Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Népszerű, ámbár gusztustalan

Önleleplező fotót publikált magáról a rejtélyes író: Centauri. A Könyvfesztiválról szóló blogbejegyzésében kiderül, hogy milyen hasonlóságok vannak közte és Johathan Franzen között, továbbá azzal bosszant még mindig - ha jól értjük -, hogy a posztmodern halott és történet nélkül aligha lehet igazán jó próza. És mindezek ellenére még a kortárs magyar irodalmat bemutató észt antológiába is beválogatták. Őrület! Fotó, blogbejegyzés, és egyéb népszerű gusztustalanságok a DRÓTon.

 
 
 

KAPCSOLÓDÓ

„A magyar irodalom egy rohadt szépen sminkelt hulla!” - Centauri meztelenségről és napirendről, valódi-, ál-, és szerzői-nevéről, legutóbbi és legújabb regényéről, fiatal írókról, a magyar irodalom gyengeségeiről és a posztmodern haláláról vall. Adddig provokáltuk, míg végül parázsló vitába hajló beszélgetést folytattunk a magyar próza semmiből és névtelenségből, meztelnül és szárnyakkal előugró, majd mindig eltűnő mesterével a DRÓTon. 

Madár vagy szatír? - Centauri nagyinterjú

Miért bukkan fel időnként a világ két különböző szegletén két egymáshoz nagyon hasonló alkat? Jack Londonban sem az írói léte érdekel, inkább az, hogy bizonyos működéseim miért hasonlítanak az övéihez. Ugyanígy

 
a Könyvfesztivál idején árgus szemmel figyeltem az amerikai Franzent.
 
Elsőként arra kaptam fel a fejem, hogy szabadidejében madarak után jár. Aztán – ahogy szaporodtak a hazai interjúk – egyre másra bukkantam olyan mondatokra, amit akár én is mondhattam volna, sőt már mondtam is. Legalább húsz tételt sorolhatnék fel, de csak egyet emelek ki.
 
Franzen is a történet fontosságáról beszél, emiatt „régimódi” íróként is aposztrofálják, holott ez per pillanat inkább progresszivitás.
 
Ha kevésbé pökhendi korban élnék, meg is állhatnék itt. Pont. Ám itt és most, rögtön felvetődik a kérdés: már hogy a viharba lehetne progresszív bármi is, amit a szemétdombról hozunk vissza? Először is: a történetet nem mindenki dobta ki. Másodszor: nem először fordul ez elő. Gondoljunk a szélre („vagy a bőrmellényrojtfésülő automata horonycsapágyra” – L’art pur l’art Társulat). Évszázadokig használtuk, vitorláson utaztunk, szél forgatta a malmot, aztán jött a szén, a gőzgép, az olaj, a benzin, és a szélenergia elavultnak tűnt. Épp Jack London ifjúkorában zajlott ez a váltás. És ma, bár szép lassan, visszajön a szélenergia. Rossz lóra tettünk, amikor száz százalékosan lemondtunk róla, s inkább pöfögő gépekre alapoztuk a jövőt. Most a megújuló erőforrás a progresszív, nem a szén, nem az olaj. Még csak nem is az atom. Nagyon hasonló a helyzet a történettel is, és talán az sem véletlen, hogy a történet fontosságát hangsúlyozó (a „kardoskodót” a békülékenyebb hangnem kedvéért „hangsúlyozóra” cseréltem) Franzen a környezet védelmére is érzékeny. Jó pár ügyben másként érvelnék, mint ő, mégis, Franzen nyitottabb, mint általában az irodalom hogyanja-mikéntje fölött vitázók. Franzen ((és én)) és más sem mondja azt, hogy írjunk csak nyugodtan pocsék mondatokat, csak a történet, a történet, az jó legyen! Ugyanakkor időről-időre olyat hallani, hogy a történet alantas és „ósdi”. Népszerű, ámbár gusztustalan.
 
A nyelv fontos. Jó mondatokat írni igenis nehéz. Gyakorlat, kitartás, ritmus- és arányérzék kell hozzá, de nehogy már elhiggye bárki, hogy történetet írni könnyebb! A szavakat ideális sorba rakni, mindig eltalálni a kellő hangfekvést vagy a mondathosszúságot, ha sikerül, lenyűgöző intellektuális bravúr. Hiteles történet szülése esetén pedig a szerző professzi-onálisan cincálja szét önmagát (és a közös pszichét is), de nem bababelező, cserebogárkínzó kisfiúként, hanem mint egy mérnök, aki a rendelkezésre álló részekből új egészet rak ki. A nem rendelkezésre álló részekből is. A jó történetet író szerző: érző mérnök. Arról nem is szólva, hogy mekkora befektetés kell egy jó mondatokból álló történethez. Ott a szerző egyrészt toppon van intellektuálisan és nyelvileg, másrészt (kimondom) érzelmileg és mérnökileg is. Toppon, vagyis a csúcson és a sűrűjében. Nemcsak ír, hanem él is. Akkor is él, ha ír, és – bár ez nem veszélytelen a környezete számára – akkor is ír, ha él. Javára válik, ha nem az íróasztalnál tölti minden idejét. Azért jó így írni-élni, élni-írni, mert nincs kidobott idő.
 
