Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Szemléletváltásra volna szükség... – Interjú Pion Istvánnal

...mert ha ez így megy tovább, akkor a magyar irodalom, amelyben egyre inkább magányos emberek vannak társak és közösség nélkül, ellehetetlenül. – Pion Istvánnal beszélgettünk a „Kezdjük el kicsiben! – demonstráció a kortárs magyar irodalomért” demonstráció szervezőjével és a petíció kezdeményezőjével.

 
Szemléletváltásra volna szükség...
 
Interjú Pion Istvánnal
 
Pion Istvánt (költőt, írót, slammert, a Magyar Nemzet újságíróját, a Lánchíd Rádió műsorvezetőjét) kérdeztük a január 22-én „Kezdjük el kicsiben! – demonstráció a kortárs magyar irodalomért” elnevezésű  demonstráció kapcsán. 
Az egész petíció és demonstráció abból indult, hogy a Kárpát Medencei Tehetséggondozó Kft. (továbbiakban KMTG) 400 milliós támogatást kapott. Az Orbán János Dénes vezette íróakadémia 2016-os létrejötte és 150 milliós állami támogatása az egyik legnagyobb vitát váltotta ki a kortárs magyar irodalom résztvevői között az elmúlt évben. A DRÓTon ezzel az interjúval együtt 20 alkalommal foglalkoztunk az üggyel. Pro és kontra. Megszólalt Orbán János Dénes és Krusovszky Dénes is az ügyben (lásd a linkeket a lap alján). Videóösszeállítást készítettünk az ELTÉn zajlott vitáról, majd Pion Istvánnal és R. Kiss Kornéliával értékelte főszerkesztőnk az eseményeket a Lánchíd Rádió Nyomdafesték című műsorában

DRÓT: Aláírásgyűjtést kezdeményeztél, melyben az aláírók „tiltakoznak a magyar irodalom ellehetetlenítése ellen”. Szerinted a magyar irodalom ellehetetlenül?

 
PION ISTVÁN: A petíció alapja egyrészt a KMTG 400 millió, másrészt a Kertész Imre Központ 1 milliárd forintos állami támogatása volt. Én magam mindkettőt visszásnak és átláthatatlannak gondolom, ezért kezdtem bele az aláírások gyűjtésbe. Közben az aláírók tényleg nagy számának öröme mellett elkeserített, hogy
 
sokan rezignáltan veszik tudomásul: az állam rosszul költi el ezt a pénzt.
 
Vagyis azt tapasztaltam, hogy voltak, akik lemondó, félreforduló és így a fentiekhez hasonló támogatásoknak még inkább teret adó hozzáállással kezelték ezt az ügyet, és ez felbosszantott. Ezért kezdtem el szervezni a demonstrációt: mert
 
ha ez így megy tovább, akkor a magyar irodalom, amelyben egyre inkább magányos emberek vannak társak és közösség nélkül, ellehetetlenül.
 
DRÓT: Négy pontban foglaltátok össze követeléseiteket: követelitek a támogatások visszavonását a KMTG-től és a Kertész Imre központtól. Mi a baj ezzel az összesen  1 milliárd 400 millió forinttal szerinted?
 
PION ISTVÁN: Az 1 milliárd 400 millió forinttal az ég egy adta világon semmi baj nincs. A baj azzal van, hogy átláthatatlanul, uram-bátyám módjára és szakmai egyeztetések nélkül költik el.
 
DRÓT: Ezek szerint most „uram-bátyám” módjára osztják szét? Mit jelent ez az „uram-bátyám mód” szerinted és mivel tudod bizonyítani?
 
PION ISTVÁN: Az uram-bátyám mód a jó ajtón való kopogtatás szinonímája: van egy barátom, ismerősöm, akárkim, akiről tudom, hogy jó helyen van az ajtaja, hát bekopogok. De ha nem barátom, nem ismerősöm, nem akárkim ez a valaki, akkor sajnos még az ajtajáig sem engednek el. És ennek a bizonyítása nem bonyolult, hiszen erről Orbán János Dénes nyíltan beszélt.
 
DRÓT: A negyedik pontban azt írjátok, hogy „Követeljük, hogy a szakmai szervezetek bevonásával osszák újra ezt az 1 milliárd 400 millió forintot azon irodalmi szervezetek, folyóiratok és műhelyek között, amelyek forrás hiányban szenvednek, és amelyek azt valóban megérdemlik.” Melyek ezek a műhelyek? Kikre utaltok itt pontosan?
 
