Anne Carson és Luther Márton

Anne Carson és Luther Márton

2018. 05. 05., szo - 05:19
0 hozzászólás

A kabbala megértéséhez áldozatot kell hozni. A kabbala a szavak mélyébe lát. A kabbala sebészkéssel halad előre, de mivel sehova nem jut el, valami mindig az útjában áll, és mindig akad egy utolsó vagy utolsó előtti kibogozhatatlan csomó.

Uri Asaf
SZÍNEKRE VÁGYOM (8)

Anne Carson és Luther Márton

A maga által elképzelt vérszegény varázshoz idegen ízzel - vízzel főz. Hol van az ő fejében arany? Anne Carsont a nevek, pontosabban a mások által birtokolt szavak díszítik, melegítik. Az arany mindig másé, idegen, (de elsőrangú hővezető), ezt érezni a Plainwater-ben, Carson Compostela-i zarándoklatának naplójában. Ő és ők ösztönösen nyugat felé vonulnak. Én ezt tenném, de már késő, mert a kelet-et választottam, a kelet újkori folytatását. Carson leírja, többek között ezt a szépséges mondatot: „Water abandons itself, gold does not”. Én itt a Gold-ot God-ra (Isten) helyettesíteném. Carson, bár „idegen”, kihasználja és jogosan, a nevek varázsát, és ugyanúgy a nevek taszítását, antivarázsát.  

Lássunk egy városnevet, mondjuk Békéscsaba. Van –e ennek a névnek varázsa? Én azt a példát hozom fel, mikor nincs: Az előző év utolsóelőtti napján felfedeztük, hogy az elhagyott, hetven éve alig, vagy egyáltalán nem használt ortodox zsinagóga a Luther utcában van. Az utca névtáblája kihívóan világít a megtompult, sárgásfehér, tisztára mosott falon: „Luther utca”. Micsoda egybeesés, micsoda dialektika, milyen szép lecke. Vajon követnek? Aki ismeri Luther Márton kései könyvét, annak ismernie kell ennek a magával ragadó, prófétai értékű kiáltvány következményeit. Az írás címe: Von den Lügen der Juden. Minden szavát elhitték az emberek. Ez olyan igaz, ahogy a harcsa ragadozó és pikkelytelen, Luther Márton szava igaz, hiszen teljes mértékben valóra vált. Luther belefúrta (pontosabban: beleírta) magát a történelembe.
 

Szavak, másképp

A kabbala megértéséhez áldozatot kell hozni. A kabbala a szavak mélyébe lát. A kabbala sebészkéssel halad előre, de mivel sehova nem jut el, valami mindig az útjában áll, és mindig akad egy utolsó vagy utolsó előtti kibogozhatatlan csomó. Az év végén a láva felett jártunk. Ezért be se mentem a termálvízbe, a sáros vasas, kemény, sötét Gyula-i vízbe. Legkisebb unokámmal különböző magasságból néztük az egykori várost, a feltárást, ahol a régészek felszínre hoztak minden titkot. Egyfajta feltámadás, kényszer feltámadás. Átfésültek, helyesebben átszitáltak minden kavicsot és porszemet. A feltárt utcákon, lépcsőkön hajdani lávapatakok, melyeket játszva kikerülünk. Egy kiálló oszlopon ételt melegítünk, pettyes pávatojást. A páva, aki tojta, már régóta holtan fekszik a fórumon. A márványoszlopot ma is a láva melegíti.


Agyam csitítgat

A szemem messzebbre visz, mint az agyam. Mégis, az agyam csitítgat, felvilágosít, hol vannak a határaim. Talán a szemem diktál? Kipróbáljam? Szóltam a darázsnak, aki magán viseli a közelgő zivatar érzetét. Honnan tudja, hogy a nagymeleg zivatart hoz?  Hiszen még alig élt pár napot. A hangos darázs és a rigó boldog együttese. Dörejes levegő, a rigó kihívó, a darázs nemtörődöm.

Múlt éjszaka kihullott a hajam. Az eset fél óráig tartott, de napoknak tűnt, amíg középen, a fejem búbján teljesen kopasz lettem, és ezzel minden korábbi, nekem kijáró emberi szimpátiát elvesztettem.

A keleti mediterrán partján, életem jelentős része esőre várva telt. A várva várt zivatar boltívet és testvériséget képez ebben a világban, gondolataim selyembe ágyazódnak. Jaffa (ejtsd: Jáfó), a kikötő. Jónás itt szállt fel a Tarsisba tartó gályára. Jónás soha nem érkezett meg Tarsisba, nem is tudjuk hol fekszik az egykori Tarsis. Csak azt, hogy ezerméter mélyben a halak maguktól világítanak. A prófétát Nin(i)vében köpte ki a hal, ahol nincs is tenger. A Jáfó-i öböl házakkal telerakott homokkő part, felesleges zsúfoltsággal. Andromeda sziklája magányos, ezért mindenünnen látható. 


Jáfó: a „hal”


Az ablakban zöld, feliratos tábla nyílik: mire kinyílik, a színe kifakul. A fal felejteni nem akaró bőrfelület, ahol a homokszemölcsök lustán szaporodnak, egymást sokszorosítják. A napfényes véráram lerakatot alkot, a fal bőre visszahódított gyarmat. A város közepéről kitelepített leprások egykori háza a sétány legszebb dísze. Itt hangoskodó képek uralkodnak, sok színnel, mely a szemnek ártalom.

Sir Thomas Browne arca jelenés és üveggolyó. Üvegszem, lágy fehér, a tengervízből felmerülő fej. Teljes szótlanság. Arcán a borosta, akár a haj (sóhaj). Közénk betérni kíván: Mindig Mózes hitét csodálta és az anatómiában is teremtést látott. Milyen nyugalmas hit! És áltudomány: de teljesség a Biblia igaza felől. Biblikus biológia. Biblikus geológia.

                -----....----