Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Orbán János Dénes: A mentor, a palánta és a lóvé

Azt szeretném mondani: Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.” A 150 milliós állami tehetséggondozás eddigi szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalta össze, amire most Orbán János Dénes válaszol. A DRÓT a párbeszéd és a megértés reményében teszi közzé a neves költő és irodalomszervező szerkesztőségünkhöz eljuttatott írását. Egyúttal szeretnénk jelezni, hogy a vitában minden érdemi hozzászólásnak teret kívánunk adni, akkor is, ha az nem egyezik az a szerkesztőség véleményével.

 
Orbán János Dénes
 
A mentor, a palánta és a lóvé
 
 

 

 

„...ez nem csak a fiatal írónemzedék számára etikai kérdés, ez nem csak az ő ügyük és felelősségük, hanem mindannyiunk közös ügye.” - a 150 milliós állami tehetséggondozás eddigi szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalja össze, és nem csak kemény kritikát fogalmaz meg, hanem megoldási javaslatot is tesz.  - Bodnár ZoltánA költő, a pénz, no meg a hatalom - A Kárpát-medencei Orbán János Dénes esete a lázadással és a szolgalelkűséggel

BODNÁR ZOLTÁN szövegét néhány passzus után már úgy olvastam, mint egy irodalomban utazó tehetség pályázatát. A szerzőnek kétségkívül van némi írói vénája, talán elegendő ahhoz, hogy felvételt nyerjen az Íróakadémiába.

Ahol aztán mentoraitól jó néhány dolgot megtanulhatna.
Például azt, hogy ha ténynovellát ír, és műve főszereplőjéül – tegyük fel – egy írót választ, akkor alaposabban kellene ismernie annak életművét, nem pedig hallomásból és a világhálón leghamarább fölbukkanó interjúkból. Az életmű alapos ismerete mellett a szakmai recepció vizsgálata is szükségeltetik, nem nehéz egy Wikipédia-szócikk alatti linkre kattintva megtalálni az írói oldalon található, vonatkozó gyűjteményt. Nemkülönben szükségeltetik a főhős életének alapos ismerete, melyet több nézőpontból is meg kell vizsgálni, nem csak néhány elfogult támadó nyilatkozataiból, főképp, ha több mint két évtizedes tevékenységről van szó.
Ezen felvilágosítások mellett a palánta – ha már így beleszerettünk ebbe a szóba – megkapná háziolvasmányként és példaként Truman Capote Hidegvérrel című tényregényét és elmondanánk neki, hogy a jeles író öt éven keresztül kutatta hőseit, és még a börtönbe is beköltözött, hogy jobban megismerhesse őket.
Néhány axiómával is kiegészítenénk a szerző (amúgy hatalmas) jogi tudását, például hogy konkrét bizonyítékok híján ne dobálózzon olyasmikkel, hogy a főhős irdatlan lóvékat akasztott egy gazdag üzletembertől, aki monográfiával akart kedveskedni az apukájának, mert ezt csak feltételezi, de nincs honnan tudnia. Meg egyáltalán:
 
konkrét bizonyítékok nélkül ne emeljen semmiféle vádat senki ellen,
 
mert ezzel ellentmond az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelvének és a saját szakmája becsületének. A tényirodalomnak ilyen szabályai is vannak.
 
 
 
OJD. Szentes Zágon mémje

Arra is fölhívnánk a figyelmét, hogy amennyiben egy fényképről nyilatkozik (lásd: „Valóban a Főtér-interjúhoz mellékelt fotón irigylésre méltón kidolgozott, szép felsőtesttel pózol.”), akkor figyelje meg jobban, nagyítsa ki, hátha észreveszi, hogy az egy képszerkesztő programmal készített MÉM (egy poén): a főhős arcát rámontírozták egy proteinmalac testére.

Így aztán hátha sikerül elkerülnie azt, hogy kiröhögjék.
Még számos elméleti meg pragmatikus dolgot megtanulhatna a tehetség arról, hogy miként kell a megéneklendő figurát körbejárni, hogy valakinek a lelkét milyen lélektani tudásháttér alapján kell megrajzolni, főképp, ha az illető művész és nem biztos, hogy be lehet skatulyázni… hogyan kell dokumentálódni, a témát kivesézni. Megtanulná azt a filológiai alaptézist, hogy egyetlen kijelentést se tegyen, ami nem dokumentált, amit nem tud bizonyítani, ami nem tényszerű.
Ez az egy szöveg többhetes munkát adna egy mentornak és a palántának, és száz oldalon át sorolhatnám, hogyan faragnánk írót a szerzőjéből.
Kétségkívül érdemes lenne vele foglalkozni, mert mesélőkedvben, fantáziában, fikcióban aztán nincs hiány. Bátorságban sem, hiszen a mindentudó narrátor szerepében tetszeleg, aki belelát a szereplő(k) fejébe, átlát a politikai, gazdasági meg egyéb cselszövések hálóján, tudja, hogy mi van a tükör előtt, a tükörben és a tükrön túl. De remélhetőleg hamar lehet tudatosítani benne, hogy mindentudó narrátora csak a fikciós műfajoknak lehet, a tényirodalomnak nem. Most ugyan egy aránylag ügyes mesével rukkolt elő, csakhogy a tényirodalomnak más kritériumai vannak, ott ez a sztori nem állja meg a helyét.
 
