200 éve született az első Ligetvédő! + AUDIO

200 éve született az első Ligetvédő! + AUDIO

2017. 03. 02., cs - 16:01
0 hozzászólás

Kimentem a ligetbe újra / Hosszacska távollét után, / Hogy lássam: fűve, berke, útja / Minő hatással lesz reám. - kezdi forradalmi versét a lázadó rasztafári 1877-ben, majd így folytatja: Engem bozótja, gazza nem bánt, / Mert a gyom is természetes; / Nem is szidok tanácsot, kormányt; / Ha útam kissé szemetes...

Arany János

(1817. március 2., Nagyszalonta - 1882. október 22.)

A kép eltávolítva.

 

ÉNEK A PESTI LIGETRŐL

 

Kimentem a ligetbe újra

   Hosszacska távollét után,

Hogy lássam: fűve, berke, útja

   Minő hatással lesz reám.

Annak találtam most is, ami,

   (Régóta búvom, s eleget),

Úgy összeillünk párosan mi:

   Kopott ember, kopott liget.

 

Már útja is (kettő viszen ki)

   Zilált kedélyhez jól talál:

Az árnyasabbat sok nép döngi,

   És bűzös mint a döghalál;

A másik szép, de hő sugáru,

   Oldalt paloták és - romok,

Kevély, nagy boltokban zsibáru,

   S dűl Rákosról be a homok.

 

Ki a korral szeret haladni,

   Vasútra váltja fel magát,

S örül, ha van hely felakadni

   S úgy lógni ott, mint egy kabát.

De én rozzant szekérre űlök

   Tized magammal (a baki

Trónt nem igénylem) - és repűlök

   Hogy a velőmet rázza ki.

 

Ott, a kapun kivűl, leszállunk,

   Illet szerénység mindenütt, -

Szerencse, ha - míg bétalálunk -

   Egy fényes hintó el nem üt.

Benn, összevissza, minden sarkon

   Kintorna, koldus, bűn, nyomor;

S hogy örömünk teljék a parkon:

   Jó legyen a fül, szív, gyomor!

 

És mégis, a liget nekem szép,

   Valahogy a lelkemhe' szól,

Ha elbolyongok félre, messzébb

   A köznép tolongásitól;

(Nem az egy-ingre vetkezettet

   Értvén csupán e név alatt:

Köz nép az is, mely toilettet

   Fitogtatván, körben halad.)

 

Szabadság - és hogy biztos szárazt

   Érzek, hat így rám; hogy e kis

Ligetből (bár maga kifáraszt)

   Mehetnék a Tiszáig is!...

Keletre, mint a berki szellő,

   Mely a lombok közt rést talál...

Keletre, mint az égi felhő,

   Mely ott egy kedves sírra száll.

 

Szabadság - amelynek nevében

   Tűröm, ha víg pünkösti nép

A "rendet" elnyomtatja szépen,

   S le is fekszik, ha fűre lép;

Hogy itt nincs tábla, tilalomfa.

   Vagy ördög hajt rá, ha van is;

Hajrá, fiúk!... ifjú koromba'-

   Úgy tettem volna magam is.

 

Laptával ott kemény "bolhákat"

   Oszt és kap egy sereg diák:

Itt "cica-játékot" találgat

   És bámul e német világ;

Azt gondolom: a liba-pázsit.

   Már nézem is: hol a ludak?

S a tó körűl a kép vonásit

   Bevégzi néhány hattyu-nyak.

 

Egyszóval, én e ligetecskét

   Így is, ahogy van, szeretem;

Örömmel töltöm itt az estét,

   Egész majorság ez nekem,

(Más nincs is a kerek világon.)

   Itt látom az év szakaszát,

Mikor hajt rügy, levél az ágon,

   Mikor pendítik a kaszát.

 

Az ég itt nem pár négyszeg ölnyi:

   Holnapra könnyű az időt

Nagy-biztosan megjövendölni,

   (Emlékszem, egyszer már betölt).

Van nádas itt, van bucka, posvány, -

   S talán azért is szeretem,

Hogy amint csínosul, kimosdván:

   Húsz éve már, hogy követem.

