Programajánló

Címlapos Friss

Halottaskönyv :: ajánló és kapcsolódó írásunk ::

Halottaskönyv

Színházi előadás a Tibeti halottaskönyv inspirációjára, 90 perc 

Ilyés Lénárd és Formanek Csaba 4 éve játssza a Tibeti halottaskönyv nyomán született előadásukat. A buddhizmus szellemétől sem mentesen megtudhatod, hogyan lehet szavak nélkül drámát írni, díszlet nélkül látványt létrehozni, és mindebben testtel és szellemmel jelen lenni. Az évadban Budapesten utoljára látható az előadás.
 
IDŐPONT
2017. május 19., 20:00–21:30
 
HELYSZÍN
Patyolat // PRÓBAüzem
Baross Utca 85, Budapest, 1082
 

FACEBOOK


KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSUNK

Halottasszínház
 
Írta: Weiner Sennyey Tibor.
 
Ha elmennek rá, azt sokan meg fogják bánni, mert ijesztő, érthetetlen lesz  számukra, éppen amilyen mások halála, vagy az elkerülhetetlen saját haláluk is  az életükben.
 
Az első tíz percben az tudatosodik, hogy nem szórakozni jött a néző a színházba. Jó esetben megérti, hogy a színháznak csak mellékes funkciója lehet a manapság legtöbb helyen elsődlegessé váló „szórakoztatás", és még csak nem is a „tanítás" a legfontosabb.
 
A színház az a szent-tér, amely felvillant és kibont problémákat, traumákat, görcsöket, hogy a néző asszociáció-láncolatát beindítva a jelenlévőket a pillanatba rakja.
 
Nem csak önfeledt nevetést és sírást kínál, hanem szembesülést mindazokkal a problémákkal, melyeket a mindennapokban a szőnyeg alá seperünk. Szembesít például a halállal.
 
Fotó: Fekete Attila
Fotó: Fekete Attila
 
A második tíz percben határozottan különösen érzi magát a néző, fészkelődik a székben, azon gondolkozik, hogy biztosan jól tette-e, hogy erre eljött, vagy, hogy úristen: ez már nem is kellemetlen, hanem kegyetlen. A nyárspolgár színházba azért jár, hogy felmentést kapjon apró-cseprő bűnei alól, hogy saját képzeteinek tárházát viszontlássa pepitában. A nyárspolgár örökké szenvedni fog, ha a szentség hatalmával és kegyetlenségével találkozik. A színház szent-tér. Nem úgy szent, ahogy azt az ájtatoskodók gondolják.
 
A szent-térben nincsenek tabuk. A szent-térben folyamatosan téma a halál és a születés.
 
A szent-térben elsődleges nedvek a víz és vér. De minden más nedv és anyag előfordulhat. A szent-tér magasabb valóságával folyamatosan arra emlékeztet, hogy mennyire alacsonyrendű életet kínálnak a sarki árusok, s az ember mennyire könnyen elfogadja és bezabálja mindazt, amivel betömik a száját. Csak az élet tényéről és a halál fontosságáról ne essék szó.
 
A nagy hagyományok legfontosabb könyvei a halállal és a halál utáni léttel foglalkoztak. Ezeken keresztül pedig az élettel magával is. A tibeti vagy az egyiptomi halottaskönyv-kultusz, de a kereszténység és a klasszikus műveltség nászából fakadt Ars Moriendi hagyomány is folyamatosan tematizálta a halált. Ezt tette „fizikai színházi előadásában" Pignitzky Ádám látványvilágában, Formanek Csaba és Ilyés Lénárd, mindhármuk közös alkotásában a „Halottaskönyv" című darabban is.
 
A „Hallottaskönyv" bevallottan a tibeti bardó útmutatás nagykönyvének inspirációjára született, de attól erősen elszakad. A néha nehezen kitapintható narratív szál három részre lett tagolva. Az elsőben egy idős házaspár, a másodikban egy kibontakozó, különös szerelem, a harmadikban pedig két szerzetes halálhoz való viszonyát jelenítik meg. A darabban nincs beszéd, csak valamiféle halandzsa nyelv, abból is legalább háromféle hangzik fel. Nincs olyan értelemben „követhető történet", ahogy az amerikai filmeken szocializálódott közönség esetleg megszokhatta. Van benne azonban irónia és cinizmus, sajátos humor tehát, de sosem ott, ahol számítanánk rá, s nehéz is eldönteni, hogy ezen most lehet-e éppen nevetni.
 
Nem, ez a darab nem „jó", különösen nem úgy, ahogy azt itt jónak mondanák, és végképp nem „szórakoztató". Szembemegy konvenciókkal, részben összegez, részben pedig valami mást és újat kezd. Rokona a kegyetlen színház, de kapcsolódik például a butoh, vagy a keleti színházi hagyományhoz is. Sok benne a csend, lassú, néha úgy tűnik nincs felesleges mozdulat és nincs felesleges tárgy. Központi témája a halál. Ezért nagyon
 
sokan meghunyászkodnak majd és nem merik megnézni.
 