A végére hagytam a legfontosabbat – bár ezzel is kezdhettem volna.
A hitelesség problematikáját.
 
Mely komplex problematikához az is hozzátartozik, hogy bizonyos dolgok, ügyek ronthatják a szerző hitelességét. Én például nem lennék hiteles, ha a nőegyletek tagjait andalító ájtatos versikéket írnék,  miközben az életművemben számos pajzán és obszcén passzus van, no meg több interjúban is bejelentettem, hogy nekiveselkedtem A magyar lőcs époszának.
Nem lehet hiteles egy szerző, aki ugyanazokat a módszereket, fogásokat használja írásában, melyeket ellene is használtak, és amelyeket ő rosszallt. Mert mik is ugranak föl, ha szerzőnk nevét bepötyögjük a gugliba, ahogy ő tette mesehőse esetében?
 
Például a Pesti Srácok cikke, melynek címe így hangzik: Tizenhárommilliárd forintos közpénzmutyival vádolták meg a „komoly ellenzékit”, ahol a BODNÁR VILÁGÉLETÉBEN AZ SZDSZ PÉNZCSINÁLÓJA VOLT így, vastag kapitálisokkal van kiemelve és ilyen ínyencségekből szemelhetünk:
 
„A Kucsár Attila-féle tizenkét évvel ezelőtti brókerbotrány egyik főszereplője volt Bodnár Zoltán, az SZDSZ egykori pénzmágusa, a Liberálisok mai »komoly ellenzéki« főpolgármester-jelöltje. A PestiSrácok.hu birtokába került a K&H-per során készült sok száz órányi dokumentumértékű videofelvétel azon részlete, amelyben az Állami Autópálya Kezelő akkori vezérigazgató-helyettese, mint tanú állítja: Bodnár Zoltán 2002. december 30-án, a munkaidő után arra utasította, hogy 13 milliárd forintot azonnal utaljon át a Kulcsár-féle K&H Equities számlájára.”
 
Vagy:
 
„Bodnár Zoltán működése alatt született az a finanszírozási szerződés az NA Rt. és az ÁAK Rt. között, mely egyáltalán lehetővé tette ennek a bizonyos 13 milliárd forintnak átutalását – igaz szigorúan földterület-vásárlásra és informatikai fejlesztésre. Az nem tűnt fel senkinek, hogy ez az összeg jóval meghaladta azt, amire e célokhoz valóban szükség volt. Bonyolította a helyzetet, hogy Bodnár az egyik szerződő állami cégnél vezérigazgató, a másiknál pedig az igazgatóság elnöke volt. A pénz az Állami Autópálya Kezelő Rt.-től hamarosan továbbvándorolt a K&H Equitishez. Természetesen ebből nem lehetett volna a tőzsdézni, műanyagipari részvényeket vásárolni, ám megtörtént. Hajdú László 2004-ben tett rendőrségi tanúvallomásában elmondta, hogy 2003 nyarán Bodnár egy igazgatósági értekezleten – minden előzmény nélkül – felhívta az igazgatóság figyelmét arra, hogy az ÁAK Rt.-nek semmi köze sincs a Pannonplast-botrányokhoz.
Aztán kiderült, hogy mégis.”
 

OJD a Gyulai Humorfesztiválon. Kevésbé kigyúrva (Fotó: Beol)

Véletlenül sem azért idéztem ezeket a textusokat, mert vádolni akarnám Bodnár Zoltánt. Tiszteletben tartom az ártatlanság vélelmét. 

Csak arra szeretnék rámutatni, hogy ő is ugyanúgy járt el, mint ahogy vele tették. És nem egy elköltött 13+3 milliárd forintos ügyben, hanem egy még el nem költött 150 milliós ügyben.
Azt szeretném mondani: Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.
Azt is mondanám, visszafordítván a Bodnár Zoltán által használt latin szállóigét, hogy egy ilyen sas tényleg ne kapkodjon a hozzám hasonló legyek után. És nem azért, mert méltóságán aluli, hanem mert fölborítja az ökológiai egyensúlyt.
„»Aquila non capitat muscas« – mondta volna Orbán”, Bodnár Zoltán szerint. De nem, Orbán így mondta volna: „Aquila non captat muscas”, mert ha véletlenül nem tudta volna, hogyan kell ezt helyesen leírni, utánanézett volna.
 
