Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Volt egy nagybátyám...

Schwartz Béla, még azután is Sándor Béla maradt, amikor az Új Világba, New Yorkba tette át életét. Egyszer meglátogatott engem a jeruzsálemi otthonomban és megtanított az imaszíj használatára. - Uri Asaf Színekre vágyom című sorozatának ötödik része a DRÓTon.


Uri Asaf
Színekre vágyom

ötödik rész

A jóslat vége

Évente egyszer belenézek Pasolini Oedipus rex c. filmjébe, negyedórát nézem, aztán tovább lapozok. Leginkább kedvelem a jósnőt a dombon, a fa alatt. A jósnő tapsol és a fa mögül előhoznak egy tál ételt. Mi van ebben a túrószerű ételben? Hallucinogén, varázsszer. Minden zarándok előtt belemarkol és a szájába tömi. Nyilván Észak-Afrikában vagyunk: így látja (innen filmezi) Pasolini Delphoit, a görögség kincsét, ahova ömlik az arany, az ajándék, amely a görög nemzet büszkesége. Pasolini görögjei szegény sivatagi népek, akik példás fegyelemmel várnak a sorukra. A jósnő mindenkinek elmondja az őt megillető jóslatot, tele szájjal mosolyog a kendője alatt, de nem viccel, nem kivételez. Hátborzongató valóság:  a világban semmit nem rejthetünk el magunkból.

Amikor Delphoi intézménye, Görögország német megszállása miatt 1943-ban bezárt, egy éves voltam, még nem tudtam a jóslatokról, az időről, az évekről és a hónapokról. Akkor, – ennek már több, mint hetven éve – semmi jó nem maradt a jósnő eledelében, hiába vártak hosszú sorokban a domb alján a fa árnyékában, a jóslat egyre durvábbnak hangzott, míg teljesen elhallgatott és felborult a várakozók rendje. Delphoi jóshelye végleg bezárt, mi pedig a saját kezünkbe vettük a sorsunkat.


Szívemet az Intézetnek ajánlom

Megszállott kutatók manapság drótokat kötnek a haldoklók, vagy újraélesztéssel visszahozott betegek fejére, hogy bemérjék az agyi hullámokat a klinikai halál beállta után. A híradások egymással versenyezve jelentik: „harminc másodperces agyi tevékenységet tapasztaltunk a szív megállása után”. Mire gondol az ember ezekben a másodpercekben? A kutatók büszkén kimondják, már van tapasztalatunk a halál élményéről, miszerint az agy „tudatos” állapotban követi a meghalást. Én nem szeretném, ha halálom közben felelőtlen emberek kutakodnának az agyamban.

Mindig is inkább a szívemre hallgatok, a szív után megyek. Ha egyszer megáll a szív, nem érdekel, hogy a gyors ütemben sorvadó agyam milyen utakon jár, friss vér nélkül. Minek hallani egy magára hagyott agy szívfájdító monológját, amikor a működő szív nincs jelen? És amikor már le se írhatom? Hova visz minket ez a kutatás? Oda, hogy majd gépre kötik azt a bizonyos preparátumot (az agyat) a test többi része nélkül, hogy egymagában tovább gondolkozzon!

Az Intézet épülete a kötélvasút beton állomására emlékeztet, a végállomásra. Mi halandók, csak a ki- és a bemenő fémhuzalokat látjuk, és a velük járó súrlódó hangot halljuk. Nem látszik az égben kabin, csak a nyüszítő rejtelem, ahogy a sodronyok megfeszülnek és ellazulnak. Nem könnyű ide feljutni, már nem vagyok fiatal. Valamikor imádtam a hegymászást. Egyszer megmásztam a Gaustatoppen-t, utána egész éjszaka zaklatott álmom volt, ijesztő szívhangokkal, mi volt ez? WPW? Vagy annál rosszabb? A szívem arra „gondolt”, hogy feladja.


