre megszólaló harmonikus hang közül a mélyebb adja meg a hangnemet, ugyanígy egy okosan berendezett háztartásban minden cselekedet a két fél egyetértéséből fakad, a meghatározó és irányító szólam azonban itt is a férfié.[13]

 

12. A nap legyőzi Boreászt.[14] Az ember ugyanis, ha a szél erősen fúj és ruhájába kap, összefogja és szorosan megköti köntösét; ha pedig a nap hevétől forróság támad, melege lesz, majd szinte már meggyullad, és a tógával együtt az ingétől is megszabadul. Többnyire ugyanezt teszik az asszonyok is: ha férjük erőszakkal akarja megfosztani őket a fényűző cicomától, szembeszállnak vele és megmakacsolják magukat; ha ellenben szép szóval sikerül meggyőzni őket, könnyen lemondanak ezekről és visszafogják magukat.

 

13. Cato kizárta a szenátusból azokat, akik feleségüket a lányuk jelenlétében megcsókolták.[15] Ez talán túlzás; ha azonban helytelen dolog, mint ahogy az is, mások jelenlétében egymást megölelni, megcsókolni vagy átkarolni, hogy ne lenne még helytelenebb mások jelenlétében egymás szidalmazni és veszekedni, a feleségünket illetlen szónak vagy tréfának kitenni, nyilvánosan gáncsolni és megfedni és mindenki szeme láttára zavarba hozni?

 

14. Amint egy aranyozott és drágakövekkel kirakott tükörnek semmi haszna, ha torz képet mutat, ugyanígy semmi haszna a gazdag feleségnek, ha szokásai és jelleme nem hasonlítanak a férjéhez. Ha a tükör az örvendezőnek búskomor, a mérgesnek és szomorkodónak pedig vidám képet mutat, nyilván selejtes és rossz.  Hogy ne lenne tehát alkalmatlan és hibás a feleség, ha akkor évődik, amikor férje indulatos, mogorva, amikor az jókedvű, és vidáman nevetgél, amikor az gondterhelt – tegye közönyből, vagy utálatból mindezt.[16] Szükséges tehát, hogy amint a geometriában – a hozzáértők szerint – a vonalak és a felszínek maguktól nem mozognak, hanem a testek mozgását követik, ugyanígy a feleségnek se legyenek külön érzelmei, hanem osztozzon férjével gondjában és vígságában, örömében, bánatában.

 

15. Azok, akik nem nézik jó szemmel, ha feleségük velük együtt eszik, arra tanítják őket, hogy vonuljanak távol, és egyedül lakjanak jól. Ugyanígy, akik feleségük vidámságában nem osztoznak és nem társai játékos jókedvüknek, arra tanítják őket, hogy tőlük távol keressék az örömöt.

 

16. A perzsa királyok lakomáin törvényes hitveseik is részt vettek és együtt étkeztek velük; amikor azonban hancúrozni akartak és lerészegedni, ezeket elküldték, és énekesnőiket illetve ágyasaikat hívatták, nagyon is helyesen téve mindezt, hiszen kicsapongó tivornyáikat nem osztották meg hitveseikkel. Ha tehát egy házasember, aki nem tudja türtőztetni magát és a gyönyörre hajlamos, egy kéjnővel vagy egy szolgálóval vétkezik, amiatt a feleségnek nem kell megharagudnia vagy bosszankodnia, hanem inkább úgy kell felfognia, hogy férje szégyellte előtte részegeskedését, kicsapongását és kéjvágyát, és azt inkább egy másik nővel osztotta meg.

 

17. A királyok közül azok, akik a művészeteket kedvelik, sok művészt gyűjtenek maguk köré; akik az irodalmat, sok írástudót, akik pedig a sportokat, sok atlétát. Ugyanígy a férfi, ha a szép testben leli örömét, jól kinéző nőt vegyen el, ha az élvezeteket kedveli, buját és a kéjre könnyen kaphatót, ha pedig a szépet és a jót szereti, okosat és mértéktartót.

 

18.  Egy spártai leányka, mikor valaki megkérdezte tőle, volt-e már dolga férfival, így felelt: „Nekem ugyan nem, legfeljebb neki énvelem.”[17] Úgy vélem, ez a ház úrnőjéhez méltó megközelítés: nem menekülni, nem vonakodni, ha a férj kezdeményez, ám magunktól sem kezdeményezni semmit. Ez ugyanis arcátlanság és a kéjnők sajátja, amaz viszont önhittség és érzéketlenség. 

 

19.  A nőnek ne legyenek saját barátai, hanem közösek legyenek azok a férjével. Első és leghatalmasabb barátaink az istenek. Ezért úgy illik, hogy a feleség azokat az isteneket tisztelje, és egyedül azokat ismerje el, akikben a férje hisz, a túlzott vallásosság és az idegen babonák előtt pedig zárja be a kaput. Egy istennek sem kedves az áldozat ugyanis, ha azt egy nő titokban és rejtőzködve végzi el.

 

20. Platón azt mondja, boldog és szerencsés az a város, ahol alig hangzik el a beszédben „ez az enyém, ez nem az enyém,” mivel ott a polgárok, már ha ez lehetséges, közösen használják azokat a dolgokat, amelyeknek különös fontosságot tulajdonítanak.[18] Ha a házasságra alkalmazzuk, sokkal inkább találó ez a mondat. Egyébként, amint az orvosok mondják, ha a jobboldalt megütöm, azt a baloldal is érzékeli, ugyanígy úgy helyes, ha a feleség együttérez a férjjel és a férj a feleséggel, mert miként a kötelek is egymásból merítenek erőt, ha összefonják őket, úgy minél nagyobb kölcsönös jóindulattal viseltetnek egymás iránt a házasfelek, annál tovább tart közös életük. Aztán maga a természet is testeink révén úgy összevegyít minket, hogy mindkét féltől egy-egy részt véve, és azokat összeöntve, olyan közös teremtménnyel ajándékozza meg mindkettőt, hogy abban egyikük se tudja leválasztani vagy megkülönböztetni a sajátját a másikétól. Nagyon is úgy illő, hogy ugyanezt a közösséget az anyagi dolgokban is gyakorolják a házasok, és mindenüket egy vagyonban egyesítve és összevegyítve, semmire se gondoljanak már úgy, hogy az a sajátjuk, vagy a másiké, hanem mindenre úgy, hogy az a sajátjuk, és semmire sem úgy, hogy az csak a másiké. S amiként a vízzel kevert bort, ámbár nagyobb része víz, mégis bornak hívjuk,[19] ugyanígy a vagyon és a ház a férfi nevén van, mégha a feleség többet is tett hozzá.

