/negyedik nap/ | Domokos Johanna verse

/negyedik nap/ | Domokos Johanna verse

2020. 03. 02., h - 15:14
0 hozzászólás

ennyi ideig kellene tartani a szív inherens ívét
közben el-elnyom az álom, a helyes cselekedetet
hiába várom, ma sem jön, ágyba egyedül bújom,
hol a this city never sleeps nyüzsi
magam módján
aludjatok ti is
a nektek szánt ágy- és agyrekeszekben

Domokos Johanna

Domokos Johanna

Domokos Johanna

/negyedik nap/

 

Domokos Johanna

költő, irodalomkutató. Otthonai: Teutoburgi Erdő, Budapest és Cseresznyés Hegy. Legutóbbi művei: W. (német többnyelvű kisregény, 2016), Revolver (lírai monológok magyarul, 2018)

azzal ébredek, hogy

akris, armani, balenciaga, balley

emilie, floge vagy kors, af vandervorst

charles, frederick, worth és egyéb

neveket ábécé sorrendbe kellett szednem

after this success at the ’Vernichtungs’ Fashion Show

you are recommended by the top European designers

to work here, in New York!

pick the design studio you would like

to work for and put together

three complete costumes for the

word’s apocal party

magamban hallom a kettő és három óra közötti

madarak énekét mint háttérzenét

míg rossz gépemen tölt a word program

– itteni madárfajok után kell néznem –

nemsokára egyetemre indulok

a ma regisztrációjánál számtalan leszünk

saját szekcióra úgysem kerül sor

nagy futkosás az előadások és job talkok között

míg nyitott kollégákra várunk

másokkal találkozunk, hogy

megegyezzünk, nehéz megszokni a valót

annak, ki létből létezésbe költözik állandóan,

legalább ebben egyet értenénk,

könnyebb kijönni azzal, amiről tudunk

bár a nemkijövés is állandó, sőt megnyugtató tényező

lehet, mely eltérő arcait mutogatja

szekciónk előadótereméhez vezető bejáraton

mely zárva és kódolva van, semmi jele

hogy mi, e mindenünnen jöttment felszólalók

egyszer valaha is magunkhoz bejuthatnánk

hogy megosszuk véleményünket és irodalmi példáinkat

a vissza-fordíthatatlanáról és a fordítás ’szükségtelenségéről’

a forrás és cél anyanyelvek között

melyek úgy hullnak le rólunk,

mint ruha másról a boldog szerelemben

kézbe pottyanva a nyelv előtti mondanivaló

esetvalóságom komoly következtetéseket engedne levonni

mégis félem megugrani nyíltan a lépést az általánosításhoz

élettanulságokkal is ugyan ekképp – a summázó

mondatok kis történetekből épülnek fel, és épülnek

egymásra, a fordításnál legalább úgy vélhetni

hogy csere emberi szinten

élőt holttal, szolgálatot szolgasággal

szívet kínra, távlatot összeomlásra és e betűkombinatorikában

csak a kimondhatatlan, vagy az először szóval megnevezett

a még fordíthatatlan

próbáld csak saját bőrödön, melyre

megkaptad kitűződ, a következő napok teljes programját

a tér gyönyörű, szórakoztató helységeiben állítólag wifi van

csak nem működik

és mindezek után megint mentális ruhacsere

az egyetemről művészek egykori menedékhelyére

indulok, hol mára nyoma sincs annak

mikor a művészet a társadalom szennyvíztisztító telepe

mert fantáziájával felülmúlhatta a valót

amikor egy regényíró vagy költő visszavonta közzétételre

adott kéziratát, hogy két-három évig

még bütykölhessen, és költők vonakodtak bemutatni

művészi barátjaiknak hollywood filmrendezőit

divattervezőit, mert a filmnek, divatnak

alacsony rangja volt – ezen idők emlékére

üti meg figyelmem ólmozott üvegek, meredek lejtős tetők,

oromfalak, csúcsok, velencei gótikus elemek díszében

a közkönyvtár tornya és hangja

kanyargós utcák labirintusára kiáradva

– megszokhatnám, hogy minden

egymás társaságában: a divat a divattal

a finánsz a finánsszal, zölddel a zöld

és elrejtett mély hittel az elrejtett mély hit

a kávézóban háromszor is megkérdem

a wifi jelszót, de a 267lafayette felfoghatatlan

mire lafayette-re gondolok, megugrik a szám

az internetkapcsolat itt is vacak

nem tudom, hogyan fogom

a pályázathoz szükséges anyagot elküldeni

aki otthon van, az a nem-otthonossággal küszködik

és fordítva, fáj a gyereknek, hogy fekete bárány

kit a nagyoknak nem lehet szeretni

és ez örök földönfutóvá teszi, befészkeli magát

a lélek szókészletébe, melyből

ezennel e Költői Manifest jelenik meg:

a mai naptól mindenkinek

megengedtetik, hogy abban a test- és lélekben éljen, melyben

a legboldogabbnak érzi egymással magát

ha valaki a 16. században

hát tessék, legyen

vagy egyesült országtalanságban,

egyetlen mennyországban

hát legyen

az én otthonom sem a maiak

egyszer azt mondtam bátyámnak, hogy csak akkor

foglalkozom politikával, ha az

erdélyi tündérországot

képviselhetem, mindenkinek olyan léleklevele,

amilyet óhajt, ámbár utazáshoz

nem is kell használnia

szabadságokban osztozik mindenek égi kormánya

és kétségtelen: jól éreznénk bőrünkben magunk

emberré válnánk, szárnyas emberekké

hogy mily nehéz ebben a global power cityben

(internet)kapcsolatra szert tenni

-- analógia technika és ember között --

showing vs. telling, life vs. loving

még pár címszót áttekintek

design programomban, melyben

agrammatikálisra fordul minden

ami mélyről jönne

tesztelheted magad

hány van a mában helyesen megtartva

(hogy rím is legyen), domokos johanna

hány pontot értél el?

10 pontig egy önismereti nap a jutalom

20 pontig egy design-nap

30 pontig egy styling-nap

40 pontig divatmenedzsment-nap

40 pont felett egy varrás alapok-nap

bár a szeretet reformálása

megoldó kulcs, hol a világ

new yorki másolat

indulok word programomba, haza

enni, inni, tusolni, mondanivalóm

lényegén merengeni

melynek ideje már lejárt

húsz perc (azaz egy év egy töredékperc)

ennyi ideig kellene tartani a szív inherens ívét

közben el-elnyom az álom, a helyes cselekedetet

hiába várom, ma sem jön, ágyba egyedül bújom,

hol a this city never sleeps nyüzsi

magam módján

aludjatok ti is

a nektek szánt ágy- és agyrekeszekben

love was a word world

and a play pray

and the world became flash

mobbing, and the mob sleepeth in us

 

/mentés és égi (táv)csőnézés:

completum est, quod dixi de operatione Solis/