Mr.Sale

 

 

Címlapos Friss

Weiner Sennyey Tibor: Anyaversek

„...végül mégsem feledtem: hogy hogyan / hordtál, szültél és ringattál anya. / Hogy vér vagyok a véredből / és hús a húsodból, hogy életet adtál / kimondhatatlan lehetőséget, / hogy ember lehessek.”- egy különleges és kivételes alkalomból a DRÓTon most Weiner Sennyey Tibor anyaverseit közöljük, Szarka Fedor Guido illusztrációival.

 
 
Weiner Sennyey Tibor
 
ANYAVERSEK
 
 
Ring
 
 
 
Persze kevés a betű, rosszak a szavak,
de mégsem lehet szó nélkül elmenni,
mégsem maradnak magukra a betűk.
Vasárnap reggel, január harmadika,
a húgod felhív: Anya halott. Anya meghalt.
Kétkedsz, de tudod, hogy a húgod 
igazat mond. Leülsz némán sírni. 
A kutya helyére ülsz sírni. A földre.
A sarokba. Az állatok mindig őszintébbek,
mint. És bár anya kevésbé kedvelte 
a kutyákat, ezt itt - aki most a könnyeid 
nyalja le - megszerette legalább kissé.
Még mindig ott ülnél és sírnál 
egy sarokban, ha. Ma este történt,
jöttél. Ahogy hazefelé menet fel-
fel a hegyre, ringatózva. Miután
öcséddel megbeszélted, te jöttél
és ringatóztál és táncolni kezdtél.
Ezt soha el ne feledd. És eszedbe
jutott és érezni kezdted, milyen
volt, akkor-amikor ott ringtam.
Aztán a születés és ahogy anya
fogott és az illata és a simogatás,
az ölelés, a ringatózás, és a tánc.
Anyát éreztem magamon. Anyaízt.
Anyaérintést. Anyahangot. Anyát.
Pedig anya elment. Anya meghalt
egy vasárnap reggelre virradóra.
És mi mindannyian itt maradtunk
anyátlan. Mégis anya bennünk,
anya bennünk és anya az égben.
És még mindig ott ülnék a sarokban,
ha nem lenne kutyám, öcsém, húgom,
néhány barátom és feleségem,
akik lenyalták könnyeim.
És nekem eszembe jutott, amit
végül mégsem feledtem: hogy hogyan
hordtál, szültél és ringattál anya.
Hogy vér vagyok a véredből
és hús a húsodból, hogy életet adtál
kimondhatatlan lehetőséget,
hogy ember lehessek. De látod,
még mindig csecsemő vagyok,
főleg most a téli ég alatt: ring
bennem a lélek, amit legalább
olyan jól, mint te engem anya,
fel kell hogy neveljek, hogy éljek.
 
 
Szentendre, 2016. január 23.
 
 
A lélek halhatatlanságáról
 
 
Mert, amit egyszer kapott,
amit mindenkor hordozott,
ami egyszer és mindenkorra az övé.
Ami mindent meghatároz,
ami elvisz a végső határhoz,
ami teszi az embert emberré:
az el nem veszhet a magánnyal,
az el nem tűnhet a halállal,
az a valami nem lehet semmivé.
 
Az a valami csak valamivé lehet.
El soha semmi sem veszhet,
az egyik részből másik rész lesz.
Az ember mégis folyton retteg,
nem lát sem kezdetet, sem véget.
Múlik, közben semmit sem tesz.
Hullik pazarlón semmire az erő,
s közben csak telik a drága idő,
s az emberből por s hamu lesz.
 
Port s hamut össze nem rakhatod,
ami elmúlt vissza nem hozhatod.
Egyszer van minden és soha többé.
Mégis mindenben mindig érzed:
nem csak por s hamu a lényed!
Hogyan lenne az ember semmivé?
Még a halált is meglásd megéled,
s arra tanú a születés és az élet,
hogy válhat a valami mindenné.
 
Szentendre, 2016. január 19.
 
 
Mondanám, hogy lázadj anyám...
 