 

21. Heléna a vagyon után, Parisz a gyönyörre áhítozott; Odüsszeusz bölcs volt, Pénelopé erényes. Ezért volt boldog és irígylésreméltó a házassága ezeknek, amazoké pedig csak a bajok Iliászát hozta a görögökre és barbárokra.

 

22. Egy római férfi,[20] amikor barátai korholták amiatt, hogy eltaszította feleségét, aki vagyonos is, szép is volt, saruját lehúzva így felelt: „Hiszen ránézésre ez is szép és új, de senki nem tudja közületek, hol szorít.” Nem a feleség hozománya, származása, vagy szépsége számít tehát, hanem mindaz, amely a férjet a legközelebbről érinti; a vele való érintkezés, a szokások és mindaz, amivel körülveszi: hogy ezeket nap mint nap ne durván vagy sértő módon, hanem alkalmazkodóan, barátságosan és kedvesen nyújtsa. Mert amint az orvosok jobban tartanak attól a láztól, amely láthatatlan, lassanként összegyűlő okokból keletkezik, mint attól, amelynek nyilvánvaló és súlyos előzménye van, ugyanígy a sokaság előtt rejtve maradó kis dolgok, a férj és feleség részéről naponta ismétlődő sérelmek lehetetlenítenek el és rombolnak le leginkább egy kapcsolatot.

 

23. Philipposz király beleszeretett egy thesszáliai nőbe, akit emiatt azzal vádoltak, hogy bájitalt adott neki. Olümpiász érte küldetett tehát, hogy megvizsgálja, miféle. Miután a színe elé jött, és látta, hogy szemrevaló, a kérdéseire pedig bátran és okosan felelgetett, ezt mondta: „Alaptalanok voltak a vádak, hiszen a bájital te magad vagy.” A törvényes, hites feleség legyőzhetetlen erő lesz tehát, ha bensejében bír mindent; hozományt, származást, bájitalt, akár magának Aphroditénak az övét;[21] férje jóindulatát tehát erényével és jellemével vívja ki.

 

24. Ismét Olümpiász, amikor egy nemrég nősült ifjú udvaronc csinos feleségéről rosszat hallott, így szólt: „Ez az ember nem gondolkodik, különben nem a szemével házasodott volna.” Fontos tehát, hogy ne a szemünkkel és ne is a tenyerünkkel házasodjunk,[22] miként azok teszik, akik azt számolgatják, mennyit hoz a nő a konyhára, miközben nincs gondjuk arra, hogy milyen lesz vele együtt élni.

 

25. Szókratész azt tanácsolta a tükörképüket szemlélő ifjaknak, hogy akik csúnyák, azok erényükkel javítsanak magukon, akik pedig szépek, ne rontsák el a képet azzal, hogy rossz útra térnek. Úgy helyes tehát, hogy háziasszony is, amikor kezébe veszi a tükröt, ha csúnya, így szóljon magához – „mi lenne, ha még erényes se lennék?” – ha pedig szép – „mi lenne, ha még erényes is lennék?” Nagyobb tisztelet jár ugyanis a csúnya feleségnek, ha jelleme miatt szeretik, mint a szépnek, ha csupán szépségéért.

 

26. Lüszandrosz lányainak Szicília türannosza drága ruhákat és ékszereket küldött, amelyeket azonban Lüszandrosz nem fogadott el, így szólván: „Ezek az ékszerek nagyobb szégyent hoznak a lányaimra annál, mint amennyire díszükre válnak.” Lüszandroszt megelőzően Szophoklész ezt írta:

 

Csak ékeskedj, mást fel nem mutatsz, szerencsétlen,

Éktelenül mohó lelked jelét csupán.[23]

 

Mint Kratész mondja, szép az, ami rendezett. A rendezettség pedig még szebbé teszi a nőt. Ennek látszatát pedig nem azok érik el, akik aranyat, drágakövet, bíbort aggatnak magukra, hanem azok, akik az illem, a kiegyensúlyozottság és a szemérmetesség képét nyújtják.[24]

 

27. Azok, akik a Házasságvédő Hérának áldoznak, nem égetik el az epét az áldozat többi részével együtt, hanem kivágják és az oltár mellé dobják. A szokás alapítója nyilván arra akart célozni ezzel, hogy a házasságot nem szabad, hogy epés gyűlölet mérgezze. A feleségnek olyannak kell lennie, mint a bornak: kellemesen és egészségesen csípősnek, se nem keserűnek, mint az aloé, se nem mérgezőnek.

 

28. Platón arra biztatta Xenokratészt,[25] aki igen nehéz természetű, bár egyébként tisztességes és becsületes ember volt, hogy áldozzon a Khariszoknak. Úgy vélem az erényes nőnek van leginkább szüksége kedvességre a férjével való bánásmódban, ahogy Métrodórosz[26] mondja, azért hogy kellemessé tegye az együttlétet, és ne legyen amiatt mogorva, hogy erényes. A takarékos nőnek sem szabad ugyanis túllépnie az illendőség, a szerelmes természetűnek pedig a tisztesség határán; elviselhetetlen lesz a rend ugyanis, ha a feleség túl szigorú, és elviselhetetlen a szerénység, ha túlságosan fukar.

 

29. Az a nő, aki nem mer férje jelenlétében nevetni vagy tréfálkozni, nehogy arcátlannak vagy fegyelmezetlennek tűnjön, semmiben sem különbözik attól, aki nem olajozza be a haját, nehogy úgy tűnjön, hogy illatosítja magát, és nem mossa meg az arcát, nehogy azt gondolják, festi magát. Látjuk, hogy azok a költők és szónokok, akik igyekeznek kerülni műveikben a közönségeset, az alantast és hatásvadászatot, művészien törekednek arra, hogy a történettel, annak elrendezésével, és a jellemábrázolással ragadják meg és indítsák meg az olvasót. Hasonlóan kell tennie a feleségnek is, aki helyesen teszi, ha teljességgel kerüli és távol tartja magát minden túlzott, kéjnőhöz méltó hízelkedéstől, ami helyett inkább arra törekszik, hogy szíves és bensőséges kedvességgel vegye körül férjét, akit így az érzékiség helyett az erényre szoktat. Ha pedig egy feleség természetéből fakadóan mogorva, vagy szertelen, netán savanyú, a férjnek ezt méltányolnia kell, és amiként Phókión azt mondta Antipatrosznak,[27] amikor az neki valami méltatlan és bűnös dolgot akart megparancsolni – „nem bánhatsz úgy velem, mint egy baráttal és talpnyalóval egyszerre” – ugyanígy kell gondolkodni az erényes ám mogorva asszonyról is: „nem élhetek úgy vele, hogy egyszerre a feleségem és a szeretőm.”

