Címlapos Friss

Öntudatlan öntárgyiasítás – Viola Szandra testverseiről

„...megdöbbentett, hogy jó pár általam elismert irodalommal foglalkozó oldal és egyén is elragadtatottsággal írt egy olyan jelenségről, ami valójában nem sok pozitív hozadékkal kecsegtet." - Már a szépségkirálynő is Viola Szandrát ajánlja. A vitát, botrányt és elismerést is kiváltó Testverselőről sokféle írás született, de nagyon kevesen vizsgálták a jelenséget magát. A DRÓTon éppen ezért fontosnak tartjuk közölni Básthy Ágnes írását, amely egészen más szemszögből világítja meg nem csak Szandra írásait, fotóit, hanem talán magát a női test kérdését is.

 
 
Az, hogy ez a cikk megszületett, két oknak tudható be. Az egyik, hogy egy kedves barátom kért fel rá, hogy fejtsem ki a véleményem a témában, a másik pedig, hogy megdöbbentett, hogy jó pár általam elismert, irodalommal foglalkozó oldal és egyén is elragadtatással írt egy olyan jelenségről, ami valójában nem sok pozitív hozadékkal kecsegtet.
Az alapvető kérdésre, hogy számomra mi a művészet és mi nem, két irányadó gondolattal tudok szolgálni.
 
A művészet elsősorban az önfelszabadítás eszköze.
 
Akár alkotói, akár befogadói oldalról nézzük. Másodrészt úgy vélem, a művészetnek van feladata (lehet, kell hogy legyen, kinek hogyan tetszik) a társadalom jó irányba való megváltoztatásában. 
Éppen ezért viszont egy művészetet csináló ember, és az általa létrehozott, valódi mélységgel és igazságtartalommal bíró műalkotás nem teheti meg, hogy
 
nem vesz tudomást az emberi történelemben és társadalomban történt változásokról.
 
Nem teheti meg tárgyának az emberi testet és általa az embert, hogyha azt egyoldalúan és nem (ön)reflexíven teszi. Szép testeket nézegetni természetesen kellemes, érzéki, izgalmi élményt nyújthat a nézők többségének, a kereskedelemben és a populáris kultúra nagy részében ez kitűnően működik is.
 
Ez a szint nem a reflexió, hanem a társadalmi normák és az ösztönök kielégítésének biztonságos és elfogadott szintje.
 
Játékszabálya: csak semmi felkavaró, csak semmi normától eltérő és semmi nem tetszetős, nem kellemes ne kerüljön a jól működő gépezetbe. 
Csak hát ugye az emberi test, az másról is szól. A testben való lét, a test mindennapi tapasztalásának élménye nem csupán a szexuális tevékenységre, illetve ezen tevékenység meglesésére, más néven „voyeurizmusra” szűkül. Része a szenvedés, ami szintén kollektív és általános emberi tapasztalat, sajnálatos módon sok földlakó mindennapi élménye (éhezés, betegségek, fájdalom). De ne is szűkítsük és sarkítsuk le ennyire a dolgot, az emberi test számtalan egészen különleges tapasztalást tesz lehetővé, amennyiben az emberi létet mint kalandot fogjuk fel. Szükségtelen ezeket felsorolnom, hiszen bárki, aki őszintén képes eltölteni 20 percet saját meztelen tükörképe szemlélésével, aki látott már igazán öreg meztelen testet vagy pornót, azt hiszem, érvényesebb és mélyebb meglátásokra juthat, mint bármelyik „testvers” a maga finomkodó és óvatos, éppen ezért nem kifinomult és nem igaz állításai.
 
A kísérlet valódi eredménye ezáltal az öntárgyiasítás lett, azaz a saját testről való beszéd tökéletes alárendelése annak az ideológiának, amire társadalmunk a női testtel kapcsolatban kondicionál, szocializál, majd pedig mint normát követel meg.
 