Sándor Béla

Volt egy nagybátyám, aki Schwartz Béla néven született, felnőtt korában Sándor Béla névre hallgatott, de jószántából meghagyta a Béla nevet, mert már héber neve is volt, amit a nyolcadik napján kap az ember. Ő tanított meg engem az imaszíj felrakására. Mikor látta, hogy harminc éves koromra sem tudom hogyan imádkoznak imaszíjjal, megtanított erre a tudományra, mely édesapám feladata lett volna, de akkor még nem voltunk messze az évek legsötétebbikétől, az 1944-es évtől, amely apámat és anyámat apjától és anyjától egyszerre árvává tette. Apám, miután felcseperedtem, többé nem törődött az imádság szokásaival, mert a szüleivel együtt Isten is örökre kilépett az életéből. Soha nem kértem tőle számon ezeket a dolgokat. A sors kegyes volt hozzá, mert a túlélés útját megmutatta, de másfelől kegyetlen, mert a gyermek és ifjúkora világát benépesítő lelkek sokaságát elpusztította. Ezeknek többsége szép magyar nevet választott magának, és megszokásból és szeretetből idegen nyelven nem is kívánt szót érteni senkivel. Nagy és tágas volt az ő világuk, ez volt a magyar zsidó vidék, melyet igazi melegség töltött be. Ha ízét tudni akarjuk, elég a költő Kiss József verseibe lapoznunk:

"Alacsony nádtetős parasztház volt a templom, talaja sárgaföld,
mestergerendája faragatlan fenyő, a szoba közepén felnyúló ágas
ablakok, mint a gyűszű! A legvénebb ember felvette fehér halottas
ruháját, odaállt a két kis ablak falközibe és kezdődött az imádság..."

A hagyomány főbb elemeit eltanultam a magam szorgalmából és olyan kedves embertől, mint Sándor Béla. Béla bácsinak fatelepe volt Budán, a Nagyenyed utcában. Az esőtől nedves fák örök hálára köteleznek. A deszka szaga az első számú szócikk az én enciklopédiámban, mely az emlékezés kódexét jelenti. A nedves deszka emléke a füstbement magyar zsidó vidék otthonáé, a falusi ház, a madárfészek, a szomorú asszonytárs, az árva apa. 
Schwartz Béla, még azután is Sándor Béla maradt, amikor az Új Világba, New Yorkba tette át életét. Egyszer meglátogatott engem a jeruzsálemi otthonomban és megtanított az imaszíj használatára. Magas, utcára néző ablakban álltunk, az utca másik oldalán a budai fatelepre emlékeztető, kerítéssel körülvett dombocska, ahol csak a kóbor macska járt. Az imaszíj (héberül tefilin) a zsidó hagyomány legrégibb tartozéka. Két feketelakkos, laposaljú, kockaalakú doboz, szíjakkal ellátva. Az egyiket a bal karra kötik, a másikat a homlokra. Mindkét dobozban négy-négy apró pergamentekercs lapul, Mózes szavaival, melyeket soha nem vehetünk kézbe, hogy olvasgassuk, mert megsérülhet rajta valamely betű, és akkor elveszti kámea erejét. Az Izrael Múzeumban épp ilyen imaszíjakat láttam melyek jócskán megérték a kétezerkétszáz évet, a Holt-tengeri Kumrán mellett találták őket. Imaszíjjal csak férfiak imádkoznak, tizenhárom éves kortól kezdve. Béla bácsi megmutatta, hogyan tekerem fel a bal karomra és hogyan formálom a kézen a sin (s) betű három lábát, és hagyom, hogy a másik kocka szíja a dálet (d) betű formája szerint legyen megkötve, s a tarkón üljön. Sándor Béla fakereskedő, később kétkezi munkás, ezt a hagyományt nagyon messziről hozta, ő maga se tudja, mennyire messziről.

Fotó Youtube és Wikipedia.


SZÍNEKRE VÁGYOM

Herakleitosztól tudjuk :: Színekre vágyom /4.

Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.

Színekre vágyom :: Színekre vágyom /3.

A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak (ld. Farbenlehre).

A mocsári ciprus :: Színekre vágyom /2.

A fák is őszülnek, mint az ember. - Uri Asaf Színekre vágyom című új sorozatának második része a DRÓTon.

 A nemzet együtt marad? :: Színekre vágyom /3.

Apám, aki Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfaluban született, feltehetően soha nem hagyja el országát, ha Horthy és Teleki nem írja alá azt a zsidótörvényt 1920. szeptember 24-én. A sorban következő, hasonló rendeleteket és azok következményeit (1939-ben és 1941-ben) apám már nem várta meg. A nemzet akkori vélekedése szerint a zsidó nem testvére a magyarnak, (ld. Keresztény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben, szerk., Fisch Henrik, 1947). A zsidó idegen a nemzet testében, pedig már befogadták és megtűrték, de most megbánták, mert a fejükre nőttek. Az említett rendeletek következtében kifosztották és a halálba kergették őket.
Herakleitosztól tudjuk :: Színekre vágyom /4.

Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.