A nyelvben élő, és ugyanakkor történetben lévő író mindenből profitál.
 
Még egy kardinális pintyből is.
 
A fotón nem Franzent nézem, hanem egy fiatal szirti sast, aki valahol a kopáros fölött kering.
 

Centauri facebook oldala itt érhető el.


 
A világ legszomorúbb zenekara
Magyar novellaválogatás észtül!
 
Észtországban április végén megjelenik egy magyar szerzőket bemutató antológia! 10 hazai író mutatkozik be az észt olvasóknak novellákkal és regényrészletekkel, köztük 7 Magvetős szerző is. A teljes névsor: Bánki Éva, Berniczky Éva, Bodor Ádám, Centauri, Darvasi László, Dragomán György, Halász Margit, Lázár Ervin, Láng Zsolt, Vida Gábor.
Észtre fordított írásokat pedig itt találtokCím: Maailma nukraim orkester. Valimik ungari novelle
(A világ legszomorúbb zenekara. Magyar novellaválogatás)
Megjelenés: 2015. április vége. Összeállította: Reet Klettenberg, Dánél Mónika. Szerkesztők: Lauri Eesmaa, Reet Klettenberg, Tóth Viktória. Tervező: Maris Kaskmann
Kiadó: MTÜ Ungari Kultuuriselts (Magyar Kulturális Egyesület, nonprofit egyesület). Támogatók: Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda, Tallinni Magyar Intézet
A fordítások részben a Magyar Fordítóházban készültek. Fordítók: Lauri Eesmaa, Aune Esinurm, Leelo Jõulu, Reet Klettenberg, Siiri Kolka, Kirsi Zirel.
Tartalomjegyzék:
Bánki Éva: Utazás a határvidékre - Centauri: Kút a nap alatt - Lázár Ervin: A kujtorgó - Lázár Ervin: A kovács - Lázár Ervin: A porcelánbaba - Lázár Ervin: A keserűfű - Darvasi László: A müttenheimi szörny különös históriája - Darvasi László: A világ legszomorúbb zenekara - Halász Margit: Márió, a varázsló - Dragomán György: részletek a Máglya c. regényből - Vida Gábor: Torony emelkedőben - Bodor Ádám: Rokonaink szaga - Bodor Ádám: Anatol Korkodus vacsorája - Bodor Ádám: Melissa Bogdanowitz lábnyoma - Berniczky Éva: A tojásárus hosszúnapja - Berniczky Éva: Blasztula -  Láng Zsolt: Az oltalom kolostora

KAPCSOLÓDÓK

Gondolja, hogy odautazhat? Ezek szerint azt sem tudja, hogy alig másfél éve nyílt ez a lehetőség. Civilek eddig nem utaztak, s ha fognak is, nagyon sokba kerül. De tudja, mit? A kísérleti utasok közül ketten ellenreakciót mutattak az elixírrel szemben. Ha jól meggondolom, beszervezhetném a helyükre. Méltányos áron. Mit szól? De mielőtt bármit válaszolna, árulja el, miért kíváncsi a Parallelidákra?" - Balatonalmádi felett üldögéltünk a tábortűz körül barátainkkal, egymást rémtörténetekkel szórakoztattuk és a Tambora vulkán 1815-ös kitörésére emlékeztünk, no meg Byronra és Shelleyre, amikor Centauri a DRÓTon most olvasható sci-fi novellát olvasta fel.  - Centauri: PARALLEIA - sci-fi novella

Kevesen tudják, hogy a titokzatos író, a Kék Angyal és a Jégvágó alkotója fotózik is. Méghozzá nem is akárhogy! A DRÓTon most rövid vetítés a Jégvágó című regény (Magvető, 2013) kötetbemutatóján kiállított fotókból- A titokzatos Centauri fotói 

Ezen a felvételen a DRÓTon most Centauri 1-2 perces novellákból álló, Villanovellák névre keresztelt füzérének egyik darabját halljátok Stefanovics Angéla felolvasásában. Centauri: A CSENGŐK - Felolvassa Stefanovics Angéla


Kiderül, hogy a prózában mégis számít valamit a történetmesélés, hogy Joyce ritka nagy állat volt, a posztmodern irodalom meg átverés. Hogy is jelenik meg ez a Jégvágóban? - Centauri mesél - Kultúrpart

 
  • Centauri
  • próza
  • Johathan Franzen
  • Könyvfesztivál
  • Irodalom