 

Mert nem varázs-ütésre épült,

   Mint túl ama pompás sziget:

Ott lestem, amint lassan szépült,

   A változást mindeniket;

S egy megnyesett, vagy megporondolt

   Ösvény, beültetett ugar,

Nekem az mind új-új öröm volt -

   De ez nem történt oly hamar.

 

Most sem marad el, ami késik,

   "Szirtet kivölgyel sűrü csepp,"

Már eljutánk az öntözésig,

   De sárgaságban vész a gyep;

Jut majd talán ez úti sárból

   A fűnek is egy korty ital,

Hogy felzsendülhet a kopárból -

   Megéri, aki fiatal.

 

Engem bozótja, gazza nem bánt,

   Mert a gyom is természetes;

Nem is szidok tanácsot, kormányt,

   Ha útam kissé szemetes;

Tudom, hogy itt az ősz, ha lábam

   Alatt megzördül az avar,

S nyomot vesztek a sokaságban

   (Csak a szó lenne több - magyar!)

 

Természetet s magányt keresvén

   Fel nem söpört falevelen,

El-elvisz egy kalandor ösvény

   A "rengetegbe" (képzelem);

Hol fű, fa zöldebb, - annak selyme

   Nem törle annyi csizma-port,

Ennek se hántá buta elme

   Kérgét le, vagy részeg csoport.

 

És gondolatim a "vadonban"

   Ha jőnek, eljátszom velek,

Ábránd s szivarfüst közt; - azonban

   Órámra-mimre ügyelek;

Szemeim a zöld szigetbe néznek,

   Hol a vidám ifjú-öreg

Történetét a magyar észnek

   Megírta - most már szendereg.

 

Nyugodjék!... méltóbb napi munkát

   Nem végzett nála senki sem;

Sirjára, - mit most vadonunk ád,

   E kis gyopár-szálat teszem.

S tétlen tovább bolyongok ismét,

   Egyéb dolgom sincs, igaz a,

Mint várni nyugton a napestét

   S elmenni csöndesen - haza.

 

El is megyek, tán nemsokára,

   Hír-név, dicsőség nem maraszt;

Tudom, mit ér fagyos sugára,

   Itt is megtanulhattam azt:

Nyerd bár világi életedben

   Ég s föld minden koszoruit:

Neved csak az, mit e ligetben

   Egy sirkő rád olvas: Fuit.

 

(1877 szept. 17)

VÁROSLIGET

Művészek a Városligetért + VIDEÓ

Nem volt semmi hőbörgés, semmi botrány, semmi vér. Volt viszont művészet, értelmes beszéd, tiszta szavak, és sok nyugodt és tisztes polgár a Liget Művészeti Pikniken, a Városligetben 2016. július 31-én, vasárnap, ahol számos magyar alkotó a fák kivágása és a Liget megmaradása érdekében. Videónkban Kiss Judit Ágnes költőnővel beszélgettünk arról, hogy mégis mit akarnak a művészek a Városligetben. Ezt osszátok, ne a propagandát.

Sétáló fák

Mai hír, hogy állítólag „nem fognak több fát kivágni a Ligetben”, hanem majd átültetik őket, vagy ami még ennél is valószínűbb: megkérik őket, hogy álljanak odébb, s a fák majd szépen elsétálnak. Valószínűleg. Vagy mégsem?

Hermann Hesse: A fák

Számomra mindig is a fák voltak a leghatásosabb prédikátorok. Tisztelem őket, ha nemzetségben, családban élnek az erdőkben, ligetekben. (...) Aki megtanulta meghallgatni a fákat, többé nem sóvárog arra, hogy fa legyen. Semmi más nem akar lenni, csakis az, ami. Ez a haza. Ez a boldogság. - Radics Viktória fordításában olvashatjátok Hermann Hesse különösen aktuális írását.

Ők a Ligetvédők

Kik azok a Ligetvédők? Mit akarnak? Miért veszélyesek? Miért félelmetesek? A leleplező videóból kiderül. + VIDEÓ

Tarkopasz

Taroljuk le a fákat, virágokat, bokrokat. Taroljunk le mindenkit, aki más, mást akar. Legyünk egyformák, gyűlöljünk mindenkit, szeressük a királyt. Féljünk és rettegjünk mindentől, ami más mint mi, aki mást akar, aki máshogyan beszél, ír, gondolkodik. Egyáltalán: gondolkodik.