 
Mondanám, hogy lázadj anyám, de te nagy csendességre intesz.
Mondanám, hogy kelj fel, járj, de te már fent vagy, élve élhetsz. 
Mondanám, hogy ne légy olyan most, mint mindig voltál,
Mondanám, mondanám, mindhiába mondanám.
 
Mondanám, hogy mind mi voltunk, csendes zajod és zajos csended.
Mondanám, hogy mind te voltál, mi bennünk jó és szépen fényes.
Mondanám, hogy ne alázkodj, ne légy szerény, ahogy szoktál, ó anyám,
Mondanám, mondanám, mindhiába mondanám.
 
Mondanám, hogy bocsásd meg, minden mulasztásom, tévedésem.
Mondanám, hogy ne menj messze, hogy gyere vissza, kérlek szépen.
Mondanám, hogy szeretlek, hogy szeretünk mi mind anyám.
Mondanám, mondanám, mindhiába mondanám.
 
Mondanád, hogy ugyan fiam, ne lázadj a világ rendje ellen.
Mondanád, hogy szeress, higgy, és élj jól és mindig bűntelen.
Mondanád, hogy legyek olyan, mint te mindig voltál,
Mondanád, mondanád, nemhiába mondanád.
 
Mondanád, hogy mi mind te vagyunk, fényes csended, zajos fényed.
Mondanád, hogy c'est la vie, gyermekeim, egyszerűen ilyen az élet.
Mondanád, hogy legyünk jók, hogy nézzük a dolgok jó oldalát.
Mondanád, mondanád, nemhiába mondanád.
 
Mondanád, hogy ne sírjunk, nevessünk, énekeljünk, táncoljunk valahogy,
Mondanád, hogy még sosem volt úgy, hogy ne legyen sehogy. 
Mondanád, hogy szeretsz minket, mi most már örökké egyek vagyunk
Mondod is tudom, mondod, hiszen egy lett a mi hangunk.
 
Mondanád, hogy most már menned kell, élők élnek, mi maradunk.
Mondanám, hogy szólj pár jó szót Ő előtte érettünk, kik itt élünk, s halunk.
Mondanád, hogy mindent tud Ő, velünk van, és mi mind vele vagyunk.
Mondanám, hogy te leszel nála most már a mi legfőbb angyalunk.
 
Szentendre, 2016. január 4.
 
 
 
 
a túlsó parton
 
1.
 
Álmomban édesanyámmal
beszélgettem. Ő magyarázta
a hajóhasonlatot, vagyis,
hogy az emberek hajók.
A legtöbben csupán a
kormánylapátot ismerik.
Ide-oda irányítva magukat
a nagyobb áramlásokon,
gyakrota zátonyra futva.
Tudod, a kormánylapátot
közben kapják az emberek -
magyarázta nagy alázattal
és kedvesen édesanyám -
Úgy, mint bizonyítvány és
szakma, aztán vagy jó
vagy sem: ez lesz a kormány,
ezt szerelik fel, része lesz
a hajótestnek, ezzel próbálnak
elhajózni a túlsó partra.
Érezz együtt azokkal, akiknek
semmi másuk sincs, mert
nem lehet, csak egy szedett-
vedett kormánylapát.
Mosolygott kedvesen, nagy
alázattal édesanyám.
 
2.
 
Aztán vannak a szerencsések,
akikben lakozik némi - sok
vagy csekély - de van bennük
tehetség és elhivatottság.
Ők azok, akik vitorlát
szerelhetnek fel hajójukra.
Ők, akik a szeleket befogják,
akik már nem csak az
áramlatokra vannak utalva.
Akiknek segíthet a jó szél,
ha van - tette hozzá sokat
sejtetően édesanyám -,
hogy átérjenek a túlsó partra,
segíthet nekik a jó szél.
 
3.
 
