21. Színlelők

21. Színlelők

2021. 07. 08., Csü - 20:04
0 hozzászólás
Mit jelentenek ma nekünk Dante bűnkörei? Mit jelent ma jósnak, kereszteletlennek vagy épp árulónak lenni? A Halszájoptika új sorozatában fotográfusok, írók/költők képei, kisprózái/versei találkoznak huszonhét tételben, melynek során talán választ kapunk kérdéseinkre. A Dróton az elkövetkező hetekben ezekből az alkotáspárokból válogatunk, míg a teljes sorozat fokozatosan bővülve, honlapjukon lesz elérhető.
Magyary Ágnes - Betegség völgye

Az emberi test bomlása. Szörnyű sebek fekélyesedése. Ótvar, lepra, pestis. Sötétség, hangzavar. Állj bosszút a megölt rokonaidért, és hallgass! Bűz, rohadás. Viszketés, leváló bőrdarabok. Bűntől szaglik az embert utánzó majom. Bűn és bűnhődés. Vergődő lelkek. Bénulás, kifacsarodás, epilepszia. Malária? Sorvadás.

Infernális bűnök - Dante körei

Dante a Pokolban huszonhét bűnt említ, a közönyösöktől az árulókig. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan értelmezzük ezeket a kategóriákat saját magán- és közéletünkben súlyuk vagy természetük szerint. Vajon melyik a nagyobb a bűn, erőszakosnak vagy hazugnak lenni? Kik lehetnek manapság az eretnekek, és kik játszhatják a képmutatók vagy a tolvajok szerepét? A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat sorozatában fotográfusok képei, írók/költők kisprózái/versei találkoznak huszonhét tételben, melyek segítségével egyre lejjebb lépdelünk Dante Pokol című művének körein keresztül, és talán választ kapunk kérdéseinkre.

Reménytelenség. Gyógyulás nincs. Ha Isten mérges, járvánnyal sújtja az embert. Ha dühe nem csillapodik: mindenki meghal. Ha ettől Isten megnyugszik: a hangyákból még újjá lehet születni. Ha ez mégsem jönne össze, akkor az a transzcendencia hanyag eleganciája. Semmi sem tökéletes, még a teremtésbe is csúszhatnak aprócska hibák. Ezt hívjuk bűnnek. A bűn egy metafora. A metafora költői kép, más szóval trópus. A bűn tehát trópus. Ha trópus, akkor utazás: búvárkodás a Maldív-szigeteknél, nászút a Seychelle-szigeteken. És ha nászút, akkor ne legyen az ember szerelmes? Van-e fontosabb, mint ez az érzés? Mi lenne velünk, ha még ebben sem lenne szabadságunk? Lehet-e az érzéseknek korlátokat állítani? Nem igaz az, hogy a szerelemben és a háborúban mindent szabad? És tehet arról bárki, hogy kibe lesz szerelmes? Pucéran. Dühtől sápadtan. Harapva. Árnyként. Rohanva. Ennyi maradt a szenvedélyből: a megszégyenítő meztelenség, a veszett harag, az állati lét, az örökös kergetőzés az örökkévalósággal. Mint óljából, ha előront a disznó. Egy nő, mint disznó! Az egykori szerelem, ma veszett őrjöngés! Miért? Mert jön egy bürokrata, aki táblázatokat készít, osztályoz, szelektál, besorol, ítél, leltári számmal lát el és archivál. Így vagyok én itt a pokol mélyén, az irattár azon részén, ahol a hamisítók tengődnek. Mert itt rend van, és nincs félreértés. Mert másokat megtéveszteni bűn − mondja a bürokrata. És ha ennek érdekében más ember alakját öltöd magadra – még nagyobb vétek. A hivatalnokok pedig szorgosan szortírozzák a megadott szempontok alapján a vétkeseket. Iktatószám: XXX/37-42.

Image
Syporca Whandal

Ennyi és egy vesszővel sem több. Mert végül mindannyiunkból csak egy név és egy szám marad. Idővel a név feledésbe merül, de a szám nem tűnik el, mert iktatószám nélkül kitörne a káosz, és az bürokratikus apokalipszishez vezetne, márpedig azt a pokolba kívánjuk. Kit érdekel már a szerelem, amikor a testet kukacok bomlasztják, a sötétben pedig árnyak vonaglanak? Ki akarja hallani a régi történetet arról, hogy úgy szerette atyját, ahogy atyát szeretni vétek?

Image
Syporca

Syporca Whandal 1977-ben született, képzőművész, performer. A SkhyzoKhyno Studio alapítója, az Opál Színház, a Minek Kollektíva, a GLOBAL ART International Project, a Common Jam Project jelenlegi tagja, a Zuriel Waise és QAD zenei formáció tagja. Vizuális és performatív, zenei területen a műfaji határok átjárhatósága, és a technikai eszközök kombinálása érdekli. Munkái a kísérletezés esetlegességét, fragmentáltságát, de izgalmasságát is megjelenítik

Image
Magyary Ági

Magyary Ágnes 1975-ben született Kolozsváron, 1989 óta Budapesten él. Első kötete, a Periton 2004-ben jelent meg. Ugyanebben az évben odaítélték neki a Méhes György-debütdíjat, majd 2007-ben Mikó-díjat kapott. Második kötete Az ördög operába készül és más történetek címmel 2013-ban látott napvilágot. 2014- ben elnyerte a Fehér Klára Irodalmi Díjat. A Rövidzárlat az alvilágban 2016-ban, a Víziló a Szamosban című regényét 2018-ban adták
ki. A Halszájoptika rendszeres szerzője.

Halszájoptika Képirodalmi Hálózat

Halszájoptika Képirodalmi Hálózat

fotográfusok, képzőművészek és írók laza hálózata

A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat 2014 óta működik, fotó-szöveg alkotáspárokat jelentet meg oldalain. Állandó szerzői körrel rendelkezik, amit 8 fotográfus és ugyanennyi író alkot, de folyamatosan keres állandó és alkalmi szerzőket egyaránt. Így aztán mások mellett publikált a Halszájoptikán Csikós Attila, Falcsik Mari, Hartay Csaba, Hernyák Zsóka, Novák Zsüliet, Orcsik Roland.

A Halszájoptika gárdája megjelent irodalmi lapokban, csinált kiállításokat is, van egy negyedévenként megjelenő fanzinja, és a honlapon megjelenő anyagokból válogatva rendszeresen előadásokat hoz létre.