PION ISTVÁN: A petícióban nem emeltem ki egyetlen ilyen műhelyt sem, hiszen rengeteg van belőlük. Ezt most sem tenném, ehelyett inkább azt erősíteném meg, hogy olyanok kapják, akik és amik valóban megérdemelik. Ezzel nem azt mondom, hogy teszem azt, a KMTG Előretolt Helyőrség Íróakadémiája ne érdemelne pénzt, de azt igen, hogy a többiekhez képest ilyen aránytalanul kiemelkedő összegeket biztosan nem.
 
DRÓT: Ellenérv lehet a folyóiratok ellehetetlenülésével szemben, hogy ugyanazon vitatott kormányhatározatban, egy sorral a KMTG-nek megítélt 400 millió alatt az a 960 millió forint szerepel, amit a 12 tradicionális vidéki folyóiratnak ítélt meg a kormány (Alföld, Jelenkor, Tiszatáj, stb). Állítólag a júniusban az NKA-tól kapott támogatással együtt (akkor pl. a Tiszatáj 40 milliót kapott) együtt a vidéki folyóiratok annyi pénzt kapnak 2017-ben, amennyit még egyszer sem a rendszerváltás óta.
 
PION ISTVÁN: Erre első blikkre azt kell mondanom, hogy örömhír. Második ránézésre azonban két dolog is felmerül: nagyon, sőt nagyon-nagyon későn érkezett a támogatás, hiszen már láttunk megszűnő folyóiratot a folyóirattámogatások csökkentésének következtében, valamint azért itt is előkerül a szakmai kérdés ügye, mert úgy tűnik, erről sem történt semmilyen egyeztetés.
 
DRÓT: Akkor most mégis utálni kell-e azokat, akik részt vesznek a KMTG-ben?
 
PION ISTVÁN: Utálni senkit sem kell.
 
DRÓT: De lehet-e ezek után csupán irodalmi értékek mentén megítélni majd az ebből a műhelyből kikerülő műveket?
 
PION ISTVÁN: Természetesen lehet, bár ahhoz a kultúrpolitikának változnia kell, ugyanis az most nem irodalmi értékek mentén ítéli meg és támogatja az irodalmat.
 
DRÓT: Látsz-e realitást arra, hogy a petíció és a demonstráció hatására bármi változna?
 
PION ISTVÁN: Ha nem látnám a relitását, nem kezdtem volna bele, bár elég idealista vagyok, ez tény. Első körben
 
szemléletváltásra volna szükség a magyar irodalmi életben is.
 
Sajnos egyáltalán nem elég az, ha okos és pontos publicisztikákat írunk arról, hogy elvtársak, hát ez így nem van jól, amit aztán az okos politikusok elolvashatnának, és beláthatnák, hogy ez így tényleg nem van jól.
 
A magyar irodalmi életnek nagyobb érdekérvényesítő erőre van szüksége, mert az a béka segge alatt van. Ezzel nehéz szembenézni,
 
ráadásul a gyengeségünk és esendőségünk belátása csupán az első lépés, bár nem kis lépés, és erre tökéletesen alkalmasak a publicisztikák, de azokat már csak maximum mi, szakmabeliek olvassuk el. Az íráson és az olvasáson túli cselekvésre van szükség, olyan kezdeményezésekre, amelyek vagy igyekeznek megváltoztatni a kultúrpolitikát, vagy egyéni szerveződések mentén mutatnak valamilyen kiutat, mint amilyen például Ijjas Tamás kiállása a tehetséggondozás spontán államosításával szemben: egy éven át segít szakmai tudásával (és némi egyéb élettapasztalattal) egy elszánt pályakezdőt, ingyen.
 
DRÓT: Mit lehetne eredménynek tekinteni ennek kapcsán?
 
PION ISTVÁN: Én már azt is eredménynek tartanám, ha úgy állnánk a tükör előtt, mint aki először látja meg a konditeremben az izzadságcseppjeit. Hogy bár még nagyon sok munkánk van, de végre tettünk valamit.
 
DRÓT: Kell-e egyáltalán államilag finanszírozni az irodalmat?
 

 

Csatlakozva Ijjas Tamás kezdeményezéséhez, és tiltakozva a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. központosított és államilag helyzetbe hozott működése ellen, független tehetséggondozó mentorhálózatot hirdetünk.