Aztán - komorodott el anyám -
vannak, akik akaratukból
evezőket formálnak és
sem áramlat, sem szél
nem érdekli őket, csak
vadul és határozottan
csapkodnak szemben a
széllel és az áramlatokkal;
remélve elérik a túlsó
partot, remélve arra van
egyáltalán. Főleg velük
légy kedves és megértő.
Nekik a legnehezebb, s ha
nagyon vadul csapkodnak -
hagyd, kerüld őket, idővel
megnyugszanak azok is,
akik sem az áramlatokat,
sem a szeleket nem tisztelik
és talán átjuthatnak pusztán
akarattal még ők is.
 
4.
 
És én, anyám? - kérdeztem
a jávai házban álmomban
a dunántúli kisfaluban
éppen ebédet főző anyám.
Te úszol, kisfiam. Te úszol.
Úszol lassan, de biztosan.
Egyenesen a túlsó partra.
 
(Megjelent a PIHIK című kötetben. Pluralica. Budapest. 2015.)
 
 
Az „Egy régi slágerre” című vers,
 
melynek „Pihimama” is lehetne voltaképp a címe
 
 
 
Az én mamám nem viselt semmilyen frizurát, nem hordott mást csak a bécsi rokonainktól szakadtan örökölt párizsi ruhát, és mégis rám szólt: „A picsába, Tibikém Mit fogsz enni? Miből fogsz élni?” - és akkor én persze százszor megígértem és persze nevetve: „Kapsz egy zsák aranyat, Ancikánk! Vagy tudod mit? Lakhatsz velem. Nem. Talán azt mégsem, majd veszünk inkább lakást neked.” - és akkor így szólt: „Azért szültem három gyereket, hogy az egyik legalább, ha megöregszek (ha megöregszek – ha lesz ha) kicsit gondoljon rám, kicsit gondoskodjon rólam.” Mondom: „Jól van, A húgom, az öcsém ott van. Szőkék, szépek, szikárak Majd biztos vesznek ők neked házat. Engem meg hagyjál most verset írni.” Ő meg lemegy – kávét főz nekem. Úgy ahogy más nem tud – ihatatlanul, hidegen – persze, anya én így szeretem.
 
Az én mamám festette lenszőke haját. Felvetette Levi’s farmerját. Három férfitől szült három gyereket, s miközben égboltnyi fenekével (melyből a három csillag kikecmergett)  ráült a verseimre, cigarettára gyújtott, és azt mondta: „Én tisztelem a művészetedet!” - na ez a mondat, így elmondva, és az ő szuvas fogai közül, nekem a Nóbelnél is többet jelentett.
 
(Megjelent A természettel való kapcsolat újragondolása című kötetben. Vár Ucca Műhely. Veszprém-Szeged 2005.)
 
 
 
Anya
 
Anyám könnyei
tömör fuldoklás
négy fal között.
 
2000.
 

 

Weiner Sennyey Tibor költő, író, a DRÓT főszerkesztője. Legutóbbi kötetei PIHIK - válogatott és új versek (2015) és AZ ELVESZETT KIRÁLYSÁG - 7esszé (2015). Ezeket a verseket édesanyjának, Sennyey Mártának írta, aki ma lenne 55 éves, ezért döntöttünk úgy, hogy lapunkon közöljük őket.

 


MAGYAR KÖLTŐK a DRÓTon

„...hogy miért kell hét előtt felkelni / munkahelyen szenvedni / holott csak / a boldogtalanságod  / enyhítésére kell a pénz / az ok vált okozattá" - Svégel Fanni versei

meztelenül mentél be a vízbe, / és mondtam, hogy nálad szebben / senki nem tudná hordani a bőröd, / de én nem mertem betenni" André Ferenc csíkszeredai születésű, jelenleg Kolozsvárott élő fiatal költő, slammer verse.