 

30. Az egyiptomi asszonyoknak ősi szokás szerint tilos volt sarut hordaniuk, hogy az egész napot otthon töltsék.[28] A legtöbb nő, ha levennéd aranyozott saruját, boka- és karperecét, bíborruháját és gyöngysorát, otthon maradna.

 

31. Theánó[29] egyszer úgy mutatkozott nyilvánosan, hogy ruhája alól kilátszott a karja. „Micsoda könyök” – mondta valaki. „Ám nem a nyilvánosságé” – válaszolta ő. Az erényes asszonynak pedig nem csupán könyöke, hanem a megszólalása sem lehet nyilvános, hangját pedig úgy kell óvnia és szégyellnie a külvilág előtt, mint meztelenségét; abban ugyanis megmutatkoznak a beszélő érzelmei, jelleme és lelkiállapota.

 

32. A Pheidiász által készített éliszi Aphrodité[30] egy teknősön tapos, amely az asszonyok számára az otthon maradás és a hallgatás[31] jelképe. A nőknek ugyanis vagy a férjükhöz, vagy a férjükön keresztül szabad csak beszélniük és nem szabad neheztelniük, mint egy fuvolásnak amiatt, ha más szájából[32] figyelemreméltóbb hangok szólalnak meg.

 

33. Azok a vagyonos emberek és királyok, akik nagy becsben tartják a filozófusokat, maguknak is, azoknak is dicsőséget szereznek; azok a filozófusok azonban, akik a gazdagokat szolgálják, nem növelik azok hírnevét, sőt, a magukét csorbítják.[33] A feleségekkel is hasonló a helyzet. Ha alávetik magukat férjüknek, dícséretet érdemelnek, ha viszont uralkodni akarnak, az nagyobb szégyen számukra, mint azok számára, akiken uralkodnak. A férjnek pedig nem úgy kell uralkodnia nején, mint gazda a rabszolgája[34] felett, hanem mint a lélek a test felett, akivel együttérez és aki benne bízva vele egyesült. S amint a testen uralkodni annyit tesz, mint  megakadályozni, hogy az érzékek és a vágy rabszolgája legyen, ugyanígy a nőn úgy kell uralkodni, hogy azt örömmel és szívesen vegye.

 

34. A filozófusok szerint a testek közül némelyek különálló részekből állnak, mint egy hajóhad vagy egy hadsereg, mások egymáshoz illeszkedőkből, mint például egy ház, vagy egy hajó, megint mások pedig olyanokból, amelyek egyesültek és együtt növekednek, mint ahogyan valamennyi élőlény.[35] Körülbelül hasonló a helyzet a házassággal is. Az egymást szerető felek házassága egyesült és együtt növekvő; azok, akik a hozomány vagy a gyerekek miatt házasodtak össze, egymáshoz illeszkedő feleknek tekinthetők, akik pedig csak együtt hálnak, különálló testek, akik legfeljebb egy helyen laknak, és az „együttélés” szó sem igen alkalmazható rájuk. Szükséges továbbá, hogy amint a természettudósok szerint minden nedv mindenhol összekeveredik,[36] úgy azok, akik megházasodnak, testüket, vagyonukat, a barátokat és a hozzátartozókat összevegyítsék egymással. Mert a római törvényhozó is megtiltotta, hogy a házasfelek ajándékot fogadjanak el egymástól,[37] nem azért, hogy ne kapjanak semmit, hanem, hogy mindent közösnek tekintsenek.

 

35. A líbiai Leptis városában ősi szokás, hogy az esküvő másnapján az ifjú feleséget férje anyjához küldik, hogy egy fazekat kérjen, az pedig nem ad és azt mondja, hogy nincs is neki, azért, hogy így a menyecske már az elején megtapasztalja anyósa mostoha voltát,[38] és ha a későbbiekben valami komolyabb sértés érné, amiatt ne nehezteljen és ne bosszankodjon. A feleségnek fel kell ismernie, hogy nem szabad okot adnia a sértődésre, és azt, hogy az anya féltékeny a menyére. Az egyetlen orvosság, ha a férj iránta érzett szeretetét a szenvedélyig fokozza, miközben ennek anyja iránti szeretetét sem csökkenti vagy téríti el.

 

36. Úgy tűnik, hogy az anyák a fiaikat jobban szeretik, mivel azok képesek lesznek megvédeni őket, az apák pedig ugyanígy a lányaikat, mivel azok igénylik a védelmet. Előfordul, hogy a házasfelek, egymás iránti kölcsönös megbecsülésükből fakadóan, azt a látszatot akarják kelteni, hogy aki a másikhoz közelebb áll, azt ez még annál is jobban szereti, és az is jobban szereti őt. Ez talán kellemetlen; az azonban már finomabb eljárás, ha a feleség a férje szüleit látszólag jobban megbecsüli, mint a sajátjait, és ha valami bánata van, hozzájuk fordul, a sajátjai elől pedig elrejti.  A bizalom látszata bizalmat, a szeretet látszata szeretetet szül.

           

37. A Kürosz mellett harcoló görögöknek hadvezéreik azt parancsolták, hogy ha az ellenség kiáltozva tör rájuk, akkor azt csendben fogadják, ha pedig azok hallgatnak, akkor csatakiáltással rohanjanak rájuk.[39] Azok a nők is, akiknek van eszük, csendben maradnak, mikor férjük dühösen ordítozik; amikor pedig már elhallgatott, csillapító beszéddel megnyugtatják.

