Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

A világ mégsem olyan szar, mint elsőre látszik? - Sickratman kért és kapott segítséget

Nem egész 24 órával azután, hogy közzétette  Sickratman, azaz Paizs Miklós segítség kérő üzenetét kiírta oldalára, hogy "1 575 000 forintom lett. Ennyi pénzem még sose volt. Ösztöndíjnak veszem. (...) Köszönöm a lehetőséget, és többet ne küldjetek." - részletek a DRÓTon.

Egyebet nem tehetek, minthogy kiírom ide a szégyenemet és a számlaszámomat... - írta Sickratman, azaz Paizs Miklós közösségi oldalán, mert 165 forinttal nem húzza ki a hónap végéig, és hiába van számtalan zenei projektben, mégsem tud megélni ma Magyarországon. Minden megosztás segített, ezért adtuk mi is a DRÓTon tovább. 

UPDATE

Nem egész 24 órával azután, hogy közzétette  Sickratman, azaz Paizs Miklós segítség kérő üzenetét kiírta oldalára, hogy "1 575 000 forintom lett. Ennyi pénzem még sose volt. Ösztöndíjnak veszem. (...) Köszönöm a lehetőséget, és többet ne küldjetek." Csak a DRÓTon több mint 5000-en olvastátok el üzenetét, és közel 100-an adtátok tovább. Köszönjük mindenkinek. - szerk.

2. HELYZETJELENTÉS
A világ sokkal tovább bonyolódott a szememben az elmúlt pár órában.
Kaptam koncertlehetőségeket, aztán éjfél után valamivel megnéztem egy automatában a számlámat is, és 1 575 000 forintom lett.
Ennyi pénzem még sose volt.
Ösztöndíjnak veszem.
Bűntudat nélkül fogok művészeti tevékenységet végezni.
Köszönöm a lehetőséget, és többet ne küldjetek.
Paizs M.
2016.02.26.

 

Majd így folytatja:

 
Nyilvánvaló, hogy egy ezer forintos utalás is óriási segítség most a számomra (-munkra). Mert:
 
Nekem, fellépő "művész"nek, a február a halálos hónap. Eddig kerestem 22 000 Ft-ot, és még kinéz egy olyan 10 000 Ft.
Januárban kerestem 69 000 Ft-ot (ebben benne van a szülinapi düreres fesztiválom is, ahol ugyan 42 000 Ft-ot kerestem, de olyan költségeim voltak az esttel kapcsolatban, hogy egész konkrétan 2000 Ft-om maradt a végére).
Ehhez van két lányom.
 
Munkát egy darabig kerestem, de nem találtam. Ha találtam, abban se volt köszönet. Már nem keresek, mert nem tudom, merre mozdulhatnék.
 
Kipróbáltam magam, mint felhangénektanár. Egy Sainkho Namchilak nevű tuvai (dél-szibériai orosz tagköztársaság) hangművésznő szerint egyetlen "fehér" emberként művelem a tuvai felhangéneket (khömeei). Gondoltam, indítok egy énektanfolyamot, ha már ennyire unikális vagyok. Olcsóbb voltam, mint egy angoltanár, plusz ahogy nehezedett az anyag, úgy fogytak az emberek, és a végén a kurzusból veszteséggel jöttem ki (helybérleti díjak + BKV-bérlet, amit a kurzus miatt vettem). Erre vagyok képes: tudásátadás, amiért még fizetek is. Vagy egy estétől hajnalig tartó, rám kihegyezett színpadi jelenlétre, amiből kettőezer forinttal jövök ki.
Nem látom a kiutat. Napok óta 165 Ft-om van.
 
A honlapomon van egy számlaszám, kifejezetten adományozási célra, de a honlapomat nyilván alig-alig látogatják. Pedig vannak hangjátékok (pl. Calvino - Láthatatlan városok, pl. Petőfi-válogatás), figyelmeztetés a teljes elhülyülés és fasizmus veszélyére még az első Orbán-kormány idejéből (Pannon Rádiós mix 2001-ből), és van rengeteg speciális anyag, de ma már ki fáradozik? Ezt is buktam.
 
