Címlapos Friss

Válasz Csontos János Emberi sors, isteni terv: Kertész Imre (1929–2016) című írására

Csontos János írását Kertész Imre nekrológjaként a Magyar Idők hozta le április elsején, de sajnos nem tekinthetjük áprilisi tréfának. Az írásra választ a DRÓTon itt olvashattok.

 

Válasz a cikkre:

...földönfutó itt mindenki, aki korszerű nyelven korszerű igazságokat árul. Ez az ország olyan nagy bajban van, hogy kínjaira már csak a hazugságoktól remél némi enyhülést.

Kerész Imre: Mentés másként. 

Feljegyzések 2001-2003. Magvető. Budapest. 51. o.

 

Ajánlott irodalom:

 
Megint elhallgatott, ezúttal már hosszabb időre, utána meg újra kezdte: – Sok borzalmon kellett-e keresztülmenned? –, s azt feleltem, attól függ, mit tart borzalomnak. Bizonyára – mondta erre, némiképpen feszélyezettnek látszó arccal – sokat kellett nélkülöznöm, éheznem, és valószínűleg vertek is talán, s mondtam neki: természetesen. – Miért mondod, édes fiam – kiáltott arra fel, de már-már úgy néztem, a türelmét vesztve –, mindenre azt, hogy „természetesen”, és mindig olyasmire, ami pedig egyáltalán nem az?! – Mondtam: koncentrációs táborban ez természetes. – Igen, igen – így ő –, ott igen, de… – s itt elakadt, habozott kissé – de… nohát, de maga a koncentrációs tábor nem természetes! – bukkant végre a megfelelő szóra mintegy, s nem is feleltem néki semmit, mivel kezdtem lassan belátni: egy s más dologról sosem vitázhatunk, úgy látszik, idegenekkel, tudatlanokkal, bizonyos értelemben véve gyerekekkel, hogy így mondjam.
 
...továbbá...
 
Azért így is értésükre adtam: sosem kezdhetünk új életet, mindig csak a régit folytathatjuk. Én léptem, és nem más, s kijelentettem, hogy az adott sorsomban mindvégig becsületes voltam. Az egyetlen folt, mondhatnám szépséghiba, az egyetlen esetlegesség, amit netán a szememre vethetnek, az, hogy most itt beszélgetünk – de hát erről nem én tehetek. Azt akarják, hogy ez az egész becsület és valamennyi előző lépésem mind-mind az értelmét veszítse? Miért ez a hirtelen pálfordulat, miért ez az ellenszegülés, miért, hogy nem akarják belátni: ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; ha viszont – folytattam magam is egyre meglepettebben, egyre jobban belémelegedve –, ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, azazhogy – álltam meg, de csak lélegzetvételnyi szünetre –, azazhogy akkor mi magunk vagyunk a sors – jöttem rá egyszerre, de oly világossággal e pillanatban, mint ez ideig még soha.
 
Bővebben itt.

 

 

 


KAPCSOLÓDÓK

Budapest, 2016. március 31. – Életének 87. évében hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Kertész Imre. Magyarország egyetlen Nobel-díjas íróját 2016. március 31-én, hajnali 4 órakor budapesti otthonában érte a halál. Az elmúlt hónapokban betegen is részt vett utolsó könyve, az 1991-2001 közti naplóbejegyzéseket tartalmazó A néző sajtó alá rendezésében. Kertész Imrét a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti. Elhunyt Kertész Imre (1929-2016)

Érintve vagytok és érintve vagyok. Mégis meg kell próbálni tudatosan hozzáállni, meg kell próbálni megérteni és meghaladni. Túljutni. Még ha lehetetlen is. Még ha érthetetlen is, hogy teljesen természetes ma Magyarországon a hétköznapi antiszemitizmus. Zsidótemetőt feldúlni, vagy csak kicsit zsidózni a lehető legtermészetesebb. Vagy mégsem? Szerintetek? Versem margójára írom mindezt. - Ez meg zsidó!  - avagy a hétköznapi antiszemitizmus 

 

 

  • Csontos János
  • Magyar Idők
  • Kertész Imre
  • Szabadság?