Azt hiszem, ez a történet egy újabb bizonyítéka annak, hogy van mit tanulni az efféle Akadémiákon. Nem csak a legifjabbaknak, hanem a veteránoknak is.
 
Most pedig töredelmesen bevallom, miért válaszoltam Bodnár Zoltán írására, holott, ha észrevették, én nem nagyon vágtam vissza a támadások tucatjaira, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy túlpolitizált, személyeskedő irományok megválaszolására felesleges pazarolni az időt, felesleges koncepciós perekbe bocsátkozni, olyan ítélőszékre menni, ahol előbb kivégzik az embert, majd elhangzik az ítélet, aztán a vád.
Azért válaszoltam, mert
 
MÉLYSÉGESEN EGYETÉRTEK Bodnár Zoltán pályaművének utolsó mondatával,
 
mely így hangzik:
 
„Legyen hát szokássá, legyen divat, cool és trendi, hogy az irodalomszerető emberek, vállalkozók adományaikkal, szponzorációval támogatják a fiatal magyar írók szervezeteit, hogy ne kelljen sorban állniuk Orbán János Dénes pénzosztó kasszájánál.”
 
ÁMEN! Fölszólítom hát Bodnár Zoltán urat, mint ötletgazdát, hogy járjon elöl a jó példával. Bizonyítsa be, hogy ez tényleg nem egy ellenzéki pártaktivista kötelező frázisa, nem üres kortesbeszéd, tegyen tanúságot arról, hogy tényleg a szívén, és nem csak a száján viseli a fiatal magyar irodalom sorsát.
Az írása alatt álló életrajzból idézek:
 
„1995 és 98 között a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. Dolgozott az Eximbank, a CIB Bank, az NA Rt. vezérigazgatójaként. Tagja volt több hazai és nemzetközi gazdasági társaság igazgatóságának, felügyelő bizottságának. Kortárs képzőművészeti gyűjteményét a tíz legfontosabb hazai gyűjtemény között tartják számon.”
 
Az itt fölsorolt funkciók, mint tudjuk, igen tisztes jövedelemmel járnak. Egy képzőművészeti gyűjtemény értéke sem pár fillér. Bodnár úrnak feltehetőleg futja arra (ha már ilyen szenvedélyesen érdekli a fiatal magyar irodalom ügye), hogy
 
fölajánljon egy csinos összeget, melyet megfelez a két fiatal írószervezet között. 
 
A DRÓT szerkesztőségébe Bodnár Zoltán az alábbi reakciót jutatta el erre a írásra 2016. február 4-én: 
"Ennek is itt a helye.
OJD reagált az írásomra. Tekintve, hogy semmiféle irodalmi ambícióm nincs, az ügy lényegéről pedig nem mond semmit, részemről személyes választ nem igényel. A Drót olvasóinak tájékoztatására közlöm, hogy a Pesti Srácok idézett cikke valótlanságokat tartalmaz, az erre vonatkozó kérdésekre bárkinek szívesen válaszolok. A jelzetten kívül még két másik betűhiba is maradt a szövegben."
Bodnár Zoltán

Amennyiben ezt megteszi, én is fölajánlom jóval szerényebb gyűjteményem egy muzeális darabját, egy 1943-as évjáratú svájci, EWC márkájú aranyórát, melyet valamely aukción értékesíthetünk, és az összeget megfelezzük a FISz meg a JAK között, vagy alkotói ösztöndíjként fölajánljuk egy fiatal írónak.

 
Én bizonyos vagyok benne, hogy Bodnár úr a napokban egy gáláns adománnyal írja be nevét a magyar irodalom történetébe, Hatvany Lajos mellé.

És egyúttal az is bebizonyosodik, hogy ki hogyan ért a pénzforrások fakasztásához. Időnként csupán egy írói performansz kérdése. Lehet majd ilyeneket is tanulni az Akadémián.

 


VITA 
A 150 MILLIÓS ÁLLAMI 
IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
IDŐRENDBEN  
A DRÓTon
„Nagy port vert fel a hír, amely szerint az állam 150 milliós tőkével kft.-t alapít irodalmi tehetséggondozás céljából, a pályakezdő szépírók segítésére, „bevezetésükre a szépirodalomba". A Népszabadság az érintettől megtudta, hogy a kezdeményezés ötletgazdája Orbán János Dénes költő, aki a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. irodalmi-szakmai vezetője lesz majd.” - írta meg Vári György a Népszabadságban január 13-án. A cikk hatására Krusovszky Dénes költő Facebook bejegyzésében kelt ki az Orbán János Dénes ellen, amely kapcsán megkérdeztük Orbán János Dénest, hogy mit gondol az elmondottakról. 
 