Jelenleg 2 színpadi produkcióban vagyok, egy 3. felújítására készülünk, és áprilisban indul egy negyedik színházi projekt. Benne vagyok az ismert nevű Korai Öröm mindhárom változatában. Benne vagyok az ismert nevű Sickratman mindkét változatában. Játsszuk a Don Giovanni ujjbáboperát, ha mód van rá, ami szintén nem mondható, hogy nem unikális. De fergeteges sikernek mégse mondható. Mindenesetre aktívabb vagyok, mint valaha, sőt láthatóbb, sőt, egész különböző produkciókban, többféle nézőtípusnak játszom, írok is, időnként meg is jelenik (Hévíz), mégis annyira mélyre kerültem anyagilag, amennyire mélyen én még nem voltam.
Jogdíjból úgy évi 60 ezret kapok, hogy ez is meg legyen említve.
 
Valami baj kell, hogy legyen velem. A nagy Én című lemezem kapott egy teljes oldalt az ÉS Feuilleton rovatában Kukorellytől. Kevés. A meglehetősen eredeti operánk (az operák operájáról beszélünk) mellé olyan emberek és intézmények álltak, mint Fáy Miklós, Bárány Péter, Hévíz irodalmi folyóirat (Tolvaj Zoltán), Bartók Rádió (10 perces interjú, rajongó hallgatói levél felolvasása). Kevés. Mint felhangénekes is hiába vagyok legalábbis extrém ritka, jellemzően a hallgatóság azt se tudja, hogy énekelek, mikor énekelek, mert azt hiszik, fütyülök, vagy a szintit hallják. Vagy kis se vagyok hangosítva. Mint dorombos is voltam már Közép-Európa legjobbjának nevezve (Szilágy Áron, dorombos és nemzetközi dorombfesztiválszervező). Van egy doromboktató videóm a honlapomon (tanítás címszó alatt), de még a dorombosok se ismerik.
 
Augusztus 27-re alighanem meghívnak Olaszországba, mint fujarajátékost. Megtaláltak. Ajánlottak. Egyebet a sors magától nekem nem akar adni.
Alighanem el lehetek átkozva.
 
Mindenesetre, ha van fölösleges pénzed, utalhatnál belőle. Ételre gyűjtök.
 
Igen, ennek az a neve, hogy koldulás. Ülök egy kalap mögött, produkálom magam, és várok.
És egy kicsit azért fáj a fölöslegességem, vagy az, hogy mindössze különleges lehetek, de sikeres semmiképp.
 
Paizs Miklós.
(akár oszthatod is (hogy sokszorozd az életbenmaradási esélyeimet)
 
2016. 02.25.
Itt tartunk. A művész Facebook posztjában közzétette számlaszámát is.
 
 
 

KAPCSOLÓDÓK

A rendszerváltás után a szegények ugyanis megsemmisültek, átalakultak egyszerű nyomorultakká. A szegénység és a nyomor között ugyanis óriási a különbség. A szegénység egy kultúra, az emberi létezés egy olyan univerzális tartománya, amelynek megvan a saját világa, a nyomor viszont pusztán azt jelenti, hogy e világ helyett egy csupasz tényben élsz, hogy nincs pénzed egy olyan rendszerben, ahol a másiknak van. Bármennyire szörnyű volt is a politikai szabadság hiánya, az emberi ostobaság bunkósággal és agresszióval kombinált változata a szocialista Magyarországon, akkor még létezett az a szegény réteg (bár nem a szocialista diktatúra hozta létre), mely éppen akkor semmisült meg, amikor egy elméleti lehetőség adódott arra, hogy kilépjen az anyagi értelemben vett nincstelenségből. (...)Vonuljanak a föld alá! - Krasznahorkai László a Nemzetközi Man Brooker Díj nyertese + beszélgetés a szerzővel

2014 október 23-án a Blaha Lujza téren tüntettek a szabadság hiánya, az egyenlőtlenség és a szegénység miatt. Kameránkkal a helyszínen jártunk.Tedd magad szabaddá - videó a tüntetésről

 

 

  • Sickratman
  • Paizs Miklós
  • koldulás
  • szegénység
  • nyomor
  • művészet
  • Társadalom