Rettegni fogják majd a Halottaskönyvet, s ha mégis elmennek rá, azt sokan, nagyon sokan meg fogják bánni, mert ijesztő, érthetetlen lesz számukra, éppen, amilyen mások vagy az elkerülhetetlen saját haláluk is az életükben. Lesznek azonban néhányan, akik összeszedik maradék bátorságukat, s ahelyett, hogy „kellemesen kikapcsolódnának" áldozatot mutatnak be a szent-térben, a színházban. A színházban az ember elsősorban az idejét és a figyelmét áldozza, s ezért cserébe reméli, hogy áldásban, kegyelemben részesül. Ahhoz, hogy ezt a kegyelmet átéljük, a színháznak ma már olyan kegyetlen eszközökkel kell dolgozni, amelyek szépen lehántják azt a rengeteg felesleget rólunk, ami a mindennapokban ránk tapad. Képzetek sora, ragaszkodások, nem szembenézések, és soha nem tudatosság az élet valódi tényezőivel szemben.
Tudatosnak lenni, annyi mint ott lenni a pillanatban.
 
Az örökké félreértelmezett „Carpe diem" nem azt jelenti, hogy az ember felzabál és megiszik mindent, meghág és tönkrever amit és akit csak tud. Ez az egyik legnagyobb félreértelmezések egyike. „Tépd le a napot", „élj a mában" – mondják, de ezek is csak lózungok, mindaddig amíg teljes szívvel meg nem értjük mennyire saját életünkről, pontosabban az életről, és mennyire saját halálunkról, egészen konkrétan a halálról van itt szó. Most és itt. Nem lehet megúszni. Nem lehet megszökni előle. Nem kell feltétlenül érteni. Lehet, hogy nem is lehet megérteni.
 
A „Halottaskönyvre" tehát csak a bátrabbak menjenek el.
 
Azok, akik konvencióikba és képzeteikbe beleragadtak és azokhoz feltétlenül ragaszkodnak, azok, akik valami könnyű, esti szórakozást várnak a színháztól ne. Azok, akik képesek asszociációs láncolataikat, mint a szerzetesek az imafüzéreiket végigmorzsolni, azok akik tudják, hogy az élet pillanatai, mint a szétszórt rizsszemek, úgy pörögnek, azok, akik démonoktól és félelmektől nem riadnak vissza, akiket a kegyetlen őszinteség nem tart vissza, azok ne hagyják ki a darabot. Kevesen fogják megnézni lehet, mert kevesen vannak a bátor szemlélődők, de azoknak valódi színház élménye lesz.
 
-------------------
HALOTTASKÖNYV - Fizikai színházi előadás. 80 perc. A Tibeti Halottaskönyv inspirációjára. 18 éven felülieknek! „A dőre nemtudás, a tudattalan, mint világtalan anyóka botorkál, nem tudja, hol jár, mit tesz. A nemtudásból fakad a buzgalom, melyben a Tett, a korábbi cselekvések kérlelhetetlen hatása úgy formálja a tudattalant, mint a fazekas, ki a sárból edényt korongol. A buzgalomból ered a tudat, mely mint erdőn gyümölcstől gyümölcshöz futkosó majom, ingatag." (Részlet a Tibeti halottaskönyvhöz írott előszóból) Szereplők: Formanek Csaba, Ilyés Lénárd. 

KAPCSOLÓDÓK

Kalandozások a Patyolatban

+ VIDEÓ

Milyen az, amikor három disznómaszkos férfi mászik egy nőre? Hogyan jelenik meg ez a színházban? Hogyan lett a romszínházból szuper színházi tér? Pusztai Lucával és Formanek Csabával beszélgettünk a Patyolatban.

Nemzeti helyett járjon a Patyolatba!

Tegnap a Nemzeti helyett a Patyolat Próbaüzemben kötöttem ki – és nem bánom, hogy így alakult. Turbuly Lilla írása a Senki se mer egyedül élni című új Formanek-Pusztai darabról. 

Korrupció és szabadság a kuplerájban = Részletek a KIRKÉből

A szeptemberi bemutató után ismét műsoron a Kirké, avagy kalandozások a disznóólban című előadás. Az Odüsszeia epizódjának kortárs színházi feldolgozása október 15-én a budapesti Patyolatban, 20-án pedig Debrecenben lesz látható. A DRÓTon most részleteket olvashattok a szövegből Kvazár és a Debreceni Egyetemi Színház által közösen színpadra állított előadásból.

Romszínház - interjú Formanek Csabával + VIDEÓ

Bezár a Kvazár. Az elképesztő állapotok ellenére Formanek Csaba május utolsó hetén még előadta a Diogenész és a Bádogelefánt című drámákat. A rendező-előadóval készített kisfilmünkben körbejártuk az egykori Super8-at, később Kvazárt, amit most lebontanak. Figyelem: szabad színháznak alkalmas új helyszínt keresünk! Videó a DRÓTon. 


Megnyílt végre a Bádogelefánt!

Formanek Csaba a budapesti színházi élet egyedi figurája, akit a kezdetektől fogva követek, figyelek, becsülök. Csaba két darabomat is megrendezte, eljátszotta az általam megírt Diogenészt, és közben – talán nem túlzok –, barátok lettünk. Ez az írás nem a közös darabokról, a Radikális Szabadidő Színházról, nem az elmúlt évekről, és még csak nem is a barátságunkról fog szólni, hanem a Bádogelefánt kapcsán arról, hogy mi az igazi színház, mi az igazi költészet, mi az igazi művészet és élet. Nagy szavak. Azok. 


Közelítési kísérletek egy újabb monodramatikus színházhoz

A valódi anyag: MI, ITT és MOST. Minden más minimum gyanús." - Mikor olvastál utoljára esszét a színházról? Na ugye. Akkor most Formanek Csaba színész, rendező komoly, elgondolkodtató írását ki ne hagyd a DRÓTon! 

 

Dátum: 

2017. május 19., 20:30.

Kép a cikkhez::