A művészet nem erre való, hanem éppen e rendíthetetlennek hitt normák és ideológiák megkérdőjelezéséről, az úgynevezett kritikáról kellene szólnia, mert csak ezek mutatnak a szabadság irányába; a testversekkel tehát "csupán" az a gond, hogy az amúgy is nagyon alacsonyra helyezett „koncepció” egyszerűen elhibázott. Nem lévén irodalmár, a verseket önmagukban nem tisztem minősíteni, azonban mint irodalomfogyasztó alapvetően úgy gondolom, hogy egy pályája elején lévő alkotótól kifejezetten ígéretesnek hatnak. Azonban a „tálalás” számomra hidegzuhany, és részben – a fent vázolt okok miatt - hitelteleníti tartalmukat. Nem vagyok ellene semmilyen művészeti ágakat összekötő projektnek, azonban ebben az esetben a választásoknak mindig célra irányulónak kell lenniük, hiszen csak ekkor beszélhetünk konceptuális művészetről. 

Olvasmányélményeimből levont tapasztalat alapján úgy gondolom, az igazán nagyszabású irodalmi vállalkozások minden eszközzel rendelkeznek, hogy pusztán a papír, a festék és a szavak eszközével igazán érzéki, erotikus, ugyanakkor mély, és az élet megfoghatatlan titkához közelebb hozó élményt váltsanak ki az olvasóból, és nincs szükségük „valamihez” ami „elviszi” a produkciót. Sajnos azonban ebben az esetben erős a gyanú, hogy erről van szó, azaz, mivel minőségi szempontból nem tudott kiemelkedni a kortárs irodalom sok tehetséges alkotója közül, ezért egy provokációnak túl illedelmes, ezért őszintén szólva sajnos igen olcsónak ható, hatásvadász projekt és kampány kerekedett az ügyből. Kár volt érte.


VIOLA SZANDRA a DRÓTon

Ki az a Viola Szandra? Ki az a testverselő? Testreszabás című kötete megjelnése alkalmából beszélgettünk vele előítéletekről, testről és versről. A DRÓTon most megismerhetitek a költőnőt, különleges fotókat láthattok legutóbbi előadásából, továbbá verseit és egy esszéjét is elolvashatjátok. Hátha kiderül, hogy ki az a testverselő... - Ki az a testverselő? - beszélgetés Viola Szandrával

Magunkat nézünk a tévében, / mi vagyunk a tv visszája. / Végre kiegészülsz velem, ha elmegyek innen." - Részletek Viola Szandra Testreszabás című kötetéből. - Testversek és versképek - Viola Szandra versei


KAPCSOLÓDÓK

A hülyeség ötven árnyalata

Szürkébb nem is lehetne. Ha valakinek a 9 és fél hét nem lett volna elég lightos, érdemes elkapnia a moziban A szürke ötven árnyalatát, megtalálható benne minden, ami egy erotikus filmnek ígérkező mozit teljesen ostobává és silánnyá tesz.  
 
A hülyeség ötven árnyalata címmel közöltünk a film magyarországi premierjén kritikát, most egy pszichiáter nyílt levelét olvashatjátok a DRÓTon, ami nem véletlenül járja be az Internetet. Egyébként a cselekménnyel dúsított pornófilmet február óta 57 országban vetítik; Franciaországban 12 éves kortól megtekinthető. A film alapjául szolgáló könyv 52 nyelven, százmillió példányban jelent meg. Dr. Miriam Grossman levelét itt olvashatjátok. Gondold végig! Add tovább!

NŐKÉRDÉS a DRÓTon

 

Ha változást szeretnénk elérni, akkor nekünk kell tenni érte, mert senki más nem fog. - Svégel Fanni írása a DRÓTon.