Úgy ébredtem ázottan, / dideregve, mint egy utazó, / kit visz a szél szadomazó / partira, éji parti orgiára, / rávehető szodómiára, / lefordíthatnád óindre. / De rálel egy épp jó rímre..." - Simon Adri két versét olvashatjátok a DRÓTon.

hibbant férfi / vagy / hibbant nő / megválni / összeil-/Lennert Móger Tímea vajdasági költőnő három versét olvashatjátok a DRÓT szexi költők sorozatában. Lennert Móger Tímea versei 
 
„A tenyerembe, majd / a számba teszem / ezeket az apró, kerek / üvegdarabokat. / Gondolatban fenyegetem apát, / hogy lenyelem egyszerre./ Lenyelem őt is, anyát, / a várost és a telefonfülke / kilőtt üvegeit." - Terék Anna: Maja (részletek) 
 
„Lépten-nyomon foszlik jelentésem, / Csak te nem botlasz belém.” -  a marosvásárhelyi születésű, de Várpalotán élő Éltető Erzsébet versei - Rólad akartam – Éltető Erzsébet versei
 
Ughy Szabina verseskötetét tartottuk a 2015-ös Ünnepi Könyvhetes DRÓT TOP10-ben a legjobbnak. Nem véletlenül. "Azt mondja, minden más fontos a versekben van."  Fata morgana - Ughy Szabina versei
 
„Vedd a szádba politikám. / Tedd a számba politikád. / Füstölt, csípős, pici hazám. / Füstölt, csípős, pici hazám.” - Turbo folk - Orcsik Roland versei 
 
„Átható / fűszaga van ennek a hétfőnek. Biztos / kenderolajjal kenik az alkatrészeit." - Závada Péter három verse a Mész című legújabb kötetéből
 
Ókeresztény punk, akire nyugodtan rábízhatnád az életedet, ráadásként a gyerekeidét is. Tiszta, erkölcsös, alapos, mint egy vakbélgyulladás. Minden írásának tétje a megváltás, alább nem adja. Még meg sem született az életmű, máris méltatlanul elfeledett szerző, és ez így van jól." - írta Zemlényi Attila a most 50 éves Nyilas Atilláról a MŰÚTban. A DRÓTon szeretett  költőnk két zseniális versét olvashatjátok ebből a jeles alkalomból. - Nyilas Atilla 50
 
Az idővel kezdeni kell valamit / ha már van / ugyanabban a mókuskerékben / vagyunk / mint isten" - Tóbiás Krisztián: A mindenség eszmélete című ciklusból  (részletek)

„Költő Urak, a verseny véget ért. / Fáradt vagyok, aludni lenne kedvem. / Hálás vagyok a szép szeméremért, / s tetszik minden, ami szemérmetlen.” - Jónás Tamás három verse

Többen írtátok a Fogyasztható művészet" című videónk után, hogy szeretnétek elolvasni a filmben szereplő Dobai Bálint verseit. A DRÓTon most közöljük mind a nyolc haikut, melyeket Nagy Zsófia Minikiállításának záróeseményén olvasott fel a költő. Ha tetszettek: adjátok tovább! - Nyolc gyönyörű haiku egy borongós vasárnap - Dobai Bálint versei
 
Az elvtárs szobormerev  / arca  / kimerevített képernyőn. / Meg fognak enni / ezek a tetvek. - Bak Rita költő, műfordító egy hét múlva felolvas az Írószövetség könyvtárában. Három versével ajánljuk az estet a DRÓTon. Kutyavirágok - Bak Rita három verse
 
„...barlangom vagyok / érintőm vagy / megérintelek / mintha maszturbálnék // félek magamtól / ezért bántalak...Szívig rág... - Móger Tímea három verse
 
A szabadságot mutatod, / és ő a tárgyat nézi, amelyikbe / bezárták a szabadságot. / A neve ketrec." - Balázs Imre József Jung a gépteremben című kötetéből részleteket olvashattok a DRÓTon

„...később pontosan azonosítható az a hely, / ahol álltál, / s akkor talán az is, / hogy ki voltál.” - Carbonaro - alias Szőcs Géza - legújabb verseskötete az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg a 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra. A kötetből két elgondolkodtató verset olvashattok a DRÓTon.

„De itt sötét van, s hideg. / Szemünkre nem jön többé álmod. / Merre szállt el tekinteted? / Zengő hangod hova illant?” - Karácsony napján Hegyi Botos Attila versét olvashatjátok a DRÓTon. Ha tetszett: ajándékozd tovább! Hegyi Botos Attila: Égsirató

Ki mondta, hogy a közéleti költészet halott? Milyen itt egy sorakozó? Hogy hangzik a Demagóg mondóka? És minderre mi a végső utószó? Berka Attila versei a DRÓTon. Demagóg mondóka - Ne olvasd el, ha szerinted minden rendben van Magyarországon! 