 

38. Igaza van Euripidésznek, amikor elítéli a bor melletti lantjáték élvezetét;[40] a zenét ugyanis inkább az indulatok és a gyász csillapítására kellene segítségül hívni, mintsem arra, hogy még inkább ellazítsa azokat, akik az élvezetekbe merültek. Ti pedig jegyezzétek meg: vétkeznek azok, akik a gyönyört keresve hálnak együtt, ám ha viszály vagy harag támad köztük, külön ágyba fekszenek, és akkor bezzeg nem hívják Aphroditét, aki pedig az efféle bajoknak a legjobb orvosa.[41] Amint azt valahol a költő is írja, Héra szájába adva a szavakat:

Őket látogatom, hogy szűnjék régi viszályuk

(…) e kettőt,

hogy kerevetjén újra szives szerelembe fonódjék[42]

 

39. Mindig és mindenféleképpen kerülni kell, hogy a férj megsértse nejét, vagy a feleség megsértse férjét, de leginkább a közös pihenés és az együtthálás alatt kell ettől óvakodni.[43] Egy asszony egyszer vajúdott és fájdalmában ezt mondta azoknak, aki ágyba akarták fektetni: „Hogyan segíthetne az ágy egy olyan bajban, amit épp az ágynak köszönhetek?” Azokat az ellentéteket, sértéseket és indulatokat, amelyek az ágyban keletkeztek, máshol vagy máskor nem egykönnyen lehet feloldani.

 

40. Hermioné igazat szólhat, amikor ezt mondja:

 

Reteszre, zárra csukjatok minden kaput,

mert semmi jót a házba járó asszonyok

ott nem csinálnak, bajt viszont töméntelent.[44]

 

Ám az ilyen nem történik meg csak úgy, hanem különösen olyankor, amikor a férj elleni féltékeny rágalmak az efféle nők előtt nem csupán az ajtót, de a fület is kinyitják. Akkor kell leginkább az értelmes asszonynak tartania a száját és óvakodnia a suttogásoktól, hogy a tűz ne kapjon újabb szikrát, és kéznél tartania Philipposz mondását. Ő ugyanis, mint mondják, amikor a barátai a görögök ellen igyekeztek felbiztatni azzal, hogy jót tett velük, mégis szidják, így szólt: „Akkor mennyire szidnának, ha rosszat is tennék velük?”[45] Valahányszor tehát a rágalmazók azt mondják – „a férjednek az a baja veled, hogy szereted őt, és hogy túl okos vagy” – te azt válaszolhatod – „hát még ha gyűlölni kezdeném és ártanék neki!” 

 

41. Egyszer valaki megpillantott egy szökevényt, akinek a nyomába eredt, majd kis idő múlva látta, hogy egy malomba menekült. Ekkor így szólt: „Jobb helyen, mint itt, magam sem akartam volna rád találni.”[46] A feleség is, ha féltékenység miatti elkeseredettségében válni készül, így szóljon magához: „Mivel örvendeztetném meg jobban a vetélytársam, mint annak a látványával, hogy mást se teszek, mint perlekedek és veszekszem a férjemmel, és elhagyom az otthont és a hitvesi ágyat?”[47]

 

42. Az athéniaknak három tavaszi szent munkájuk van. Az első Szkirosznak, a legelső vetés emlékére, a második a Rharoszi síkon, a harmadik pedig az Akropolisz lábánál az ökörbefogás ünnepe.[48] Az összesnél együttvéve szentebb azonban a nászi vetés és szántás, amiből a gyermekek születnek, és helyesen nevezi Aphroditét Szophoklész Gyümölcshozó Küthereiának.[49] Mert ebben kell férjnek és feleségnek a legelővigyázatosabbnak lenniük, nehogy tudtukon kívül meg nem engedett és meg nem szentelt nászt üljenek és nehogy olyan magot vessenek, amiből semmi nem sarjad számukra, vagy ha terem is valami gyümölcs, azt csak szégyellni fogják, és igyekeznek elrejteni.

 

43. Gorgiász a szónok Olümpiában beszédet tartott a helléneknek az egyetértésről.[50] Ekkor Melanthiosz közbeszólt: „ez ad nekünk itt tanácsokat az egyetértésről, amikor saját magát, a feleségét és szolgálóját, hárman vannak pedig csupán, sem sikerült még rávennie, hogy egyetértsenek.” Úgy tűnik ugyanis, Gorgiásznak volt egy kis szerelme, a felesége pedig okkal volt féltékeny a szolgálólányra. Aki tehát a városban, a közéletben, vagy akár a barátai között rendezni akarja a viszonyokat, annak először otthon kell rendet tennie; jobb ugyanis, ha inkább feleségeink vétkeit, mint a feleségeinkkel szemben elkövetett vétkeinket titkoljuk el a sokaság előtt.

 

44. Ha igaz, amit mondanak, hogy amint a macskák, ha illatszert szagolnak, megzavarodnak és őrjöngeni kezdenek, a nőket is felizgatja és megvadítja az illatszer, akkor ebből következik, hogy szörnyű lenne, ha a férfiak nem tartóztatnák meg magukat ezektől, hanem saját, rövid ideig tartó élvezetükért ilyen szenvedésnek tennék ki magukat. Pedig bizony megtörténik ez, csak nem olyankor, amikor a férfiak beillatosítják magukat, hanem akkor, amikor más nőkkel hálnak, mert bizony igazságtalan dolog azért a kis élvezetért így megszomorítani és a kétségbeesésbe taszítani az asszonyt, ami helyett inkább a méhekhez hasonlóan – akik, mint mondják, bosszúsan rátámadnak minden olyan társukra, aki nősténnyel volt[51] – a férjeknek is tisztán, és más nők érintésétől mentesen kellene feleségeik elé járulniuk.

 

45. Akik az elefántok közé mennek, ne vegyenek ragyogó öltözetet, sem bíbort azok, akik a bikák közé,[52] ezek az állatok ugyanis leginkább az efféle dolgoktól dühödnek fel. Azt is mondják, hogy a tigrisek a timpanon hangjára teljesen megvadulnak, olyannyira, hogy még magukat is széttépik.[53] Ezek után, ha egyes férfiak a skarlát- vagy bíborruha látványát nehezen tűrik, vagy mások a rézcsengők és timpanon láttára dühbe gurulnak, akkor mi rossz van abban, ha a feleség távol tartja magát ezektől, és így nem ingerli, nem bosszantja a férjét, hanem békés nyugalomban megvan vele?

 

46. Egy asszony, amikor meghallotta, hogy Philipposz el akarja csábítani, ezt mondta neki: „Hagyj engem békén. Ha a mécsest eloltják, úgyis minden nő ugyanaz.” Helyes beszéd ez a házasságtörő, kéjvágyó férfiakkal szemben; azonban a feleségnek lámpaoltás után arra kell leginkább törekednie, hogy ne bármelyik nő legyen, hanem, habár a test nem lát, mégis kitűnjön szemérme, mértékletessége és ragaszkodása, amely egyedül csak a férjéé.