Még dolgoznak a fiúk az Isztambuli Egyezményen

Magyarországon az elmúlt években 0 személy halt meg külföldiek által elkövetett terrorcselekmények következtében, míg legalább 150 személy halt meg kapcsolati terrorizmus következtében, és százezrek élnek mindennapos fenyegetettségben. - mivel nagy vita alakult ki fórumainkon a családon belüli, nők elleni erőszak kapcsán, közöljük az Igazságügyi Bizottság üléséről szóló PATENT beszámolót a DRÓTon.

 
Magyarországon még mindig elfogadott a nők elleni erőszak, különösen akkor hunynak szemet felette, ha az családon belül történik. Hiába demonstráltak nőjogi szervezetek, a kormánynak nem sürgős a családon belüli erőszak megfékezése. Több nőjogi szervezet, többek között a Nőkért Egyesület, az Angyalhír, a Patent Egyesület, és a NANE Egyesület is demonstrált reggel a Parlament előtt, az Igazságügyi Bizottság ugyanis a 2017 február elsejei ülésén tárgyalta, hogy a parlament elé kerül e az isztambuli egyezmény ratifikálása. Erre továbbra is várni kell. Amíg várunk újraközöljük KÉT ÉVVEL ezelőtti cikkünket az ügyben, ami most ismét aktuális. Ha te is tűrhetetlennek érzed a helyzetet: akkor add tovább cikkünket.
 
Az irgalom azt jelenti: látom, hogy más vagy, másként gondolkodsz, de elfogadlak. Azt jelenti: látom, hogy hülyeségeket csinálsz, de megbocsátok, mert én is ugyanilyen baromságokat követek el. Miért okozott ekkora felháborodást egy zenész és egy politikus kijelentése a nőkről? Miért érintett ennyire érzékenyen sokakat annak az alapvető gondolatnak a magánemberként való nyilvános megfogalmazása, hogy a nőknek genetikailag meghatározott feladata van? Stenszky Cecília - a DRÓT szerkesztőjének - írását olvashatjátok. 
 

Miről verselt Osama bin Laden? Milyen a dzsihádista költészet? Mire használják az irodalmat az Iszlám Államban? Hogyan jutnak el emberek odáig, hogy vallási vagy bármilyen más motivációból megöljenek másokat? Sokak által ismeretlen terepre megyünk, hogy többet értsünk a világból. Tartsatok velünk a DRÓTon, és ha érdekesnek és tanulságosnak találtátok: adjátok tovább! 

Anyának lenni művészet - Kiss Márta interjú

„A mai világban nincs megadva az anyaság kellő tisztelete” - mondta Kiss Márta festőművész, akinek március 26-án nyílik legközelebb kiállítása. De beszélt nekünk angyalokról és emberekről, festészetről és gyermekvállalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről és a vega konyháról.  

Hamvas és a nők, avagy nehéz szatírát nem írni

...két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól. - Milyen volt Hamvas Béla viszonya a nőkhöz? Mi a helyzet az indiszkrécióval az irodalom és történet írásban, és hogyan jön képbe már megint az a fránya filológia? És végül: miért nehéz minderről nem szatírát írni?

Öltések az örökkévalóság vásznán - Szabó Imola Julianna könyvéről

Szabó Imola Julianna versprózái–prózaversei sokszemű „tündérszörnyek”, melyek egyszerre figyelnek befelé, a lélek tágas, mozgalmas belső terére; és kifelé, a többi emberre, a világ zajára, a múltba, a jövőbe és az örökkévalóságba.

Isten tudja, hogy a nők...

Egy buddhista tanító, egy vaisnava (Krisna-hívő) teológus, egy református lelkész, egy rabbi és egy muszlim hitoktató véleményét olvashatjátok a napokban erősen tematizált nemi egyenlőtlenségekről a DRÓTon. Az írás részlet Rába Géza most megjelent „Isten tudja – emberi kérdések, vallási válaszok” című könyvéből.

 
 

 

  • Básthy Ágnes
  • Viola Szandra
  • Testreszabás
  • testverselés
  • testverselő
  • Szabadság?