Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Sirokaï Mátyás: A fák színe előtt - GFK300

A DRÓT és a GALAKTIKA együttműködésének keretein belül, a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat 300. darabját Sirokaï Mátyás írásával ajánljuk lapunkon. A hamarosan megjelenő antológiában olyan írók fantasztikus novellái olvashatók, mint például Benedek Szabolcs,  Arthur C. Clarke, Hász Róbert, Nemere István, Ian Watson, egészen pontosan 25 (!) szerző írása. Részlet és ajánló a DRÓTon.

 
 
 
Sirokaï  Mátyás 
 
A fák színe előtt
 
Ahogy a kiszáradt patakmeder fölött átívelő hídhoz értünk, levélförgeteg kapott lábra a foltos törzsek között. Száraz csattogás hallatszott az árok túlfeléről. Krisztina a kezembe kapaszkodott, addig nem is eresztette el, amíg a magasból érkező, szaggatott ütések hangja el nem halt. Egy légiónyi hangya vonulását és a közelítő téli szelek nyelvének hidegét éreztem a hátamon. Nyugalom, suttogtam. A patakparton forgó avartölcsér lágyan elterült a földön. A hídról lefutó gyalogút ösvényekre bomlott a túlparti fák között, és nyomtalanul eltűnt a sűrűben. Zúgott a fejem, újra ott álltam a gyülekezet előtt. Mit látni jöttetek? Mintha nem is az én számból csaptak volna ki néhány órája a Szentlélek lángjai, idegenül csengett az erdőben az Ige visszhangja. 
Menjünk, szólalt meg mögöttem a feleségem. Tettem egy lépést a túlpart felé, de megszorította a kezemet. Ne arra, hazafelé. Az Úr templomát látni jöttünk, mondtam fennhangon, de egy szélroham megakasztott, és egyszerre nevetségesnek éreztem magam a fatörzsek oszlopcsarnokával szemben. A fák színe előtt, gondoltam. Menjünk, mondta újra, de nem mozdult. Madárrikoltás hasított a levegőbe, talán holló, gondoltam, aztán újra a kattogás, ami túl hangos volt ahhoz, hogy egy fakopáncsra gyanakodva figyelmen kívül hagyjuk. Biztosan két ág verődik egymáshoz, jegyezte meg Krisztina. Biztos, mondtam, de közben Dr. A. Sch. szavai jártak a fejemben. Az erdő tökéletességét semmi sem fejezi ki jobban, mint hogy az ágak mindig gondosan elkerülik egymást, a leggyönyörűbb, néma harmóniát zengve felettünk a magasban. 
Gyere, húztam magam után a hídon, aminek deszkáit felpuhította az eső, de az erdő őrlőfogai még nem hagytak rajta mély nyomokat. Láttam, ahogy egy vaddisznó felmerészkedik rá, agyarait kíváncsian dörzsöli az ismeretlen szagokat hordozó korláthoz. Az oszlopok sebeibe moha telepszik, apró gyökereit a rostok közé ereszti. Egy vihar meglazítja a csapolásokat, a fagy ékké feszíti a hézagokban felgyűlő vizet. Tavasszal a patak megárad, és az erős sodrás feláztatja a földet, amin a pillérek nyugszanak. Egy királyi termetű szarvas bőgésére sárlavina indul el a hegyoldalból, köveket, ágdarabokat sodorva magával átcsap a hídon, amitől az eresztékek süllyedni kezdenek, és megérzik az erdei humusz lassú táncát.
Arra ocsúdtam fel, hogy a feleségem elengedte a kezemet. Vissza akarok menni az autóhoz, mondta. A nap még jóval a hegyek fölött járt, az eget hosszan elnyúló, szürke felhőlepel osztotta ketté. Már közel jártunk. Az utolsó faluban, ahol az autót hagytuk, azt mondták, a hídtól egyenes út vezet a Vadlátó tetejére, onnan pedig már látszik a Dongó. Tudod, hogy nem megyek vissza, amíg nem látom a saját szememmel, válaszoltam. Nem nézett rám, a völgy túloldalán emelkedő hegyoldalt fürkészte. Gúlákban álltak a fatörzsek, mintha valaki sátrakat emelt volna az egyenes, szürke törzsekből. Valami egymásnak döntötte a fákat, hogy elbújhasson az égbolt tekintete elől, gondoltam. A fatörzs-kúpok úgy meredtek ki az agyagos talajból, mintha földbe ásott rakéták lettek volna. Szeretnék ennek a végére járni, mondtam, és a bükköstől elfordulva újra elindultam. 
A következő fél órában nem szóltunk egymáshoz, hátra sem nézve kaptattam felfelé a meredélyen. Krisztina néhány méterrel lemaradva követett, de tekintete mintha égette volna a hátamat. Az októberi napsütés bevilágította az egész életemet, az ágak közé font pókhálóban Isten kifürkészhetetlen szeretetének jelét láttam, a ragacsos szövedékben vergődő rovarokban pedig Krisztust, amint számon kéri atyja hűtlenségét. Madarak verdestek felettünk az ágak vesszőkosarában. A sekély talaj hullámokat vetett lépteim alatt, ha behunytam a szemem, éreztem arcomon a ritkuló lombokon áttörő fénysugarak érintését. Mit látni jöttetek?
A hang közvetlenül mögöttem suttogott. A sáros gyökerek motozása egyszerre megszűnt, s az erdő mintha velem fordult volna, ahogy hátranéztem. Krisztina nem volt sehol. A törzsek rezzenetlenül néztek vissza rám, egy levegőben csónakázó falevél útját egész az avarig követtem. Rothadásszag csapta meg az orromat, gombák tenyésztek minden letört gallyon, kifordult gumón, elhullt állaton. Egyszerre mindennél valóságosabbnak tűnt az erjedés, a dögevők szelíd munkája, a lassú tüzek lobogása. Krisztina láthatatlan tánca, ahogy őt idézték a hirtelen karcsúsodó ágak, váratlan hajlatok, merész csavarodások. Bármelyik törzs mögül előbukkanhatott volna, az illatát még az orromban éreztem. A nevét kiáltottam, remélve, hogy csak elbújt gyerekes bosszút állni rajtam, amiért észre sem vettem, hogy lemaradt. A hangom betöltötte a hegyoldalt, végigzúgott a kopott sziklatérdek fölött, le egészen a völgyteknő sűrűjéig és egyenesen át a távoli visszhangot kongó szemközti hegyoldalig. 
Vándorfények járták a hegytetőt, mire továbbindultam. Arra jutottam, hogy Krisztina dühös rám, visszafordult, és talán gyűlöl is, hogy az Úr dolgait kettőnk elé helyezem. Átkoztam magam a figyelmetlenségemért, de addigra már mindegy volt. A Dongó hívogatott, mint távoli harangszó a híveket, én pedig mentem, mint aki sziklákat készül megmozgatni a hitével.
 