 

47. Platón különösen azt tanácsolta az időseknek, hogy „szégyenkezzenek a fiatalok előtt,”hogy így azok is a jelenlétükben tartózkodóan viselkedjenek. Ahol ugyanis az öregek szégyentelenül viselkednek, a fiatalokban sincs semmiféle szemérem vagy tisztelet.[54] Erre kell gondolnia férjnek, akinek senki előtt nem lehet több szégyellnivalója, mint a felesége előtt, aki számára a nászágy vagy a mértékletesség, vagy a kicsapongás iskolájává válhat. Az a férj pedig, aki a saját gyönyörét élvezi, a feleségének azonban megtiltja ezt, semmiben sem különbözik attól, aki azt parancsolja asszonyának, harcoljon egy olyan ellenséggel, akinek ő maga már megadta magát.

 

48. Ami az ékszerek iránti vonzalmat illeti Euridiké, azt javaslom, olvasd el és vésd jól eszedbe mindazt, amit Timoxéna[55] írt Arisztüllának; te pedig Pollianosz, nehogy azt gondold, hogy a feleséged lemond majd a felesleges és költséges holmikról, ha azt látja, hogy máskülönben te sem veted meg ezeket, vegyük csak az aranyozott serlegeket, vagy a szobák festését, vagy lovak és öszvérek díszes szerszámait. Már csak azért sem költhetsz kevesebbet a női lakrészre, mert ez a férfi lakrész kellős közepén van, így a kettő bármikor összehasonlítható.

És miután már a filozofálásra érett korban vagy, példákkal illusztrált és világosan felépített olvasmányokkal ékesítsd jellemed, amelyek közül is a számodra hasznosakat forgasd sűrűbben; majd ezután, miként a méhek, mindenfelől összegyűjtötted és megpakoltad magad a tanulságok nektárjával, add át azt feleségednek és vitasd meg vele; így egyben a legjobb olvasmányokra is szoktatod.

 

S most, Hektór, te vagy édesapám, te vagy édesanyám is,

és te fívérem, virulóerejű deli férjem.[56]

 

- mondja a költő. Ám nem kevésbé tiszteletreméltó, amikor a feleség ezt mondja: férjem, vezetőm, tanárom és filozófusom, ki a legszebb és legjámborabb dolgokra tanítasz.

Mert az efféle tanulmányok mindjárt elvonják a nők figyelmét helytelen a dolgokról: egy geometriával foglalkozó feleség húzódozni fog a tánc elől,[57] s nem lesz nyitott a bűbájos ráolvasásokra sem, ha már Platón és Xenophón műveitől lesz elbűvölve. Ha pedig valaki azt terjeszti magáról, hogy lehozza a holdat, kineveti majd azokat a nőket, akik elhiszik ezt a sületlen butaságot, mivel nem lesz már járatlan az asztrológiában sem, és addigra már ismerni fogja Aglaonikének,[58] a thesszáliai Hégétor lányának a történetét, aki előre tudva a teljes holdfogyatkozások idejét, vagyis, hogy mikor lesz a hold a nap árnyékának foglya, a többi asszonyt rászedve elhitette velük, hogy ő maga tüntette el a holdat.

Azt mondják, a nő a férfi közreműködése nélkül nem tud gyermeket létrehozni, azokat az alaktalan, hússzerű összenövéseket pedig, amelyek valamiféle belső romlásból keletkeznek bennük, mülé-nek nevezik.[59] Óvakodnia kell a nőknek, nehogy ugyanez megtörténjen a lelkében is. Ugyanis ha az üdvös tanítás magját nem fogadja be, és nem osztozik a férfival műveltségében,[60] akkor saját magától lesz csupa helytelen és képtelen szándékkal és szenvedéllyel viselős.

Te pedig, Euridiké, leginkább azon igyekezz, hogy a jeles és kiváló emberek velős mondásait a szívedbe vésd, és ajkaidon ugyanazt a beszédet őrizd meg, amelyet hajadonként tőlünk megtanultál, hogy így megörvendeztesd a férjed és kivívd a többi nő bámulatát, hiszen egyetlen más dolog sem ékíthet pazarabbul, vagy kölcsönözhet nagyobb tekintélyt neked. Mert egy gazdag nő gyöngysorát vagy egy külhoninak a selyemruháját megszerezni és magadra ölteni nem tudod anélkül, hogy ne költsél el egy vagyont: Theanó[61] díszeit azonban, és Kleobuliné-ét;[62] aztán Leónidász feleségéét, Gorgóét;[63] Theagenész nővéréét, Timokleiáét;[64] végül az idősebb Claudia-ét[65] és Scipio lányáét, Cornelia-ét,[66] s valahányan csak éltek híres és bámulatos nők; az ő díszeiket ajándékként, ingyen viselheted, és úgy ékítheted magad velük, hogy közben életed boldog és dicsőséges lesz.

Mert hiszen ha Szapphó egy ilyen fordulattal fejezte ki magát egyik versében egy gazdag nő ellen szólva:

 

„kiterített tested felett

rád emlékező egy sem lesz,

mert píeriszi rózsákból

sem részesedtél sosem,”[67]

 

akkor miért ne lenne sokkal inkább lehetséges, hogy te egy nagy és dicsőséges dolgot tűzz ki magad elé, s he nem is a rózsákból, de azokból a gyümölcsökből részesedj, amit a múzsák hoznak és osztanak meg kegyesen azokkal, akik a műveltség és a bölcsesség csodálói?

 


[1] Ez a Pollianosz talán azonos lehet az egy 98-ra datálható tithorai feliraton szereplő L. Flavio Pollianosz Arisztiónnal-nal (IG, IX, 1, 200), ez alapján azonban nem lehet semmilyen következtetést levonni a mű keletkezésének idejéről. G.W. Bowerstock (Some persons in Plutarch’s Moralia, CQ, 1965, 267-270) feltételezte, hogy az a Klea, akinek P. a Mulierum virtutes és a De Iside et Osiride c. értekezéseit ajánlotta, Pollianosz és Euridiké lánya lehet, továbbá a tithorai Szóklarosz unokája – ez azonban teljességgel nem bizonyítható.