PION ISTVÁN: Egy ideális világban nem kell, de mivel a mi világunk minden, csak nem ideális, ezért kell. Hiszen

 
az irodalom jó befektetés, ami hosszú távon biztosan megtérül.
 
Viszont az a kultúrpolitikai hozzáállás, amit most látunk, maximum rövidtávon hozhat múlandó sikereket, ezért nagyon is át kell szabni. De a lényeg az, hogy ha már támogatja a kormány a magyar irodalmat, akkor jó volna, ha ésszerűen tenné.
 
DRÓT: Ha tehát kell államilag finanszírozni az irodalmat szerinted, akkor miért evidens, hogy az épp hatalmon levők ne érvényesítsék az irodalmi preferenciáikat?
 
PION ISTVÁN: Szerintem egyáltalán nem evidens, hogy az épp hatalmon lévők ne érvényesíthetnék az irodalmi preferenciáikat, már ha vannak nekik olyanjaik. A probléma azzal van, hogy itt némely dolgok átestek a „szaniszló” másik oldalára:
 
a túlzásba vitt, ideológiai és pártkötődés alapú preferencia-érvényesítés, az „uram-bátyám” módszer és a sértődöttségből fakadó hozzáállás.
 
Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott azt mondta 2013-ban, hogy „a balliberális oldalnak meg kell barátkoznia azzal, hogy hét szűk esztendő következik számukra a kultúrpolitikában”. Engem a hideg kiráz, ha ilyen mondatokat hallok, és rettenetesen fázom, ha az ilyen mondatok meg is valósulnak.
 
DRÓT: Ha mégis elfogadjuk, hogy ne érvényesítsék, létezhet-e ennek olyan formája, amely függetleníthető az államtól?
 
PION ISTVÁN: Még mindig azt mondom, hogy fogadjuk el bátran a preferenciák érvényesítését, és ha az nem lépi át azokat a kereteket, amelyeket az előbb említettem, akkor
 
létezhet az államtól, pardon, a kormánytól független szakmaiság. És mit ad Isten, valamelyest még létezett is.
 
Emlékezhetünk olyan időkre, amikor a szakmai szervezetek, folyóiratok és műhelyek még nem álltak az éhhalál szélén, és így vagy úgy még komolyan is voltak véve államilag, szakmailag és talán még emberileg is, a képviselőik bent ültek például az NKA bizottságaiban, és azért csak-csak meg tudtak egyezni néhány dologban. Azonban ez ma már nem így van, a bizottságokban túlsúlyba kerültek azok, akik a kormány rossz kultúrpolitikáját képviselik, szóval tart a hét szűk esztendő.
 
DRÓT: Szerinted hogy nézne ki az a szakmai szervezetek általi pénzosztás, mely a szakma túlnyomó részének tetszene? És ha tetszene a szakmának, az mennyiben jelenti azt, hogy ez jó az irodalomnak, jó az olvasóknak, jó az országnak, jó az emberiségnek és jó a világegyetemnek meg annak, ami azon túl van?
 

Pion István 1984-ben született Letkésen. Költő, slammer, újságíró, szerkesztő. Első kötete Atlasz bírja címmel jelent meg, a Magyar Nemzet kulturális rovatvezető-helyettese és a Lánchíd Rádió Nyomdafesték című irodalmi műsorának szerkesztő-műsorvezetője.

PION ISTVÁN: A szakmai szervezetek általi pénzosztás mikéntje magában rejti a választ: ezt hívjuk szakmai alapú pénzosztásnak, amelyben a szakmai minimum volna a minimum. Az irodalomnak ez azért volna jó,

 
mert így nem a világnézet és a kormányhűség alapján kapná a támogatást, hanem szakmai szempontok szerint.
 
Ez az olvasónak is jó, hiszen több mindenből válogathat, Uram bocsá’, szélesedik a látóköre. Az országnak, az emberiségnek, a világegyetemnek és annak, ami azon túl van pedig azért, mert az irodalom végállomása a világ teljes megértése, és ez elég jó kis célnak hangzik.
 
DRÓT: Van-e olyan politikai erő, párt, amely képviselhetné a szándékaikat?
 

PION ISTVÁN: Ezt a kérdést egyáltalán nem pártpolitikai alapon kell képviseltetni, mert látjuk, hogy annak mi az eredménye: rosszul elköltött 1 milliárd 400 millió és még ki tudja, hány és hány forint.