(a folytatás a 300. c. kötetben olvasható)
 
 

A háromszázadik 
 
GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYV
 
 
Repüljünk! Repüljünk el a múltba, ami nem egészen a mi múltunk. Repüljünk el a jövőbe, annak sokféle, hol tarkább, hol komorabb színekkel megfestett változatába. És repüljünk el mai világunk legrejtettebb zugaiba, ahol olyan eseményeknek lehetünk tanúi, melyekről azt hittük, nem is létezhetnek.
Ohó, pedig dehogynem. Az írói képzelet számára nem lehet határokat szabni, nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen. Ezúttal huszonöten gyűltek össze, hogy kötetünk lapjait megtöltsék a legszórakoztatóbb, legelgondolkodtatóbb, legelképesztőbb történetekkel. Hogy kik ők?
 
Tom Anderson • Antal József • Benedek Szabolcs • Bojtor Iván • Orson Scott Card • Arthur C. Clarke • Valerio Evangelisti • Herbert W. Franke • Sergio Gaut Vel Hartman • Hász Róbert • Robert A. Heinlein • Mihail Jemcev • Diana Wynne Jones • Kasztovszky Béla • Ursula K. Le Guin • Lőrinczy Judit • Nemere István • Jeremej Parnov • Robert J. Sawyer • Sirokai Mátyás • Szélesi Sándor • Toochee • Varga Csaba Béla • John Varley • Ian Watson
 
És a kötet sem akármilyen kötet: a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat 300. darabja. Meglepetés olvasóinknak, a fantasztikum rajongóinak. Izgalmas és csodálatos történetek gyűjteménye azoknak, akik szeretnek elrepülni egzotikus, idegen tájakra, és új élményekkel gazdagodni. Repüljenek velünk!
 