[2] Nem tudni, pontosan milyen elemekből állhatott a szertartás. A szöveg alapján arra lehet következtetni, hogy a papnő is ellátta az egybekelő ifjú párt valamiféle lelki útravalóval. A szövegben szereplő theszmosz (a fordításban: szertartás) arra utalhat, hogy itt Démétér Theszmophoriáról van szó, akinek tisztelete igen elterjedt volt Plutarkhosz szűkebb hazájában, Boiótiában, ennek viszont látszólag ellentmond az a tény, hogy az istennő tiszteletére rendezett Theszmophoria ünnep szertartásairól kizárták a férfiakat, ill. az, hogy maga Plutarkhosz sem említi Démétért azon öt istenség között, akik az ifjú pár frigye felett őrködnek (ezek: Zeusz, Héra, Aphrodité, Peithó és Artemisz; Aet. Rom. 2; 264B); az ellentmondás azonban könnyen feloldható, ha Démétér Theszmophoria más aspektusait vesszük figyelembe: ő a törvényhozó Démétér (Vergiliusnál – Aen. IV, 58 – Ceres Legifera), aki az embereket a földműveléssel a nomád életről a letelepedett életre szoktatta, állandó keretet és jogszokásokat adva ezzel életüknek, ennek megfelelően egyben minden állandó szövetségnek, tehát a házasságnak és különösen a férjezett nők védelmezője (vö. AP, V, 150).

[3] Plutarkhosz tehát lényegében egy rendhagyó hümenaiosznak, vagy epithalamiumnak szánja művét.

[4] Az eredetiben homoiotész. A bevezetést követő 48 kis emblematikus darabra céloz ezzel, amelyekben hosszabb-rövidebb példázattal élve (a kis történettől az egészen tömör allegóriáig vagy szimbólumig) fejti ki praktikus tanácsait.

[5] Peithó a meggyőzés istennője, a Khariszok (a latin Gráciák) a báj és kellem istennői, valamennyien Aphrodité kísérői. Horatiusnál a Gráciák a nimfákkal együtt ünneplik a tavasz beköszöntét (I, 4, 5-6).

[6] Plutarkhosz kitér ugyanerre máshol is (Aet. Rom, 279F ill. Szolón, 20,4). A birsalma egyben a termékenység szimbóluma is volt.

[7] P. mindig szívesen informálja az olvasót pátriája szokásairól és hagyományairól. Valószínűleg itt vadspárgáról van szó, amelynek valóban tüskés a levele.

[8] Egyértelmű szexuális utalás

[9] Erasmus által is kedvelt hasonlat, vö. Feleségek iskolája.

[10] Od. X, 203 skk.

[11] A régi görögöknél ez valóban a háziasszony kötelessége volt.

[12] Hér. I,8. Szent Jeromostól (Adv. Iovinianum, XLVIII) Montaigne-ig (Essais, I, 21) igen elterjedt közhely.

[13] Manapság többnyire a magasabb hangú a (dallam)vezető szólam.

[14] Boreász az északi szél. Ugyanezzel a címel (Phébus et Borée) létezik egy La Fontaine-mese is (VI,3).

[15] Vö. Cato Maior, 16.

[16] A tükör-hasonlat Erasmusnál is kedvelt motívum. Vö. Feleségek iskolája.

[17] Vö. Lacaen. apopht. 242C.

[18] Állam, V, 462 c. P. meglehetősen szabadon idézi.

[19] Mint köztudott, a görögök csak igen ritkán itták tisztán a bort, hanem többnyire vízzel keverték.

[20] A történetet lásd még: Aemilius Paulus, 5.

[21] Il. XIV, 214.

[22] Erasmusnál (Proci et puellae) visszatérő gondolat.

[23] Ismeretlen műből származó töredék. Radt, TrGF, 4, n. 846.

[24] P. itt a koszmosz többértelműségével játszik.

[25] Vö. Amatorius, 769D; Marius, 2, ill. Diogenész Laertiosz, IV, 6. Xenokratész Platón tanítványa volt, aki Szpeuszippész halála után az Akadémia élén állt.

[26] Vö. Amatorius, 753C – Métrodórosz, frag. 36 (Körte)

[27] Phókión athéni rhétor és sztratégosz (402-318), Démoszthenésszel szemben a Philipposszal kötendő egyezség híve volt. Antipatrosz halála után Polüszperkhónnal szemben Kasszandroszt támogatta, emiatt halálra ítélték. A történetet lásd még: De adul. et am., 64C; Reg. et imp. apopht., 188F; De vit. pud., 533A; Phókión, 30, 3; Agisz, 2, 4.

[28] Vö. Hér. II, 35; Szoph. Oidipusz Kolónoszban, 339.

[29] A hagyományban Püthagorasz felesége (máshol a tanítványa, avagy a lánya), aki híres volt szellemes riposztjairól. Vö. FPG (Mullach), II, 115, ill. Diog. Laert. VIII, 42.

[30] Vö. De Is. et Os., 381E ill. Pauszaniasz, VI, 25.

[31] A hallgatás a görögöknél fontos női erény, vö. Szoph. Ajax 293:

[32] Az eredetiben glótta, azaz nyelv, ami egyben egyfajta fúvós hangszer neve is.

[33] A téma kedvelt vesszőparipája a kor íróinak, vö. Max. cum princ. phil. esse diss. 776B; Dión Khrüszosztomosz, 78, 34; Lukianosz, Akik fizetésért elszegődtek.

[34] Az eredetiben ktéma, ami minden élő és élettelen birtokra, vagyontárgyra érthető.

[35] P. itt a sztoikusokra gondol, különösen Khrüszipposzra.

[36] Vö. Amatorius, 769F; De comm. Not., 1078A.

[37] Vö. Aet. Rom., 265E.

[38] Vö. Terentius, Hecyra, II, 1, 4: Itaque adeo uno animo omnes socrus oderunt nurus.

[39] Xenophón, Anabaszisz, I, 7, 4; I, 8, 11.

[40] Médeia, 190 skk.

[41] Vö. Amatorius, 769A-B; Szolón, 20

[42] Il. XIV, 205; 208-209. Devecseri Gábor fordítása.

[43] Vö. Erasmus, Feleségek iskolája.

[44] Andromakhé, 934-37. Kerényi Grácia fordítása.

[45] Vö. Reg. et imp. apopht., 179A; De cohib. ira, 457F. Ugyanezt a mondást Pauszaniasz király szájába adja Plutarkhosz: Apopht. Lac., 230D.

[46] Szárazmalom, ahol a legnehezebb és szó szerint a leginkább lélekőrlő rabszolgamunkát végezték.

[47] Vö. Erasmus, Feleségek iskolája.