„Honnan lett hirtelen a kortárs irodalomra ennyi pénz?” -  Orbán János Dénes után, aki a kezdeményezés ötletgazdája, és a Kft. irodalmi-szakmai vezetője lesz, Gaborják Ádám - a József Attila Kör elnökének kérdéseinkre adott válaszait olvashatjátok.
 
A DRÓT „fel nem tett kérdéseit” Krusovszky Dénes tette fel és Orbán János Dénes pedig válaszolt rájuk. Íme a két Dénes, a két költő vitája a 150 milliós tehetségkutatásról. A párbeszéd és a nyitottság reményében tesszük nyilvánossá a DRÓTon.  - DÉNES kontra DÉNES - Krusovszky Dénes és Orbán János Dénes vitája a DRÓTon
„Országunk illiberális demokrácia, bármit is jelentsen ez, és a fogadóóra intézménye legfeljebb a kádári értelemben működik.” - Vita zajlik egy új, 150 milliós állami irodalmi projekt létrehozása kapcsán Krusovszky Dénes és Orbán János Dénes (OJD) között. A vitához most az artPortal szerkesztője, a 0m2 és a Műértő munkatársa Nagy Gergely újságíró és író kívánt hozzászólni a DRÓTon, egy merőben más szempontot felvetve. - Fogadóóra - Hozzászólás Orbán János Dénes érveihez
Kollár Árpádnak - a Fiatal Írók Szövetsége elnökének - azt a három kérdést tettük fel, amit Gaborják Ádámnak - a József Attila Kör elnökének - is. Megkérdeztük, hogy mit gondol Krusovszky Dénes észrevételeiről a 150-millós támogatással kapcsolatban? Szerinte is „itt egy érdekkör, egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe”? Továbbá, hogy tervez-e valamit ezzel kapcsolatban a szervezet, amit vezet? Válaszát a DRÓTon olvashatjátok. - Kis pénz kis irodalom? - Kollár Árpád, FISZ
Hatalmas és szövevényes vita bontakozott ki a DRÓTon (is) a 150 milliós állami irodalmi projekt létrehozása kapcsán. Orbán János Dénes, Krusovszky Dénes, Gaborják Ádám (JAK), Nagy Gergely és Kollár Árpád (FISZ) után: Kele Fodor Ákos írását olvashatjátok arról, hogy vajon milyen is lehet az Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának pedagógiai koncepciója?  - Írópalánták, szevasztok!
„Mi, alulírott, egymástól független fiatal alkotók, úgy látjuk, az akadémia egyik célcsoportját képezzük; ez idáig nem volt lehetőségünk kifejteni észrevételeinket, kérdéseinket és kéréseinket...” - az alábbi közleményt nem a József Attila Kör, nem a Fiatal Írók Szövetsége, hanem néhány tucat, még egymástól is független, fiatal író adta ki. Tanulságos. A felhívást az értintetteknek továbbítottuk, és most a DRÓTról ti is továbbadhatjátok. Vajon lesz-e ezután nyílt, személyes párbeszéd?  - PÁLYAKEZDŐ ÍRÓK NYILATKOZATA A SZAKMAISÁG VÉDELMÉBEN
„Úgy gondoljuk, hogy akkor érdemes beindítani egy tehetséggondozó programot, ha az nem az évek-évtizedek óta átláthatóan, szakmai mechanizmusok alapján működő hasonló intézmények kárára jön létre.”- Az elmúlt időszakban komoly vitákat generált a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. alapítása és elindulásával kapcsolatos hírek. Az ügy kapcsán a József Attila Kör, a Fiatal Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága 2016. január 19-én közös levelet nyújtott be Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter és Dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter részére. A levél teljes terjedelmében olvasható a DRÓTon is.
Nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is elég nagy hullámokat vetett a 150 milliós tehetséggondozás híre. Íme Sántha Attila írása, aki tagja volt az Előretolt Helyőrség nevű irodalmi csoportosulásnak, 2002–2005 között pedig az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) vezette. „Az Előretolt Helyőrség a legnagyobb hatású csoport a prérin...” - Sántha Attila
„...ez nem csak a fiatal írónemzedék számára etikai kérdés, ez nem csak az ő ügyük és felelősségük, hanem mindannyiunk közös ügye.” a 150 milliós állami tehetséggondozás eddig szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalja össze és nem csak kemény kritikát fogalmaz meg, hanem megoldási javaslatot is tesz. A költő, a pénz, no meg a hatalom - A Kárpát-medencei Orbán János Dénes esete a lázadással és a szolgalelkűséggel

 

  • Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.
  • Bodnár Zoltán
  • Orbán János Dénes
  • vita
  • Szabadság?