 

URI ASAF és a KAFKA KÉPEKBEN a DRÓTon

KAFKA KÉPEKBEN

Uri Asaf Kafkáról szóló sorozata huszonnégy részből állt a DRÓTon egy másik Kafkát, egy másfajta irodalom-szemléletet igyekezett bemutatni. A sorozat zárásakor - 2017 márciusában - interjút készítettünk a szerzővel, majd 2017 Karácsonyán kezünkbe vehettük az Új Forrás Könyvek között megjelent Kafka Képekben. A könyv bemutatója 2018. május 11-én lesz, a szerzővel és Földényi F. Lászlóval a Nyitott Műhelyben.


 
 
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől...  - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete

 
Kafka síremlékén ne keress esztétikumot. Egy percig se keresd, ami nincs. A szülőkkel együtt fekszik a földben. Hidegebb a kőnél. - Uri Asaf: Kafka képekben - első rész.
 
Milyen volt Paul Celan és a megrontott nyelv? Mi volt a közös Heródesben és Kafkában? Milyen lehetett Kafka Istene? Uri Asaf: Kafka képekben - második rész.
 
Franz Kafka elhalálozási évének szerencsés időzítése megaranyozta utóéletét, s ez az utóélet egyre csak terebélyesedik, mint egy véget nem érő teremtés. - Uri Asaf: Kafka képekben - harmadik rész
 
És ahol még mindig embert ölnek, ott fűszál se terem. Ahol embert ölnek, vak betű sem marad a földön, csak üres állkapcsok és kivert fogak. Uri Asaf: Kafka képekben - negyedik rész
 
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll.  -  Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
 
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
 
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész
 
A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld,  – ez a terra rossa – a vörös föld.  Uri Asaf: Kafka képekben - nyolcadik rész
 
A láthatár egyöntetű rózsaszín, az égalja citrom és eper. A paradicsomi zenit elszakadni látszik a valóságtól. A füstös szín zöldbe megy át és a felélénkülő szél magával visz az éjszakába. Miért volt Kafkának nehéz párkapcsolatot létesíteni?  - Uri Asaf: Kafka képekben - kilencedik rész
 
Vajon Kafka titkos kabbalista volt? Igen, de annyira titkos, hogy erről saját maga se tudott. Az utóbbi időben a kabbalisták titkosak. Miért? Mert a közvélemény nem veszi őket komolyan. Ki a kabbalista? Aki a kabbala nevű bölcselettel foglalkozik. Mi a kabbala? - Uri Asaf: Kafka képekben - tizedik rész 
 
Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenegyedik rész
 
Paul Celan kényszerűen megrontott nyelven írt, és azt ábrázolta, amitől a nyelv tisztátalanná vált, a bűnt. Mi az a kritikus bűn, mikor egy nyelvet végleg a kútba vetnek? Mi az a levezekelhetetlen bűn, mi az a határ, melyen a nyelv nem juthat túl. - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenkettedik rész

A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben  - tizenharmadik rész

Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben  felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész

A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész

Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál.  - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész

Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész

Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész

Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem.  - Az apokrifek legkiválóbb ismerője - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik.  - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszadik rész Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása

A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza? - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonegyedik rész - A Nílus istene

Mielőtt a németek bevonultak, az író Max Brod, Kafka barátja és bizalmasa 1938-ban elhagyta Prágát az utolsó vonattal, és a feleségével Palesztinába utazott. Egy nagy bőröndben vele voltak Kafka kiadatlan kéziratai, naplói és levelei, hatalmas kincs, melynek jegyzékét ma sem ismerjük teljes pontossággal. A Kafka végrendelete által megsemmisítésre szánt kéziratok végül biztonságos helyre kerültek. Kafka még a halálos ágyán is a kierlingi kórházban egy kertről álmodott, amit Izrael földjén megművelne, de soha nem hitte, hogy a saját művei lesznek ama távoli kert palántái, az újdonsült kertész, Max Brod kezében- Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonkettedik rész - Kafka végrendelete

Az írók, Kafkával az élen ugyanazt mondják: ne keress történetet! A világban nem történik más, mint az óramutató szerinti váltakozások, napkelte és napnyugta, csillagok közelednek, csillagok távolodnak, sok csend és mozgás, többnyire nézők nélkül. Mit jelent embernek lenni? Felfogni ezt a hallgatást. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonharmadik rész - Ne keress történetet

Megértem a türelmetlenség okát. Kafka szerint a türelmetlenség az emberi főbűn. - Uri Asaf: Kafka képekben - befejező rész



 

  • Uri Asaf
  • Színekre vágyom
  • esszé
  • próza
  • zsidóság
  • Irodalom