 


 
VITA 
A 150 + 400 MILLIÓS ÁLLAMI 
IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
IDŐRENDBEN  
A DRÓTon
„Nagy port vert fel a hír, amely szerint az állam 150 milliós tőkével kft.-t alapít irodalmi tehetséggondozás céljából, a pályakezdő szépírók segítésére, „bevezetésükre a szépirodalomba". A Népszabadság az érintettől megtudta, hogy a kezdeményezés ötletgazdája Orbán János Dénes költő, aki a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. irodalmi-szakmai vezetője lesz majd.” - írta meg Vári György a Népszabadságban január 13-án. A cikk hatására Krusovszky Dénes költő Facebook bejegyzésében kelt ki az Orbán János Dénes ellen, amely kapcsán megkérdeztük Orbán János Dénest, hogy mit gondol az elmondottakról. 
 
„Honnan lett hirtelen a kortárs irodalomra ennyi pénz?” -  Orbán János Dénes után, aki a kezdeményezés ötletgazdája, és a Kft. irodalmi-szakmai vezetője lesz, Gaborják Ádám - a József Attila Kör elnökének kérdéseinkre adott válaszait olvashatjátok.
 
A DRÓT „fel nem tett kérdéseit” Krusovszky Dénes tette fel és Orbán János Dénes pedig válaszolt rájuk. Íme a két Dénes, a két költő vitája a 150 milliós tehetségkutatásról. A párbeszéd és a nyitottság reményében tesszük nyilvánossá a DRÓTon.  - DÉNES kontra DÉNES - Krusovszky Dénes és Orbán János Dénes vitája a DRÓTon
„Országunk illiberális demokrácia, bármit is jelentsen ez, és a fogadóóra intézménye legfeljebb a kádári értelemben működik.” - Vita zajlik egy új, 150 milliós állami irodalmi projekt létrehozása kapcsán Krusovszky Dénes és Orbán János Dénes (OJD) között. A vitához most az artPortal szerkesztője, a 0m2 és a Műértő munkatársa Nagy Gergely újságíró és író kívánt hozzászólni a DRÓTon, egy merőben más szempontot felvetve. - Fogadóóra - Hozzászólás Orbán János Dénes érveihez
Kollár Árpádnak - a Fiatal Írók Szövetsége elnökének - azt a három kérdést tettük fel, amit Gaborják Ádámnak - a József Attila Kör elnökének - is. Megkérdeztük, hogy mit gondol Krusovszky Dénes észrevételeiről a 150-millós támogatással kapcsolatban? Szerinte is „itt egy érdekkör, egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe”? Továbbá, hogy tervez-e valamit ezzel kapcsolatban a szervezet, amit vezet? Válaszát a DRÓTon olvashatjátok. - Kis pénz kis irodalom? - Kollár Árpád, FISZ
Hatalmas és szövevényes vita bontakozott ki a DRÓTon (is) a 150 milliós állami irodalmi projekt létrehozása kapcsán. Orbán János Dénes, Krusovszky Dénes, Gaborják Ádám (JAK), Nagy Gergely és Kollár Árpád (FISZ) után: Kele Fodor Ákos írását olvashatjátok arról, hogy vajon milyen is lehet az Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának pedagógiai koncepciója?  - Írópalánták, szevasztok!
„Mi, alulírott, egymástól független fiatal alkotók, úgy látjuk, az akadémia egyik célcsoportját képezzük; ez idáig nem volt lehetőségünk kifejteni észrevételeinket, kérdéseinket és kéréseinket...” - az alábbi közleményt nem a József Attila Kör, nem a Fiatal Írók Szövetsége, hanem néhány tucat, még egymástól is független, fiatal író adta ki. Tanulságos. A felhívást az értintetteknek továbbítottuk, és most a DRÓTról ti is továbbadhatjátok. Vajon lesz-e ezután nyílt, személyes párbeszéd?  - PÁLYAKEZDŐ ÍRÓK NYILATKOZATA A SZAKMAISÁG VÉDELMÉBEN
„Úgy gondoljuk, hogy akkor érdemes beindítani egy tehetséggondozó programot, ha az nem az évek-évtizedek óta átláthatóan, szakmai mechanizmusok alapján működő hasonló intézmények kárára jön létre.”- Az elmúlt időszakban komoly vitákat generált a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. alapítása és elindulásával kapcsolatos hírek. Az ügy kapcsán a József Attila Kör, a Fiatal Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága 2016. január 19-én közös levelet nyújtott be Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter és Dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter részére. A levél teljes terjedelmében olvasható a DRÓTon is.
Nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is elég nagy hullámokat vetett a 150 milliós tehetséggondozás híre. Íme Sántha Attila írása, aki tagja volt az Előretolt Helyőrség nevű irodalmi csoportosulásnak, 2002–2005 között pedig az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) vezette. „Az Előretolt Helyőrség a legnagyobb hatású csoport a prérin...” - Sántha Attila
„...ez nem csak a fiatal írónemzedék számára etikai kérdés, ez nem csak az ő ügyük és felelősségük, hanem mindannyiunk közös ügye.” a 150 milliós állami tehetséggondozás eddig szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalja össze és nem csak kemény kritikát fogalmaz meg, hanem megoldási javaslatot is tesz. A költő, a pénz, no meg a hatalom - A Kárpát-medencei Orbán János Dénes esete a lázadással és a szolgalelkűséggel
„Azt szeretném mondani: Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.” A 150 milliós állami tehetséggondozás eddigi szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalta össze, amire most Orbán János Dénes válaszol. Orbán János Dénes: A mentor, a palánta és a lóvé
Orbán János Dénes megkérte Krusovszky Dénest, hogy tegye fel neki újra a kérdéseit, majd pedig válaszolt rá. Most a DRÓTon olvashatjátok a teljes beszélgetést, a két Dénes, a két költő vitájának második fordulóját a 150 milliós tehetségkutatásról, melyben szinte minden apró részletre kitérnek. 
Az egyik probléma szerintem az, hogy a jelenlegi is egy kontraszelektív és elitista, ha tetszik: udvari modell, s az eddigi struktúra sem volt politikailag feddhetetlen. - az Új Nautilus főszerkesztőjének, az erdélyi Borbély Andrásnak esszéjét olvashatjátok a DRÓTon, melyben a szerző merőben más szemszögből vizsgálja az irodalom, az író- és költőképzés, irodalmi művek létrehozásának állami, vagy éppen magán mecenetúrját.
Kormánypártira is megrímelek, / Ezt csináljátok utánam, slammerek!” Mihálycsa Erika - a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, műfordító - küldött egy kis bohózatot, amely az Orbán János Dénes tehetséggondozó Káeftéje körüli, részben a DRÓTon is zajlott, vitához kapcsolódik.
 
