Weiner Sennyey Tibor előadása Kemény Zsigmond elveszett szerelméről, regényéről és kastélyáról

Weiner Sennyey Tibor előadása Kemény Zsigmond elveszett szerelméről, regényéről és kastélyáról

Weiner Sennyey Tibor előadása

Kemény Zsigmond elveszett szerelméről, regényéről és kastélyáról

Kemény Zsigmond harminc évesen szerelmes volt egy tizenöt éves fiatal lányba, akit el akart venni feleségül. A reménytelen szerelem egy elveszett regényben öntött formát, amiről sokáig azt hittük, hogy nincs meg. Ez volt az Élet és Ábránd, amely a portugál költő, Luís de Camões szerelmét mutatta be egy tizenöt évvel fiatalabb nő iránt.

Weiner Sennyey Tibor megtalálta a regényt, majd kolozsvári útja alkalmával felkereste barátaival - Békés Zoltánnal és Gergely Edóval - Kemény Zsigmond kastélyát Pusztakamaráson, ahol polaroid fotókat készített. Az egész kalandot megírta egy esszében, amely 2020 februárjában a kolozsvári Korunkban jelenik meg. A Magyar Széppróza Napja alkalmából most előadást tart erről a különösen megrázó történetről a Magyar Írószövetség Ex Libris könyvtárában.

IDŐPONT:

2020. február 20. 18:00

HELYSZÍN:

A Magyar Írószövetség Ex Libris Könyvtára

Szeretettel várjuk a magyar irodalom szerelmeseit.

Az előadáson Békés Zoltán fotóit és a szerző polaroidjait vetítjük a pusztakamarási Kemény-kastélyról. Az előadás esszéváltozata a kolozsvári Korunkban jelenik meg az előadással egyidőben. Az előadás támogatói a Magyar Írószövetség,  az Ex Libris Könyvtár, a Korunk és a DRÓT.

A belépés ingyenes.

Az esemény fotója Weiner Sennyey Tibor Kemény Zsigmond elveszett kastélya Pusztakamaráson.

Részlet az esszéből:

„Kolozsvárról Pusztakamarás nincs egy órányi kocsizásra. Hárman utaztunk, barátom szeret romos épületeket fotózni, ki tudja, talán az idő múlását kívánja így tanulmányozni, megérteni és elfogadni, míg barátném - ki Kolozsvárott a Házsongárdi temető mellett él, s ablakából egy eltűnt világ hőseinek sírja látható párálló hajnalokon -, volt kalauzunk, kísérőnk. Pusztakamarás Erdély számomra talán legfontosabb faluja, annyi minden metszi ott egymást, hogy régi adósságomat törlesztettem, amikor végre elhatároztam, hogy elzarándokolok oda. A falu az erdélyi szórvány magyarság különösen fontos települése, elsősorban azért, mert itt született és itt van emlékháza Sütő Andrásnak, a neves írónak, akit a szélesebb közönség legfőképpen az Anyám könnyű álmot ígér című könyve után ismer, melyben egyhelyütt ezt írja a falu évszázaddal korábbi másik nagy írójáról:

„Ő (Kemény Zsigmond) az egyetlen, akitől nem elvenni, hanem átvenni kellett valamit. A terhes mivoltában is kovász-természetű örökségét. A könyveit ugyan itt senki sem olvasta, de tébolyba hulló szenvedéseinek, nemzetféltő gondjának legendája máig is föl-föllobban a sírja környékén. Konok sírköve fektében is mondja a tanulságot a másnak világító s önmagát elemésztő fáklyáról. Vele, mint minden költővel, egy csipetnyi eszményi emberség költözött a világba.”

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér.

Mi még távolabb vagyunk már Kemény Zsigmond világától, mint Sütő és kortársai, s akkor is meg kellett védeni az olyan méltatlan rágalmaktól, hogy prózája „veretes, ódon, élvezhetetlen” s hasonlók, melyeket főleg azok mondtak, kik a magyar nyelvet sűrűségében és változásában sosem is tudhatták csodálni, holott nyelvünk legnagyobb értéke éppen e kettő szövevénye. Hogy Kemény Zsigmond reám tett vonzását és hatását megmagyarázzam, sok-sok évet kell visszautaznunk az időben, oda, amikor még Budapesten éltem, mostani nejemnek még csak kócos udvarlója voltam, s míg ő tanított, én időm nagyobb részét albérletéhez közeli kis könyvtárban töltöttem, amely véletlenül éppen a Magyar Írószövetség gyűjteménye volt. E könyvtár számtalan, értékes könyvet birtokol, különösen a századelőről. Amikor még én jártam oda, a könyvtár éppen csak felállt különböző megszüntetett könyvtárak és hagyatékok romjaiból, s katalógusai hiányosak és használhatatlanok voltak a könyvtároskisasszonyok hősies szorgalma ellenére. E könyvtárt bújtam, különösen a magyar irodalom elfelejtett regényei, elveszett versei után, amelyek mindig is kedves témáim képezték. Nyomozó voltam, aki százados eltűnéseket és gyilkosságokat oldott meg, s erről senki semmit sem tudott. Kívülről, ha ugyan látott valaki engem, annyit láthatott, hogy egy férfi olvas, s néha csattint, máskor le-föl járkál, s még olyat is mond, hogy a „kutyamindanit, megtaláltam!” Békássy Ferencről és Hamvas Béláról írtam már másutt eleget, de mesélhetnék a Duna elveszett szigetének, a Vaskapu erőmű építése miatt örökre elsüllyedt Ada Kaleh sziget török verseiről, amelyeket a Gül Baba című könyvembe írtam bele, vagy az állítólag „legrondább”, mégis legizgalmasabb verseket író Czóbel Minka Báthory Erzsébet „vérgrófnőről” szóló elveszett regényének elképzelt töredékéről, amelyet Az igazi vámpír című elbeszélésembe idéztem meg.

Ám mivel most Pusztakamarásra tartunk épp, s hamarosan meg is érkezünk, jobb lesz, ha visszatérek Kemény Zsigmondhoz.”

Weiner Sennyey Tibor: Az aranymadár, avagy Kemény Zsigmond elveszett szerelme, regénye és kastélya

Esemény időpontja(i)