Megjelent a szokatlan és hátborzongató történetek magazinja, a Black Aether első száma, amely kuriózumnak számít a magyar sajtó piacán. A DRÓTon a lap teljes tartalmát és a főszerkesztő Tomasics József ajánlóját olvashatjátok, továbbá megtudhatjátok azt is, hogy hogyan szerezhetitek meg a magazint Cthulhu karmai közül.Szex, szerelem, iszonyat!!! Cthulhu is ezt olvassa!!!

Bár az se semmi, hogy a nyúl tojást tojik, mi mégis úgy látjuk, hogy „...szükség van a jó magyar sci-fire” -  Időutazásról, szingularitásról, és az irodalomról, mint piac beszélt az új magyar sci-fi irodalom emelkedő csillaga Brandon Hackett (alias Markovics Botond) a DRÓTon.  - Elszállt és vad dolgok – Brandon Hackett interjú

...avagy a modern társadalom félelmeiről és az ismeretlentől való rettegésről.  A mai emberiséget uraló két nagy tévképzetről – az űr hidegéről, avagy az idegen-, és a gépek hidegéről, avagy a mesterséges intelligenciáról – továbbá arról, hogy mi az ami valóban hiányzik szól esszénk, amit itt meg is hallgathatsz. - Weiner Sennyey Tibor: Félelem és reszketés Poe és Lovecraft társaságában 

Szeretné, ha tovább karolná, ha még erősebben, ha hozzáérne az arcához, ha beletúrna a hajába, a húsos ajkait pedig az övéire tapasztaná, még ha szilikon, akkor is. Ha az ágyékával nekifeszülne az ő ágyékának, ha félrevonná a sarokba, ha visszalökné az alaktalan plüssbe, és arra kérné: rakd szét a lábad!"  Centauri: PARALLEIA - sci-fi novella

Edgar Allan Poe-t 1849 október harmadikán találták meg Baltimore egyik sikátorában, egy mocskos tócsában fekve. Nem a saját ruháját viselte. Egyesek szerint veszett volt, mások szerint agybajos, nemi-beteg, alkoholista, ópiumfüggő, vagy mindegyik. Négy napig szenvedett, félrebeszélt, mire október hetedikén végül meghalt. Tudom, hogy magát nem Poe halála érdekli, hanem a két koffer, amit megtaláltak nála. Az egyikben kéziratai voltak. A másikban tervek, tervek egy olyan nyelven, amit Baltimore-ban senki nem értett. A két koffer sorsa csak nehezen követhető, de ahogy maga is, úgy én is sejtem, hogy a második koffer talán Kempelené. Oly sok idő telt el, hogy mondhatnánk: a koffer bárhol lehet. Bárhol. Olyan rejtély ez, amelyet soha nem fogunk tudni feloldani. Az asztalomhoz léptem és azt mondtam neki, hogy „Valóban bárhol lehet. De nincs megoldhatatlan rejtély.” – és elmosolyodtam.  - A Hallgatógép című sci-fi novellával emlékezünk a 166 éve meghalt zsenire. - Hallgatógép - 166 éve halt meg Edgar Allan Poe


Sirokaï  Mátyás a DRÓTon

"Mi, akik az ürességben hiszünk, és a teret nevezzük istenünknek, mindig az ő szeretetébe térünk vissza, bármerre is induljunk el." - részletek Sirokai Mátyás A káprázatbeliekhez című művéből

Hol vagyunk valójában? Milyen zenére jó ugrókötelezni? Miként kapcsolódnak a kis, szürke földönkívüliek Ady Endréhez? Kik a beat tanúi és kik a káprázatbeliek?  Ha van öt perced: ne hagyd veszni: ezt az interjút olvasd el! Fraktálköltészet - Acsai Roland beszélgetése Sirokai Mátyás költővel

  • Galaktika
  • sirokai mátyás
  • sci-fi
  • novella
  • Irodalom