[48] Szkirosz Athén közelében az Eleusziszba vezető út mentén fekvő hely, a rharoszi sík szintén Eleuszisz mellett található, Triptolemosz atyját hívták így. Az Ökörbefogás, avagy Bouzügiosz ünnepét az azonos nevű hérosz tiszteletére rendezték, aki elsőként fogta az eke elé az ökröket; a szertartást irányító papok magának a hérosznak voltak a leszármazottjai, az áldozat maga pedig Zeusz Teleiosz, azaz a beteljesítő tiszteletére lett bemutatva, hogy a munkák szerencsésen alakuljanak, de aminek allúziójával P. egyben a házasság szerencsés alakulására is utal.

[49] Radt, TrGF 4, n. 847.

[50] Diehls-Kranz, Gorgiasz, B, 8a

[51] Az antikvitásban meglehetősen elterjedt vélekedés.

[52] Vö. De Alex. mag. fort. aut virt., 330B; Erasmus által is kedvelt hasonlat, vö. Feleségek iskolája.

[53] Allúzió egyben az állatok úrnőjének, Kübelének a kultuszára, amelyben a résztvevők a timpanonokkal kísért eksztatikus táncukat követően rituálisan megcsonkították magukat. Vö. Catullus, c. 63.

[54] Törvények, 729 c. Ugyanezt lásd még De lib. educ., 14B; De adul. et am., 71B; Aet. Rom., 272C.

[55] Minden valószínűség szerint Plutarkhosz feleségéről van szó. Arisztülláról semmit nem tudni. 

[56] Il. VI, 429-430. Hektór és Andromakhé búcsúja. P. szerint tehát a férjnek tanítania kell feleségét. Erasmus és Morus hasonlóan vélekedtek.

[57] A geometriai formák tökéletessége után a tánc(kar) tökéletlen alakzatai taszítani fogják.

[58] De defec. orac. 416F; Thesszália a mágia földje (vö. Apuleius, Az aranyszamár), az ottani boszorkányokról az a hit járta, hogy le tudják hozni a holdat az égről, vö. Arisztophanész Felhők, 749. P. egyben itt kihasználja az alkalmat arra is, hogy megadja a jelenség tudományos magyarázatát.

[59] Orvosi terminus, torzszülött, alaktalan embrió. Vö. Arisztotelész, De generatione animalium, IV, 7

[60] Az eredetiben a sokrétű jelentéssel bíró paideia.

[61] Vö. 31. jegyzet.

[62] Kleobulosz, lindoszi türannosz felesége, akit Eumétisznek is neveztek. Sept. Sap. Conv., 148C-E, 150E, 154A-C, 157A

[63] Kleomenész spártai király lánya, a Thermopülainál elesett Leonidász hitvese, a róla szóló történetet lásd Lükurgosz, 14, 8 (vö. Apopht. Lac., 227E)

[64] Theagenész a khairóneiai catában a thébaiak vezére. Nővére Timokleia a vereséget követően tanúsított bátor viselkedésével vált híressé (vö. Mul. virt., 259C; Alexandrosz, 12).

[65]  Claudia Quinta a legerényesebb római matrónák között volt, akik a Rómába érkező Kybelé istennőt Ostiában fogadták. Vö. Liv. XXIX, 14; ill. Ov. Fasti, IV, 305 skk.

[66] A Gracchus fivérek anyja.

[67] Lobel-Page, Poetarum lesbiorum fragmenta, nr. 55.  Nem véletlen, hogy egy Szapphó idézettel zárja művét Plutarkhosz. Szapphó számtalan epithalamiumot írt, másrészt az egyetlen nő volt az ókorban, akinek istenadta tehetségét az utókor valóban méltányolta – példája azt a legmagasabb csúcsot villantja fel, ahová egy tanult nő valaha elért. Ezenkívül, a múzsák emlegetetésével  (kimondatlanul, de Aphroditével együtt, akit Szapphó a leginkább tisztelt valamennyi isten között) visszautal a mű elejére, amelyet így mintegy keretbe foglal. A jó házasság tehát harmonikus, harmóniájának eléréséhez pedig a legbiztosabb út a múzsák tisztelete, a műveltség.


NŐ-kérdés a DRÓTon

Feministának lenni csak annyi, hogy nincsenek előjogok sem kötelezettségek. Sem a munkában, sem a gyermeknevelésben, sem a szexben, sem anyagiak terén. - Kiss Judit Ágnes költő jegyzetét olvashatjátok a DRÓTon. Én nem vagyok feminista, de...

Egy buddhista tanító, egy vaisnava (Krisna-hívő) teológus, egy református lelkész, egy rabbi és egy muszlim hitoktató véleményét olvashatjátok a napokban erősen tematizált nemi egyenlőtlenségekről a DRÓTon. Az írás részlet Rába Géza most megjelent „Isten tudja – emberi kérdések, vallási válaszok” című könyvéből. Isten tudja, hogy a nők...

Az irgalom azt jelenti: látom, hogy más vagy, másként gondolkodsz, de elfogadlak. Azt jelenti: látom, hogy hülyeségeket csinálsz, de megbocsátok, mert én is ugyanilyen baromságokat követek el. - Miért okozott ekkora felháborodást egy zenész és egy politikus kijelentése a nőkről? Miért érintett ennyire érzékenyen sokakat annak az alapvető gondolatnak a magánemberként való nyilvános megfogalmazása, hogy a nőknek genetikailag meghatározott feladata van? Stenszky Cecília - a DRÓT szerkesztőjének - írását olvashatjátok. Félelem és rettegés Magyarországon

 
Magyarországon még mindig elfogadott a nők elleni erőszak, különösen akkor hunynak szemet felette, ha az családon belül történik. Gyenge és alávaló az a férfi, aki egy asszonyt megüt, és az a nő pedig, aki ezt elviseli: megfélemlített, kétségbeesett és kiszolgáltatott. Az a társadalom, ami pedig ezt szó nélkül tűri: folyamatos bűnben él. Mindez akkor jutott újra eszembe, amikor Kovács Patrícia színésznő feltett néhány fotót, melyet még Rózsa Erika készített öt éve a Nők Lapjának. Akkor én nem láttam ezeket a képeket, de most nagyon megráztak. -  Üzenjük a Parlamentnek: több tiszteletet a nőknek!

