Aranyra váltja Kossuth-díját Szőcs Géza

Aranyra váltja Kossuth-díját Szőcs Géza

2015. 03. 23., h - 11:27
0 hozzászólás

„Én az egész díjra aranyat vásároltam, abból érmeket veretek és ezekből fogok adni azoknak, akiket rátermettnek látok." - nyilatkozta a DRÓTnak Szőcs Géza, akivel a Kossuth-díja és annak visszhangja kapcsán készítettünk exkluzív interjút, melyben beszélt a magyarországi kulturális életről, az írók helyzetéről és az írószövetségek együttműködésének lehetetlenségéről és arról, hogy szerinte milyen lesz hazánk tíz év múlva.

Szőcs Géza

Szőcs Géza

DRÓT: Mit gondolsz a költői, a szervezői (gondolok itt a Janus Pannonius Díjra és a PEN Clubra, a Milánói Világkiállításra) vagy a miniszterelnöki főtanácsadói tevékenységed eredményességéért kaptad-e a Kossuth-díjat?

SZŐCS GÉZA: Miajóúristenvan? Szivattok? Ki kapott valaha is szervezői vagy tanácsadói eredményességéért Kossuth-díjat?

D: Mit jelent számodra a Kossuth-díj?

SZG: Harminc éve életmentő lett volna. Húsz éve emelte volna az önérzetemet és önbizalmamat. Tíz éve jól esett volna. Ma úgy élem meg: milyen jó, hogy ezt is megértem, a lemenő nap fényében - ma is napfogyatkozás volt...

D: Weöres Sándor - amikor megkapta - ugyanezt a díjat fiatal költők között osztotta szét. Te mit tervezel?

SZG: És mi lett a fiatal költőkből? Én az egész díjra aranyat vásároltam, abból érmeket veretek és ezekből fogok adni azoknak, akiket rátermettnek látok. Nemcsak költőknek és nemcsak fiataloknak.

D: Szerinted rendben van-e a magyarországi kulturális élet? 

SZG: Nem, egyáltalán nincs rendben.

D: Lehet-e azért tenni, hogy ne legyen ilyen nagy ellentét a különböző nézetű művészek és költők között? Lehet-e itt még egyáltalán dialógus?

SZG: Tenni? Lehet.

Becsületesnek és értékelvűnek kell lenni,

s ha ezt mindenki belátja, maguktól megoldódnak ezek a gondok. Dehát így van ez mindennel...

D: Marad-e időd írni? Mi foglalkoztat? Miről írtál mostanában verseket és milyen könyveken dolgozol?

SZG: Verset mindig írok, néhány a Bárka következő számában fog megjelenni. Megjelent olasz-magyar kétnyelvű kiadásban egy drámám, amit Raszputyinról és az első világháborúról írtam. Itthon nem kapott támogatást az előadása - még csak az kellett volna, lenne füttykoncert - úgyhogy az ősbemutatója Olaszországban lesz, a Varesei Városi Szinházban május 10-én. De mindig van a fejemben valami, vagy vers, vagy dráma, vagy filmnovella.

D: Látsz-e reményt arra, hogy a különböző magyar írószövetségek együttműködjenek a magyar írók javára?

SZG:  Legyek őszinte? Reményt látok, valószínűséget nem.

D: Van-e arra remény, hogy a magyar írók helyzete javul? Pl. normális honoráriumokat kapnak - már ugye, ha kapnak - publikációikért, vagy szerzői jogaikat tiszteletben tartják, stb...

SZG: Legyek őszinte? A szerzői jogok tiszteletben tartásának kérdésében látok esélyt a pozitív elmozdulásra, de egy tíz-tizenvalahány milliós nemzet nem képes eltartani 1-2 ezer írót. Ez közgazdasági realitás, persze meg kellene nézni, hány író él meg abból, hogy író a hozzánk hasonló lélekszámú országokban. Néhány biztosan, de kétezer?

D: Szerinted milyen lesz Magyarország 10 év múlva?

SZG: Mesésen attraktív, gazdag, kulturált, sikeres, harmonikus, adakozó, nyitott.