Amikor egy nő rajzol

Amikor egy nő rajzol

2016. 05. 18., sze - 06:49
0 hozzászólás

„és utána is annyiszor végigálmodott csókban, mely mindennek / ellenére olyan váratlanul édes volt, mint a tőn felejtett októberi szőlő.”- Horkay Hörcher Ferenc két verse a DRÓT szexi költők sorozatában.

Amikor egy nő rajzol
Horkay Hörcher Ferenc két verse

Hétköznapi történet

Ahogy beszáll a kocsiba, lopva, szégyenlősen mosolyogva,
ahogy ül ott, behúzott nyakkal az anyósülésen, sejti, hogy innét 
nincs menekvés. Néha felpillant, de hagyja, hogy pásztázzon 
rajta a tekintet, kifestett szeme közepén kékszínű pupilla, mint 
kihűlt ikerkráter mélyén a tó kéklő vize, csupa aggodalom, 
kérdés, tétovaság, nem szeret tilosban járni, a teste sem kívánja, 
vagy csak az, épp az hozta el idáig, családos anya egy volt 
osztálytárs kocsijában, már megint micsoda helyzetbe sodorta 
magát, mi lesz most, ó Istenem, mi fog történni vele. Aztán 
váratlanul, amikor az első néhány felületes kérdés-felelet 
már elült, akkor tör ki belőle a megállíthatatlan szóáradat. 
Egy éve történt az, amit elmesél, egy anya halálának
története, hogy is lehet ilyesmit elmondani egy idegennek. De 
most már nincs megállás, visszaút, nincs mód a visszavonulásra.
Átéli újból a történet minden epizódját, a legelejétől. Az alig
negyvenéves korú anya egyszerre lesántul az érszűkülettől, járni
is alig tud. Aztán a hatvanéves korban bekövetkező tragédia, 
ahogy fokozatosan veszíti el lábait és szemeit az a nő, aki szülte. 
Végül a vélt öngyilkosság, s a groteszk túlélés, a hamvak a 
szekrény tetején, majd szekrényben, majd szétszórva a szélben, 
remélhetőleg idejekorán, mielőtt még apa is bedilizne.
Mindezt egy szuszra, minden további gondolkodás nélkül
mondta fel. Utána csend. Mi volt ez? Ő és ez az ismerős-
idegen, aki már jó félórája kocsikáztatja szerteszét Budapesten,
(a végén még egy kihalt park mélyén meg is fogja csókolni),
ebben a mozgó dobozban összezárva, és ő felszólítás nélkül, 
úgy, ahogy legjobb barátnőjének sem, mindent kiad magáról. 
Nem érti, hogyan is érthetné, hogy ami történt, több bizalomnál,
több hirtelen fellobbant szerelemnél is: ez egy élet minden 
megpróbáltatásáért vett elégtétel a kitálalt történetben és az előtte 
és utána is annyiszor végigálmodott csókban, mely mindennek 
ellenére olyan váratlanul édes volt, mint a tőn felejtett októberi szőlő.

Amikor egy nő rajzol

Vers a versben

 

Álmomban születésnapja volt.
Talán New Yorkban voltunk,
nagy társaság gyűlt össze,
emberek a fiatalkoromból,
híresek, írók, talán filmesek is,
el sem fértek egy szobában.

Én voltam a műsorvezető,
mint régi barát, ugyanis
az estről műsor is készült. 
Kérdezgettem az ünnepeltet.

A második rész során
mindenki (az író, a költő,
a filozófus is) egy-egy
részletet olvasott fel
valamelyik írásából, 
rövid, frappáns pársorost.

Amikor rám került a sor,
ezt mondtam el fejből,
mert nem volt nálam
épp alkalmas kézirat:

Amikor egy nő rajzol

Amikor egy nő rajzol,
balkezében tartja a 
ceruzát, oldalra hajtott
fejjel, egyenes gerinccel
ül, kicsit ráhajol a lapra,
és úgy húzza a vonalat,
lassan és figyelmesen,

mintha ő maga lenne
a rajz, középkori
kódex miniatúrája,
annyira egyben van,
miközben ceruzája
hegye alatt felfeslik,
mint rügyből a virág,
a legszebb női test.

Nem pont ezt a
verset mondtam persze,
mire felébredtem,
a felét elfelejtettem,
a második versszak
később született csak,
az igazság az, egy
része épp most,
a szöveg végleges 
tisztázása során.

Álmomból arra 
emlékszem még, 
hogy kint ültem
az előszobában,
elsétált mellettem
egy lány, hogy 
puszit adjon a versért,
de csók lett belőle.
Aztán a nagy kutyám
kéretőzött az ölembe,
Mögötte egy másik nő
tűnt fel váratlan
a messzeségből.