Magyary Ágnes

Magyary Ágnes

Magyary Ágnes

magyar író, tanár

Magyary Ágnes 1975-ben született Kolozsváron, 1989 óta Budapesten él. Első kötete, a Periton 2004-ben jelent meg. Ugyanebben az évben odaítélték neki a Méhes György-debütdíjat, majd 2007-ben Mikó-díjat kapott. Második kötete Az Ördög operába készül és más történetek címmel 2013-ban látott napvilágot. 2014-ben elnyerte a Fehér Klára Irodalmi Díjat. Rövidzárlat az alvilágban című regényét 2016-ban adta ki a Magyar Napló.

1995 óta publikál, hazai és határon túli (erdélyi, romániai) lapokban, könyvkiadóknál.

"Magyary Ágnest módfelett érdeklik az irodalmi kuriózumok, az intertextuális játékok, az újraértelmezések, paratextusok. A posztmodern. És persze történetei is vannak, de szinte csak mellékesen." (Zsidó Ferenc, 2015)

"Bi­zarr, korlátta­la­nul áradó fantáziája, ötlet­ar­zenálja be­hoz­za a görög mi­tológiát, kortársunkká avanzsálja Homéroszt, Dantét, Cer­van­test, vak­merően lépdel Proust időt hágó lábnyo­ma­i­ban, be­lebújik Jor­ge Luis Bor­ges bőrébe (idéz a nagy ar­gen­tin híres képzelt lények kis­le­xi­konából), címadó írásában fel­sej­lik Bul­ga­kov, apok­rif történe­te­i­ben Jókai fölé ha­jol kacéran, mímeli, imitálja, pa­ro­dizálja a mo­dern kri­mit…" (Hegedűs Imre János, 2015)

"Magyary Ágnes regénye könnyed iróniával, olykor groteszk, helyenként szürreálisba hajló humorral kalauzolja végig olvasóját a maga legkevésbé sem tréfás közegén: egy huszadik századi kolozsvári magyar család négygenerációs történetén.

A historikus külsőségek formáihoz a tartalmat azonban a regényalakok sorsa, egyéni és közösségi drámái, összeomlásokat átvészelő életigenlésük szolgáltatja, ahogyan törekszenek, egyensúlyoznak és – ha bele nem halnak – túlélnek tragikus háborúk, vigaszt nem nyújtó békék, zűrzavaros impérium- és rendszerváltások között, melyek menetét olykor még annyira sem tudják követni, mint az abszurd módon megelevenedő figurák, a más időkhöz, erkölcsökhöz és normákhoz szokott királyné-szobor, tábornokfestmény, a repülőre szálló romantikus költőfejedelem, vagy a telek végén csorgó folyóból kifogott álombeli kövér víziló – hogy a családot a századelő óta szolgáló ház városrendezési célú lebontásával, az emlékeket, érzelmeket magukban hordozó limlomok kényszerű leselejtezésével és a kiköltözéssel 1984-re végül mégiscsak utolérje a történelmi végzet főszereplőinket." (Luzsicza István, 2018)