Az irodalmi életet felkavarta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft létrejötte. Annak körülményei szerteágazó, többkörös vitát szültek. A Fiatal Írók Közleményének aláírói nyílt vitára hívta a tehetséggondozókat és az írószervezeteket. A vita Budapesten, az ELTÉn zajlott, március 4-én. Videónkban a közel három órás, parázs vitából megpróbáltuk a legfontosabb pillanatokat kiemelni.
 
A sajtóközleményben olvasható a mentorok és a pályakezdők teljes névsora. 
 
Merő kalandvágyból vagy patriotizmusból maradjunk Magyarországon? Mi a helyzet a kortárs magyar irodalom támogatásaival? Mi van a Kárpát Medencei Tehetséggondozó Kft-vel és a Magyar Művészeti Akadémiával? Miért lenne fontos, hogy normális közbeszéd alakuljon ki az irodalomról és életről? Pion István beszélgetett a Lánchíd Rádióban R. Kiss Kornéliával és Weiner Sennyey Tiborral - lapunk főszerkesztőjével - ezekről a kérdésekről, amit ezen a linken visszahallgathattok.
 
Az Orbán János Dénes vezette íróakadémia 2016-os létrejötte és 150 milliós állami támogatása az egyik legnagyobb vitát váltotta ki a kortárs magyar irodalom résztvevői között az elmúlt évben. 2017-ben 400 millióból gazdálkodhatnak. Részletek és kapcsolódó előzmények a DRÓTon.
 
 
Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a magunk szerény módján, 400 Ft adománnyal szeretnénk hozzájárulni a KMTG íróakadémiájának működéséhez, remélve, hogy ez a támogatás is cél szerint fog hasznosulni, vagy valamely módon hozzájárul a KMTG vezetősége és mentorainak fáradságos munkájához. Az adományt a JAK a mai napon átutalta a KMTG bankszámlájára. - írják a JAK közleményében. A teljes közleményt és az előzményeket itt olvashatjátok a DRÓTon.
 
  • Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.
  • Orbán János Dénes
  • irodalom
  • politika
  • Pion István
  • Szabadság?