Miről verselt Osama bin Laden? Milyen a dzsihádista költészet? Mire használják az irodalmat az Iszlám Államban? Hogyan jutnak el emberek odáig, hogy vallási vagy bármilyen más motivációból megöljenek másokat? Sokak által ismeretlen terepre megyünk, hogy többet értsünk a világból. Tartsatok velünk a DRÓTon, és ha érdekesnek és tanulságosnak találtátok: adjátok tovább! A dzsihád versei

„A mai világban nincs megadva az anyaság kellő tisztelete” - mondta Kiss Márta festőművész, akinek március 26-án nyílik legközelebb kiállítása. De beszélt nekünk angyalokról és emberekről, festészetről és gyermekvállalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről és a vega konyháról.  - Anyának lenni művészet - Kiss Márta interjú


VILÁGIRODALOM A DRÓTON!

FRANCIA: „A halál, / Igen, a halál Keletről érkezik.” - Denis Emorine francia költő versei Anna Ahmatovának

KORTÁRS ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁN: „Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta, / féreg és fű, nevezzék, aminek akarják / kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe. - Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse. „Amikor még indián voltam (…) Az előszobában elhalkul a patkócsattogás. / Milliónyian sírnak ereimben. - Mark Turcotte odzsibve indián költő, mesélő Folytatódik című verse.  - „Hé! Indián vagy?” / Bólintottam. / „Hé te! Indián vagy?” - Maurice Kenny mohauk költő Távolsági busszal a montanai Billingsbe című verse. - „De miben vagyunk bűnösök? / – a véres emlékezetben..."  - Mandy L. Smoker assziniboin-szíú költőnő Egyensúly című verse.

NEOLATIN: Halott pápát kifigurázni, pedofilnak, őrültnek, pénzsóvárnak és részegesnek nevezni alighanem ma is sok helyen kiverné a biztosítékot... Rotterdami Erasmus egyik legnagyobb hatású művét most új fordításban olvashatjátok el a DRÓT világirodalmi sorozatában. Rotterdami Erasmus: Gyula kizárva

SUMÉR: nem oly rég felfedezett, eddig magyarul nem publikált GILGAMES-részletet olvashatjátok lapunkon, egy rövid jegyzet kíséretében. - GILGAMES - A CÉDRUS ERDŐ - jegyzet és magyar fordítás

ARGENTIN116 éve született Jorge Luis Borges a modern irodalom vak látnoka. A tenger című versét eredeti nyelven és magyar fordításában közüljük ebből az alkalomból. Jorge Luis Borges: A tenger

KOREAI-AMERIKAI: Hogy dolgozzák fel Koreában a gyászt? Milyen egy koreai halotti tor? - A Cseszang Ej Koh koreai költőnő verse, melyben egy ősi konfuciánus szertartást ír le. - VI18

SZOMÁLIAI-ANGOL: „senki sem teszi gyermekét hajóra / hacsak nem a víz biztosabb mint a föld” - Warsan Shire Otthon című versét a költőnő előadásában meghallgathatjátok és fordításban magyarul is elolvashatjátok Warsan Shire: Otthon - VI17

BOLGÁR„Akkor tűnt fel, hogy elhagyott az arcom, amikor belenéztem a tükörbe.” - a bolgár irodalom ifjú titánjának, Yordan Dimitrov Radichkovnak Az új istenek című novelláját itt olvashatjátok. - VI16

HOLLAND: Részlet az 1971-es, brüsszeli születésű Peter Buwalda első regényéből. Bonita Avenue - regényrészlet - VI15

JÁVA és BALI: ARDZSÚNA MENYEGZŐJE - két ének egy kawi eposzból magyarul Weiner Sennyey Tibor fordításában - VI14

A kawi költők a költészet jógáját gyakorolták, mely során az alkotótevékenység imádsággá is magasztosult. Még manapság is sok balinéz számára fontos az ezekben rejlő bölcsesség. - írja összefoglaló esszéjében a balinéz irodalmi hagyományról Helen Creese, amely a DRÓTon jelenik meg először magyarul Balogi Virág fordításában. 

Beszélgetés Helen Creese-el, az utolsó kawi kutatóval a Bali és Jáva ősi irodalmáról és nyelvéről. Az utolsó kawi kutató - beszélgetés Helen Creese-el - VI12.

PALESZTIN: „És elnyelték / az összeomlott házak / a robbanás után...” - Ghassan Zaqtan palesztin költő versei Szokolay Zoltán fordításában.

FRANCIA: „...az adott pillanatban ragadjam meg a dolgokat. Amíg lehet." - mondta Marseille költőnője Sarah Kéryna Szabó Kisannának. A DRÓT világirodalmi sorozatában most interjút olvashattok egy kortárs francia költőnővel, továbbá egy versét is. - VI10

Hogy lehet, hogy halott? Hiszen van otthona. / Ki mondta, hogy teltebbek a színek, ha a Misztrál fúj?" Sarah Kéryna: semmi-idő - vers - VI9

HAITI és TAHITIEmmanuel Vedrine (Haiti) és Henri Hiro (Tahiti) költők verseit olvashatjátok eredeti nyelven és Pallai Károly Sándor fordításaiban a DRÓT világirodalmi sorozatának részeként. Vigyázat, szerelmes versek a nagy óceánok partjairól! - VI8

JAPÁNMacutani Mijoko (1926–) a 20. század gyermek- és ifjúsági irodalmának jelentős képviselője, akinek meséin több nemzedék szocializálódott, novellái pedig részvétet keltenek a háborút megélt emberek iránt. - VI7

MAURITIUSI: Saradha Soobrayen és Alain Fanchon mauritiusi kreol nyelven író költők egy-egy versét olvashatjátok most eredetiben, és Pallai Károly Sándor magyar fordításában a DRÓT világirodalmi sorozatában.

MONGOL: Kultúravesztés van... – beszélgetés S. D. Ganbold mongol irodalomtörténésszel - VI5 és U. HURELBAATAR versei - VI.

SPANYOLVicente Cervera Salinas kortárs spanyol költő verseit itt olvashatjátok a DRÓTon, Imreh András fordításában, Menczel Gabriella bevezetőjével - VI3.

ANGOLA Janus Pannonius műfordítói-díjról, Ted Hughesról és a műfordításról beszélt nekünk Gömöri György az Írók Boltjában. -  VIDEÓ - VI2. Továbbá Ted Hughes „Hó” című versét a DRÓT most induló világirodalmi sorozatában itt olvashatják először magyarul. A vers Assiáról, a költő második feleségéről íródott, aki Sylvia Plath-hoz hasonlóan öngyilkos lett. Hughes később mégegyszer megnősült és halálig boldogan élt Devonban. – VI1

 

 


 

  • Plutarkhosz
  • világirodalom
  • nők
  • házasság
  • Irodalom