12 pontban hogyan lehettek igazán nagy magyar hazafiak és honleányok a XXI. században
Hogyan lehettek igazán nagy magyar hazafiak és honleányok a XXI. században? Március 15-én ebből a 12 pontunkból most megtudhatjátok.
Hogyan lehettek igazán nagy magyar hazafiak és honleányok a XXI. században? Március 15-én ebből a 12 pontunkból most megtudhatjátok.
Hogyan él vissza a rendszer azzal, hogy az embernek teste van? Miért és hogyan befolyásolnak minket a különféle gyógyszerekkel? Milyen alternatívák lehetnének a pszichofarmakológiában? Básthy Ágnes és Lengyel Zoltán ‘Farmakológiai biopolitikák – A lélek vegyészete’ címmel publikált egy nagyon fontos tanulmányt a Replika – társadalomtudományi folyóirat legújabb számában. A tanulmányukban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemzik a pszichofarmakológia társadalmi, ezen belül biopolitikai szerepét. A szerzők a Kis Piros Ház vendégei voltak, ahol a Rajk Szakkollégium diákjaival együtt kérdeztük őket. A beszélgetést két részben rögzítettük, amit most a DRÓTon láthattok.
De emlékezetes lépcsőkről szólva, az ELTE Trefort-kertjében történt kalandjaimat kell kiemelnem. Ebben az épületben bár volt lift, de odáig praktikusan lépcsőkön keresztül lehetett csak eljutni. Akkor már esélytelen volt bármilyen lépcsővel való megküzdés.
A lépcsők a fennhéjázás netovábbjai. Mert miért is építette az emberiség a legelső lépcsőket? – Magyary Ágnes írása.
Rubens 1628-ban utazott Madridba. Nem, mint festő, hanem diplomataként. Nem először járt Spanyolországban, huszonöt évvel korábban már megfordult Valladolidban, hogy műtárgyakat csere-beréjen a spanyol királyi udvarral, akkor sem, mint festő, hanem mint udvari talpnyaló. De mégiscsak ízig-vérig művész volt − gondoljanak bármit az irigyei −, sőt akkori második madridi utazásakor már híres piktor, pont ezért a spanyol uralkodó IV. Fülöp az udvari festőt nevezi ki Rubens mellé idegenvezetőnek. Ez az udvari mázoló akkoriban nem más volt, mint a fiatal Diego Velázquez.
Ki uralja a testünket? A társadalom? Az istenek? A pszichológia? A trauma? Az egyén? Talán pont ezért mondja azt Arisztotelész, hogy vannak dolgok, amiken csak a gyengelméjűek, a gyerekek és a betegek gondolkodnak és nem a makkegészségesek. – Magyary Ágnes ‘Testodüsszeia’ című sorozatának tizedik része a DRÓTon.
Engem ezért sem zavart soha, hogy ügyetlen vagyok, mert ezt nem sikertelenségként éltem meg, hanem egy remek alkalomként az emberek alaposabb megfigyelésére. Jegyzetelni sem jegyzeteltem, még mielőtt ezt valami túltáplált irodalomtörténész megkérdezné, mert egyszerűen nem lehet úgy jól figyelni, ha közben körmölünk.
Itt olvashatjátok a Kettőspont Színház 2023-as decemberi programjait. Szeretettel ajánljuk őket. Zárjuk együtt az évet kortárs magyar alkotókkal és barátokkal!
Oliver Sacks úgy véli a betegség nem szenvedés és gyötrelem, mint ahogy azt mindenki képzeli, hanem tulajdonképpen nem más, mint énvesztés. Az egyetlen mentsége, hogy ő neurológusként, és azon belül is az agy szakértőjeként, főleg az agyban keletkezett alul vagy túlműködések okozta betegségek ismerője. De ettől még érvényes az a felvetés, hogy a betegség miképpen változtatja meg identitásunkat. Milyen átváltozások kiváltója lesz, ha életünk mindennapjait meghatározza egy másfajta állapot. Megmarad az én olyannak, mint korábban volt, vagy az identitás alfája és ómegája már maga a betegség?