Indítsd a hetet verssel! Hétvári Andrea legutóbbi verseskötetéből a Kert retorikájából olvashattok három gyönyörű szonettet a DRÓTon. Három szonett hét elején

Málik Roland-emlékestet tartanak 2016. január 26-án (kedden) a Kalicka Bistróban, ahol a saját írásaival emlékeznek a 2011 januárjában az ecuadori Santa Marianitában, a Playa Bonitán a Csendes-óceánba fulladt Málik Roland (1976–2011) költőreA költő három verse saját előadásában a DRÓTon. Málik Roland elmondja három versét

„...a szárnyaikat ilyenkor / kölcsönadják a költőknek, akik az / önző nap közelében, jó magasan, / a bőrükön érzik, hogy az ördög a / részletekben lakik, vagyis a pokol / is részletkérdés, akárcsak a nemlét...- Fellinger Károly felvidéki költő, író legutóbbi kötetéből a Külön bejáratból olvashattok négy verset a DRÓTon. A pokol is részletkérdés, akárcsak a nemlét - Fellinger Károly versei
 
Ha elhagyod egyszer a harmadik ikszet, / nem kellesz a munkaerőpiacon. / Ezt dobta a gép. Igazítod a sminked. / Kérőddzön a sok fasz a szingliadón!” A 7nő című beszélgetés sorozatunk első vendége Kiss Judit Ágnes költő volt, akinek a beszélgetés végén felolvasott négy szókimondó versét olvashatjátok a DRÓTon. - Kiss Judit Ágnes négy verse
 
Kitakart kedves. / Barna mell. Csecsemősírás. / Zokog. Kő. Élni-halni. Volna. / Jó. Öreg az idő. Barázdált a táj. - Galyas Éva Klára költő és divattervező verseit olvashatjátok a DRÓTon. - Téged vágyni volna jó... - Galyas Éva Klára versei
 
ÁLLJ MEG! Egy ősi japán mondás szerint, aki elolvas egy haikut, annak szerencséje lesz, aki tovább is adja: megsokszorozza azt. A DRÓT szerkesztősége fontosnak tartja, hogy lehetőleg ne teljen el hét versek nélkül. Inkább verseket adjatok tovább, mint az őrületet és a gyűlöletet. Talán még szerencsétek is lehet. Három rövid versben az élet  - Botos Ferenc haikui
 
„...végül mégsem feledtem: hogy hogyan / hordtál, szültél és ringattál anya. / Hogy vér vagyok a véredből / és hús a húsodból, hogy életet adtál / kimondhatatlan lehetőséget, / hogy ember lehessek.”- egy különleges és kivételes alkalomból a DRÓTon most Weiner Sennyey Tibor anyaverseit közöljük, Szarka Fedor Guido illusztrációival. - Weiner Sennyey Tibor: Anyaversek
 
Úgyszeretnek. Ahogy egymást sem. / Erőtlenül. Erősek.  Boldog nőnapot kíván a DRÓT nem csak nőknek és nem csak férfiaknak, hanem mindenkinek két nem szokványos nőnapi verssel egy költőnőtől. Ha te is: add tovább ezt a két verset. - Móger Tímea: Nemek arca nőnapra 
 
Nincs szerető, / nincs család, / nincs tenger, / nincs folyó. / Valaki vágja / már el a / szoknyám alól / kilógó köldökzsinórt! - a vajdasági Bíró Tímea öt verse kegyetlen szigorral tárja fel egy abortusz lelki hátterét. Mit él meg egy nő? Hogyan éli meg? Hogy reagál az anyja? Hogy reagál a szerető? Mennyire messze kerül tőlünk a tenger? Emberfogyatkozás - abortusz versek

 

 

  • Anya
  • versek
  • Weiner Sennyey Tibor
  • Irodalom